Mikor már remény sincs George A. Romero 1968-ban, Az élőhalottak éjszakájával műfajteremtő alkotás tett le a filmes palettára (érdemes megemlíteni, hogy szinte aprópénzből gazdálkodták ki ama remekművet). Majd 1978-ban, A holtak hajnalával folytatta művének kiterjesztését, amit szintén rendkívül alacsony költségvetésből hozott össze. Jelen filmje, az 1985-ben elkészített A holtak napja már azért az előző részekéhez képest magasabb költségvetésből (3 és fél millió dollárból) készült, ez lett a trilógia befejező része. Vagyis itt még mindenki úgy gondolta, még maga Romero is, hogy eme témával foglalkozó filmsorozata csupán trilógia lesz, később persze még jó pár alkotással visszatért az élőhalottak által uralt filme... több»
Mikor nincs már több hely a pokolban, akkor majd a holtak köztünk fognak járni George A. Romero 1968-ban valami olyat készített, ami nyomtatott betűkkel került be a horrorfilmek képzeletbeli nagy könyvébe, ez pedig Az élőhalottak éjszakája című alkotása volt. A mai napig referenciaként tekintenek a filmesek Romero klasszikusára és igaz, hogy az elmúlt közel két évtized alatt egyfajta forradalom ment végbe a zombis tematikájú filmek közt, de még mindig rengeteg olyan dolog maradt, ami visszaköszön most is. Az már csak "apróság", hogy mindezt aprópénzből hozta össze, és a mai napig szerepel a horrorja azon a bizonyos listán, melyen a rendkívül alacsony költségvetés mellett sokszorosát visszatermelő filmek szerepelnek (az már csak hab a tortán, hogy filmjét a kritikusok i... több»
Műfajteremtő klasszikus Úgy gondolom, George A. Romero nevét nem nagyon kell bemutatni a horror szerelmeseinek, hisz több mint 50 évvel ezelőtt Az élőhalottak éjszakájával nemcsak egy klasszikust köszönhetünk neki, de a zombis filmek alapjait is letette arra a képzeletbeli asztalra. Sőt mi több, Mr. Romero maradt is a műfajban, hisz neve és munkássága szinte egybeforrt a zombis filmekkel. Bár igaz, készített más jellegű alkotásokat is (Majomszeretet: Egy félelmetes kutatás 1988, Halálos árnyék 1993 vagy a 2000-es Csonttörő), de munkássága inkább az élőholtak körül forgolódott, hisz tulajdonképpen az 1968-as Az élőhalottak éjszakája után még 5 filmes folytatás készített, és további 3 feldolgozásnak is kikövezte az ú... több»
Egy erős alkotás a 80-as évek filmgyártásából Körülbelül úgy egy évvel ezelőtt láttam először William Lustig 1980-ban készített, Maniac című filmjét, és hiába láttam már rengeteg horrort előtte, ez a mű mégis képes volt sokkolni. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy hiába a rengeteg horrorfilm, amit már láttam előtte, erről az alkotásról olyan szinten lemaradtam, hogy még szinte hallani sem nagyon hallottam róla (pedig tényleg egy kimondottan erős filmről beszélhetünk). Sok horrorral kapcsolatban vagyok úgy, hogy az első találkozásomnál talán kissé felértékelem őket, de az igazi próbája akkor jön majd el, ha szánok neki egy második esélyt is, és talán pont emiatt vettem a minap újra elő ezt a filmet, és azt kell, hogy írj... több»
Gáz a gazban Nagyon régóta szerepelt már ez a film a megnézendő listámon, és most, hogy végre elérhetővé vált, szinte azonnal rá is vettettem magamat. Nem olvastam véleményeket róla, nem néztem videókat arról, hogy mégis mennyiben fogja visszaadni azt a fajta hangulatot, amit Stephen Kingnek és fiának, Joe Hillnek egész korrektül sikerült megteremteniük a közös kis novellájuk lapjain. Egyszerűen csak nézni akartam, és nagyon vágytam rá, hogy jó legyen a végeredmény. Sajnos a jótól viszont számomra messze volt.
A film rendezéséért az a bizonyos Vincenzo Natali volt felelős, akinek az 1997-es, a Kocka című filmet köszönhetjük, és be kell, hogy valljam, nekem többször is felsejlett, hogy sokszor mintha pró... több»
Betalált! Számomra a totális ismeretlenségből érkezett a 2017-ben készült, Summer of 84 című film, de egy biztos, azonnal a kedvenceim közt kötött ki, hisz szinte minden téren azonnal betalált nálam. Pedig nem egy hibátlan alkotással lesz dolga a nézőjének, de gondolom, azok, akik kedvelik a retró hangulatot árasztó, kertvárosokban játszódó thrillereket a 80-as évekre hajazó szintipop zenével, és a tipikusan ez idejű karaktereket, azokat azért a közel kétórás játékidejével el fogja varázsolni, ahogy tette ezt velem is.
Pedig, mint említettem, nem egy hibátlan alkotás, vagy akár úgy is írhatnám, hogy a kétharmada nem nyújt túl sok újdonságot az ilyen filmekben jártas nézőnek. Hisz a legtöbb karakter ni... több»
Vegyes érzelmek Rengeteget hallottam már a BrightBurn - A lángoló fiú című filmről, de valahogy mégsem tudta sokáig felkelteni az érdeklődésemet, pedig, ha csak egy különlegességet kéne kiemelnem a számtalan dolog közül, amivel a film szolgálni tudna, az maga a történet adta lehetőség lenne. Miszerint, hogy mi lenne, ha a jól ismert Superman történetet kicsit átdolgozva a horror felé billentenék a filmkészítők, és nem a pozitív irányba terelnék az erejével és a hatalmával épp csak ismerkedő földönkívüli lényt. Azt gondolom, hogy erre rengeteg néző kíváncsi volt (többek közt én is), de, ha őszinte akarok lenni, két dolog volt, ami miatt aránylag sokáig kerültem jelen filmünket.
Az egyik a játékideje. 2019-b... több»
Vigyázz, harap! Valamikor még az év eleje felé találkoztam eme a filmnek az előzetesével, és egyből be is raktam a megnézendő filmek listájára, hisz azért a rendezőjének Alexandre Aja neve; ha nem is feltétlenül jelent egyet számomra a minőségi horrorral, de általában felkapom rá a fejemet, ha új alkotással jelentkezik, hisz neki köszönhetjük a Magasfeszültség, a Tükrök, a Sziklák szeme és a Piranha 3D című filmeket (érdemes megemlíteni itt, hogy az előbb felsoroltak közül csupán a Magasfeszültség volt az, ami nem feldolgozás).
A másik dolog, ami miatt reménykedtem, hogy egy igazán klassz kis állatos horrorfilmet fogok kapni, az a produceri székben helyet foglaló Sam Raimi neve (gondolom, azok számára, aki... több»
A medve a sztár Szeretem az állatos horrorfilmeket, ezért nem is nagyon gondolkodtam azon, hogy egy picit is utánaolvassak (mondjuk erre valószínűleg rásegített még az eléggé impozáns színészgárda és a nem totál ismeretlen rendező személye is), és a végeredmény egy elég nagy csalódás lett.
Kezdeném azzal, hogy a film költségvetése (10 millió dollár) elegendő lett volna ahhoz, hogy egy kisebb amerikai–kanadai független filmes produkciós cég (amit itt a Vertical és a Signature képviselt) simán levezényelje eme alkotást. Viszont keményen érezhető volt, hogy a költségvetésnek egy bizonyosan nagy százalékát arra áldozták fel, hogy igencsak ismert arcokkal találkozhasson a néző. Thomas Jane, James Marsden, Scott... több»
Talán a legjobb áldokumentumfilm, amit eddig láttam Pár évvel ezelőtt egy véletlen folytán futottam bele ennek a filmnek az előzetesébe, és nagyon is felkeltette az érdeklődésemet (ha jól emlékszem, akkor még csak feliratosan lehetett megnézni, bár ez nem mintha bármikor is probléma lett volna számomra és, ha jól emlékszem, még magyar címmel sem rendelkezett eme alkotás). De a legfontosabb, hogy kimondottan nem kedvelem az ilyen stílusú filmeket, hisz legalább annyira hatásvadásznak érzem őket, mint a kézi kamerás horrorokat, de mégis megnéztem anno, és egyszerűen imádtam. Akkor!
Gondoltam, teszek vele újra egy próbát, hisz egy olyan filmnek, ami egy horrorrajongó szívét első alkalommal komolyan meg tudja dobogtatni, az igazi próbája majd a m... több»
Autóban rekedve! Kevés horrorfilm kerüli el teljesen a figyelmemet, amit kis hazánkban bemutattak, de a 2014-ben készült, itthon 2016-ban bemutatott Curve, vagyis Kanyar című alkotás ilyen volt. Aztán, amikor egy barátom felhívta a figyelmemet erre a filmre (ha jól emlékszem, pont az 1986-os Rutger Haueres Az országút fantomjáról beszélgettünk, amit személy szerint nagyon kedvelek, és finoman jelezte, hogy jelen filmünk ha nem is sokban, de kissé hasonlít arra), hát finoman szólva is felkeltette az érdeklődésemet.
Most, hogy megnéztem a Kanyart, hát, ha csak apróságokban, de tényleg felfedezhető egy-két jelenet, ami miatt a barátom kissé hasonlíthatta Az országút fantomjához, bár én azért idáig nem mennék, ... több»
Csak legyen elég sör hozzá! Roger Corman... Ha ezt a nevet látom az egyik olyan film stáblistáján, ami felkeltette az érdeklődésemet, biztos, hogy elnapolom addig a megtekintését, míg összehívom pár olyan barátomat, akik hozzám hasonlóan nem vetik meg a 80-as években készített – mára már trash-nek számító – sci-fi–horrorfilmek megtekintését. Hisz egyfajta időutazásban részesítenek eme alkotások – mint például a Rejtőzködő borzalom 1-2 része, ami szintén Mr. Corman kezei közül származott –, mert, ha kicsit belegondolok, igencsak sok ilyen és ehhez hasonlatos filmmel pusztítottam fiatalkorom agysejtjeit, és néha – ezt hangsúlyoznám, hogy néha – jólesik ezek közül válogatni, főleg, ha társul ehhez egy-két hasonló korú és ... több»
Egy halálos metróvonal Clive Barker módra Clive Barker nevét sokan sokszor a horror jövőjeként emlegették (vagy még mindig emlegetik). Jómagam azért nem vagyok ennyire elfogult eme liverpooli születésű úriemberrel, bár azt el kell, hogy ismerjem, hogy kedvelem a könyveit/novelláit és az azokból készült filmeket, de nem tudok egyfajta horror messiásként tekinteni rá. Viszont két dologhoz kimondottan ért; az egyik a sajátos hangulatteremtés, a másik pedig, hogy a történetei néhol már átbillennek a kissé beteges tartományokba (és mindezt a szó jó értelmében írom).
Jelen filmünk alapja az egyik novellagyűjteményében található meg, ami nálunk, Magyarországon is megjelent Vérkönyvek címen, még 2010-ben. Barker a produceri munkálatokat lá... több»
Jól gondold meg, kivel osztod meg a titkaidat! A 90-es és a 2000-es évek elején Hollywood szinte sorozatgyártásban lökte ki magából az úgynevezett tini-horrorokat, amik közt azért volt egy-két igazán kellemes darab is (Sikoly, Tudom mit tettél tavaly nyáron). Jelen filmünket is a tipikus tini-horrorok mintájára építik fel, és ezen művek minden egyes tipikus hibája is megtalálható benne. Viszont érdemes megemlíteni, hogy egy remake-kel lesz dolgunk, hisz a Kegyetlen titok (angolul Sorority Row) című filmet már egyszer elkészítették, méghozzá 1983-ban, The House on Sorority Row címen (amihez nagyon, de nagyon régen volt már szerencsém), és úgy hellyel-közzel az új változat egész korrektül követte annak a cselekmény menetét, ami talán egy b... több»
Még hogy kannibálok nem léteznek! Nem tudom, mióta terveztem már ennek a filmnek a megnézését, de eddig mindig kihátráltam előle. Lehet, hogy, mert alapjaiban nem kedvelem azon horrorfilmeket, amik a kannibalizmusról szólnak, vagy, mert a legtöbb kritika, ami ezt a filmet érte, az az értelmetlen brutalitásról szólt csupán, mindezek mellett igencsak gyenge filmnek aposztrofálták. Tehát volt bőven olyan tényező, ami a kedvemet szegte, viszont azért volt egy-két olyan dolog is, ami miatt érdeklődtem iránta. Az egyik, hogy alapból kedvelem a 80-as évek horrorgyártását és az olasz horrorfilmeket. Illetve, hogy azért a kíváncsiság mindig is furdalta az oldalamat a Cannibal Feroxszal kapcsolatban. Tényleg olyan rossz film? Tényleg ... több»
Újra itt van Péntek 13. Az egyik kedvenc slasher karakterem Jason volt, ezért nagyon örültem, hogy ha csak újragondolás formájában is, de ismételten kapok egy Péntek 13-as filmet, hisz a 2001-es Jason X finoman szólva sem nyerte el sok ember tetszését, és a 2003-as Freddy vs. Jasonnek már a címéből is kiderül, hogy nem egy igazi Péntek 13-as filmet fogunk kapni. Két dolog is volt, ami a film megtekintése előtt bizakodásra adott okot, az egyik a rendező, Marcus Nispel, hisz pár évvel ezelőtt kellő minőségben tudott hozzányúlni egy másik igencsak klasszikusnak számító horrorfilmhez, méghozzá A texasi láncfűrészeshez. Az újításaival és, hogy sokkal pörgősebbre vette a történetet, de mindemellett kellő tiszteletet is é... több»
Egy felesleges folytatás 2006-ban a WWE Films elkészítette a See No Evil, nálunk a Menekülj! címre keresztelt, alacsony költségvetésű slasher horrorját, ami a maga nemében nem volt rossz, de oly gyorsan merült el a felejtés homályában, ahogy csak a tipikusan B-filmek szoktak. Alapjaiban véve egyáltalán nem kívánkozott ahhoz a filmhez a folytatás lehetősége, és sokáig nem is bolygatták Hollywoodban ennek az ötletét. Majd nyolc évre rá, 2014-ben a Soska nővérek (Jen és Sylvia Soska) gondoltak egyet, összekapartak a filmhez némi pénzt, és elkészítették a folytatását, amit szigorúan DVD-re és Blu-Ray kiadásokra szánták. Ezzel még nem is lett volna akkora probléma, hisz, mint említettem, nem volt annyira szörnyű az első ... több»
Mesteri kombinációja a horrornak és a drámának Kár tagadni a tényt, hogy a spanyolok pokolian értenek a dráma és horrorfilm vegyítéséhez. Elég, ha csak az egyik legismertebbet említjük e téren, a 2001-es Ördöggerincet, de ide sorolhatjuk akár a 2006-os A Faun Labirintusát is (igaz, hogy a horror elemeket inkább felváltja a sötét fantasy, de attól még pokolian hatásos tudott maradni). J. A. Bayona 2007-es bemutatkozó filmjét, az Árvaházat is azok közé sorolnám, melyek mesteri fokra járatták a horror és a drámai elemek kombinációját. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezeknél a filmeknél a horrort inkább kéne misztikusnak aposztrofálni, hisz ezek a produkciók egyáltalán nem vérgőzős alkotások. Itt nem olyan szörnyekkel fogunk találkozni, a... több»
Lődd, amíg szét nem tép! Neil Marshall 2001-ben készített, debütáló filmjéhez van szerencséje a nézőnek (a Dog Soldiers avagy a Démoni harcosok) című alkotásnál, ami a maga nemében nem lett rossz, csak sajnos sok esetben érződik az alacsony költségvetés rajta. Maga a műfaj – mármint a vérfarkasos horrorfilm – már egy jó ideje nem volt képes kitermelni egy minőségi alkotást, és valahogy (főleg a 2000-es évek elején) igencsak kevés is készült belőlük (nem mintha ez a szám annyira feljebb kúszott volna az elmúlt időszakban, főleg az értékelhető skálán), ezért annak idején igencsak kíváncsi voltam erre a filmre. Illetve maga a rendező miatt is, mert, ha jól emlékszem, hamarabb volt szerencsém látni a soron következő alk... több»
A sziget neve: Túlélés Jó pár évvel ezelőtt volt szerencsém ehhez a filmhez, és akkor kimondottan tetszett. Talán pont ezért vettem elő a minap, és szomorúan konstatáltam azt a tényt, ami oly sok horrorfilmnél előfordul, hogy másodszori megtekintése során már nem képes annyira szórakoztatni. Mondjuk ez a fajta probléma rengeteg horrorfilmnél fennáll, de simán tudnék sorolni a műfajon belül sok olyan alkotást is, ami másodszori, vagy sokadik megtekintése után is képes bőven élvezeti faktort nyújtani számomra.
A 2000-es évek elején jó pár olyan horrorfilm érte el kis hazánkat, amely angol honból származott (A barlang, 28 nappal később, Démoni harcosok ), és ezek általában nem csak a kritikusok szemében, de a horror... több»
77 A holtak napja (1985)
George A. Romero 1968-ban, Az élőhalottak éjszakájával műfajteremtő alkotás tett le a filmes palettára (érdemes megemlíteni, hogy szinte aprópénzből gazdálkodták ki ama remekművet). Majd 1978-ban, A holtak hajnalával folytatta művének kiterjesztését, amit szintén rendkívül alacsony költségvetésből hozott össze. Jelen filmje, az 1985-ben elkészített A holtak napja már azért az előző részekéhez képest magasabb költségvetésből (3 és fél millió dollárból) készült, ez lett a trilógia befejező része. Vagyis itt még mindenki úgy gondolta, még maga Romero is, hogy eme témával foglalkozó filmsorozata csupán trilógia lesz, később persze még jó pár alkotással visszatért az élőhalottak által uralt filme... több»