A gyengébbik A barlang című film 2005-ben – hála a magyarországi kreatív filmes forgalmazóknak – két azonos címmel is megörvendeztették a hazai horrorfilmek szerelmeseit. Csakhogy a két film csupán a magyar címében volt azonos, minden másban elképesztő minőségi szakadékok tátongtak köztük. Mikor az ismerőseim közt szóba kerül A barlang című film, általában hozzátesszük azt is, hogy az angol változat, vagy csak az eredeti címén említjük, mert már ott is vannak eltérések köztük. Azért is érdemes tisztázni, melyik A barlang című filmről van szó, mert mindkettőnek azonos az alapkoncepciója: beomló barlang, kiút keresés, és mindezek mellett pedig még veszélyes lények is megnehezítik a hőseink dolgát. Ennyi a közös a kettőben.
Ne... több»
Az egyik legnagyobb rejtély Minden olyan elem megtalálható ebben a filmben, ami arra szokott engem késztetni, hogy messziről kerüljem, ezért ezidáig nem is volt szerencsém hozzá. Aztán valamelyik nap az interneten való szörfözgetésem során belebotlottam egy olyan cikkbe, ami a mai nagy megoldatlan rejtélyeket vette górcső alá.
Hallottam már a volt szovjetuniói Gyatlov esetről (igaz, nem annyira részletesen, mint ahogy a cikk taglalta), és azt is tudtam, hogy a Die Hard és a Ciffhanger filmek finn származású rendezője, Renny Harlin még 2012-ben készített belőle filmet is. Mindeddig azért kerültem, mert nem hittem, hogy a Gyatlov esetből ki lehetne hozni egy kimondottan izgalmas, rengeteg misztikummal operáló, kézi kamer... több»
Egy régi Romero film új köntösben Amíg világ a világ, addig fogja ontani magából Hollywood a remake-eket. Ez ellen nem igazán lehet tenni semmit, ezért a nézőnek csupán a remény marad meg, hogy az épp aktuális újrafeldolgozás merít eleget az eredeti változatból (főleg, ha az még jó is volt). Jelen filmünk kiindulási pontjához egy 1973-ban készített horror adta az alapot, amit nem kisebb név, mint George A. Romero készített el azonos címen.
Sok ember amint meghallja azt a szót a filmiparban, hogy remake, már szinte el is kezdi temetni az újonnan érkező változatot. Még az én ismerőseim közt is van olyan személy, aki annyira ellene van ezen filmeknek, hogy már a megnézésük előtt képes véleményt alkotni róluk, és persze eme véle... több»
Tárgyalótermi film még sosem volt ennyire félelmetes Minden ember számára vannak olyan filmek, amik kimondottan közel állnak a szívükhöz. Nálam eme remek kis film pont ilyen lenne, de persze megértem azon nézőket is, aki nem magasztalták fel az Ördögűzés Emily Rose üdvéért című filmet annyira, mint szerény személyem, hisz elég sok műfajból merít jókora adagokat, és talán pont emiatt jó pár nézője le is pontozza majd.
Megtalálható itt a tárgyalótermi filmekre oly jellemző légkör, aztán a szerencsétlen események által sújtott család drámai vonulata, továbbá a jobb horrorfilmekre jellemző kimondottan feszült atmoszféra, és mindezt még nyakon öntik kellő mértékű misztikummal. Mindezeket pedig még meg is fűszerezik azzal, hogy a film igaz történet ... több»
Menthetetlen Valamikor nagyon régen láttam már ezt a filmet, de egyszerűen annyira nem hagyott bennem mély nyomot, hogy a minap újra elővettem egy megtekintés erejéig, mert egyszerűen már nem emlékeztem, hogy mi is volt a problémám a 2010-ben készített Légióval. Röviden: szinte minden!
Kezdeném a pozitívumaival, mert hát azt igencsak kevés szóval össze tudom foglalni. A film története egyáltalán nem rossz, bár lehetett volna ennél sokkal jobb is, de a rengeteg negatívuma mellett talán még ez az, amiben a legkevesebb gikszer található. Hisz ha azt nézzük, hogy a tartalma egy igazi kis keményvonalas akció-horrorfilmet sejtet, akkor nem is tévedünk oly nagyot.
A probléma ezzel mindössze annyi, hogy ez csup... több»
Katonák vs. mutánsok! 2006-ban az újrafogatott Sziklák szemének egész pozitív volt a fogadtatása a mozikban, hisz már a nyitóhétvégéjén vissza is termelte a tizenötmillió dolláros gyártási költségvetést, és a továbbiakban ehhez még hozzátett plusz ötvenötmillió dollárt, ami elegendő is volt, hogy a producerek és a forgalmazó stúdió egyből zöld jelzésre kapcsoljon egy esetleges folytatáshoz.
Wes Craven, aki az eredetiül szolgáló, 1977-es Sziklák szemét elkészítette, és az új változatba is igencsak nagy beleszólása volt, nem is nagyon tétlenkedett, fiával, Jonathan Cravennal egy hónap alatt megírta a Sziklák szeme 2. forgatókönyvét, továbbá itt is ellátta a produceri teendőket, és már 2007-ben leforgatták a második... több»
Mutánsveszély! Mint oly sok horrorrajongónál, úgy nálam is kicsapta a biztosítékot annak idején a hollywoodi remake hullám. De feltétlenül fontos megemlíteni, hogy úgy nagyjából tíz újrafeldolgozásból egyet biztos, hogy jóra lehetett osztályozni, és úgy körülbelül húszból egy akár még az alapjául szolgáló eredetinél is jobb lett.
Nos, a 2006-ban készített Alexandre Aja-féle Sziklák szeme talán egy paraszthajszállal, de nekem jobban tetszett, mint az 1977-es, Wes Craven által készített film. Nem feltétlenül szeretném összehasonlítani a kettőt, de ha már remake-elnek egy régebbi filmet, akkor azt szerény véleményem szerint pont így képzelem el.
Kimondottan tetszett ebben a változatban, hogy az eredeti film ... több»
Nem ez a film fogja meghozni a kedved a repüléshez Minden emberben vannak valós dolgok iránti félelmek, és erre próbál a horror műfaja sok esetben reflektálni. Na már most, amikor az ember egy repülőgépes utazáson vesz részt, nagyobb félelme nem is lehetne azon kívül, hogy valami történik a géppel. Általában az utasok mindig valami műszaki eredetű probléma elkerülése érdekében mormolnak el egy imát, de mi van akkor, ha az utazás során a problémákat természetfeletti erők generálják? Na, ez az a fajta helyzet, amire soha nem készülhet fel az utas, és jelen esetben a Flight 7500 című film nézője sem.
Nem titkolom, engem igencsak meglepett ez a film. Nem támasztottam magas elvárásokat vele szemben, csupán annyit, hogy a rövidke másfél órányi műs... több»
Az egyik nagy kedvencem Nem kenyerem dobálózni az 5/5-ös értékelésekkel, de ez a film annyira elnyerte a tetszésemet, hogy egyszerűen nem is tudnám másra értékelni. Nem most volt hozzá először szerencsém, hanem jó pár évvel ezelőtt, de az elmúlt napokban újra előkerestem, mert hát igencsak kíváncsi voltam, hogy még most is annyira piszkosul jó és szórakoztató filmként fog-e hatni rám, mint az első alkalom után. És igen.
Ryûhei Kitamura, japán filmrendezőt igencsak sokoldalú filmesnek tartom, hisz készített már kultikus japán mozit (Azumi, Versus), vagy Clive Barker egyik történetét, az Éjféli etetést is ő készíthette el, de filmográfiájában szerepel még jó pár rövidfilm is, amikben kiélhette a kreativitását. Ha eg... több»
A reflektorfejű lények támadása Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy mi fogott meg ennek a filmnek az előzetesében, mert hát azt már ott is lehetett érezni, hogy nem egy olyan alkotáshoz lesz szerencséje a nézőjének, ami minden horrorrajongó elvárásait ki tudja elégíteni. Viszont valamilyen ismeretlen okból néha kimondottan jólesik az olyan filmek megtekintése, mint eme alkotás. Ahol nem kell felállítanom semmiféle mércét a filmmel kapcsolatban. Ahol annyira alacsonyan van az a bizonyos horror ingerküszöböm, hogy ha csak egyetlen dolgot találok, ami tetszhet belőle, már nem elpocsékolt időként tekintek majd vissza rá, és hát be kell, hogy valljam, jelen filmünk pont megfelelt eme elvárásaimnak.
A Dark Light című, 2019-be... több»
Az eddigi leggyengébb rész A 2020-ban moziba kerülő horrorfilmek sorát az Átok franchise legújabb darabjával, Az átok házával nyitják, ami a 2004 és 2009 közt készült amerikai–japán Átok filmekkel lesz kapcsolatban, ezért gondoltam, felfrissítem az emlékeimet eme trilógiával (pedig finoman szólva sem tartozik a jobb horrortrilógiák közé).
Azt kell, hogy írjam, hogy kellett is az Átok trilógiával kapcsolatban a memóriafrissítés, mert míg az első részére emlékeztem, a második részénél már sokkal több szürke folt volt, a harmadik részből pedig szinte semmire nem emlékeztem. Mivelhogy az amerikai változatot soha nem kedveltem, nem is akkora meglepetés, hogy ahogy gyarapodtam, az egyre több amerikai Átok úgy vált számomra ... több»
Zavaros, csapongó folytatás Nem vagyok oda az Átok franchise-ért, de ha már a 2020-as mozis horrorfilmes felhozatal pont ennek a szériának a legújabb feldolgozásával veszi kezdetét, gondoltam, kissé felfrissítem az emlékeimet a 2004 és 2009 közt készített három amerikai–japán feldolgozás megtekintésével. Azért csak ezzel a három filmmel, mert a Ju-on filmekkel foglalkozó alkotások száma a 2020-ban moziba kerülő Az átok házával immáron tizenháromra bővült.
A legtöbb esetben Takashi Shimizu neve kerül elő a leggyakrabban eme – akár grandiózusnak is nevezhető – horrorszériánál, hol rendező, hol forgatókönyvíró, hol pedig producerként. Ezért annyira nem is meglepő, hogy e japán úriembernek adódott meg az a lehetősége is, h... több»
Távol-keleti rémtörténetek egyike amerikai változatban? Jó pár évvel ezelőtt, amikor hatalmas divathulláma volt Hollywoodban az ázsiai horrorfilmek amerikai változatának elkészítése, akkor volt szerencsém ehhez a filmhez először. Mivel a 2020-as mozis horrorfelhozatal pont a Ju-on (magyarul a Harag címen jelent meg még 2002-ben DVD-n) franchise-hoz köthető, gondoltam egyet, és még az új változat előtt elővettem a 2004-ben készült, az Átok címen bemutatott amerikai–japán változatot.
Na már most, arra nem is érdemes nagyon kitérni, hogy miként sikerült a magyarországi forgalmazónak ezt a filmet Átokra keresztelni, mivelhogy eredetileg Harag címen kellett volna ezt is bemutatni. Ezzel talán sok embert megkíméltek volna attól, hogy sikeresen összeke... több»
Lidérces mesék, melyek nem hoznak rossz álmokat Bevallom őszintén, a 2019-es horrorfilmes felhozatal egyik zászlóshajójaként tekintettem a Lidérces mesék éjszakája című horrorfilmre, de az előzetese megtekintése után volt némi ellenérzésem a produkcióval szemben, amit akkor még nem tudtam volna megmagyarázni. Azt már az előzetese után könnyedén ki mertem volna jelenteni, hogy hangulatban kimondottan jó és szórakoztató horrorhoz lesz szerencsénk, illetve, hogy technikailag is bőven megállja majd a helyét. Tudom, kissé elhamarkodott dolog így megítélni egy filmet, főleg egy horrorfilmet, hisz mint általában, a legjobb jeleneteit vágják össze a nézőknek belőle, hogy ezzel is csak még jobban felcsigázzák a horrorra kiéhezett rajongók amúgy se... több»
Te meddig mennél el? Jelen filmünk egy 2006-os thaiföldi film amerikai feldolgozása (az eredeti változatának a címe 13 game sayawng, amit ezután a film megtekintése után égen-földön kerestem, de sehol nem találtam, legnagyobb sajnálatomra). Tehát mivel sajnos az eredeti változatához nem volt szerencsém, nem rendelkezem semmiféle összehasonlítási alappal, így csupán önmagában kell értékelnem a 2013-ban készített 13 Sins, magyarul a 13 Bűn alapján futó filmet, és azt kell, hogy írjam, nekem kimondottan elnyerte a tetszésemet.
A film elsősorban thrilleri elemekkel operál, de van itt még némi komédiai és horrorisztikus elem is. Jómagam elsősorban inkább a thriller kategóriába sorolnám. Az egyik legnagyobb erénye, ho... több»
Animal - Az újrafelhasználás tipikus esete Sok esetben hallok afféle mondatokat, hogy néhányan azért nem szeretik a horrorfilmeket, mert szinte mindegyik ugyanarról szól. Vagy a másik közkedvelt vélemény a horrorfilmek esetében, hogy egyszerűen már nem szolgálnak semmilyen újdonsággal, és csupán folytonosan egymást másolják. Nos jómagamat nagy horrorfilm rajongónak nevezném, ezért egyértelműen nem osztom azon személyek véleményét, akik a fentebb felsoroltak miatt sározzák a szívemhez oly közeli filmes műfajt. Viszont! Sajnos tényleg léteznek olyan horrorfilmek, amikre még én is ráhúznám azt a bizonyos vizes lepedőt a fentebb felsorolt kifogások miatt, és sajnos ennek ékes példája a 2014-ben készült, Animal című film.
Magát a film ala... több»
Csak egy kis csípés, és megbogarasodsz Egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe a 2015-ös év egyik legerősebb testhorrorjaként számon tartott, Bite című filmet. A megtekintése előtt kissé körbeszaglásztam jelen produkciót, mivel a horror zsánerén belül igazán kevés jó, vagy nagyon jó, test- avagy biohorrorhoz volt szerencsém az elmúlt évek során. Sokkal inkább futottam bele gagyi testhorrorokba, ezáltal kissé félve kezdtem bele jelen filmünkbe.
A film első pár percének máris sikerült felkorbácsolnia a kedélyeimet, mivel kimondottan nem kedvelem a kézi kamerás horrorfilmeket, és sok esetben kerülöm is ezeket, mint macska a fürdetést, de szerencsére ezt a fajta kivitelezést a készítők hamar hátra is hagyták. A történetnél már a kezdete... több»
Szörnyen aranyos kis családi horrorfilm lett a Szörnyecskék Az 1984-es, Szörnyecskék című film mára már egy igencsak klasszikus családi kis horrorfilmnek számít, amiben a Guzmira keresztelt (bevallom, én is Gizmóra emlékeztem) kis szőrős, szeretnivaló cukiságforrásunk legalább akkora hírnévre tett szert, mint a legnagyobb horrorikonok, bár azért az is igaz, hogy a Szörnyecskéket soha nem lehetne egy kalap alá venni egy Péntek 13, Rémálom az Elm utcában, vagy a Halloween című filmekben látható horrorikonokkal, hisz egyáltalán nem egy véres alkotásról beszélünk. Én még gyerekfejjel láttam először eme alkotást, és be kell, hogy valljam, rendesen féltem tőle. Most, hogy itt vagyunk karácsony estéjén, úgy gondoltam, ideális választás lehet egy kis karácso... több»
Szörnyek márpedig igenis léteznek A 2015-ben készült The Monster a címével ellentétben nem kimondottan egy tipikus szörnyfilm. Nehéz megítélni, hogy a rendezője és egyben forgatókönyvírója, Bryan Bertino, akit a haza filmnézők elsősorban a 2008-as, The Strangers (Hívatlanok) című filmje alapján ismerhetnek, horrornak vagy inkább drámának szánta e filmjét. Jómagam úgy gondolom, hogy kicsit mindkettőnek szerette volna beállítani a The Monstert, és talán pont emiatt kissé olyan érzésem volt, mint mikor két szék közé esik egy produkció. Hisz kétségtelenül megtalálható benne a drámai szál és a horrornak szánt vonulat is, csak valahogy mindkettő kissé sótlanra sikeredett.
Ismét egy olyan filmet tisztelhetünk a The Monsterben, ami ... több»
Történet az ír folklór lényeiről és világáról Nem sok, Írországból származó horrorfilmez volt eddig szerencsém, de, amit eddig láttam e nemzettől, abban nem csalódtam túl nagyot, és ezt a sormintát követi a 2015-ös, The Hallow című film is. Az eddigi, ír honból származó horrorfilmeknek egytől-egyig volt valami egyedi sötét hangulata, elég erős atmoszférája és mindezek mellett még kiválóan lettek fényképezve is.
A The Hallow alapjaiban egy tipikus szörnyfilm lenne, de szerencsére a forgatókönyvírója és rendezője, Corin Hardy ennél kissé tovább megy, hisz merít egy jókora adagot az ír folklórból (ami szerintem kiváló táptalajt nyújt egy darkos fantasy-horrorfilm megszületésének), és mindehhez hozzáad még egy csipetnyi testhorrorbéli ele... több»
62 A barlang (2005)
2005-ben – hála a magyarországi kreatív filmes forgalmazóknak – két azonos címmel is megörvendeztették a hazai horrorfilmek szerelmeseit. Csakhogy a két film csupán a magyar címében volt azonos, minden másban elképesztő minőségi szakadékok tátongtak köztük. Mikor az ismerőseim közt szóba kerül A barlang című film, általában hozzátesszük azt is, hogy az angol változat, vagy csak az eredeti címén említjük, mert már ott is vannak eltérések köztük. Azért is érdemes tisztázni, melyik A barlang című filmről van szó, mert mindkettőnek azonos az alapkoncepciója: beomló barlang, kiút keresés, és mindezek mellett pedig még veszélyes lények is megnehezítik a hőseink dolgát. Ennyi a közös a kettőben. Ne... több»