Animal - Az újrafelhasználás tipikus esete Sok esetben hallok afféle mondatokat, hogy néhányan azért nem szeretik a horrorfilmeket, mert szinte mindegyik ugyanarról szól. Vagy a másik közkedvelt vélemény a horrorfilmek esetében, hogy egyszerűen már nem szolgálnak semmilyen újdonsággal, és csupán folytonosan egymást másolják. Nos jómagamat nagy horrorfilm rajongónak nevezném, ezért egyértelműen nem osztom azon személyek véleményét, akik a fentebb felsoroltak miatt sározzák a szívemhez oly közeli filmes műfajt. Viszont! Sajnos tényleg léteznek olyan horrorfilmek, amikre még én is ráhúznám azt a bizonyos vizes lepedőt a fentebb felsorolt kifogások miatt, és sajnos ennek ékes példája a 2014-ben készült, Animal című film.
Magát a film ala... több»
Csak egy kis csípés, és megbogarasodsz Egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe a 2015-ös év egyik legerősebb testhorrorjaként számon tartott, Bite című filmet. A megtekintése előtt kissé körbeszaglásztam jelen produkciót, mivel a horror zsánerén belül igazán kevés jó, vagy nagyon jó, test- avagy biohorrorhoz volt szerencsém az elmúlt évek során. Sokkal inkább futottam bele gagyi testhorrorokba, ezáltal kissé félve kezdtem bele jelen filmünkbe.
A film első pár percének máris sikerült felkorbácsolnia a kedélyeimet, mivel kimondottan nem kedvelem a kézi kamerás horrorfilmeket, és sok esetben kerülöm is ezeket, mint macska a fürdetést, de szerencsére ezt a fajta kivitelezést a készítők hamar hátra is hagyták. A történetnél már a kezdete... több»
Szörnyen aranyos kis családi horrorfilm lett a Szörnyecskék Az 1984-es, Szörnyecskék című film mára már egy igencsak klasszikus családi kis horrorfilmnek számít, amiben a Guzmira keresztelt (bevallom, én is Gizmóra emlékeztem) kis szőrős, szeretnivaló cukiságforrásunk legalább akkora hírnévre tett szert, mint a legnagyobb horrorikonok, bár azért az is igaz, hogy a Szörnyecskéket soha nem lehetne egy kalap alá venni egy Péntek 13, Rémálom az Elm utcában, vagy a Halloween című filmekben látható horrorikonokkal, hisz egyáltalán nem egy véres alkotásról beszélünk. Én még gyerekfejjel láttam először eme alkotást, és be kell, hogy valljam, rendesen féltem tőle. Most, hogy itt vagyunk karácsony estéjén, úgy gondoltam, ideális választás lehet egy kis karácso... több»
Szörnyek márpedig igenis léteznek A 2015-ben készült The Monster a címével ellentétben nem kimondottan egy tipikus szörnyfilm. Nehéz megítélni, hogy a rendezője és egyben forgatókönyvírója, Bryan Bertino, akit a haza filmnézők elsősorban a 2008-as, The Strangers (Hívatlanok) című filmje alapján ismerhetnek, horrornak vagy inkább drámának szánta e filmjét. Jómagam úgy gondolom, hogy kicsit mindkettőnek szerette volna beállítani a The Monstert, és talán pont emiatt kissé olyan érzésem volt, mint mikor két szék közé esik egy produkció. Hisz kétségtelenül megtalálható benne a drámai szál és a horrornak szánt vonulat is, csak valahogy mindkettő kissé sótlanra sikeredett.
Ismét egy olyan filmet tisztelhetünk a The Monsterben, ami ... több»
Történet az ír folklór lényeiről és világáról Nem sok, Írországból származó horrorfilmez volt eddig szerencsém, de, amit eddig láttam e nemzettől, abban nem csalódtam túl nagyot, és ezt a sormintát követi a 2015-ös, The Hallow című film is. Az eddigi, ír honból származó horrorfilmeknek egytől-egyig volt valami egyedi sötét hangulata, elég erős atmoszférája és mindezek mellett még kiválóan lettek fényképezve is.
A The Hallow alapjaiban egy tipikus szörnyfilm lenne, de szerencsére a forgatókönyvírója és rendezője, Corin Hardy ennél kissé tovább megy, hisz merít egy jókora adagot az ír folklórból (ami szerintem kiváló táptalajt nyújt egy darkos fantasy-horrorfilm megszületésének), és mindehhez hozzáad még egy csipetnyi testhorrorbéli ele... több»
Emberre, állatra és nézőre is veszélyes tengerpart Pár évvel ezelőtt, egy baráti beszélgetés során került először a tudomásomra ennek a filmnek a létezése, egészen addig nem is hallottam róla. Bár az is igaz, hogy a barátomnak is csak annyi maradt meg belőle, hogy valami lény rángatja le a tengerparti homok alá az áldozatait. Nekem akkor egyből az 1981-es, Blood Beach című film ugrott be, de a barátom állította, hogy nem arról van szó, hisz amire ő gondol, az bőven a 2010-es évek után készült (címre persze nem emlékezett). Ekkor magamban arra gondoltam, hogy bizonyára a már említett, Blood Beach című filmnek is elkészülhetett egy mostani feldolgozása, ezért elhatároztam (mivel kedveltem az a filmet), hogy ennek is adok egy esélyt. Csakhogy s... több»
30 napnyi mészárlás Kimondottan kedvelem a vámpíros témájú filmeket, de úgy gondolom, hogy a filmes szakma már szinte teljes egészében kiaknázta az ebben a műfajban rejlő lehetőségeket. Ezért mindig örülök, ha egy kicsit máshogy próbálják meg bemutatni eme zsánert, főleg akkor, ha ehhez bátran be is vállalják a készítők, hogy végeredményben egy ízig-vérig horrorfilmet kapjunk majd.
Jelen filmünk egy képregény adaptációja lenne (amihez sajnos nem volt szerencsém, csupán annyit hallottam róla, hogy igencsak egyedi rajzolástechnikával és nem kevés brutalitással volt elkészítve). Ennek tudatában kezdtem bele A sötétség 30 napja című filmbe, s végül nem bántam meg a ráfordított időt, de szórakoztatnia sem sikerült ... több»
Amatőrnek amatőr, de legalább nézeti magát 2018-ban egy bizonyos Shane Barbanel nevű úriember úgy gondolta, hogy elkészíti első és egyben ez eddigi egyetlen filmjét, az igencsak beszédes címmel rendelkező Before Someone Gets Hurt-ot (amit magyarul Mielőtt még megsérül valaki címre lehetne fordítani). Finoman szólva sem lehetne egy felejthetetlen alkotásnak titulálni eme produkcióját. A rendezői és a produceri teendők mellett Shane Barbanel még a forgatókönyvbéli feladatokat is magára vállalta, de mindez nem mentette meg attól a végeredményt, hogy egy igencsak zavaros, mindenbe csupán belekapó, amatőr alkotás szülessen meg.
Már magából a történetéből is legalább három különböző fajtájú produkciót le lehetett volna forgatni, és itt ne... több»
Mi a fene volt ez? Nem szeretek nagyon lepontozni filmeket, de most nem tehetek másként, mert ez már szinte minősíthetetlen volt. Ritkán futok bele szinte nézhetetlen produkciókba, de ha mégis, akkor nagyon beletenyerelek, mint ahogy tettem ennél a filmnél is.
Nem arról van szó, vagyis nem csak arról, hogy végtelenül gagyi az egész, vagy, hogy szinte süt róla az olcsóság szaga (elméletileg 50 000 dollár volt a költségvetése, ami valóban nem sok pénz, de simán fel tudnék sorolni olyan filmeket, amik messze-messze jobban sikerültek, mint ez, és a költségvetésük ugyanennyi, vagy akár még kevesebb is volt), hanem, hogy piszok amatőr az egész, és ráadásul még a készítők szerették is volna azt elérni, hogy ezt a fil... több»
Kulcs a túléléshez Hát... nem volt egy egyszerű menet ez a film, de azért voltak értékelhető pillanatai is. Az amerikai SyFy tévécsatornára készült, amiből finoman kikövetkeztethető, hogy egy nem túlságosan nagy költségvetésből dolgozó produkcióval lesz dolgunk (bár emiatt még nem kell egyből temetni a filmet). Bár azért az is felrémlett, hogy nem igazán emlékszem olyan filmre, ami kimondottan tetszett, vagy jóra értékeltem volna a SyFy csatorna kínálatából (és sajnos ezt a negatív szériát sem ez az alkotás fogja majd megszakítani nálam), de mint említettem, voltak azért értékelhető pillanatai, csak sajnos a negatívumaiból sokkal több volt.
Ha magát a történet alapját vesszük, akkor azt kell, hogy írjam, hogy ... több»
A fekete lagúna szörnye kicsit másként Mikor megláttam a előzetesben, hogy a film megszületéséért az Universal és a Blumhouse filmes cégek voltak felelősek, reménykedve kezdtem bele a 2019-es Sweetheart című alkotásba, és be kell, hogy ismerjem, rég szórakoztam ennyire jól egy olyan produkción, ahol ennyire tetten érhető az alacsony költségvetés. Pontos adatokat nem leltem róla, de ez a film szinte tökéletesen tudja visszaadni azon reményeimet egy horrorfilmnél, hogy nem kell dagadó költségvetés ahhoz, hogy egy igazán élvezetes és szórakoztató horrorisztikus filmhez legyen szerencsém. A készítőiről egyértelműen kijelenthető, hogy maximálisan kiaknázták a filmjük adta lehetőségeket.
Ezzel nem azt mondom, hogy soha nem volt ehhez ... több»
Életadagok Jelen filmünkhöz volt már szerencsém pár évvel ezelőtt, és akkor egyértelműen elnyerte a tetszésemet. Most újra elővettem, mert kimondottan kíváncsi voltam, hogy pár év elteltével és úgy, hogy a film már nem szolgálhat a meglepetés erejével, képes lesz-e rám akkora hatást gyakorolni, mint az első alkalommal. Röviden: igen.
A 2013-ban készített, The Returned című spanyol–kanadai filmet elég nehéz lenne csupán a horrorfilmes zsánerek közé sorolni, hisz sokkal inkább egy kegyetlen dráma, ami elég erőteljesen építkezik a horror adta alapokra. Talán azon filmek adnak kimondottan jó táptalajt egy horrorfilmben megtalálható drámára, ahol egyfajta társadalomkritikai vonalat is megpendítenek, és hát... több»
Megtévesztések hálójában A Netflix streamszolgáltató egyre gyakrabban gyárt már a sorozatokon kívül filmeket is és, ha nem is mind kiemelkedő minőségű, azért akad bőven olyan produkciója is, amit nem fog a néző megbánni, ha végignézi. Így voltam ezzel a 2019-es, Eli című misztikus horrornál is.
Magát a történetet erősen kétfelé lehet bontani, és nem gondolom, hogy azzal túl nagy meglepetést okozok, ha kijelentem, hogy a történet második fele az, ami inkább kiemelkedő e téren (hisz a csavarja is ott található). A sztoriról nem is szeretnék több szót ejteni, hisz bármifajta történetbéli elemzése igencsak erős spoilerezést tartalmazna, így inkább csak ajánlani tudom azok számára, akik kedvelik a misztikus horrorfilmeke... több»
Lappangó vadak Rég nem volt szerencsém az általam igazán nagyra tartott IFC Midnight égisze alatt készített filmhez, de amikor megláttam, hogy a Feral, avagy röviden a Vadnak aposztrofált film is az IFC Midnighttól származik, kissé megörültem, és egyben el is kezdtem reménykedni, hogy talán ismét egy igazi gyöngyszemre találtam. Nos ez sajnos nem így lett.
Úgy gondolom, hogy jelen filmünk az ékes példája annak, hogy ha meglenne az a bizonyos plusz benne, akkor akár még egy kiemelkedő alkotáshoz is lehetett volna szerencséje a horrorszerető nézőnek. De sajnos a Feral tökéletesen beéri a középszerűséggel. Úgy is mondhatnám, hogy nem akar nagyot markolni, pedig a lehetősége megvolt rá.
A történetét nem monda... több»
Visszatért! Esti filmkeresésem során bukkantam rá eme filmre, és mikor megláttam, hogy az eredeti címe Friday the 13th: Vengeance, egyértelmű volt, hogy adok egy esélyt neki, hisz az egyik kedvenc horrorikonom, Jason Voorhees, a hokimaszkos gyilkos újabb felvonásáról lesz szó. Nos... azt nem mondanám, hogy megbántam a ráfordított másfél órát, de, hogy egy kimondottan rossz filmhez volt szerencsém, azt bátran kijelenthetem.
Maga a történet igencsak fura, bár azt azért meg kell hagyni, hogy a film készítői legalább egy-két olyan dologról megpróbálták lerántani a leplet, ami az eddigi Péntek 13-as filmeknél ismeretlen maradt. Az egyik ilyen dolog Jason apjának a kiléte. Ha jól emlékszem, egyik részben sem ... több»
Még valami jó is kisülhetett volna belőle A filmet az a bizonyos Wes Craven (1939–2015) rendezte, akinek a neve 1986-ban, amikor ez a film készült, már egyértelműen minőséget jelentett a horror piacán, hisz ekkor már túl volt olyan ismert filmeken, mint az 1972-es Az utolsó ház balra, az 1977-es Sziklák szeme, vagy az egyik legnagyobb horrorikon megszületésének az első része, az 1984-es Rémálom az Elm utcában című klasszikus. Mindezek ismeretében ültem neki egy számomra mindeddig ismeretlen filmjéhez, méghozzá az 1986-ban készült Ösztöndíjjal a pokolba, avagy a másik címén talán kissé ismertebb Halálos baráthoz.
Na már most, amikor egy ennyire ismert rendező, mint Wes Craven, rendez egy filmet, akkor egy horrorszerető nézőnek bizony... több»
Pokolian rossz A film alaptörténete az egyik kedvenc íróm, méghozzá Dean R. Koontz Virrasztók című regénye alapján készült. A filmipar is felfedezte a lehetséges potenciált eme regényben, és 1988-ban el is készítették a filmes adaptációját, igaz, minimális költségvetéssel (és ez sajnos meg is látszott a végeredményen), de számomra mégis egy élvezhető feldolgozás született belőle, még úgyis, hogy rengeteg mindent megváltoztattak a feldolgozásában.
Mivel a film fogadtatása nem volt annyira rossz, 1990-ben elkészítették a Watchers második részét még kisebb költségvetéssel, mint az elődjét. Azt egyértelműen csupán videokazettás forgalmazásra szánták. Na már most a film igaz, Watchers II. címen lett bemutatva,... több»
Egy elmebeteg szerelmi történet Egy barátom ajánlotta ezt a filmet és, ha jól emlékszem, valahogy úgy jellemezte, hogy ilyet még biztos nem láttam. Nos, részben igaza is volt, hisz ennyire elborult filmbéli történettel még tényleg nem találkoztam, de azt kell, hogy írjam, hogy működőképes volt (mondjuk én annyira azért nem szórakoztam rajta, mint ő, de tényleg megvan az a bizonyos varázsa). A varázsa pedig a nem megszokottságában rejlik.
Ha össze kéne foglalnom a film történetét, akkor csupán azt írnám, hogy ennyire zavarodott forgatókönyvvel már az idejét sem tudom, hogy mikor találkoztam utoljára. Valahogy úgy kéne ezt elképzelni, mintha a Született gyilkosok hírhedt szerelmespárosát és az Amerikai pszichó markáns társad... több»
Elpusztíthatatlan állkapcsok Egész sok filmben láthattuk már, hogy soha nem túl jó ötlet, ha a technika adta lehetőségeket keresztezik a harcászati eszközökkel, és mindez egy fémszörny formájában születik meg (az már csak mellékes, hogy eme teremtmény tudós atyja pedig totál elmebeteg). Nos, az 1994-ben bemutatott Gyilkológép is ezen filmek közé tartozik.
Sajnos igencsak kevés kiemelkedő dolgot tudnék megemlíteni jelen filmünk esetében, de talán ez nem is annyira nagy baj, hisz tulajdonképpen nem is nagyon akar annyira kitűnni a tipikusan arra épülő filmek listájából, ahol a történet finoman szólva sem túl mély, hanem sokkal inkább építkezik a túlélős-menekülős-akció-sci-fi-horror zsánerre. Persze teszi mindezt még a s... több»
B-listás filmek: Pusztíts és rombolj! Valamikor gyerekkoromban láttam először ezt a filmet (és hát akkortájt minden fiatal imádta az efféle alkotásokat). Kíváncsiságból újra elővettem és adtam neki másfél órát a tegnap estémből, és nem mondanám, hogy megbántam, de sajnos ki kell jelentenem, hogy egy igencsak gyengécske filmről beszélhetünk, főleg mai szemmel és igényekkel nézve.
A filmet elkészítése idején sem szánták túlzott sikerű alkotásnak, hisz a 90-es évek legelején is csupán video forgalmazására készítették, a mozis bemutatása szóba sem került. Pedig, ha a költségvetését nézzük, ami közel egymillió dollár volt, simán belefért volna, hogy akár egy-két kört menjen az amerikai mozipénztáraknál, de a készítői (igencsak bölcse... több»
43 Ragadozó (2014)
Sok esetben hallok afféle mondatokat, hogy néhányan azért nem szeretik a horrorfilmeket, mert szinte mindegyik ugyanarról szól. Vagy a másik közkedvelt vélemény a horrorfilmek esetében, hogy egyszerűen már nem szolgálnak semmilyen újdonsággal, és csupán folytonosan egymást másolják. Nos jómagamat nagy horrorfilm rajongónak nevezném, ezért egyértelműen nem osztom azon személyek véleményét, akik a fentebb felsoroltak miatt sározzák a szívemhez oly közeli filmes műfajt. Viszont! Sajnos tényleg léteznek olyan horrorfilmek, amikre még én is ráhúznám azt a bizonyos vizes lepedőt a fentebb felsorolt kifogások miatt, és sajnos ennek ékes példája a 2014-ben készült, Animal című film. Magát a film ala... több»