A kutya az ember legjobb barátja. És vajon az ember is a kutyáé? Aki látta a filmet, az tudja, hogy nehéz megszólalni a torokszorító és szívbemarkoló jelenetek után. Még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a film (és valószínűleg az alapul szolgáló regény is, bár azt nem olvastam) egy - finoman fogalmazva - örökzöld témát jár körül, a kutya gazdája iránti hűségét, és hogy a történet szándékosan az érzelmekre hat, mégsem lehet pusztán racionálisan szemlélni ezt a mozit, hiszen megindítja a nézőt.
A mondanivaló sok szempontból didaktikus, és ez nem is csoda, hiszen ha elfogadjuk azt a nézőpontot, hogy már maga az alapmunka is egy gyermekregény - noha egy könyvismertetőben azt is olvastam, hogy az író valójában Alekszandr Tvardovszkij és a hatalom kü... több»
Ügyetlen iparosmunka Számomra némi csalódást jelentett a film, többet vártam tőle. Valamiért nem igazán hatott meggyőzően a történet, kicsit esetlennek tűnt, a film is mintha minden "realitásával" együtt is irreális lett volna. A sztori némileg lassan indul be, aztán az egyik főszereplőnek vélt személyt megölik. Persze addig is szemlélői lehetünk érdekes taktikai és pszichológiai játszmáknak, hiszen többek között azt kísérhetjük nyomon, hogyan próbálja Louise eltitkolni a férje, John halálát a család elől a vagyon reményében, és hogyan próbálja befolyásolni naiv, megszállott és babonás anyósát. Aztán ez a történetszál lényegében véve elsikkad, amikor Louise-t meggyilkolják.
Pedig azt mondhatnánk, hogy még talán ... több»
Sci-fi, ami nem (csak) sci-fi Már nem első alkalommal néztem végig a sorozatot, és habár nem ütött akkorát, mint elsőre, még mindig elgondolkodtat. Az életkoromból fakadóan a 70-es években nem láthattam, csupán a Filmmúzeumon találtam rá még sok-sok éve. Noha természetesen érezhetőek, láthatóak a film gyenge pontjai, még ma is megállja a helyét, és azt kell mondanom, hogy a kvalitásosabb alkotások közé tartozik.
A történet kissé döcögősen indul, az első rész talán a legunalmasabb, és valamilyen szinten végig érezni a didaktikusságot a párbeszédekben (néha a monológokban is), a képi megvalósítás sem a legminőségibb - főként a szabadban leforgatott jelenetekre érvényes ez -, és a mai néző számára kicsit komolytalanul hath... több»
Ötlettelen, de esti szórakozásnak megteszi Néhány jelenettől eltekintve meglehetősen unalmas és ötlettelen a film, tisztes iparosmunka lévén nem lép túl a műfaji sablonokon. Egy idősebb és egy fiatalabb férfi sorsát és egymással folytatott küzdelmét követhetjük nyomon a történetben, de a jó alapötleten túl sajnos semmi több nincs a filmben, toposzt toposzra halmoztak az alkotók. Voltaképpen nem is az a kiinduló szituáció hozhatott volna újat, hogy Stark, a kalandor akkor menekül meg az akasztástól, ha teljesít egy küldetést, és talán még az sem, hogy egy szökött fiút kell megtalálnia és hazavinnie, hiszen ez így önmagában véve nem túl eredeti alapállás. Ami igazán érdekessé tehette volna és az átlag fölé emelhette volna a filmet, az ... több»
Kémek az esőben Egy szürke, hétköznapi kisember, akiről talán senki nem mondaná meg, hogy kémelhárító: ő a film főszereplője, Charles Dobbs. Középkorú, kissé köpcös ember, totális ellentéte annak, amit sok kémfilmben láthatunk. A Bond-filmeken vagy az amerikai kémhistóriákon szocializálódott néző megszokhatta, hogy egy sármőrt láthat az ilyen zsánerű alkotások főszerepében, aki nem küzd mindennapi problémákkal. Dobbsnak nincsenek szuperkütyüi, teljesen hétköznapi autóval jár, nem utazza be a világot (sőt még a városból is alig mozdul ki), és nem hogy meghódítaná a nőket, de még az egy szem feleségével is inkább egy se veled, se nélküled típusú házasságban él.
Főhősünk igazi ellentéte a macsó szuperemberek... több»
Igazi csemege Az elmúlt években többször is láttam ezt az alkotást, és minden alkalommal mondott valami újat, mindig magával ragadott a hangulata, és a szememet is rabul ejtette a látvány. Pedig kis túlzással élve szinte nem is történik a filmben semmi, koherens cselekményről csak némi megszorítással beszélhetünk, és aki mozgalmas, a látványosságot a grandiózusság szinonimájaként felfogó produkciót vár, az minden valószínűség szerint csalódni fog. Ám aki nyitott a művészet iránt, aki képes meglátni a természet szépségeit, és el tud gondolkodni egy-egy művész érzésein, meglátásain, az élvezni fogja ezt a filmet. Ez az alkotás nem pályakép, nem életrajz, annál több, de bizonyos értelemben véve kevesebb is. ... több»
Elég gyenge zs kategóriás western, sok kliséből összerántott történet, eredetiséget nem igazán találhatunk benne. A főszereplő természetesen minden szorult helyzetből kikerül, egymaga végez x emberrel, és a lövöldözős jeleneteknél is sokszor előfordul, hogy nem töltenek, csak lőnek vég nélkül. A filmben az olasz westernekre jellemző módon nagy szerephez jut az erőszak, akár a nőkkel szemben is. Szintén eléggé sablonos, hogy a főhősnek van egy segítőtársa, akihez később újabbak is csatlakoznak. Sajnos a figurák nagyon egysíkúak, néhány mellékszereplő esetében mondhatjuk csak, hogy picit érdekesebbé teszik a filmet, mint pl. Arizona barátja, Dupla Whiskey, aki pl. az egyik humorforrás a történ... több»
Amikor a túlélés a halálnál is nagyobb büntetés Nehéz "megszólalni" a film megnézése után, annyira nyomasztó, letaglózó, sokkoló és elkeserítő mindaz, ami ebben a két órában látható. Az első háromnegyed óra picit lassú, az alkotók bőven hagytak időt a főszereplőkkel való megismerkedésre (és talán a velük való azonosulásra is). Idilli képekkel indul a sztori, két fiatal tervezgeti a jövőt, bepillantást nyerhetünk a családtagjaik, a környezetükben élők mindennapjaiba. Noha a film első felében a hidegháborús események mind jobban beszüremkednek az egyszerű emberek életébe is, viszonylag normális mederben csordogál minden, és egy ideig csupán a leginkább beavatottak tudják, hogy fel kell készülni a legrosszabbra is. Aztán a pánikhangulat átte... több»
Crossgender a javából Nyomasztó és hátborzongató élményt ad a film még ma is, noha kétségtelen, hogy a feszültségteremtés mellett akadnak "üresjáratok" is a sztoriban. Érdekesség, hogy már majdnem 60 éve is alkalmazták azt a megoldást, ami manapság is nagyon divatos: a kezdő képsorokban történik valami, aztán hirtelen "ugrik" egyet a történet, és egy olyan cselekményszál indul el, amely nincs összefüggésben a korábban látottakkal. Legalábbis úgy tűnik. Mert ahogyan az lenni szokott, a néző csak később ébred rá arra, hogy a "bevezető" valójában szorosan összefügg a főszállal.
A film alapötlete izgalmas, pszichológiailag is kitűnő témával szolgálhat, de számomra valami hiányzott ebből az egészből. Talán a forgatókö... több»
Emlékszem, amikor gyerekkoromban vetítették, iszonyatosan félelmetes volt, persze hozzá kell tenni, hogy a 90-es évek elején még teljesen más volt a média világa (is), nem öntötték lépten-nyomon a képünkbe az erőszakot, nem volt megszokott, hogy ha bekapcsolom a tévét, akkor szinte mindegyik csatornán a brutalitás özönlik rám (még a híradóból is), sőt, volt két csatorna, amit nézhettünk - mégis megvoltunk, és bizonyos értelemben ez jobb is volt, mint manapság, amikor x+1 csatorna kínálatából ugyanúgy nem tudok már szinte semmi értelmeset sem választani. Ez a sorozat így visszatekintve nagyon beteg volt, el sem tudom képzelni, kik lehettek azok az akkori MTV-nél, akik úgy gondolták, hogy ez i... több»
Rafinált és kegyetlen Számomra eléggé unalmas volt a film, még akkor is, ha jó néhány vonása éppenséggel pozitívumként szolgálhat. A karakterek pl. viszonylag érdekesek és egyénítettek, a cselekmény bonyolult, hiszen a néző egy idő után már végképp nem tudja, ki kivel van, mígnem a végére tisztázódni látszik minden, hogy aztán egy fricskával fejeződjön be a film. A gyilkosságok fő motivációja a pénz, és a néző egyszerre kíváncsian és borzongva nézheti végig, hogyan mészárolják le egymást a családtagok. Ugyanakkor viszont helyenként döcögősnek és kiforratlannak éreztem a sztorit, amit lényegében véve majdhogynem csak a gyilkosságok tartottak össze, és mintha a közöttük lévő időt valamivel megpróbálták volna kitölt... több»
Műfajilag nehezen besorolható B kategóriás mozira bukkantam a minap, ez volt az Eyes of a Stranger. A film valahol a thriller és a horror határán egyensúlyoz, hol ez, hol amaz a jelleg dominál benne. Alapvetően inkább thrillernek tartanám, bár kétségtelen, hogy akad benne néhány brutális jelenet (fejlevágás egy hentesbárddal, torok-elmetszés stb.). A történet viszonylag sok sablonból van összerakva - a gyanúsított történetesen egy túlbuzgó riporternő szomszédságában lakik, a tettes szinte mindig egyedül találja a leendő áldozatait -, és néhány motívum ismerős lehet máshonnan is (a beteges telefonálgatások az Ismeretlen hívásból vagy a Fekete karácsonyból, de az események sűrűjébe csöppenő va... több»
Az el nem tűnő trarumák Nem a legkiemelkedőbb háborús film, mindenesetre érdekes hangulatú, és aki egyszer látta, annak jó néhány jelenet vésődhet az emlékezetébe. Erősen antimilitarista alkotásról van itt szó, és noha akad benne pár csatajelenet, a hangsúly nem ezeken van, sokkal inkább a lélekábrázoláson és a konfliktusokon, a különböző jellemek bemutatásán. A történet a német 6. hadsereg pusztulását követi nyomon, bár némileg talán kidolgozatlanul. Ám itt nem csak a katonák fizikai megsemmisülését láthatjuk, hanem a teljes demoralizálódást, a lelki széthullást is. (Ez már csak azért is hangsúlyos, mert a cím a hétéves háborúban lezajlott kolini csatára utal, amikor is II. Frigyes ezzel a felkiáltással próbálta v... több»
Elavult holmik Mai szemmel nézve szerintem eléggé avítt a film, lassú is, és a témája sem különleges, annak is köszönhetően, hogy az embervadászatot már sokan és sokféleképpen ábrázolták az elmúlt évtizedekben. A 60-as években még sok újdonsággal szolgálhatott ez az alkotás (a média mindent befolyásoló hatalma, az emberi agresszió embervadászatok révén történő levezetése, a média és az erőszak összekapcsolódása stb.), ma azonban már részben valósággá is vált mindez, és szerintem tucatnyinál is több olyan filmet lehetne felsorolni, amelyet tematikailag ez a produkció ihletett.
A történet egy cinikus, kétszínű világban játszódik, ahol látszólag jólét és boldogság uralkodik, hiszen nincsenek háborúk, mégis a... több»
Alapvetően nem tartom rossznak a filmet, de a sok ajnározó "műítésszel" sem értek egyet. Jómagam nem igazán éreztem azt, hogy oly nagy feszültség tombolna itt, és hogy fokozatosan izgatottabbá tenné a nézőt a sztori. Nyilván bennem is kezdett mocorogni egy idő után az érdeklődés, hogy mi lesz ebből, de valami miatt mégsem rágtam tövig a körmöm az izgalomtól. Szerintem inkább a "hűvös" északi filmek hagyományát folytatja ez a krimi-dráma (thrillernek nem nevezném), némi lélektani háttérrel megspékelve. Ötletes húzás, hogy a sztori egyetlen légtérben játszódik, amiről már régóta tudjuk, hogy kitűnő terepet szolgáltathat a feszültség megteremtéséhez, és szintén érdekes, hogy jóformán csak a fős... több»
Többszörös csavarok Claude Lelouch önvallomása szerint ez a film is a férfi és a nő kapcsolatáról szól. Ebben van némi igazság, de vitatkoznék is ezzel a megállapítással. Ez is a film témája, de ezen felül sok minden más is. Alapvetően a 80-as évek elején felerősödő hidegháborús feszültségekre, a nukleáris fegyverkezés fokozódására reflektál a történet, két család sorsának bemutatásán keresztül. A film hatásos képpel indít, emberek menekülnek tömegesen valami elől. Aztán kiderül, hogy ez egy középkorú férfi rémálma volt, aki riadtan ébred fel. A háttérben a rádió szól, éppen a nukleáris háború veszélyeiről van szó. Ez a rettegés adja meg tehát a történet alaphangját, s mondhatjuk, hogy a félelem a való életben ... több»
Tobzódik a trash Vannak olyan filmek, amelyek jók. Vannak olyanok, amelyek rosszak. És vannak olyanok, amelyek annyira rosszak, hogy az már jó. Ez utóbbi közhelyes megállapítás érvényes erre a fércműre is, amelynek megnézése után nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. Csak nehezen lehet megállapítani, hogy az alkotók komolyan gondolták-e mindazt, ami hülyeséget ebben az izében összehordtak, vagy csak viccnek szánták. Ez a "film" ugyanis úgy a műfajnak, mint önmagának is mintegy a paródiája, még akkor is, ha sok benne a brutális részlet. Már az eleje is gáz, egy, a fiatal Mikulásra vagy éppen Engelsre hajazó professzor felnyit egy sírt, ahonnan előjönnek a zombik.
A fickó nem cáfolja meg az "őrül... több»
Arc nélküli gyilkos Valamikor régebben láttam a 2006-os remake-et, aztán megtudtam, hogy létezik ez az eredeti verzió is, ezért kíváncsiságból úgy döntöttem, hogy ezt is megnézem. Kissé vegyesek az érzéseim, horrornak talán nem nevezném a filmet a szó klasszikus értelmében, noha kétségtelen, hogy vannak benne horrorisztikus elemek. A slasher típusú alkotások közé szerintem csak némi megszorítással vehető be, mivel ugyan sorban halnak meg az emberek, de a gyilkosságok ábrázolása viszonylag szolid, legtöbbször csak a "végeredményt" láthatjuk, illetve egy alkalommal megszemlélhetjük egy leányzónak egy üveg egyszarvúval való leszúrását (ami egyébként ötletes megoldás).
Úgy vélem, a filmet inkább a (pszicho)thrille... több»
Dario Argento első rendezését nem nevezném horrornak, inkább kriminek vagy thrillernek. A gyilkosságok a horrorokhoz/giallókhoz képest inkább visszafogottak, még nincsenek meg a vérben és erőszakban tobzódó jelenetek, a kamera még diszkréten elfordul az áldozatok halálakor. Itt még nem az a hangsúlyos, mint a rendező későbbi giallóiban, hogy a nézőt minél rafináltabb gyilkosságokkal borzassza el, Argent még nem élvezkedik a filmbeli áldozatok halálán, és talán a történet sem különösebben bonyolult. Dramaturgiailag természetesen fontos elem az, hogy a rendőrség helyett szinte végig a főszereplő nyomoz, viszont kissé furcsa (vagy vicces, nem tudom), hogy míg a rendőrség ténykedéséről alig-alig... több»
Egy örök klasszikus Rendkívül hátborzongató és nyomasztó film, még mai szemmel is élvezetes. Szerencsére nem nyújtották el túlságosan, a 80 perc elég volt, bár az eleje némileg lassú, és szerintem többet foglalkozhattak volna bizonyos részletek kidolgozásával (pl. belevehették volna azt is, hogy a doki és néhány társa megpróbálják megvizsgálni a növényeket, a működésüket, vagy bennem felmerült az a kérdés, hogy akkor ezek szerint a növények képesek-e akár x alkalommal is lemásolni az embereket, illetve hogy ha a másolat veszi át az "eredeti" ember helyét, mi történik az "eredetivel"). Ettől eltekintve azonban nagyon feszült a film hangulata is, tempója is, szinte beszippantja a nézőt, aki a vége felé már-már ka... több»
73 Fekete fülű fehér Bim (1977)
Aki látta a filmet, az tudja, hogy nehéz megszólalni a torokszorító és szívbemarkoló jelenetek után. Még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a film (és valószínűleg az alapul szolgáló regény is, bár azt nem olvastam) egy - finoman fogalmazva - örökzöld témát jár körül, a kutya gazdája iránti hűségét, és hogy a történet szándékosan az érzelmekre hat, mégsem lehet pusztán racionálisan szemlélni ezt a mozit, hiszen megindítja a nézőt. A mondanivaló sok szempontból didaktikus, és ez nem is csoda, hiszen ha elfogadjuk azt a nézőpontot, hogy már maga az alapmunka is egy gyermekregény - noha egy könyvismertetőben azt is olvastam, hogy az író valójában Alekszandr Tvardovszkij és a hatalom kü... több»