Rejtély rejtély hátán Lucio Fulci (1927-1996), akit sok helyen csak a horror pápájának emlegettek (pedig hát eme számomra mélyen tisztelt úriember, készített azért más műfajú filmeket is és nem csak horrorfilmekben csillogtatta meg hatalmas tudását) de azért minden horrorrajongó számára, elsősorban a horrorfilmjeiben betonozta be a nevének az ismeretét. Talán pont emiatt is esett a választásom eme alkotására, ami azért annyira nem ismert (ráadásul még jómagam sem láttam korábban). Na de nézzük hogy milyen is lett az Aenigma című filmje.
Mindig amikor egy olyan Fulci filmet kezdek el nézni, amihez még nem volt szerencsém, titkon mindig abban reménykedek, hogy ismételten megkapom azt a hangulatot, amit az 1979-es Z... több»
A gonosz temploma Régóta szerettem volna már megtekinteni eme filmet, de csak a napokban találtam végre rá. Mivel kimondottan kedvelem a 80-as évek Olasz horrorfilmes felhozatalát és eme film készítői közt, egytől-egyig kiváló szakembereket vonultatott fel, ezért nem kis elvárásokkal ültem neki a filmnek. Mivel tényleg régóta kerestem már ezt a filmet, így sok dolgot halottam már a történetéről, amit jómagam valahogy úgy képzeltem el látatlanul, mintha ötvözték volna ebben a filmben, John Carpenter 1987-es Sötétség fejedelme című filmjét és Lamberto Bava 1985-ös Démonok című filmjét, sajnos a valóságban viszont mindkét kiváló filmből sem merít elegendő potenciát eme alkotás. Na de nézzük kicsit részletesebben... több»
Mélytengeri vírus Az elmúlt napokban felmerült bennem az a gondolat, hogy mennyire kevés horrorfilm foglalkozott régen, de akár nyugodtan írhatnám azt is, hogy még most sem árasztanak el minket, horrorrajongókat, az úgynevezett mélytengeri horrorfilmekkel. Pedig ha jobban belegondolunk, szinte minden adva lenne eme témakör boncolgatására, hisz Földünk egy jelentős részét a víz képviseli, és eme tengereknek, óceánoknak a mélyén rejlő dolgokat még a mai napig alig ismeri az emberiség. Titokzatos terület, titokzatos élővilággal és ökoszisztémával, de valami oknál fogva a filmes stábok csak ritkán gondolnak arra, hogy elmerüljenek eme kevésbé ismert világban. Nem tagadom, mindig is kedveltem a vizes horrorfilmeke... több»
Egy vízalatti szörnyfilm, minimális szörnyjelenléttel Mindig is kedveltem az úgynevezett vízalatti szörnyfilmeket, és szomorúan kostatálom, hogy Hollywood sem régen, sem mostanában nem bombázza a horror rajongóit, effajta alkotásokkal (pedig mivel annyira nem készült oly sok belőlük, szerintem lenne benne potencia). Talán csak a 2020-ban bemutatott Árok című filmet tudnám hirtelen megemlíteni, ami az elmúlt években e témán belül érkezett. Magam is meglepődtem azon, hogy horrorrajongóként sem tudnék szerintem húsz e témába eső alkotást összeszedni. Viszont 1989-ben történt valami e téren. Talán a filmgyártás is észrevette, hogy e műfajú filmekből finoman szólva sincs túlgyártás, és 1989-től kezdve egy-két éven keresztül egy csokornyi e témájú fi... több»
Tarts magad mellett egy macskát Jómagam is nagy rajongója vagyok Stephen Kingnek, emiatt pedig időről-időre elő szoktam venni a filmes felhozatalából egyes filmeket. Nos, az 1992-ben bemutatott Alvajárók című alkotás az egyik olyan Stephen King-adaptáció, amely nem egy bemutatott regénye vagy novellája alapján készült, hanem Mr. King egyből írt egy forgatókönyvet, és az alapján készítettek filmet belőle (bár azóta már lehetett hallani olyan dolgokat, hogy egy ki nem adott regénye volt a kiindulópontja az írómesternek). Jómagam még a VHS-korszak idejében találkoztam először ezzel a filmmel, és be kell hogy valljam, hogy akkor talán még jobban tetszett ez a film, mint most, de valamilyen oknál fogva párévente előveszem egy ú... több»
Jól válassz dadát a gyermeked mellé Sok helyen hallottam már erről a filmről, miszerint hogy egy tipikus 90-es évekbeli horrorfilm lenne, de ezidáig még nem volt szerencsém hozzá, ezért hát a napokban pótoltam ezt az elmaradásomat. Elöljáróban, jómagam sokkal többre és jobb fimre számítottam, mint amit végül kaptam A vérszomjas dada című alkotástól.
Az első olyan dolog, ami miatt egy erősebb alkotásra számítottam volna a filmmel kapcsolatban, az a rendező személye volt. William Friedkin, aki számos kimondottan erős filmet szállított már le a nézőknek, itt egy jóval kevésbé kimagasló filmmel jelenetkezett. Őszintén szólva több sebből is vérzik számomra eme alkotás. Az egyik ilyen dolog, hogy mint sokan, úgy én is, egy jóval fél... több»
A Vico filmjei az Ön kedvenc filmjei - A rovar Fiatalkorom nagy filmes élményei közé tartoztak az úgynevezett sárga videokazetták (amik közt azért nagy ritkán még megtalálhatóak voltak a zöld kazetták is), ezek voltak a Vico filmjei. Amit a szlogenje alapján a legtöbben úgy ismertek, hogy: az Ön kedvenc filmjei. Tényleg rengeteg kultikusnak mondható filmet hozott el kis hazánkba eme kiadó, persze voltak olyan kiadások is, amikhez anno annak idején, nem volt szerencsém, és a jelen lévő film is ezek közé tartozott. Így hát gondoltam, nosztalgiázok egy nagyot, és így került a napokban a nézőterembe A rovar című alkotás.
A film eredeti angol címét, ami a Blue Monkey volt, jómagam nem nagyon tudom hova tenni, viszont megjelent az Insect címe... több»
Csak győzze kivárni a néző Régóta tervezgettem eme film megtekintését, és az elmúlt napokban végre kerítettem rá időt is. Tulajdonképpen semmit sem tudtam erről a filmről, még azt sem, hogy elsősorban Ausztráliában forgatták (mondjuk, ha ezt tudtam volna, valószínűleg jóval hamarabb találtam volna időt a megtekintésére, merthogy kimondottan kedvelem az ausztrálok filmgyártását). Egy másik nagy meglepetés is ért a film elején, miszerint hogy az egyik főszereplő az a John Jarratt, akit kimondottan megkedveltem mint színészt. Szóval egészen sok olyan dolgot véltem felfedezni a film megtekintése előtt, ami arra biztatott, hogy talán egy igazi rejtett gyöngyszemre akadtam. Na de lássuk, hogy milyen is lett a Next of Kin cí... több»
Cápa olasz módra Vannak filmek, amikre azt szokták mondani, hogy annyira rossz már, hogy szinte jó. Nos, jelen filmünkre ez a kijelentés azért nem teljesen igaz, merthogy tényleg botrányosan rossz filmről beszélhetünk, de mégis, engem azért néhol tudott szórakoztatni, mondjuk nem feltétlenül a minősége terén, hanem hogy mennyire pofátlanul képes volt nyúlni klasszikus filmekből. Na de hát a 80-as évek olasz filmfelhozatalából nem ez volt az egyetlen efféle alkotás. Sőt, ha kicsit jobban belegondolunk, akkor egy bizonyos Roger Corman nevű producerguru is számtalanszor megtette már ezt. Nos, eme filmhez nincs köze a fentebb említett Roger Cormannak, aki klasszikus filmeknek készítette el a no budget változatát... több»
Csak egy közepes szörnyfilm a 80-as évekből Valahogy mindig örülök annak, ha sikerül belefutnom egy számomra ismeretlen szörnyfilmbe, a 80-as évek horrorfilmgyártásából. Ilyenkor mindig elfog a nosztalgia, és akármennyire is átlagosnak tűnik a film előzetese vagy a tartalma, mindig kíváncsi leszek az adott produkcióra. Pont ez a helyzet állt fenn ennél az alkotásnál is, de még a számos hibája ellenére is élveztem eme filmet. Na de nézzük, hogy milyen lett ez a kevésbé ismert szörnyes horrorfilm a 80-as évekből.
Mivel számomra totálisan ismeretlen volt ez a film, így gondoltam, még a film megtekintése előtt lessük csak meg az előzetesét (ha már a film tartalma egész érdekesnek hangzott). Nem nagyon emlékszem olyan előzetesre, ami ennyi... több»
Ne pazarold az idődet a megtekintésére Nagy kedvvel kezdtem bele A lény-szériába, merthogy kimondottan kedveltem az első részét, de talán még mondani sem tudnék még egy olyan horrorszériát, ami a kimondottan jó első része után ekkora lejtmenetbe kapcsolt volna. Azt gondoltam, hogy a kimondottan pocsék harmadik része után, már nincs lejjebb, de eme rész bebizonyította ennek az ellenkezőjét.
Talán azzal kezdeném, hogy a harmadik rész, ha csak egy nyúlfarknyira is, de legalább kapcsolódott az első két részben látott történethez. Na ezt itt, már egy percre sem találhatjuk meg. Bár ettől ugyebár még írhattak volna egy épkézláb történetet a filmhez, de a készítők megelégedtek azzal, hogy adtak a filmjüknek egy alcímet (Species: The Awa... több»
Ez a széria is elsüllyedt a harmadik felvonására Az elmúlt napokban néztem újra meg az 1995-ben bemutatott A lény első részét ismételten, és mivel azt a filmet már jó párszor láttam, hisz minden hibája ellenére én kimondottan kedvelem, ezért arra gondoltam, mi lenne ha az egész szériát (ami négy részből áll) végignézném. Hisz így azért egy aránylag korai viszonyítási alappal is rendelkeznék afelől, hogy az adott részét a szériának hova is tudnám belőni minőségileg. Kicsit erős vállalás ez, de mivel csak három folytatása készült, aránylag gyorsan letudható. Mondjuk már a második rész is kellőképpen megalapozott ahhoz, hogy sejthető legyen az, hogy a harmadik felvonás sem fog elkápráztatni.
Akármennyire nem tetszett nekem a második rész, az... több»
Az emlékeimben ez egy sokkal jobb film volt Species-széria. Emlékszem, hogy az első részét még máig is elő-előveszem néha egy újranézés erejéig, mert szerettem. Szerettem azt a filmet a számtalan hibái ellenére is. Talán emiatt is gondoltam azt, hogy folytatnám a szériát, és mi lenne, ha újranézném a második felvonását (amit jóval, de jóval kevesebbszer láttam, mint az első részét, és mára már szinte alig rémlett belőle bármi is). Hát nem is tudom, hogy mit írjak róla, de vannak olyan filmek, amiket nagyon nem kéne újranézni, elég, ha meghagyjuk emlékeink homályában, abban a tudatban, hogy akkor még úgy el is voltam vele. Na de ha végignéztem (szenvedtem), akkor lássuk, hogy mit is nyújt eme alkotás.
Akármennyire sem szeretek spoilere... több»
Egy fiatalkori kedvencem Vannak filmek, amiket időről időre előveszek egy újabb megtekintésre, és be kell hogy valljam, eme alkotás is eme filmek közé tartozik (sőt talán még a három évre rá készült második része is ilyen lenne). Pedig ha lehet egy filmre azt írni, hogy nem korosodott túl jól, akkor A lény című produkcióra bizonyára erőteljesen igaz ez (elsősorban a film végén látható CGI-technika miatt). Na de lássuk, hogy miért is tartom még mindig egy jó kis pörgős akció sci-fi horrornak eme filmet.
Biztos, hogy nem elsősorban a története miatt, hanem sokkal inkább annak a sodró lendületét lehetne megemlíteni. Merthogy eme film első egy órája olyan magasra pörgeti az események fordulatszámát, hogy a nézője csak k... több»
Trashrajongóknak kötelező Roger Corman, egy név, amit nem nagyon kell bemutatni azon filmrajongóknak, akik még a videokazetták aranykorszakában kezdtek megismerkedni a filmek világával. Na de ki is ez a Roger Corman? Én valahogy úgy mutatnám be ezt az úriembert, mint a B és a Zs kategóriás filmek élő legendáját. Ha valaki egy igazi Zs kategóriás trashgyöngyszemre vágyik, akkor tessék egy Roger Corman-filmet megtekinteni. Ez az úriember képviseli a 2000-es évek előtti The Asylum stúdió filmjeit. Mondjuk azért két dolgot mindenképp érdemes megemlíteni eme úriemberrel kapcsolatban, hogy az elképesztően nagy filmográfiáján belül azért bőven akadtak élvezhető B-filmek is, illetve hogy a trashalkotásai közt is vannak olyan... több»
Nem mind arany, ami fénylik Jómagam kimondottan kedvelem az úgynevezett eurohorrorokat, azon belül is a 80-as évek olasz horrorfilmes felhozatalát, emiatt pedig kérdés sem volt, hogy jelen filmünkhöz kimondottan nagy kedvvel ültem neki a napokban. A végeredmény viszont teljesen kiábrándító volt.
Sok mindent hallottam már eme produkcióról, és a legtöbb helyen pozitív jelzőkkel éltették, amit így a megtekintése után végképp nem értek. Merthogy be kell hogy valljam, eme film, egy-két igencsak emlékezetesre sikeredett jelenetén kívül, nem sok érdemlegest tartogatott számomra. Na de nézzük szépen sorba, hogy milyen is lett az Antropophagus, avagy a The Grim Reaper, avagy a The Savage Island, vagy ahogy csak én ismerem, az E... több»
Csak egy újabb Péntek 13-klón Amikor az elmúlt napokban kiválasztottam eme filmet esti szórakoztatásomra, nem gondoltam volna, hogy ekkora csalódásban lesz részem vele kapcsolatban, hisz több olyan tényező is megtalálható volt elöljáróban benne, ami arra sarkalt, hogy szórakoztató másfél órában lesz részem. Ilyen volt többek közt, hogy a 80-as évek slasher felhozatalát gyarapította, vagy hogy a sztorijában erőteljesen hasonlít a Péntek 13 című klasszikusra. Eme két dolog viszont ahhoz maximálisan elegendő volt, hogy az én kíváncsiságomat felkeltse eme film. Sajnos a film nézése közben eme lelkesedésem folyamatosan csökkent, na de lássuk, hogy miért is.
Nem az 1980-as Péntek 13 című film volt az, ami megteremtette a horro... több»
Horrorfilmet tévéfilmre csakis így Elég régóta szerepelt már ez a film a megnézendő filmjeim listáján ahhoz, hogy a napokban pótoljam ezt a fajta elmaradásomat. Nos, elöljáróban csupán annyit tudtam eme filmről, hogy kezdetben mozifilmként tekintettek rá a készítői, végül pedig csupán a CBS tévétársaság filmkínálatai közé került, és hogy végül mozikban sehol sem lett bemutatva.
Valahogy számomra mindig volt egyfajta bája azon horrorfilmeknek, amiket a 70-es és a 80-as évek tévéfilmjeire készítettek (vagy végül csak ott kötöttek ki valamilyen oknál fogva). Úgy gondolom, hogy ez a fajta horrorfilmes báj nálam kissé hasonlít azon alkotásokra, amiket a 80-as és a korai 90-es években egyből videokazettára készítettek. Tehát elölj... több»
Kezdődjék a vetítés Sokat hallottam már erről a korai 90-es évekbeli horrorfilmről, de mindeddig még nem volt szerencsém hozzá. Tulajdonképpen amiatt voltam kíváncsi a filmre, mert jó pár helyen olvastam róla azt, hogy idővel egyfajta klasszikus státuszt vívott ki magának eme alkotás, miután az amerikai mozipénztáraknál nem teljesített túlzottan jól, és csupán a videokazettás kiadása után lett egy megbecsült alkotás. Nos, lehet hogy csupán nálam nem talált be annyira, de legnagyobb sajnálatomra számomra egy végtelenül átlagos film lett a végeredmény.
Az első komolyabb problémám a filmnél a kimondottan feszültségmentes hangulata volt. Történnek az események, de valahogy azt vettem észre magamon, hogy kimondotta... több»
Újra felberreg a láncfűrész Miután az elmúlt két hét folyamán végigvettem az eddigi nyolc korábbi A texasi láncfűrészes-filmet, így írhatnám akár azt is, hogy volt mihez viszonyítani a legújabb A texasi láncfűrészes-filmet, de ezt csupán kis mértékben lehetne igaznak mondani, hisz a legújabb rész szakít az 1974-es első rész után készített folytatásokkal, akárcsak mintha el sem készültek volna (kissé ismerős ez a recept, de erre majd még visszatérek később), emiatt pedig próbálom csupán önmagában nézni azt, hogy mit is kaptam a legújabb résztől.
Eme filmet még az év legelején, besoroltam azon filmek listájába, amikre kimondottan kíváncsi voltam/vagyok 2022-ben. Talán emiatt is nagyon kíváncsi voltam a végeredményre, de ... több»
46 Aenigma (1987)
Lucio Fulci (1927-1996), akit sok helyen csak a horror pápájának emlegettek (pedig hát eme számomra mélyen tisztelt úriember, készített azért más műfajú filmeket is és nem csak horrorfilmekben csillogtatta meg hatalmas tudását) de azért minden horrorrajongó számára, elsősorban a horrorfilmjeiben betonozta be a nevének az ismeretét. Talán pont emiatt is esett a választásom eme alkotására, ami azért annyira nem ismert (ráadásul még jómagam sem láttam korábban). Na de nézzük hogy milyen is lett az Aenigma című filmje. Mindig amikor egy olyan Fulci filmet kezdek el nézni, amihez még nem volt szerencsém, titkon mindig abban reménykedek, hogy ismételten megkapom azt a hangulatot, amit az 1979-es Z... több»