szf

Csak szex és más semmi?
Ezt a filmet azoknak az embereknek ajánlanám, akik szeretnének az életükből bő másfél órát (bár nekem jóval hosszabbnak tűnt) elpocsékolni. Mind a három rész filmélménye friss, így össze tudom hasonlítani az előző két résszel, és ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, a mélyzuhanás lenne az. Az elsőnek még volt egy viszonylag korrektül felépített története, szinte tetszett is, a másodikban már érezhető, hogy az első rész sikere miatt lett elkészítve, de a harmadik vállalhatatlan. Semmitmondó párbeszédek, összefüggéstelen események halmaza, tizenöt percenként öt perc szexjelenet, és a férfi főhősünk általi elképesztő toxikus, gyerekes féltékenykedés szexinek és rosszfiúsnak való beállítása, ... több»

Démonok között rajongóknak ajánlott
Ezt a részt úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy a másodikkal ellentétben ez után tudtam éjszaka aludni, de azért démonokkal álmodtam. A '80-as évekbe utazunk vissza ördögöt űzni, aztán itt hamarosan el is kezdődik a cselekmény alapjául szolgáló szál, a gyilkosság. A néző tudja, látja, hogy nem a kiskutya szemekkel bájosan pislogó Arne követte el, de a hatóságok számára elég nevetséges kifogás az, hogy emberünket egy démon szállta meg, azért ölt. Szóval kedvenc, démonűzésben jártas párunk elkezd bizonyítékokat gyűjteni, és itt aztán bonyolódnak mindenfelé a szálak, egy teljesen más világba varázsolnak el minket, mint amit eddig megszokhattunk. Amit külön ki szeretnék emelni, az a házaspá... több»

Végzetes nyár
Az ilyen filmek után mindig rájövök, hogy tökéletesen boldog lennék, ha a Jóbarátok érzelmi szintjén maradnék. A darab olyannyira megtépázta a lelkem, hogy most jó ideig csak az előző sitcomhoz hasonló műsorokat leszek képes nézni. Az első pillanattól megragadott a hangulata. A tűző nap, Olaszország, gyümölcsöskert, 1983, zenekomponálás, úszkálás a tóban, egyszóval a szabadság. A zenék, a színészi játékok és a fantasztikus rendezés egyvelege olyannyira képes volt megragadni minden egyes érzelmet, a vágyat, a boldogságot, a bizonytalanságot, a vonzalmat, a felszabadultságot, örömöt és bánatot, hogy azt vettem észre, hogy olyan, mintha én is a filmben lennék. Mindent éreztem, amit a szereplők... több»

A vegánságról pozitívan
Minden dokut hasznosnak találok, sokszor olyanokat is megnézek, amik nem kifejezetten érdekelnek, mert bővítik a látókört, és számomra ez fontos. A The Game Changers élsportolókat mutat be, akik vegán életmódot folytatnak. Érdekes volt hallani a történeteiket, valóban meghökkentő, mire képes az ember. Kísérletekkel és tudományos tényekkel is alátámasztja a film a vegán életmód előnyeit, amit szintén érdeklődve hallgattam, de itt már elkezdett kicsit zavarni, hogy mennyire sarkított. A film egésze arra megy ki, hogy a húsevés rossz, a vegánság pedig jó. Számomra sokkal érdekesebb és hitelesebb lett volna, ha kicsit árnyaltabb képet ad a dolgokról, mert rengetegszer a sztékkel és a hamburgerr... több»

Családi mindennapok
Először háttérzajnak indítottam el, az első rész egyáltalán nem is tetszett, rossznak tartottam az animációt, utáltam az összes szereplőt, unalmasnak is találtam, aztán valamiért tovább folytattam, és megtetszett. A '70-es évekbe utazunk vissza, egy család életébe, három nem kívánt gyermek és a szülei mindennapjait kísérjük nyomon. Találkozhatunk az Amerikában akkor népszerű rasszizmussal és azzal, hogyan próbálnak felülkerekedni rajta, végigkísérhetjük, ahogyan az üres életű, teljes munkaidős édesanya élete célt kap, majd összeomlik egy újabb terhesség által, láthatjuk, hogyan hat életünkre az, ha évekig elnyomjuk az érzelmeinket, sztereotípiák teljes sorozatával találhatjuk szembe magunkat... több»

A szofisztikált művész
Nem releváns, hogy hány csillagot adtam neki, egyszerűen nem tudom egy ötös skálán értékelni ezt a filmet. Ha csak szavakkal kéne jellemeznem, a következők lennének azok: vontatott, provokatív, beteg, nyomasztó, lélektépázó, elvont, erőszakos, furcsa, zavaros, feszültségkeltő, polgárpukkasztó... nem folytatom. Öt incidenst mutat be a film, bár sorozatgyilkosunk jóval többet ölt. Az első esetnél áldozatunk jóformán kiprovokálta magának, hogy Jack végezzen vele, ekkor még úgy gondoltam, emészthető lesz a film. Aztán egyre jobban belegázoltunk a furcsaság sűrűjébe. A második esemény már ennél jóval betegebb és kényszeresebb volt, de még ezt is érdekesnek találtam, ezen a szinten még szórakoztat... több»

Sakk
Nagyon tetszett, hogy a kezdetektől jelen voltunk Beth életében. A melankolikus háttértörténet és az árvaházban zajló, ma már elképzelhetetlennek tartott körülmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy érdekeljen, mi lesz főhősünk sorsa a későbbiekben. Tetszett, hogy egyáltalán nem volt idilli, életszerű szereplőket kaptunk, senkire sem lehetett ráhúzni a jó- vagy rosszfiú karakterét. Mindenki tett jó és rossz dolgokat, köztük a főszereplőnk is, de maximálisan meg tudtuk érteni őt a mélypontjai legmélyebb mocskaiban is, de ha nem is értettük meg, szimpatizáltunk vele, sajnáltuk. Ami a legérdekesebb volt számomra, hogy Beth minden egyes férfival való kapcsolata a sakk köré épült, ez akkor tet... több»

Ellentétek
Érdekes. Megvannak a maga hibái, mégis nagyon berántott, és öt nap alatt egyéb teendőim mellett végeztem is vele. Az első évadban megölik az egyik főszereplőt, és kihallgatnak mindenkit. Innen indulunk ki, ezek a jelenetek szivárogtatnak nekünk információcseppecskéket a gyilkosság részleteiről, de amúgy megy a cselekmény, és egyre közelebb kerülünk a nagy eseményhez, amit a kihallgatás rövidke snittjei szakítanak meg. Három diák kerül be a Las Encinas magániskolába ösztöndíjjal, mert az előző suli épülete rájuk szakadt. Itt kezdődik az egész évadot (igazából sorozatot) körülölelő motívum, a szegények és gazdagok ellentéte. A sorozat viszonylag sok szereplővel dolgozik, de hatalmas pozitívum... több»

Hatalomjátszma
Szombaton néztem meg, és azóta is sokat gondolok rá. Elég beteg darab, de eszméletlen társadalomkritika fogalmazódik meg benne. Ha mindenki csak annyit venne el, amennyit muszáj, maradna (szinte) mindenkinek. Sajátos köntösbe bújtatva mesélte ezt el nekünk A platform, de az élet rengeteg területére ráhúzva is elmondható ez az emberekről mindennapjainkban. Engem végig lekötött, noha nem lángoló autókból lövöldöző bohóckutyák gyilkolták benne egymást, de a párbeszédek is lebilincselőek voltak, és a mögöttes tartalom eszméletlen. Elég tehetetlen helyzetbe kerültek a Gödör lakói, hiszen ebben a függőleges börtönben csak a szobatársaddal kommunikálhatsz, mivel, aki fölötted van, nem beszél vele... több»

Nem szeretem különösebben a King adaptációkat, valahogy az író zsenialitása sosem tükröződik a filmekben és azt a tipikus hangulatot sem tudják előidézni, amit a könyvek olvasása közben érzek és a régebbi filmekért sem vagyok különösebben oda, de ez a film kivételt képez. Nem olvastam még, szóval nincs viszonyítási alapom, de ezután egyáltalán nem éreztem azt, hogy úristen el kell olvasnom a könyvet, az nem létezik, hogy ez ennyire élvezhetetlen. Átjött a hangulat, a színészek hatalmasat alakítottak, telítve van érzelmekkel és hihetetlenül megható. Ez is meghozta a kedvem, hogy el is olvassam, de hálistennek nem az előbb említett értelemben. Ez a film a mai napig megállja a helyét és szerint... több»

Annyira tipikus spanyol sorozat. Cselszövések, semmi és senki nem az, aminek/akinek látszik, csavarok minden helyzetben, kiszámíthatatlan, már-már túlzottan megbonyolított fordulatok. Imádtam. Kellett most az életembe a napos tengerpart, meg a helyes sztripper fiúk, akiknek olyan koreográfiáik voltak egyébként, hogy simán vetekszik a Magic Mike filmekkel. Érdekes karakterekkel találkozhattunk, nagyon tetszett az idilli képbe totál nem beleillő Andrea, akit megnyomorítottak a traumái és a befolyásos családja, a Jairoval való kapcsolata meg egyenesen zseniális volt. Na meg az is, hogy a fiú néma volt, és jelbeszéddel kommunikált. A korrupt zsaru, Zapata szerepe nem igazán tisztázódott bennem, ... több»

Meg kell rá érni
,,Mi a legrosszabb abban, ha elmebeteg vagy? Az, hogy az emberek elvárják, hogy úgy viselkedj, mintha nem lennél az." A Joker életem első olyan filmje, amelynek minden pillanata elborzasztott, megbotránkoztatott, gyönyörködtetett és elgondolkodtatott egyszerre. Arról, hogy hogyan tudott kiváltani belőlem ennyi érzést egy film, fogalmam sincs. Belemerültünk az őrület legmocskosabb bugyraiba egészen a film kezdetétől a végéig. Szóval igen, ez történik, ha bedobsz egy őrültet egy olyan társadalomba, amely eltapossa, átnéz rajta, csak a rosszat feltételezi róla. Nem szeretnék cselekményleírást írni, mert úgy gondolom, ezt látni kell. És valójában nem is magán a történésen van a hangsúly, hanem a... több»

Zendaya hatalmas pozitív csalódás volt, számomra ebből a sorozatból derült ki, hogy ő valójában rohadtul tehetséges. És Hunter. Meg a lány a Szolgálólány meséjéből. Szóval, wow! Kifogástalan a szereplőgárda, tényleg. De most kicsit a sorozatról. Az első rész elég tömény volt, a töményet úgy értsd, hogy tömény szex és drog, de azt mondták, hogy ténylegjó, szóval folytassam csak és nem bántam meg. A közepe felé nagyon ráfüggtem, mert pörögtek az események, de a végefelé már megint lapos lett. Túlzott is, meg nem is, felszínes is volt, meg nem is, több fontos témába belekapott, de mégsem boncolta fel annyira, amennyire lehetett volna. Többet ki lehetett volna belőle hozni, mint amit végül létre... több»

Nulla értékelhető háttértörténet, nulla logika, nulla borzongás, és azt vettem észre, hogy próbáltak valamiféle humort belecsempészni, de ettől függetlenül nulla humor. Ezenkívül egyetlen olyan szereplő sem volt, akiért lehetett volna izgulni, mert az összes annyira semleges volt, hogy nem tudott érdekelni, hogy él vagy sem. Két órán keresztül húzódó, végeláthatatlan és értelmetlen fogócska, kiszámítható vég és egy csomó kérdőjel, amire a film nem adott választ, leginkább arra, hogy mégis mi a franc volt ez az egész. Ezt a filmet azoknak tudnám ajánlani, akik szeretnének eltölteni két órát az életükből a lehető leghaszontalanabbul.

Az utolsó részek fájdalmat okoztak
Az első hat, talán hét évad megérdemelte a legjobb értékelést mindenféle szempontból, és akármilyen sok sorozatot nézek, egyik sem tudott az első helyre lépni a Trónok harca miatt... aztán jött a nyolcadik évad. Fáj négy csillagot adni egy olyan történetre, ami évekig az életem része volt, és a legfájdalmasabb halálesetektől kezdve elém dobta a legcsavarosabb, legkiszámíthatatlanabb, legérdekesebb szálakat, de az utolsó évad olyan keserű szájízt hagyott maga után, hogy már nem tudom a legjobbra értékelni. Számtalanszor újranéztem az első évadtól és számtalanszor meg is döbbentett, minden alkalommal más volt a kedvenc szereplőm, mindig új összefüggésekre jöttem rá, és az összes újranézésnél t... több»