Szokatlan minimalizmus Umberto Lenzitől Talán hihetetlennek tűnik, de Umberto Lenzi, a főként a kannibálfilmjeiről ismert – vagy inkább hírhedt – rendező 1980-ban két zs kategóriás filmmel is "megörvendeztette" a kedves nézőket: az egyik a Mangiati vivi!, a másik pedig jelen produkció. Az Incubo... (vagy angol címén a Nightmare City) nem viszi túlzásba a filozofálgatást, lényegében véve annyit ad, amennyit egy ilyen témájú és színvonalú filmtől nagyjából elvárhatunk: a minimálisra redukált cselekményt, gagyi effektusokat, a nullát alulról súroló színészi játékot, időnként logikátlanságot, no és persze mészárlást töménytelen mennyiségben. A film ugyan bizonyos értelemben véve valós problémára hívja fel a figyelmet – hiszen éppen ez... több»
Álom vagy valóság?
William Castle, a B kategóriás opuszok egyik legendás atyja e filmjében sem hazudtolta meg magát: viszonylag alacsony költségvetéssel, kevés húzónévvel dolgozott, ám ebben az esetben egy kvalitásosabbnak tekinthető alkotás került ki a műhelyéből. A film elején egy, az álmokról szóló terjengős eszmefuttatás fárasztja le a nézőt, hogy aztán nemsokára már a feszültség kerítse őt a hatalmába. Megismerkedhet ugyanis a főszereplővel és vak férjével, aki meglehetősen félelmetes figura megjelenését és viselkedését tekintve egyaránt.
A férj betegesen gyanakvó természet, a külvilágtól elzárva tartja az egyébként már inkább hervadozó virágszálnak tartható feleségét, Irenet (a pályája delelőjén már tú... több»
Kissé megkopott és fáradt thriller A maga korában minden bizonnyal a jobbak közé tartozott ez a film, mára azonban már megkopott a fénye, hiába a rangos alkotógárda és a viszonylag érdekes alapötlet. A sztori némileg döcögősen indul, és véleményem szerint kicsit hosszú is a játékidő a némileg szegényes cselekményhez képest, viszonylag sok az "üresjárat", amikor pl. azt nézhetjük, hogyan fotózzák a lányokat, illetve a szerelmi szál is talán kissé elnyújtott, noha kétségtelen, hogy a befejezés tekintetében mindenféleképpen indokolt a két főszereplő közti romantikus kapcsolat részletes ábrázolása.
Amit kicsit hiányoltam, az annak a kiaknázása, hogy Laura provokatív művészetének hatásait valamivel bővebben elemezzék. Ugyanis a ... több»
Itt mindenki cinkos...
Mai szemmel nézve ez a film már mérhetetlenül elavult, noha a maga korában valószínűleg nem volt annyira rossz. Számomra az egész produkció egyik fő gyengeségét az jelentette, hogy társadalomkritikának lapos, kriminek/thrillernek gyenge, olyan, mintha az alkotók lavíroztak volna a kettő között, hogy aztán a sokat markolni akarás kísérletét követően keveset fogjanak. Ha a néző kibírja a nagyon unalmas első bő fél órát, utána a történet már valamivel érdekesebbé válik, bár szerintem még arra sem lehet azt mondani, hogy különösebben fordulatos vagy hátborzongató lenne.
Amivel egyedivé lehetne tenni a sztorit, az éppenséggel a klinikán összegyűlt díszes társaság elemzése lenne. Csak éppen túl k... több»
Megterhelő katyvasz Ez a film nézhetetlen, katasztrofálisan gyenge. A kannibálfilmek sikerét próbálta meglovagolni, de kritikán aluli teljesítménnyel. Teljességgel értelmetlen és széteső cselekmény, borzalmas színészi "játék", ezerszer elhasznált klisék, gagyi párbeszédek, az öncélúság határát súroló brutalitás – ezt nyújtja ez az alkotás bő másfél órán keresztül.
Eleve értelmetlen dolognak tűnik, hogy összesen két ember megy el a dzsungelbe, hogy megtalálják a csaj nővérét, ráadásul kb. egyetlen hatlövetűvel felszerelkezve. Bravó, én is így indulnék útnak. Aztán a semmi közepén rátalálnak egy szektás közösségre, amelynek tébolyult vezetője a megtisztulást hirdeti, és zsarnoki módon uralkodik az "alattvalóin". ... több»
Kémfilmes beütésű dráma Noha a film az IMDb-n elég magas pontszámot kapott (nem mellesleg több díjat is elnyert ez a produkció), és sok áradozó véleményt olvastam már vele kapcsolatban , jómagam inkább vegyes érzelmekkel álltam fel a megnézése után – immár második alkalommal. Jó néhány évvel ezelőtt már láttam, de nem sok minden maradt meg belőle, és most is az a véleményem, hogy a néhány jó pillanat és a kvalitásos színészi alakítások ellenére bizony ez egy átlagos és felejthető alkotás. Az alapötlet nem rossz – noha mai szemmel nézve a téma már kissé elcsépeltnek hat –, de a kidolgozás szerintem hagyott némi kívánnivalót maga után. A cselekménybonyolítás nagyon vontatott, a film első kétharmada kifejezetten unalm... több»
Tisztes iparosmunka átlagnézőknek A Trauma talán Argento mester egyik leggyengébb filmje. A gyilkos motivációja – amint az a végén kiderül – lélektanilag indokolható ugyan, még a cselekményszövés is elfogadható, viszont számomra az jelentette az egyik fő problémát, hogy a rendező vélhetően az amerikai fogyasztók érdekében még kommerszebbé tette ezt az egyébként is annak titulálható műfajt; picit mintha kilúgozta volna az egyébként a jobb giallókban felfedezhető mondanivalót, és inkább egy gore/slasher elemekkel operáló hollywoodi thrillert alkotott. Persze a film így is bőven a nézhetőség határain belül marad, de mintha pont az a jelleg veszett volna ki belőle, ami a 70-es, 80-as évek olaszországi produkcióiban még megvolt. ... több»
Kritikán aluli Az angol nyelvű változatot láttam, amely állítólag "szelídebb" az eredeti olasz verziónál, de nem tudok jobb kifejezést erre az egészre, mint, hogy kritikán aluli. A történet csapnivalón gyenge, a szereplők idegesítők, a kópia minősége borzalmas, a színészi játékot sem lehet nagyon minősíteni (igaz, a színészeknek sem volt különösebben nehéz dolguk). Az első bő fél órában alig történik valami, utána lassan kezd beindulni a történet, amely főként a magyar származású Mickey Hargitay idomai mutogatására ad kitűnő lehetőséget, más egyébre nem igazán, legfeljebb még néhány nőnemű testének bizonyos részei bukkannak elő a ruházat alól.
Az alapötlet nem lett volna hamvába holt, csak éppen a megvaló... több»
Hol marad az eredetiség? A történet nagyjából a hasonló jellegű kung-fu filmek modorában készült. Az átlagból talán az emeli ki, hogy az első félidőben alaposan megismerhetjük a shaolin felkészülési módszereket, hosszasan ecsetelik a főhős sorsának alakulását. A film második része már kissé mozgalmasabb, bár be kell vallanunk, hogy az alapötlet nem kimondottan fantáziadús, és ha a körítést lehántanánk a történetről, akkor a cselekményváz is nagyon sovány lenne.
A film hangulata hol kissé elkomorodik, hol felbukkannak benne humoros jelenetek, és a műfaj szinte összes kellékét felvonultatja: van itt hősiesség, árulás, szerelem, és a történet második felében a néző azt is megtudhatja, hogy nem minden szereplő az, akin... több»
Jóindulatból közepes... A gyakorlott filmnézőnek William Castle neve olvastán/hallatán valószínűleg nem az jut az eszébe, hogy ez az ember remekműveket hozott tető alá. Nos, a jelen produkcióval is nagyjából ez a helyzet. A slasher/suspense/lélektani thriller-dráma műfaji kavalkádjában tévelygő Kényszerzubbonyban sem az alapötletet tekintve nem kimondottan eredeti, sem a megvalósítást nem tarthatjuk eget rengetőnek. Talán már a 60-as években sem volt új az az elképzelés, hogy egy mentálisan sérült ember életét mutassák be, aki alaposan gyanúsítható azzal, hogy zavart pillanataiban gyilkosságokat követ el, mára pedig ez már elcsépeltté is vált.
A történet szerint Lucy Harbin (Joan Crawford) egy hosszas elmegyógyint... több»
Egy újabb iparosmunka Bevallom, számomra csalódás volt a film, azt hittem, kicsit többet fog adni a lapos, jellegtelen kommersznél és a thrillerek megszokott sablonjainak egymásra dobálásánál. Azt el kell ismerni, hogy a sztori leköti a nézőt, bár az eleje némileg döcögős, de egy idő után már kezd fordulatosabb lenni. A csavar is érdekes, viszont én az egész filmet elnagyoltnak éreztem, az amnézia elvileg jó alkalmat adna egy önmagát kereső ember ábrázolására, a belső és a külső konfliktusokra, csak ez itt valamiért nem hatolt olyan mélyre, mint egy valóban pszichológiai megalapozású történetben. A filmet az átlagnézők számára is könnyen fogyasztható moziként akarták eladni, valószínűleg ezért is lett egy kissé h... több»
Az egész film valamiféle ügyetlen botladozás...
Meglehetősen lapos és érdektelen film két fáradt, idősödő horrorikonnal. Sajnos ennél többre nem futotta az alkotóktól. Még akkor sem, ha egyébként akad egy-két jó ötlet ebben a produkcióban. Az alapötlet nem túl eredeti, különböző gyilkosságokat láthatunk a vásznon, miközben gyanússá válik, hogy lehet, a főszereplő a felelős, hiszen zavart személyiségről beszélünk. Noha a gyilkosságoknál itt is felhasználják azt a régi toposzt, hogy a tettes arcát nem látjuk, csupán azt, ahogyan komótosan felhúzza a fekete bőrkesztyűket a kezeire, és ahogyan fekete lebernyegben, fekete kalapban öli sorra az embereket, itt ennek még némi funkciója is van. Ugyanis a főszereplőnk által játszott figura, dr. De... több»
A hét főbűn Meglehetősen szokatlan (belga–olasz) koprodukcióban készült ez az alapötletét tekintve jó, de gyenge megvalósítású horrorfilm. A kezdés kissé vontatott és széteső, de ezt valamelyest ellensúlyozza – legalábbis férfi szemszögből nézve – a történetet átszövő buja erotika. A néző számára talán lassan áll össze a kép, hogy miről is fog szólni a film, de egy idő után felfoghatóvá válik a sztori erős szimbolikája.
A kastélyba érkező látogatók ugyanis a hét főbűnt testesítik meg, és a bűnüknek megfelelő halálnemben részesülnek. Természetesen a háttérből mindent a Sátán irányít (az egyébként Paudits Bélára emlékeztető – majdnem azt írtam, hogy hajazó, de ez ebben az esetben valószínűleg gonoszul ha... több»
Hazugságok és álszenteskedések Összességében véve számomra kissé csalódást okozott a film (amit egyébként horrornak egyáltalán nem neveznék, giallónak is csak bizonyos megszorításokkal, noha mindkét műfajba be szokták sorolni ezt az alkotást), thrillernek eléggé lassú lefolyású és kevésbé cselekmény dús. Az első pár perc lényegében véve egymással teljesen ellentétes állapotok sűrűjébe vezeti be a nézőt: a csónakázó és szerelmeskedő pár a természet lágy ölén, aztán hirtelen egy villanó kés és egy gyilkosság. A feszült felütést követően azonban kissé leül a film, és aki a horrofilm/giallo kitétel miatt brutális vérfürdőket vár, az valószínűleg csalódni fog.
A sztori ugyanis inkább krimiként működik, néhány gyilkolásos jele... több»
Valamivel mindig meg kell elégedni Sok minden kavarog bennem a film kapcsán, és eléggé vegyesek az érzelmeim. Az első 20-25 perc szinte zseniálisnak mondható (noha az ötleteket tekintve a nézőnek eszébe juthat a Fekete karácsony c. 1974-es film, ahol szintén a házban bujkál a gyilkos), a néző hátán a hideg futkos, és együtt parázik rá Jill-lel a telefon újabb és újabb csörrenéseire. A filmnek ez a része remekül hozza a nyomasztó, klausztrofób érzést, a sötétség, az óraketyegés, a rettegés és a paranoia vizuális és hanghatásokban való megnyilvánulásai mind-mind jól ábrázolják a lány lelkiállapotát. (Viszont az én szememben kicsit bénának tűnt az, hogy eleinte a gyilkos csupán annyit kérdezget a lánytól, hogy megnézte-e a gyere... több»
A kitaszítottság újra gyilkost szül Furcsa hangulatú film, nem nevezném horrornak, még slashernek is csak megszorításokkal, noha az tény, hogy akadnak benne brutális jelenetek. A történet leginkább a társadalmi érzéketlenségről, közönyről szól, az ünnep kommercializálódásáról, az emberek egymástól való elidegenedéséről. A karácsonyi időszak sokak számára az egyik legkeservesebb része az évnek, hiszen rengetegen vannak olyanok, akik magányosak, kitaszítottak, és számukra a karácsony csak még inkább felerősíti a sehová sem tartozás érzését. Harry, a film főszereplője is ilyen ember. Lelkileg sérült, a mindennapjait a munka, a tévénézés és a szomszédok megfigyelése tölti ki. Magányosan él, gyakorlatilag alig akad valaki, aki megé... több»
Valami hátborzongató az emberről Nyomasztó és vérgőzös filmet láthat az, aki úgy dönt, hogy leül a Maniac elé. A történet valahol a slasher és a dráma határán egyensúlyoz, B kategóriás kivitelben, és a sutaságai ellenére is hátborzongató pillanatokkal "örvendezteti meg" a nézőt. Kissé talán szokatlan a felütés, de már a főcím előtt, a második-harmadik perc környékén kapunk két brutális gyilkosságot, és megismerhetjük a főszereplőt is. Itt nincs mellébeszélés, nincs titokzatoskodás, rögtön arcon csap minket Frank Zito szadizmusa, amint kivégzi az áldozatait. Több más filmtől eltérően itt nem az a lényeg, hogy a néző nyomozhasson, ki is a tettes, hiszen ezt már az elején tudjuk, mint a Columbóban. Ebben az esetben a főhős fol... több»
A társadalomból való kirekesztődés megfogalmazódása Nem a legjobb film, amit valaha is láttam, mindenesetre tagadhatatlan, hogy a kissé laposabbra sikerült első félidőt követően a második fele már szinte elviselhetetlenné fokozza a feszültséget. Valójában nem is annyira a sztoriban kell keresnünk a titok kulcsát, hiszen lényegében véve a giallók sok sablonját látjuk itt egymásra halmozva. A gyilkos "arctalan", csak a fekete cipőjét és/vagy a fekete bőrkesztyűjét látjuk, néha a fejére húzott szövetet (vastag harisnyát?), néha a sálját vagy a kését. Az sem újdonság, hogy a történet végén összecsapják a gyilkos "önvallomását", körülbelül fél vagy egy perc jut arra, hogy megtudjuk, miért is ölte meg a nőket az illető. Ugyanis itt sem a lelki vilá... több»
A téboly anatómiája Mario Bava tőle talán kissé szokatlan módon nem vérgőzös alkotást készített, ez alkalommal a gótikus horror területére kalauzolja el a nézőket. Illetve a filmet szerintem nyugodtan nevezhetjük pszichothrillernek is, főként a befejezés ismeretében, noha azért akadnak benne horrorisztikus és suspense elemek is. Maga a történet nem különösebben egyedi, legfeljebb bizonyos elemeiben. Az egyik ilyen - és talán ez a legfontosabb momentuma a filmnek - a korabeli cenzorokat is felháborító erős szexualitás, jobban mondva a szado-mazochisztikus jelenetek. Kurt (Christopher Lee) ugyanis előszeretettel üti ostorral Nevenkát (Dalilah Lavi), aki Kurt bátyjának, Christiannak (Tony Kendall) a felesége, de a... több»
Abszurd tankcsata a várkertben Nagyon furcsa film, egyszerre abszurd, groteszk, szürrealista és nyersen realista, néhol vicces, máskor halálkomoly, részben tündérmese, részben keserű és felfoghatatlan valóság. Már az alapötlet is meghökkentő, hiszen a semmi közepén hirtelen felbukkan az arra tévedő amerikai katonák előtt egy 10. századi kastély, illetve egy belga? gróf és a felesége, akiről később kiderül, hogy egyben az unokahúga is. A kőkemény, félszemű Falconer őrnagy (Burt Lancaster) azonnal be is rendezkedik, és a katonák elkezdenek a saját dolgaikkal foglalatoskodni. Egyesek a misztikus hangulatot árasztó bordélyházba mennek, a művészettörténész kétségbeesetten próbálja megmenteni a várat és értékeit a pusztulástól,... több»
55 Incubo sulla città contaminata (1980)
Talán hihetetlennek tűnik, de Umberto Lenzi, a főként a kannibálfilmjeiről ismert – vagy inkább hírhedt – rendező 1980-ban két zs kategóriás filmmel is "megörvendeztette" a kedves nézőket: az egyik a Mangiati vivi!, a másik pedig jelen produkció. Az Incubo... (vagy angol címén a Nightmare City) nem viszi túlzásba a filozofálgatást, lényegében véve annyit ad, amennyit egy ilyen témájú és színvonalú filmtől nagyjából elvárhatunk: a minimálisra redukált cselekményt, gagyi effektusokat, a nullát alulról súroló színészi játékot, időnként logikátlanságot, no és persze mészárlást töménytelen mennyiségben. A film ugyan bizonyos értelemben véve valós problémára hívja fel a figyelmet – hiszen éppen ez... több»