Egy eszement horrorkomédia Régóta szemezgettem már az 1986-os, Terrorvízió című horrorkomédiával, de ezidáig még nem volt szerencsém ehhez a filmhez. Egészen mostanáig. Nos... engem teljes mértékben képes volt meglepni, mert valamiért úgy könyveltem el magamban a Terrorvízió című alkotást, mint egy tucat horrorkomédiát a 80-as évek filmgyártásából, de ez annál jóval több volt. Van az a mondás, hogy vannak dolgok, amik már annyira rosszak, hogy szinte jók, és ezt sok esetben használjuk filmeknél is. Számomra ilyen volt a Terrorvízió is.
Maga a film története elképesztő ostobaság, de mégis nézeti magát. Ez az egyik nagy varázsa ennek az alkotásnak, hisz kevés olyan dolgot lehetne kiemelni az egészből, ami a mai filmnéző... több»
Átdolgozva 1988-ban az egyik kedvenc íróm, Dean R. Koontz Virrasztók című regényéből filmadaptáció készült, és hát finoman szólva is rengeteg mindenben eltért a film a könyvtől, mégis egy egész kellemes, kis költségvetésű horrort faragtak belőle. A Watchers II.-t (magyarul a Leselkedő 2. címen került bemutatásra) sokkal inkább mondanám egy újraadaptált filmnek, mint folytatásnak. Bár ettől még a végeredmény sokkal rosszabb lett, mint a két évvel korábbi feldolgozása.
Véleményemet azzal kezdeném, hogy ez az adaptáció is csak kis részben lett könyvhű. Mivel jómagam kimondottan szerettem Koontz Virrasztók című regényét, azt írnám, hogy ha a két filmet néznénk, akkor kapnánk csupán egy közepes minőségű ala... több»
Vámpír vámpírnak farkasa Több olyan dolgot is tartalmazott előjáróban, ami miatt azt hihettem, hogy egy kimondottan szórakoztató alkotással lesz dolgom, de sajnos azt kell, hogy írjam, szépen átejtett Anthony Hickox 1989-ben készített filmje.
Már a filmes műfajok keveréke miatt is felkeltette az érdeklődésemet A víz nem válik vérré című alkotás, hisz a horror-, a western- és a vígjátékelemek finoman szólva sem túl gyakoriak egyszerre egy filmben. A történet már csak amolyan hab volt a tortán, miszerint békés vámpírok élik az emberek unalmas életét egy isten háta mögötti sivatagi kisvárosban... Na ezt nevezem igazán figyelemfelkeltőnek és, ha ehhez a történethez még hozzáadjuk Bruce Campbellt mint színészt, aki megé... több»
Csúnya baba, rossz baba A 80-as évek és a 90-es évek horrortermésébe sorolható a démoni megszállás alá kerülő babák filmes térhódítása (illetve napjainkban is készülnek még efféle filmek, persze más súlycsoportban vannak). Persze bizonyára készültek még a 80-as évek előtti horrorokban is e tematikájú filmek, de az úgynevezett aranykorszakuk minden bizonnyal akkorra tehető, amikor olyan filmek születtek, mint az 1987-es Babák, az 1988-as Gyerekjáték, vagy az 1989-es Gyilkos bábok (és tulajdonképpen a 90-es évek ezek folytatásairól volt ismert a témában). Jelen filmünk, a Dolly, a gyilkos szellem című alkotás is hűen követi azt a trendet, amit ezektől a filmektől már megszokhattunk, csak számomra sokkal rosszabb minő... több»
Egy gyilkos idegen, aki békével érkezik a Földre Az 1990-ben bemutatott Sötét angyal című film a Vhs-korszak egy emblematikus darabja volt, kisebb kultstátuszt is kialakult körülötte és azt kell, hogy írjam, egyáltalán nem véletlenül. Ebben az alkotásban rengeteg olyan dolog megtalálható, ami miatt jómagam és talán a velem egykorúak egyaránt megtalálhatják azt, ami igenis szórakoztatóként tud hatni akár még most is.
Maga a történet nem túl bonyolult szerkezettel bír, sőt akár azt is írhatnám, hogy hasonlókkal már találkoztam, tehát a túlzott eredetiség nem mondható rá, de ezt semmiféleképpen nem rónám fel hibájának, mert szinte minden perce szórakoztatni tudott. Mivel ez a film sem egy mai alkotás, ezért újranéztem (és nem csak azért, hog... több»
Csalódáskeltő minden téren Több dolog miatt is kedvelem a 80-as évek során készült horrorfilmeket. Az egyik maga a horror zsánere, hisz már fiatalkorom óta ez a műfaj a kedvenceim közt szerepel. Kevés olyan tematikájú alkotás van, ahol megfelelő hozzáértéssel annyira jól össze lehet egyeztetni a filmgyártás szinte összes filmes stílusát. Hisz lehet úgy is élvezetes filmet készíteni, hogy az egyszerre viseli magán a sci-fi, az akció, a vígjáték és a horror elemeit. Valami ilyenről lehetett szó, amikor elkészítették 1984-ben Az üstökös éjszakája című filmet, csak egyetlen dolog hiányzik a kész műből igazán, az pedig a fentebb említett hozzáértés. Mert akárhogy is csűrném-csavarnám a szavakat, Az üstökös éjszakája minden... több»
Tudósok, aki Istent játszanak, de pórul járnak Az egyik kedvenc íróm Dean R. Kontz, aki már számtalan kiváló regénnyel örvendeztetett meg, és csak a Jóisten tudja, hogy miért csupán fél tucat történetét adaptálták filmre (és legnagyobb sajnálatomra azokat is szinte nevetségesen alacsony költségvetéssel, ami általában rá is nyomja a bélyegét a filmre). Nincs ez másként az 1988-as Watchers, nálunk a Gyilkos kísérlet címen bemutatott kanadai sci-fi horrorral sem.
Jó pár évvel ezelőtt volt szerencsém első alkalommal belefutni Koontz Virrasztók címen megjelent könyvének filmes adaptációjába, és a nevetséges költségvetése ellenére (közel 700 000 dollár volt) nekem kimondottan tetszett. Bár addig azért nem mennék, hogy összehasonlítsam a könyv... több»
Furcsa keverék Sokat hallottam már jelen filmünkről, de ezidáig mindig tovasiklottam felette. Egészen mostanáig. Egyáltalán nem volt magasan az a bizonyos léc, de azt kell, hogy írjam, hogy a Dead Heat – magyarul a frappáns Nyugodjak békében címet viselő alkotás – nemcsak, hogy könnyedén, de igazán szórakoztatón képes volt megugrani azt. Pedig hát finoman szólva is egy igazán furcsa keverék filmmel van dolgunk.
Az alapkoncepciója az akció, azon belül is a 80-as évekbeli zsarus akciófilmeket idézi meg (méghozzá igencsak jól), ami miatt mondjuk kimondottan sokan szerettük például a Halálos fegyvert (többek közt én is). A zsarupárost alakító Roger (Treat Williams) és Doug (Joe Piscopo) szinte sziporkáznak a ... több»
Egy elborzasztó Lovecraft adaptáció Kevés rendező neve forrt annyira össze H. P. Lovecraft nevével, mint Stuart Gordon vagy Brian Yuzna, ezért annyira nem is meglepő, hogy e két neves filmes egymás közt váltogatta a rendezői és a produceri széket az újabb és újabb feldolgozások közt. Jelen filmünknél Brian Yuzna a produceri feladatokat látta el, míg Stuart Gordon a rendezést vállalta magára. A színészek közt pedig Jeffrey Combs neve lehet azok számára ismerős, akik láttak már Lovecraft novelláiból adaptált filmet.
Be kell, hogy valljam, ezt a filmet is elképesztő régen láttam, és csak rövidke jelenetekre emlékeztem belőle. Csupán annyi rémlett, hogy egy kimondottan gusztustalan film volt, ezért is voltam kíváncsi arra, hogy j... több»
A farkasemberes horrorfilmek egyik megkerülhetetlen darabja Régi nagy kedvencem volt anno ez a film, és mivel már egy jó ideje nem láttam, gondoltam, itt lenne az ideje, hogy felelevenítsem az emlékeimet vele kapcsolatban. A rendező Joe Dante volt, akit nem nagyon kell a horrorfilmek szerelmeseinek bemutatni, hisz olyan filmek fűződnek az ő nevéhez, mint az 1978-as Piranha, az 1984-es Szörnyecskék és annak az 1990-es második része, vagy az 1989-es Ami sokk, az sokk című filmek, de az 1981-ben készített The Howling (magyarul Az üvöltés) is van annyira ismert és egyben elismert filmje, mint a fentebb felsorolt alkotások bármelyike. Hatalmas kár, hogy több tucat folytatása is született az idők során, amik nem csak, hogy megközelíteni nem tudták az erede... több»
Négy rövid horrortörténet egy filmben Alapjaiban véve sem könyvekben, sem pedig filmekben nem épp a kedvenceim az antológiák, méghozzá azért, mert túl kevés idejük van a történetek íróinak arra, hogy megkedveltessék a karaktereiket, vagy pedig, hogy a kellő mértékű hangulatot el tudják érni velük. Viszont megkerülhetetlenek, főleg talán a horror műfajában. Az 1983-ban készített Nightmares, nálunk Rémálmok címen megjelent alkotás négy történetet tár fel előttünk, és szinte mindegyiknek megvan a maga sajátos kis bája.
Az első felvonás, a Rémület Topangában címre keresztelt történet tulajdonképpen egy nagyon is fapados sztorival rendelkezik, viszont kimondottan érdekesnek tartottam a tényt, hogy igenis van mondanivalója. Talán emi... több»
Családi összejövetel egy ódon kastélyban Régóta szemezgettem már ezzel a filmmel, és nem is oly rég úgy gondoltam, épp itt az ideje, hogy belevágjak az 1982-ben készült House of the Long Shadows, avagy itthon a Hosszú árnyak című angol horror-komédiába. Kissé savanykás szájízzel fejeztem be eme alkotást.
Erőteljesen érezhető, hogy nem egy mai alkotással lesz dolgunk, bár ez engem soha nem tántorított el egyetlen filmtől sem. A korát, illetve, hogy egy angol honból származó alkotással lesz dolgunk, több szempont szerint is nagyjából be tudjuk azonosítani. Mind a kamerabeállításai, mind pedig az a fajta hangulat, ami szinte az összes angol filmben érezhető, itt is tetten érhető (és ezzel kapcsolatban semmi fajta negatívum nincs is r... több»
Filmek a Vico kazetták soraiból: A kollégium rejtélye Talán még sokan emlékeznek a magyarországi sárga kazettás VICO VHS korszakra, hisz igazi gyöngyszemeket is köszönhetünk eme kiadónak, de legalább ugyanannyi pokolian silány minőségű filmet is elhoztak vele otthonainkba. Mégis szerettük őket, hisz az időben még az internet épp, hogy csak gyerekcipőben topogott nálunk, tehát maradtak a videotékák, melyek egyértelműen összeforrtak a VICO filmjeivel.
Nos nem is oly rég azon gondolkodtam, vajon melyik úgynevezett sárga kazettás filmemet ássam elő egy kis múltidézés gyanánt. Így esett a választásom a The Dorm That Dripped Blood, avagy A kollégium rejtélye címen megjelent alkotásra. Hozzáteszem, annyira régiek voltak már az emlékeim ezzel kapcsola... több»
Egy szörnnyé mutálódás története Nagy horrorfilm szeretőnek tartom magam, elsősorban a 80-as és 90-es évek horrorjain nevelkedtem. Ezért ezen időszak rengeteg horrorfilmjéről hallottam, és szintén rengeteget láttam is belőlük, de persze sok olyan is van, ami teljes mértékben elkerülte ez eddig figyelmemet, az egyik ilyen pont jelen alkotásunk lenne.
Vegyes érzelmekkel fejeztem be a The Beast Within, magyarra keresztelve A bennemlakó szörnyeteg című filmet, mert hiszem, hogy ha egy kicsit jobb színészek játszották volna a karaktereket és, ha mondjuk a film története nem lett volna annyira kusza, akkor igenis lehetett volna ebből egy igencsak erős alkotás is. Mindenek előtt, azt már most le is szögezném, hogy az utolsó negyed... több»
Hát ez meg mi volt? Véletlenül akadtam erre a filmre itt a Mafab oldalán, és mivel eddig még a létezéséről sem halottam, és a film tartalma felkeltette az érdeklődésemet iránta, tettem egy próbát, hisz egy könnyed kis horrorkomédiára számítottam, és nem mellékesen hamarosan mi is egy osztálytalálkozó szervezésébe kezdünk, gondoltam, ideális másfél órányi kikapcsolódást fog nyújtani jelen alkotás. Sajnos attól viszont nagyon is messze volt.
Oly sokszor mondogattam már magamnak azt az egyszerű dolgot, hogy ha egy számomra teljesen ismeretlen filmbe ütköznék, akkor legalább az előzetesét tekintsem meg, mert lehet, hogy ott már kialakulhat egy viszonylagos kép arról, hogy egy értékelhető filmre bukkantam, vagy egy ... több»
Egy örökzöld horror, ez a Halloween - A rémület éjszakája John Carpenter. Kevés olyan élő személyt tudnék írni, aki oly mély nyomot tudott hagyni a horror műfajában, mint ő, hisz filmjei tulajdonképpen a 70-es évek végétől egészen a 90-es évek közepéig meghatározók voltak, bár talán inkább a korai alkotásai voltak azok, amikből jó pár örökzöld horrorklasszikus is lett, gondolok itt a Ködre, a Dologra vagy jelen filmünkre, a Halloweenre (bár nálam azért a Christine vagy a Sötétség fejedelme is igencsak előkelő helyen van, de ezekre talán a klasszikus jelzőt nem használnám). Kicsit sajnálom is, hogy az új évezred után Carpenter nem nagyon készített filmeket (utolsó filmje a 2010-ben bemutatott The Ward volt), pedig szerintem van akkora név, hogy horr... több»
Véresebbnek véresebb, de, hogy nem jobb mint az elődje, az is biztos Nem is olyan régen végignéztem újra a Warlock című fantasy-akció-horror mindhárom részét amolyan múltidézésként, hisz anno én is nagyon kedveltem (főleg az első részét). Sajnos vannak olyan filmek, amikre lehet azt mondani, hogy nem öregedtek jól (kultstátusz ide vagy oda), és nálam a Warlock pont ilyen volt. A másik gondom az volt az első résszel, hogy kicsivel több horrorelemet el tudtam volna benne viselni, és mondjuk kevesebb humort (de mindezen problémák mellett még mindig fogyasztható filmként gondolok az első részre).
Nos, 5 évvel az első rész bemutatása után (mint oly sok ehhez hasonló filmnél) a Warlocknak is megszületett a második része, amit már azért jóval könnyebben lehet a hor... több»
Egy régi kedvenc, aminek sokat ártott az eltelt idő Warlock... Emlékszem még az első alkalomra, amikor szerencsém volt ehhez a filmhez; kimondottan tetszett és szórakoztatónak találtam. Aztán teltek múltak az évek, időközben a Warlock is egy trilógiává bővült, amiknek a folytatásai azért nem értek fel az első részhez, de a maguk nemében még szórakoztatók voltak. Nem is oly rég újra végignéztem mindhárom részt, és igaz, hogy a hangulata és a felidézett emlékek miatt még az első két részt élvezhetőnek mondanám, de sokat vesztett jelen alkotás az erejéből.
Mindenki számára – gondolom – léteznek olyan filmek, amiket még fiatalon rongyosra nézett, de ha újra előveszi, akkor elsősorban a nosztalgia miatt tudja még nagyra értékelni őket. Nos nálam i... több»
Méltán sorolható a klasszikusok közé Egy olyan horrorfilmről, ami már több mint 46 évvel ezelőtt készült, azt állítani, hogy még mindig helye van a valaha készült legfélelmetesebb horrorfilmek listáján, finoman szólva elég nagy szó, de ezt az 1973-as Az ördögűző maximálisan kiérdemeli. Bevallom, jó ideje már, hogy nem néztem meg eme klasszikust, de most, hogy újra elővettem, azt kell, hogy írjam, hogy még most sem vesztett az erejéből. Még mindig képes hatni rám a hangulatával, a képi világával, a mesteri hangulatteremtésével, vagy mondhatnám a kiváló színészi alakításait, vagy akár a zenei betéteit is.
A film ékes példája annak, amivel elsősorban a 70-es és a 80-as évek kiváló horrorfilmjeinél találkozhatunk. Igencsak lassan,... több»
Filmek a videotékák alsó polcairól: Démoni szél Jelen filmünkkel még a videotékás időszakban találkoztam első alkalommal (ami finoman szólva sem mostanság volt), és amennyire emlékeztem belőle, annyira nem rémlett rossznak, mint amennyire rossz valójában.
Az 1990-ben készített Démoni szél egy igazi retro hangulatot árasztó, pokolian zs-kategóriás horrorfilm szörnyű effektekkel, borzalmas párbeszédekkel, totál életképtelen karakterekkel és egy ostoba történettel. Minden negatívuma ellenére azért egy pozitívuma is akad, miszerint legalább hangulatos tudott maradni még így, közel 30 év távlatából is. Azért a trash szócskát nem érdemli ki, mert érződik rajta, hogy a készítői komolyan gondolták, hogy egy gusztustalan horrorfilmet tesznek majd... több»
52 Terrorvízió (1986)
Régóta szemezgettem már az 1986-os, Terrorvízió című horrorkomédiával, de ezidáig még nem volt szerencsém ehhez a filmhez. Egészen mostanáig. Nos... engem teljes mértékben képes volt meglepni, mert valamiért úgy könyveltem el magamban a Terrorvízió című alkotást, mint egy tucat horrorkomédiát a 80-as évek filmgyártásából, de ez annál jóval több volt. Van az a mondás, hogy vannak dolgok, amik már annyira rosszak, hogy szinte jók, és ezt sok esetben használjuk filmeknél is. Számomra ilyen volt a Terrorvízió is. Maga a film története elképesztő ostobaság, de mégis nézeti magát. Ez az egyik nagy varázsa ennek az alkotásnak, hisz kevés olyan dolgot lehetne kiemelni az egészből, ami a mai filmnéző... több»