Jason az űrben Immáron a tizedik Péntek 13-as részhez érkezett el eme horror széria, és továbbra is rendkívül gyenge színvonalt képvisel, elsősorban a hetedik felvonása óta (legalábbis számomra). Tulajdonképpen ezzel a résszel befejeződött (ez idáig) a széria, hisz egyik kedvenc hokimaszkos gyilkosom ezután "már csak" egy 2003-as Freddy vs. Jason crossover filmben aprítja tovább a fiatalokat, majd pedig a 2009-ben bemutatott, újraértelmezett Péntek 13. filmben végzi azt, amihez a legjobban ért. Tehát a klasszikus értelemben ez volt az utolsó része a szériának. Az, hogy eme horrorikon az űrben folytatta nem épp békés tevékenységét az emberiség ellen, nem mondható egyedülállónak, hisz több olyan horrorfilm i... több»
Mesebeli csók Pár évvel ezelőtt futottam bele először ebbe a számomra ismeretlen filmbe, és be kell, hogy valljam, engem totálisan sikerült meglepniük vele, hisz, ha finoman akarom magamat kifejezni, igencsak meghökkentő története volt.
Bár a történet egy bizonyos Wrath James White 2009-ben írt regénye alapján készült The Resurrectionist címmel (amit feltámadásnak fordíthatnának le az itthoni könyvforgalmazók, mert sajnos eddig még nem jelenet meg nálunk). Kicsit utánanéztem az írónak, hogy mi mindent írt, mert mint fentebb írtam, a film története kimondottan érdekes és eredeti, és meglepődve vettem észre, hogy az író kimondottan sok hasonló stílusú regényt írt már, de ezek közül Magyarországon még egy s... több»
Megbotránkoztató és sokkoló Ez volt az egyik olyan film, ami szinte megkerülhetetlen volt a 80-as években, hisz ez idő tájt talán az egyik legnagyobb botrányfilm volt, amit valaha készítettek, és mivel szinte a világ minden táján betiltották, anno a kalóz videokazettákon elképesztő siker volt; talán csak egy film ért fel azzal a botránnyal, amit e film kiváltott, mégpedig az 1975-ös Salo, avagy Szodoma 120 napja (amit én személy szerint kimondottan nem kedvelek), bár azért annyira nem is szívesen hasonlítanám össze ezt a két filmet.
Igazat adok azoknak, akik a Cannibal Holocaust című filmet egy minősíthetetlen hulladéknak tartják, hisz mind az elkészítési módját, mind pedig azt, hogy mi mindent követtek el a filmben a... több»
Hangulatban messze elmarad az elődjéhez képest Az 1986-os, Cronenberg által újra megrendezett Légy című film büszkélkedhet azzal a nem kis fegyverténnyel, hogy biztos helye van a szívemben azon filmek (rövid) listáján, ahol az úgynevezett remake sokkal jobban tetszett, mint az eredeti változata. Talán ezért is voltam annak idején annyira lelkes, hogy az 1959-es, A légy visszatér című filmet is remake-elni fogják (mondjuk akkor már azért annyira nem, amikor megtudtam, hogy az előző részt rendező David Cronenberg nem tért vissza a projekthez), de még mindig bizakodtam egy korrekt folytatásban és egy jó remake-ben, amit itt viszont csak részben kaptam meg, hisz azért volt kapcsolódó személy mindkét filmnél, mégpedig Chris Walas személyében.... több»
Csavaros történet, ami a bőröd alá kúszik Rengeteg pozitívumot olvastam már eddig erről az alkotásról, és szinte alig akadtam olyan kritikákra, ahol elmarasztalták volna, vagy negatívan értékelték volna a Netfix újabb egész estés filmjét, ezért hát finoman szólva is felkeltette az érdeklődésemet. Elöljáróban érdemes megemlíteni a film műfaját, mert nem gondolom, hogy annyira egyértelműen a horrorhoz sorolnám, bár tény, hogy néhol egyes jeleneteivel képes volt átlépni olyan határokat, amik akár fel is zaklathatják, vagy akár megbotránkoztathatják a film nézőit, de ettől függetlenül jómagam sokkal inkább sorolnám az erősebb pszichológiai thrillerek táborába megfelelő mennyiségű drámai szállal megfűszerezve.
A történet jó, sőt kimondot... több»
Bosszúvágy 2.0 - Újratöltve Régóta szemezgettem már ezzel a filmmel, de eddig valahogy mindig elkerültük egymást, egészen idáig. Három dolgot tudtam a filmről a megtekintése előtt. Az egyik a műfaji besorolása, ami akció–sci-fi–thriller lenne, de a nyers, néhol naturalista brutalitása miatt egyes jelenetei akár már a horror zsánert is érinthetik, illetve, hogy néhol találhatók benne komikus elemek is. A másik dolog, amit előjáróban tudtam a filmről, hogy egy bosszútörténetről fog szólni, amit a kenguruk szigetéről érkezett (ezzel semmi baj nincs, hisz talán minden idők egyik legjobb bosszúállós filmjét is anno Ausztráliából kaptuk Mad Max címen). A harmadik dolog pedig, amit tudtam, hogy az a bizonyos Leigh Whannell ír... több»
A legfeleslegesebb Péntek 13 Kilenc hete nézem újra a Péntek 13-as filmeket, de elérkezett a széria a számomra legfeleslegesebb és egyben leggyengébb részéhez is. Sok embertől hallottam már, hogy a Péntek 13-as filmek Top 3 legrosszabb felvonása a nyolcadik, a kilencedik és a tizedik rész volt (ebből nálam is fent van a legrosszabb részek listáján a nyolcadik és a kilencedik rész, a tizedikről viszont majd később fejteném ki a véleményemet).
Először is, ez a rész váltotta ki belőlem a legtöbb negatívumot. Már a film nyitányánál is húztam a számat, hisz, ha már egy jó pár rész óta ostobábbnál ostobább módon élesztették újra egyik kedvenc horrorikonomat, itt még erre sem vették a fáradtságot, egyszerűen újra itt van és p... több»
Adod ide a szemedet Kísérletező kedvem az új horrorfilmek iránt még mindig nem lankadt, ezért gondoltam, teszek egy próbát ezzel a filmmel (még akkor is, ha a legtöbb esetben pórul járok, dehát ízlések és pofonok).
A film története nem rossz, sőt még az előzetese megtekintése után is bizakodva ültem neki, hátha egy élvezhető, gótikus beütésű, démoni megszállásos, katedrálisban játszódó filmhez lesz szerencsém. Nos, nem mondom, hogy nézhetetlen volt, sokkal inkább "csak" egy gyenge film. Pedig, mint az előbb írtam, elég sok mindent "összelapátoltak" benne. De nézzük egyenként a dolgokat!
A film megpróbálja megidézni a 17. század kissé borúsabb képi világát, de ezt is csak részben sikerül neki, mert a színvilága... több»
Folytatódó lidércnyomás Az 1985-ben elkészített, Démonok című olasz horrorfilmet az egyik legerősebb és talán az egyik legundorítóbb eurohorrorként tartom számon. Az egy évre rá következő "folytatása" sem veszít sokat ezen dolgok erejéből, mégsem merném annyira jónak mondani, mint az elődjét. Pedig technikailag egyes jelenetei talán még jobban is sikerültek, de valamit kissé hiányoltam ezen jelenetekből. Pontosan nehéz megfogalmaznom, hogy mi is volt az a hiányzó adalék, talán az újdonság érzete, és ez valahogy az egész filmre igaz.
Sok helyen olvastam már, hogy jelen filmünkre kissé nehezen lehet a szó legszorosabb értelmében folytatásként tekinteni, hisz kissé olyan lett a Démonok 2, mintha egyszerűen csupán újr... több»
Az egyik legerősebb és legismertebb testhorror megszületése A horror rajongóknak David Cronenberg nevét nem igazán kell bemutatni, hisz e film előtt is készített már jó pár igazán emlékezetes filmet ( Veszett 1977, Porontyok 1979 vagy a Videodrome 1983-ból ), de jómagam úgy gondolom, hogy az úgynevezett testhorror egyik legismertebb képviselője ezzel az alkotásával vált szinte mindenki számára ismertté.
Első találkozásom ezzel a filmmel sem mostanában volt, hisz még valamikor a videokazetták aranykorszakának idejében futottam először bele, és szinte biztosra mondhatom, hogy ez volt az első Cronenberg mű, amit láttam. Első alkalommal szabályosan sokkolt (bár ehhez hozzátartozik az is, hogy talán ez volt az első olyan horrorfilmem, ami elsősorban a te... több»
47 méter mélyén lévő félelem és rettegés Kimondottan kedvelem a cápás horrorfilmeket, de legnagyobb sajnálatomra jó, ha 4-5 évente készítenek egy igazán értékelhető, vagy kimagasló minőségű alkotást e zsáneren belül. Nos a 2016-os év nagy kivételnek számít e téren, hisz két olyan filmmel is sikerült Hollywoodnak megörvendeztetnie engem (és gondolom még sokakat), ahol a horror mellett a cápáknak is központi szerepük volt az adott produkcióban. Az egyik a The Shallows, itthon A zátony címen mutatták be (érdekességként: 2010-ben szintén e címen került nálunk forgalomba a The Reef című ausztrál cápás film is), és jelen filmünk, a 47 méter mélyen (aminek a folytatása 2019 nyarán várható). Egyik filmet sem mondanám zseniális alkotásnak, ... több»
A szörfös és a nagy fehér digitális cápa Nagyon régóta kerülgettem már ezt a filmet (pedig kimondottan kedvelem a cápás filmeket), de tegnap este végre rászántam magam, igaz, voltak bőséggel fenntartásaim vele kapcsolatban, de mivel a legtöbb kritika pozitív véleményt fogalmazott meg róla, ezért, ha félve is, de megnéztem, és azt kell, hogy írjam, hogy kimondottan tetszett a film.
Általában a legtöbb cápás filmben egyszerűen nehezen tudják megtalálni a készítők azt a fajta összhangot, amivel sikerre lehet vinni egy efféle filmet. Vagy a történet sikeredik gyengére, vagy a karakter küzdelmei hagyják hidegen a nézőt, vagy csak egyszerűen gyengék az effektek a filmben. Nos jelen filmünknél szinte minden rendben van, és még ezeknek az... több»
Jason a nagyvárosban Ideje lett volna mind a forgalmazónak, mind pedig a készítőknek belátni, hogy az egy évvel korábbi részt is igencsak gyengén fogadták a kritikusok, és a mozipénztáraknál sem szerepelt már annyira jól, ezért illet volna kijavítani a hibákat. Sajnos mivel ez ennél a résznél is elmaradt, továbbra sem írhatom azt, hogy a széria visszatalált volna a kezdeti minőségéhez (és valószínűleg már nem is nagyon fog). Bár még mindig nem ez a rész szerepel nálam a legrosszabb pozícióban, de akárcsak, mint a hetedik rész, ez is ráférne arra a bizonyos szégyendobogóra. Na de nézzük, hogy milyen is volt a nyolcadik Péntek 13!
A nyolcvanas évek vége felé a slasher mint horrorműfaj bőven túl volt már a csúcsán.... több»
Kissé mintha kimaradt volna belőle valami... A fene tudja, mi adott okot arra, hogy a tegnap estémből erre a filmre szánjak másfél órát, talán csak az, hogy a tartalma egy egész kellemes kis misztikus horror benyomását keltette. Nos a valóság ennél sokkal, de sokkal kiábrándítóbb volt, hisz hiába van jelen filmünk a horror kategóriájába sorolva, ezt az "aprócska" kis dolgot szinte teljes mértékben kifelejtették belőle. Sajnos a misztikus mivolta is igazán kiábrándító volt, vagyis inkább pokolian kevés. Ezen tények tudatában nézzük, hogy valójában akkor mit is nyújtott a film!
Ha nagyon gonosz akarnék lenni, akkor azt írnám, hogy nem sokat (és ez nem is áll oly messze a valóságtól), de valahogy mégsem tudnám a sárga földig lehordani jel... több»
Undorítóan zseniális horror a 80-as évek Olaszországából Kimondottan kedvelem az úgynevezett Eurohorrort, és azon belül is elsősorban, amit a 70-es és 80-as években készítettek főleg az olaszok. Meggyőződésem, hogy ez idő tájt magasra tudták emelni a horror színvonalát e filmkészítők (Argento, Fulci, Soavi, Bava, Deodato, D'Amato és még sorolhatnám nyugodtan a nagyobbnál nagyobb neveket), akik kimondottan egy horror-korszakért voltak felelősek, és emiatt a munkásságuk soha nem fog a feledésbe merülni. Nehéz lenne kiemelnem egy vagy két filmet ezen időszakból, ami az első pillanattól kezdve kedvencemmé vált, de, ha nagyon szükséges lenne, akkor talán pont a jelen filmünket említeném meg e téren. Hisz ennél a filmnél szinte tényleg az elit állt össz... több»
Folytatás még több H.P. Lovecraft utalással Vannak filmek, amiknek nem teljesen értem az elkészültét (bár ettől még lehetnek jók). Ilyen volt az 1988-ban elkészített, A megnevezhetetlen című, enyhén gótikus horror beütésű, túlélős, szörny elől menekülős produkció is.
A film készítői H.P. Lovecraft horroríró egy igencsak rövidnek nevezhető elbeszélését duzzasztották fel másfél órás filmmé. Alapjaiban nem volt nagyobb gondom azzal a filmmel, egész jól eltalálták az arányokat, emiatt az akkori horrortermésnél simán besorolhattuk egy átlagos horrornak, ami nem feltétlenül követelte volna azt meg, hogy készítsenek hozzá egy folytatást. Viszont 1992-ben az életben maradt karaktereket játszó színészek, valamint a film forgatókönyvírója és eg... több»
Isten veled Rutger Hauer, egyik utolsó alakítása Már egy ideje szemezgettem ezzel a filmmel, de valahogy sem az előzetese, sem pedig a film tartalma nem tudott eddig meggyőzni arról, hogy másfél órát rászánjak. Sajnálatos módon a héten bejelentették az egyik olyan színész halálhírét, akit kimondottan kedveltem (Rutger Hauer) ezért keserű szájízzel álltam neki az egyik utolsó filmjének. Mr. Hauer-t egy igazi ezerarcú színésznek tartottam, hisz szinte minden filmes műfajban letette már a névjegyét. Karrierje csúcsa számomra valahol a 80-as évek elején kezdődött, majd sajnos a 90-es évek közepétől, elsősorban olyan filmekben vállalt szerepet, amik nagyon alacsony költségvetésük miatt nagy százalékban elkerülték a mozikat és inkább egyből Dvd-... több»
Hannibal eredete Jelen véleményemet azzal kezdeném, hogy nem épp a kedvenc filmes felütéseim az úgynevezett eredettörténetek; mivel már ismerhetjük az adott karakter jövőjét, sokkal kevésbé tudok érte izgulni. Bár, ha őszinte akarok lenni, akkor a Hannibal filmeknél ez már a második eredettörténet volt, hisz a Thomas Harris által megírt történetfolyam első része az 1991-ben bemutatott A bárányok hallgatnak volt, majd annak jött a folytatása 2001-ben Hannibal címen, és a trilógiát lezáró részt 2002-ben A vörös sárkány alkotta, bár az a történet pont, hogy azt mesélte el, miként is került elmegyógyintézetbe az egyik legikonikusabb sorozatgyilkos, Dr. Hannibal Lecter. Itt pedig egészen a gyermekkoráig repítenek... több»
Megfáradni látszik e horrorfilmes széria Nem sok horrorfilm büszkélkedhet azzal, hogy az első és a hetedik része közt mindössze nyolc év telt el és, hogy ezen részeknek az első négy darabja még egészen jónak is mondható. Jómagam kimondottan kedvelem a Péntek 13. filmeket, mert attól függetlenül, hogy nem egy túl bonyolult szerkezetű horrorhoz van szerencsénk, mégis képes izgalmakkal és feszültséggel kitölteni azokat a részeket, amíg megérkezik a filmek igazi sztárja, méghozzá az ikonikus horrorfigura, Jason Voorhees, és szépen aprólékosan leamortizálja a többi karakter létszámát (általában egy vagy két főre). Viszont sajnos a Péntek 13. filmeknél is észrevehető egyfajta minőségi hanyatlás; én ezt valahol az ötödik és a hatodik rész... több»
Charlie, a behemót Olyan két évvel ezelőtt volt szerencsém először ehhez a filmhez, és mivel nem sok mindenre emlékeztem belőle, gondoltam, hogy egy újbóli megtekintésével feleleveníteném a látottakat. Nem sok véleményt lehet olvasni róla, amit pedig mégis, azok többségében negatívak voltak, és sajnos azt kell, hogy írjam, nem véletlenül. Először is fontos megemlíteni, hogy a Charlie Farmja egy ízig-vérig tipikus slasher horror lenne. Sokan, sok helyen szeretik a slasher horrorokra ráhúzni azt a bizonyos vizes lepedőt, miszerint kevés élvezhető jelenet található bennük.
Nos maga a slasher mint horror rétegműfaj, a 80-as években volt a csúcson, majd szép lassan hanyatlani kezdet a 90-es évektől, és a 2000-es é... több»
61 Jason X (2001)
Immáron a tizedik Péntek 13-as részhez érkezett el eme horror széria, és továbbra is rendkívül gyenge színvonalt képvisel, elsősorban a hetedik felvonása óta (legalábbis számomra). Tulajdonképpen ezzel a résszel befejeződött (ez idáig) a széria, hisz egyik kedvenc hokimaszkos gyilkosom ezután "már csak" egy 2003-as Freddy vs. Jason crossover filmben aprítja tovább a fiatalokat, majd pedig a 2009-ben bemutatott, újraértelmezett Péntek 13. filmben végzi azt, amihez a legjobban ért. Tehát a klasszikus értelemben ez volt az utolsó része a szériának. Az, hogy eme horrorikon az űrben folytatta nem épp békés tevékenységét az emberiség ellen, nem mondható egyedülállónak, hisz több olyan horrorfilm i... több»