Egy Fulci tévéfilm Nagy rajongója vagyok az úgynevezett eurohorrornak, és szintén közel állnak a szívemhez a 80-as évek horrorfilmjei, ezért nem kicsit örültem, amikor ráakadtam Fulci, az olasz horrorgéniusz egy kevésbé ismert címére (amit ráadásul eddig még nem is láttam), mely itthon A horror édes háza címen jelent meg.
Már a film legelején lehetett érezni, hogy Fulci jelen alkotása nem elsősorban a mozikat célozta meg, hanem a 80-as évek tévéképernyőjét. Ezzel persze még nem degradáltam le jelen filmünket egyből a gyengébb színvonalra, hisz tudtam, hogy Fulci nem kevés tévéfilmet készített aktív pályafutása idején. A film első öt percében azért nem hazudtolta meg magát az olasz horrorfilm gyártás egyik nag... több»
Egy rövidke kis Lovercraft történet Minden horrorban jártas filmnéző ismeri H. P. Lovecraft (1890–1937) nevét, hisz eme amerikai író írásaival rengeteget adott a horror műfajának. Jómagam is kedvelem az írásait, történeteit, novelláit. Elképesztő, hogy mennyire jól rabul ejtette olvasóit akár csak egy pár oldalas elbeszélésével is. Nos jelen filmünk is egy efféle pár oldalas elbeszéléséből született meg, vagyis inkább úgy mondanám, hogy az volt a film alapja, a többit pedig az elsőfilmes Jean-Paul Ouellette, a film rendezője és forgatókönyvírója kreálta hozzá.
Elképesztő sok filmest ihlettek már meg Lovecraft írásai, amit maximálisan meg tudok érteni, hisz azon kívül, hogy nagyon nagy részük igazi csemege a horrorrajongóknak, ... több»
Csuda jó park ez a horror park Egy nagy horrorfilm kedvelővel is elő-elő fordulhat az, ami velem ezzel a filmmel kapcsolatban. Anno, mikor bemutatásra került idehaza jelen filmünk, hallottam róla, sőt még az előzetesét is volt szerencsém megnézni, de valahogy nem éreztem különösebb késztetést arra, hogy elmenjek rá a mozikba (amit most már igencsak bánok), és e film megtekintésének hiányát afféle "teszek egy próbát vele" hangulatban pótoltam, de semmi fajta különösebb elvárásom nem volt vele kapcsolatban. Ennek a végeredménye pedig az lett, hogy nagyon is kellemesen csalódtam benne.
Pontosan nem tudom szavakba önteni, hogy mi nem fogott meg az előzetese alapján, de lehet, hogy az, amit a legtöbb fórumon írtak róla, misze... több»
Vörös sárkány újratöltve Thomas Harris első Dr. Hannibál (Kannibál) Lecterrel foglakozó könyvadaptációja még 1981-ben látta meg a napvilágot A vörös sárkány címmel, mára már azonban quadrológiává nőtte ki magát, hisz Hannibál karaktere volt annyira érdekes, hogy négy köteten keresztül is figyelemmel kísérhettük az életútját. Első megjelenése a mozivásznon még 1986-ban volt Az embervadász címmel, amit Michael Mann rendezett, és a maga nevében egy egészen fogyasztható kis akcióthriller lett. Nem nagyon tudnám összehasonlítani a két filmet, és nem elsősorban azért, mert a megjelenésük közt eltelt röpke 16 év, hanem sokkal inkább azért, mert a 2002-ben bemutatott A vörös sárkány már egy filmtrilógia harmadik része volt.... több»
Színre lép zombi Jason A 80-as években a Péntek 13-as filmek szinte olyanok lettek, mint maga Jason, újra és újra visszatérők, szinte elpusztíthatatlanok, teljesen mindegy, hogy a széria már egy-két rész óta finoman szólva is gyengélkedett. Jómagam egyértelműen az első Péntek 13-as filmet tartom a legjobbnak, de valahogy a rá következő második és harmadik részt is bőven a minőségi horrorfilmek közé sorolnám. A sorozat hanyatlása valahol számomra a negyedik rész körül, vagy az ötödik résztől kezdődik, és sajnos igen, ez alól jelen Péntek 13-as filmünket sem tartom kivételnek. Nagy horrorrajongóként már nem egyszer végignéztem az összes Péntek 13-as filmet, de furcsamód valahogy mindig jelen rész, illetve a hetedik ... több»
Ezt nehezen fogod elfelejteni Már az előzetese alapján sejtettem, hogy valami totál elmerobbant filmhez lesz majd "szerencsém", de azt egy pillanatra sem gondoltam, hogy ennyire jól fogok szórakozni rajta. Tehát nulla elvárásom volt a filmmel kapcsolatban, és ezt a véleményem legelején fontosnak is érzem egyből tisztázni, hogy bárki, aki bármiféle elvárást támaszt eme filmhez, valószínűleg csalódni fog. Mert egyetlen oka lehetett, hogy elkészülhetett, mégpedig, hogy szórakoztasson és, hogy jó párszor a film úgynevezett bénaságain megnevettessen. Igen. Azt hiszem, nem árulók el nagy titkot azzal, hogy a film készítői és egyben a szereplői sem vették egy pillanatra komolyan eme művet (és, hogy őszinte legyek, ebben rejlet... több»
Fulci groteszk giallója Azon embereknek, akik szeretik az úgynevezett eurohorrort, Lucio Fulci neve egyből beugorhat, ő ugyanis az egyik nagy képviselője volt eme horror zsánernek; és, ha már eurohorror, akkor egy másik nagy műfajt sem árt megemlíteni, az pedig a giallo, ami elsősorban a 60-as évek vége felé kezdte el filmes hódítását, legfőképpen Európában. Érdekes, hogy próbálkoztak az amerikai filmes piacokra is bevinni a giallókat, ám ezen filmek többségében megbuktak az amerikaiaknál, Európában viszont legalább akkora tisztelet lengte körül őket, mint a fentebb említett eurohorrorokat. Ami azért nem akkora meglepetés, hisz olyan rendezők kezdték el a giallók felvirágoztatását, mint Mario Bava, Dario Argento, v... több»
Folytatás, de minek?! Az 1980-ban készített Aligátor című állatos horrorfilmet egy pillanatra sem nevezném kiemelkedő alkotásnak, de főleg a maga idejében egy egészen fogyasztható kis film volt. Őszintén szólva nem is értem, hogy miért nem készült közvetlen folytatása, hisz a közel másfél millió dolláros költségvetését sem nevezném óriásinak, és tudtommal annyira nem is sikerült rosszul a film fogadtatása sem a kritikusok körében, sem pedig az anyagi szempontok alapján. Illetve a 80-as években készült horrorfilmek nagy százalékára igaz volt az, hogy, ha csak egy kicsit is kedvelték a nézők, pár éven belül "megörvendeztettek" minket egy folytatással. Nos, ez a tényállás jelen filmnél viszont nem állt fenn, vagyis ... több»
Dupla csalódás Dupla csalódásként éltem meg ezt a filmet. A története alapján még akár egy jó kis, erdőkön és dombokon menekülős, túlélős slasher horror is kerekedhetett volna belőle, hisz két igencsak komolynak nevezhető tényezőt is teljesített ehhez jelen produkció. Az egyik, hogy a minimalista szereplőgárdája (mindössze 4 fős volt) akár okot is adhatott volna arra, hogy elsősorban karakterközpontú, erőteljesen egy családi drámára felfuttatott horrorfilmhez legyen szerencsém (ezt bizonyítja a film műfaji besorolása is, miszerint egy dráma, horror, thrillert fogunk látni). Illetve, hogy egy számomra igencsak nagyra értékelt független filmes stúdió keze alól érkezett jelen produkciónk, ez pedig az IFC Midn... több»
Eddig ez a legalja Nem tartozik a kedvenc horror zsánereim közé az úgynevezett horrorantológia, de volt már szerencsém azért egy-két igazán jól elkészített darabhoz, viszont jelen filmünk egyáltalán nem tartozik azok közé, sőt. Talán ki is merném jelenteni, hogy az egyik legrosszabb horrorfilmhez volt "szerencsém", amit az elmúlt hónapokban láttam. Hisz az csak egy dolog volt, hogy totál értelmetlen volt az egész film, de hogy nem volt semmi pozitívuma, amit ki tudnék emelni a közel másfél órás játékidejéből, na az már óriási probléma volt számomra.
Nem sok horrorantológiához volt szerencsém, de az eddig látottak alapján két nagyobbacska csoportba sorolnám ezeket a filmeket. Az egyik ilyen csoport az, ahol a ... több»
Visszatér Hannibál, a kannibál Az 1991-ben A bárányok hallgatnak című, Thomas Harris regényéből készített filmet a legjobb thrillerek közé sorolnám, amit ezidáig láttam, ezért finoman szólva jóval magasabbra tettem azt a bizonyos lécet a pont 10 évre rá következő folytatásával kapcsolatban, főleg abban a tudatban, hogy igazi sztárdömping található mind a készítők, mind pedig a színészek terén.
Számomra az egyik legfontosabb dolog, amit a Bárányok hallgatnak című film folytatásaként támasztottam a Hannibálnál, hogy ismét sikerüljön megtalálnia nálam azokat a hangulati elemeket, amikben pokoli erős volt az elődje. Szerettem volna, hogy ismét nyomasztani tudjon a film atmoszférája. Szerettem volna, hogy ismét azzal a borzong... több»
A nagy hiányzó Az 1984-es Péntek 13 negyedik részében a Paramount Stúdió úgy döntött, hogy végérvényesen szabadságoltatja az egyik legnagyobb horror ikonját, Jasont, ezért azzal a résszel le akarták zárni a Péntek 13-as horrorfilm szériát (persze, aki látta a negyedik részt, könnyen kiszúrhatott egy jelenetet a film befejezésével, ami akár megágyazhatott egy újabb folytatásnak, ha anyagilag úgy fog teljesíteni a mozipénztáraknál a negyedik rész).
A siker nem maradt el, anyagilag ismét sikeres lett a negyedik rész is, ezért zöld utat kapott a folytatás; a stúdiónak csupán egyetlen kérése volt a film készítői felé, méghozzá, hogy Jason visszatérése legyen jól kivitelezve. Sokféle ötlet keringett arról, hogy... több»
Unalomba fulladva Vélemények nélkül, csupán egy előzetesre hagyatkozva kiválasztani egy filmet igazán kockázatos vállalkozás lehet, mert teljes mértékben találhatunk akár egy igazi kis gyöngyszemet is, de sajnos a legtöbb esetben ezeknél örülni kell, ha legalább átlagos vagy közepes alkotásban lesz részünk, többnyire azonban rossz filmhez lesz "szerencsénk" (akárcsak jelen esetben).
Pedig az előzetese alapján és a történetben rejlő lehetőségek miatt ki merem jelenteni, hogy volt potenciál a filmben, de sajnos a kivitelezés terén bukik meg elsőként. Mégpedig elsősorban azért, mert végtelenül unalmasan tálalják fel a történetet. Azt a történetet, ami teljes mértékben az efféle filmek sablonjaira építkezik min... több»
A pokol egyik ajtaja feltárul Jómagam kimondottan kedvelem a – főleg a 80-as években készített – úgynevezett eurohorrorokat, azon belül is az olasz földről származókat. Rengeteg nagynevű rendezőt ismerhettem meg ebből a korszakból, többek közt jelen filmünk rendezőjét, Fulcit is ide sorolnám. Talán az első eurohorrorok közt láthattam annak idején először jelen filmünket, ami már akkor mély nyomot hagyott bennem elsősorban a kegyetlen brutalitása miatt, illetve azzal a komor és sötét atmoszférájával, ami az egész filmet belengi. Sok-sok évvel az első megtekintése, és jó pár klasszikusnak nevezhető eurohorror után ismét elővettem A pokol hét kapuja című Fulci filmet, ami azóta szerencsére itthon is beszerezhetővé vált az U... több»
Aligátor a csatornából Ismét sikerült egy olyan filmes élményt felelevenítenem, aminél magából a filmből szinte alig emlékeztem bármire is, sokkal inkább csak egy-két jelenetére, de azok szinte egytől-egyig beleégtek a tudatomba. Nos, az 1980-ban készített Aligátor című film mind technikailag, mind történetileg, mind pedig színészi alakítások terén egyáltalán nem emelkedik ki az átlagos filmek erdejéből, én mégis egy egyszerű indok miatt kissé felértékelném az átlagnál, ez pedig nem más, mint a már sokszor általam használt gyermekkori filmélmény lenne. Hisz annak idején, amikor még a filmek nagy százalékánál hang alámondás létezett, és a film képi világa is finoman szólva hagyott kivetnivalót maga után, mégis képe... több»
Minden idők egyik legjobb thrillere Aránylag későn találkoztam első alkalommal ezzel a filmmel, nem úgy mint a Thomas Harris által készített regénnyel, amit még jóval a film előtt olvastam, és már az teljes mértékben lenyűgözött. Emlékszem, amikor először láttam, akkor is csak egy dolgot tudtam volna felróni hibaként neki, az pedig nem volt más, mint, hogy indokolatlanul kevés játékidőt kapott a Dr. Hannibal Lecter karaktere a kész filmben. Azóta ez a nézőpontom kissé megváltozott, persze gondolom, ebben nagymértékben szerepet játszott az is, hogy 2001-ben elkészült a folytatása Hannibal címmel. Ahol végre kiteljesülhetett az Anthony Hopkins által megformált, ördögien intelligens Dr. Lecter karaktere. Valahogy mindig azokat a ... több»
Majdnem lezárva Az 1980-ban elindított Péntek 13 széria négy év alatt 4 filmet is megélt (hisz eddig a részig csupán 1981-ben maradtak a nézők Péntek 13-as film nélkül), ami annak fényében, hogy 1980-ban csak csupán egy egyszeri film volt kilátásban, nem kis fegyvertény. Illetve, hogy ez idáig minden rész bőven termelt profit, ezért is voltam anno nagyon meglepve, hogy eme részt szánták az utolsó Péntek 13-as filmnek. Főleg abban a tudatban, ahogy sokan is írták, Jason karakterében bőven volt még potenciál, illetve, hogy még mindig falták a nézők ezen filmeket. Persze azóta már történelem, hogy ezt a részt követően tovább fűzték a Kristály-tavi rém kalandjait.
Kicsit nehéz helyzetben vagyok a negyedik felv... több»
Végtelenül amatőr és ritka rossz film lett Nehéz bármilyen pozitívumot találni egy olyan filmben, amiben igencsak kevés értékelhető jelenet volt. Már, amikor az úgynevezett ismeretlenbe megyek halászni (számomra, és gondolom, sokak által nem ismert horrorfilmekre), egyfajta kettős félelmet érzek, hogy vajon talán sikerül egy totál ismeretlen igazgyöngyre akadnom, vagy, mint a legtöbb esetben, ismételten egy gyenge, vagy még annál is rosszabb film akad majd a képzeletbeli horgomra.
Nem vitás, hogy a 2006-os Trespassers azon filmek táborát erősíti majd nálam, ami már szinte majdnem elérte a nézhetetlen színvonalát, de valahogy a film végére legalább egy érdekesnek mondható történetet össze tudtak lapátolni. Ez persze egyáltalán nem ves... több»
Az olasz gore rajongóknak kötelező darab Rengeteg filmhez volt szerencsém fiatalkoromban, még az úgynevezett hang alámondásos VHS-korszakban, és már akkor is imádtam a horrorfilmeket, és válogatás nélkül néztem és rettegtem végig ezen alkotásokat. Csak nagyon kevés volt az, amit akkori fiatal énem egyszerűen vagy túl brutálisnak, vagy csak túl durvának ítélt meg, és egyszerűen nem volt képes arra, hogy végignézze az adott filmet. Nos, Lucio Fulci olasz rendező 1980-ban készített Zombik városa című munkája ezen kevés film közé tartozott (ha jól emlékszem, annak idején Zombi lóg a harangkötélen címen futott ezen berkeken belül). Sok-sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismételten összeakadjak ezzel a filmmel, szerencsére pár évvel... több»
Középszerű folytatás Az 1985-ös, Tom Holland által rendezett Frászkarika (avagy Veszélyes éj) egy kimondottan szórakoztató kis vámpíros horrorfilm volt, aminek persze voltak hibái mind történetvezetésileg, mind pedig a technikai megoldásaiban, mégis én jól megvoltam vele, és egyáltalán nem bántam meg az újra megtekintését, mert volt a film hangulatában valami elragadó kis báj, ami sokkal fogyaszthatóbbá tette nekem az alkotást. Nos, a három évre rá következő folytatása sajnos már nem teljesített oly jól sem a kritikusok, sem pedig az én szememben, de azért el lehetett lenni vele. Amolyan igazi középszerű folytatás lett történetileg és technikailag egyaránt. A második résznek a rendezői székét az a bizonyos Tommy... több»
40 A horror édes háza (1989)
Nagy rajongója vagyok az úgynevezett eurohorrornak, és szintén közel állnak a szívemhez a 80-as évek horrorfilmjei, ezért nem kicsit örültem, amikor ráakadtam Fulci, az olasz horrorgéniusz egy kevésbé ismert címére (amit ráadásul eddig még nem is láttam), mely itthon A horror édes háza címen jelent meg. Már a film legelején lehetett érezni, hogy Fulci jelen alkotása nem elsősorban a mozikat célozta meg, hanem a 80-as évek tévéképernyőjét. Ezzel persze még nem degradáltam le jelen filmünket egyből a gyengébb színvonalra, hisz tudtam, hogy Fulci nem kevés tévéfilmet készített aktív pályafutása idején. A film első öt percében azért nem hazudtolta meg magát az olasz horrorfilm gyártás egyik nag... több»