Az angol humor kedvelőinek kötelező darab A haláli hullák hajnala című film rengeteg fekete humort tartalmaz, bár ez igaz a legtöbb angol komédiára, amit lehet szeretni, lehet nevetni vagy mosolyogni rajta, de nálam mindenekelőtt hangulat kell hozzá. Hisz ha nem vagyok kellő mértékben erre hangolódva, akkor akár erőltetnek is hathat a végeredmény.
Alapjaiban kedvelem azon filmeket, ahol párosítják a horror és a vígjáték elemeit, hisz mindkét műfaj képes hatást gyakorolnia a nézőre. A legfontosabb az ilyen horrorkomédiákban, hogy sikeresen megtalálják azt a fajta egyensúlyt, ami mindkét oldalról élvezetessé tudja tenni az adott filmet, és nem utolsósorban az is igencsak fontos, hogy a filmnek legyen egyfajta olyan szavatossága is, h... több»
Egy filmfeldolgozás, aminek szinte semmi köze az eredetihez George A. Romero (1940–2017) jó pár zombis témájú filmet készített pályafutása során, az egyik ilyen az 1985-ös A holtak napja, amit 2007-ben egy bizonyos Steve Miner rendező újra elkészített, és bár ne tette volna.
Véleményemet azzal kezdeném, hogy a Steve Miner által elkészített Holtak napja nem lett rossz horror, hisz bőven megtalálhatók benne azok a bizonyos értékelhető tulajdonságok, amiket egy horrorfilmnél elvárhatunk. Van itt bőven véres jelenet, amik még nem is néznek annyira rosszul ki (bár azért a film költségvetése sem volt annyira alacsony, hisz egy független produkciónál a 18 millió dollárt egészen magasnak is mondhatnám). Bőven alkalmaztak digitális effekteket (mondjuk ez vol... több»
Irány a pláza! George A. Romero (1940–2017) még 1968-ban, Az élőhalottak éjszakájával ha nem is megteremtette, de elég szépen kikövezte az úgynevezett zombis horrorfilmek zsánerét, amit jó pár folytatás és szintén jó pár újrafeldolgozás követett az elmúlt évtizedek alatt. Az egyik ilyen újrafeldolgozása a 2004-es Holtak hajnala volt (aminek még az eredeti Romero által készített változata 1978-ban jelent meg), melyet egy bizonyos Zack Snyder rendezhetett.
A Romero által készített zombijaira mindvégig igazak voltak azok a tények, hogy lassúk, de még így is komoly veszélyt jelentenek az emberiségre, hisz a vérszomjuk és az étvágyuk mindig kellő hőfokon éget. Nos idővel még a mester zombijai is átmentek egyfa... több»
Romero élőhalottai ötödszörre George A. Romero (1940–2017) immáron ötödször merül el az élőhalottak világában, de számomra a legfontosabb kérdés az volt, hogy mennyire volt szükség erre a filmre, főleg a 2005-ös A holtak földje után. 1968-ban műfajteremtő, Az élőhalottak éjszakája című filmjével egy klasszikust teremtett, amit 1985-ig további két résszel toldott meg (az 1978-as Holtak hajnala és az 1985-ös A holtak napjával), ezt a három filmjét tekinthetjük is egyfajta trilógiának, még akkor is, ha sem szereplőileg, sem történetileg nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Viszont az tény, hogy a trilógia ügyesen vezeti fel azt az időszakot, amikor még csak megjelennek az élőhalottak, majd fokozatosan növekvő megjelenésükke... több»
Mikor már a holtak is csak egy otthont keresnek George A. Romero (1940–2017) neve nemcsak a horror műfajjal forrt össze, hanem az úgynevezett élőhalott, avagy zombis réteg horrorokkal is. Ami alapjaiban nézve nem is olyan meglepő, hisz a mester már 1968-ban, Az élőhalottak éjszakájával kikövezte a zombis filmek útvonalát.
1968-tól 1985-ig három filmet írt és rendezett az élőhalottak felbukkanásáról, az emberi társadalom hanyatlásáról, illetve az emberi reményvesztésről. E három filmje (Az élőhalottak éjszakája, A holtak hajnala és A holtak napja) tulajdonképpen egy filmtrilógiának mondható, bár sem szereplőileg, sem történetileg nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, viszont, ha egymás után nézi meg őket nézője, akkor igenis tetten érhető ... több»
Mikor már remény sincs George A. Romero 1968-ban, Az élőhalottak éjszakájával műfajteremtő alkotás tett le a filmes palettára (érdemes megemlíteni, hogy szinte aprópénzből gazdálkodták ki ama remekművet). Majd 1978-ban, A holtak hajnalával folytatta művének kiterjesztését, amit szintén rendkívül alacsony költségvetésből hozott össze. Jelen filmje, az 1985-ben elkészített A holtak napja már azért az előző részekéhez képest magasabb költségvetésből (3 és fél millió dollárból) készült, ez lett a trilógia befejező része. Vagyis itt még mindenki úgy gondolta, még maga Romero is, hogy eme témával foglalkozó filmsorozata csupán trilógia lesz, később persze még jó pár alkotással visszatért az élőhalottak által uralt filme... több»
Mikor nincs már több hely a pokolban, akkor majd a holtak köztünk fognak járni George A. Romero 1968-ban valami olyat készített, ami nyomtatott betűkkel került be a horrorfilmek képzeletbeli nagy könyvébe, ez pedig Az élőhalottak éjszakája című alkotása volt. A mai napig referenciaként tekintenek a filmesek Romero klasszikusára és igaz, hogy az elmúlt közel két évtized alatt egyfajta forradalom ment végbe a zombis tematikájú filmek közt, de még mindig rengeteg olyan dolog maradt, ami visszaköszön most is. Az már csak "apróság", hogy mindezt aprópénzből hozta össze, és a mai napig szerepel a horrorja azon a bizonyos listán, melyen a rendkívül alacsony költségvetés mellett sokszorosát visszatermelő filmek szerepelnek (az már csak hab a tortán, hogy filmjét a kritikusok i... több»
Műfajteremtő klasszikus Úgy gondolom, George A. Romero nevét nem nagyon kell bemutatni a horror szerelmeseinek, hisz több mint 50 évvel ezelőtt Az élőhalottak éjszakájával nemcsak egy klasszikust köszönhetünk neki, de a zombis filmek alapjait is letette arra a képzeletbeli asztalra. Sőt mi több, Mr. Romero maradt is a műfajban, hisz neve és munkássága szinte egybeforrt a zombis filmekkel. Bár igaz, készített más jellegű alkotásokat is (Majomszeretet: Egy félelmetes kutatás 1988, Halálos árnyék 1993 vagy a 2000-es Csonttörő), de munkássága inkább az élőholtak körül forgolódott, hisz tulajdonképpen az 1968-as Az élőhalottak éjszakája után még 5 filmes folytatás készített, és további 3 feldolgozásnak is kikövezte az ú... több»
Egy erős alkotás a 80-as évek filmgyártásából Körülbelül úgy egy évvel ezelőtt láttam először William Lustig 1980-ban készített, Maniac című filmjét, és hiába láttam már rengeteg horrort előtte, ez a mű mégis képes volt sokkolni. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy hiába a rengeteg horrorfilm, amit már láttam előtte, erről az alkotásról olyan szinten lemaradtam, hogy még szinte hallani sem nagyon hallottam róla (pedig tényleg egy kimondottan erős filmről beszélhetünk). Sok horrorral kapcsolatban vagyok úgy, hogy az első találkozásomnál talán kissé felértékelem őket, de az igazi próbája akkor jön majd el, ha szánok neki egy második esélyt is, és talán pont emiatt vettem a minap újra elő ezt a filmet, és azt kell, hogy írj... több»
Gáz a gazban Nagyon régóta szerepelt már ez a film a megnézendő listámon, és most, hogy végre elérhetővé vált, szinte azonnal rá is vettettem magamat. Nem olvastam véleményeket róla, nem néztem videókat arról, hogy mégis mennyiben fogja visszaadni azt a fajta hangulatot, amit Stephen Kingnek és fiának, Joe Hillnek egész korrektül sikerült megteremteniük a közös kis novellájuk lapjain. Egyszerűen csak nézni akartam, és nagyon vágytam rá, hogy jó legyen a végeredmény. Sajnos a jótól viszont számomra messze volt.
A film rendezéséért az a bizonyos Vincenzo Natali volt felelős, akinek az 1997-es, a Kocka című filmet köszönhetjük, és be kell, hogy valljam, nekem többször is felsejlett, hogy sokszor mintha pró... több»
Betalált! Számomra a totális ismeretlenségből érkezett a 2017-ben készült, Summer of 84 című film, de egy biztos, azonnal a kedvenceim közt kötött ki, hisz szinte minden téren azonnal betalált nálam. Pedig nem egy hibátlan alkotással lesz dolga a nézőjének, de gondolom, azok, akik kedvelik a retró hangulatot árasztó, kertvárosokban játszódó thrillereket a 80-as évekre hajazó szintipop zenével, és a tipikusan ez idejű karaktereket, azokat azért a közel kétórás játékidejével el fogja varázsolni, ahogy tette ezt velem is.
Pedig, mint említettem, nem egy hibátlan alkotás, vagy akár úgy is írhatnám, hogy a kétharmada nem nyújt túl sok újdonságot az ilyen filmekben jártas nézőnek. Hisz a legtöbb karakter ni... több»
Vegyes érzelmek Rengeteget hallottam már a BrightBurn - A lángoló fiú című filmről, de valahogy mégsem tudta sokáig felkelteni az érdeklődésemet, pedig, ha csak egy különlegességet kéne kiemelnem a számtalan dolog közül, amivel a film szolgálni tudna, az maga a történet adta lehetőség lenne. Miszerint, hogy mi lenne, ha a jól ismert Superman történetet kicsit átdolgozva a horror felé billentenék a filmkészítők, és nem a pozitív irányba terelnék az erejével és a hatalmával épp csak ismerkedő földönkívüli lényt. Azt gondolom, hogy erre rengeteg néző kíváncsi volt (többek közt én is), de, ha őszinte akarok lenni, két dolog volt, ami miatt aránylag sokáig kerültem jelen filmünket.
Az egyik a játékideje. 2019-b... több»
Vigyázz, harap! Valamikor még az év eleje felé találkoztam eme a filmnek az előzetesével, és egyből be is raktam a megnézendő filmek listájára, hisz azért a rendezőjének Alexandre Aja neve; ha nem is feltétlenül jelent egyet számomra a minőségi horrorral, de általában felkapom rá a fejemet, ha új alkotással jelentkezik, hisz neki köszönhetjük a Magasfeszültség, a Tükrök, a Sziklák szeme és a Piranha 3D című filmeket (érdemes megemlíteni itt, hogy az előbb felsoroltak közül csupán a Magasfeszültség volt az, ami nem feldolgozás).
A másik dolog, ami miatt reménykedtem, hogy egy igazán klassz kis állatos horrorfilmet fogok kapni, az a produceri székben helyet foglaló Sam Raimi neve (gondolom, azok számára, aki... több»
A medve a sztár Szeretem az állatos horrorfilmeket, ezért nem is nagyon gondolkodtam azon, hogy egy picit is utánaolvassak (mondjuk erre valószínűleg rásegített még az eléggé impozáns színészgárda és a nem totál ismeretlen rendező személye is), és a végeredmény egy elég nagy csalódás lett.
Kezdeném azzal, hogy a film költségvetése (10 millió dollár) elegendő lett volna ahhoz, hogy egy kisebb amerikai–kanadai független filmes produkciós cég (amit itt a Vertical és a Signature képviselt) simán levezényelje eme alkotást. Viszont keményen érezhető volt, hogy a költségvetésnek egy bizonyosan nagy százalékát arra áldozták fel, hogy igencsak ismert arcokkal találkozhasson a néző. Thomas Jane, James Marsden, Scott... több»
Talán a legjobb áldokumentumfilm, amit eddig láttam Pár évvel ezelőtt egy véletlen folytán futottam bele ennek a filmnek az előzetesébe, és nagyon is felkeltette az érdeklődésemet (ha jól emlékszem, akkor még csak feliratosan lehetett megnézni, bár ez nem mintha bármikor is probléma lett volna számomra és, ha jól emlékszem, még magyar címmel sem rendelkezett eme alkotás). De a legfontosabb, hogy kimondottan nem kedvelem az ilyen stílusú filmeket, hisz legalább annyira hatásvadásznak érzem őket, mint a kézi kamerás horrorokat, de mégis megnéztem anno, és egyszerűen imádtam. Akkor!
Gondoltam, teszek vele újra egy próbát, hisz egy olyan filmnek, ami egy horrorrajongó szívét első alkalommal komolyan meg tudja dobogtatni, az igazi próbája majd a m... több»
Autóban rekedve! Kevés horrorfilm kerüli el teljesen a figyelmemet, amit kis hazánkban bemutattak, de a 2014-ben készült, itthon 2016-ban bemutatott Curve, vagyis Kanyar című alkotás ilyen volt. Aztán, amikor egy barátom felhívta a figyelmemet erre a filmre (ha jól emlékszem, pont az 1986-os Rutger Haueres Az országút fantomjáról beszélgettünk, amit személy szerint nagyon kedvelek, és finoman jelezte, hogy jelen filmünk ha nem is sokban, de kissé hasonlít arra), hát finoman szólva is felkeltette az érdeklődésemet.
Most, hogy megnéztem a Kanyart, hát, ha csak apróságokban, de tényleg felfedezhető egy-két jelenet, ami miatt a barátom kissé hasonlíthatta Az országút fantomjához, bár én azért idáig nem mennék, ... több»
Csak legyen elég sör hozzá! Roger Corman... Ha ezt a nevet látom az egyik olyan film stáblistáján, ami felkeltette az érdeklődésemet, biztos, hogy elnapolom addig a megtekintését, míg összehívom pár olyan barátomat, akik hozzám hasonlóan nem vetik meg a 80-as években készített – mára már trash-nek számító – sci-fi–horrorfilmek megtekintését. Hisz egyfajta időutazásban részesítenek eme alkotások – mint például a Rejtőzködő borzalom 1-2 része, ami szintén Mr. Corman kezei közül származott –, mert, ha kicsit belegondolok, igencsak sok ilyen és ehhez hasonlatos filmmel pusztítottam fiatalkorom agysejtjeit, és néha – ezt hangsúlyoznám, hogy néha – jólesik ezek közül válogatni, főleg, ha társul ehhez egy-két hasonló korú és ... több»
Egy halálos metróvonal Clive Barker módra Clive Barker nevét sokan sokszor a horror jövőjeként emlegették (vagy még mindig emlegetik). Jómagam azért nem vagyok ennyire elfogult eme liverpooli születésű úriemberrel, bár azt el kell, hogy ismerjem, hogy kedvelem a könyveit/novelláit és az azokból készült filmeket, de nem tudok egyfajta horror messiásként tekinteni rá. Viszont két dologhoz kimondottan ért; az egyik a sajátos hangulatteremtés, a másik pedig, hogy a történetei néhol már átbillennek a kissé beteges tartományokba (és mindezt a szó jó értelmében írom).
Jelen filmünk alapja az egyik novellagyűjteményében található meg, ami nálunk, Magyarországon is megjelent Vérkönyvek címen, még 2010-ben. Barker a produceri munkálatokat lá... több»
Jól gondold meg, kivel osztod meg a titkaidat! A 90-es és a 2000-es évek elején Hollywood szinte sorozatgyártásban lökte ki magából az úgynevezett tini-horrorokat, amik közt azért volt egy-két igazán kellemes darab is (Sikoly, Tudom mit tettél tavaly nyáron). Jelen filmünket is a tipikus tini-horrorok mintájára építik fel, és ezen művek minden egyes tipikus hibája is megtalálható benne. Viszont érdemes megemlíteni, hogy egy remake-kel lesz dolgunk, hisz a Kegyetlen titok (angolul Sorority Row) című filmet már egyszer elkészítették, méghozzá 1983-ban, The House on Sorority Row címen (amihez nagyon, de nagyon régen volt már szerencsém), és úgy hellyel-közzel az új változat egész korrektül követte annak a cselekmény menetét, ami talán egy b... több»
Még hogy kannibálok nem léteznek! Nem tudom, mióta terveztem már ennek a filmnek a megnézését, de eddig mindig kihátráltam előle. Lehet, hogy, mert alapjaiban nem kedvelem azon horrorfilmeket, amik a kannibalizmusról szólnak, vagy, mert a legtöbb kritika, ami ezt a filmet érte, az az értelmetlen brutalitásról szólt csupán, mindezek mellett igencsak gyenge filmnek aposztrofálták. Tehát volt bőven olyan tényező, ami a kedvemet szegte, viszont azért volt egy-két olyan dolog is, ami miatt érdeklődtem iránta. Az egyik, hogy alapból kedvelem a 80-as évek horrorgyártását és az olasz horrorfilmeket. Illetve, hogy azért a kíváncsiság mindig is furdalta az oldalamat a Cannibal Feroxszal kapcsolatban. Tényleg olyan rossz film? Tényleg ... több»
82 Haláli hullák hajnala (2004)
A haláli hullák hajnala című film rengeteg fekete humort tartalmaz, bár ez igaz a legtöbb angol komédiára, amit lehet szeretni, lehet nevetni vagy mosolyogni rajta, de nálam mindenekelőtt hangulat kell hozzá. Hisz ha nem vagyok kellő mértékben erre hangolódva, akkor akár erőltetnek is hathat a végeredmény. Alapjaiban kedvelem azon filmeket, ahol párosítják a horror és a vígjáték elemeit, hisz mindkét műfaj képes hatást gyakorolnia a nézőre. A legfontosabb az ilyen horrorkomédiákban, hogy sikeresen megtalálják azt a fajta egyensúlyt, ami mindkét oldalról élvezetessé tudja tenni az adott filmet, és nem utolsósorban az is igencsak fontos, hogy a filmnek legyen egyfajta olyan szavatossága is, h... több»