Pokoljárás kerékpárral Az egyik legkellemetlenebb filmélményeim közé tartozik eme korai, 1970-ben készített angol–francia thriller (horrorfilm), de ettől függetlenül egy piszok jó és erős atmoszférával rendelkező alkotást tisztelhetünk benne.
Nagyon-nagyon régen láttam utoljára ezt a filmet, és nem olyan rég volt szerencsém (vagy éppenséggel nem volt szerencsés húzás) megtekinteni a 2010-ben készített amerikai, újragondolt változatát, ami finoman szólva sem ér fel az 1970-es változathoz, ezért elővettem a régebbit, és azt kell, hogy írjam, hogy hiába régi, köröket ver rá az újragondoltra.
Nem nagyon akarom összehasonlítani a két filmet, hisz a közte eltelt közel 40 év alatt rengeteget változott maga a műfaj, ill... több»
A dunwichi rémület H. P. Lovecraft (1890–1937) történetei számos filmest ihlettek meg. Készültek és még a mai napig is készülnek oly filmek, amiknek az alaptörténetei az ismert amerikai íróhoz köthetők, bár halkan megjegyzem, hogy a rossz nyelvek szerint nem épp a legkönnyebben adaptálhatók Lovecraft művei filmre, hisz az író a legtöbb művében a retteneteit úgy szokta leírni, hogy az emberi elme eme lényeket fel sem tudja fogni. Talán pont emiatt igen kevés jó Lovecraft filmes adaptációhoz volt eddig szerencsém, és azt kell, hogy írjam, hogy az 1970-ben bemutatott The Dunwich Horror sem fogja a jobb adaptációk rövidke kis táborát erősíteni. Főleg azért sem, mert finoman szólva is igencsak sok különbség találha... több»
Új ház, sok munkával Vannak filmek amiknél egy bizonyos belső hang figyelmeztet arra, hogy inkább kerüljem el az adott produkciót, de általában a kíváncsiságom mindig felül szokott kerekedni eme belső hang figyelmeztetésén. Nos így voltam ennél a filmnél is. A film történetét egyáltalán nem emelném ki az átlagos szinttől, pedig érezhető volt hogy a készítők pont hogy az ellentétét szerették volna megvalósítani ennek, csak sajnos egyáltalán nem így lett. Amolyan tipikus tévéfilm történet lett a végeredmény, ahol kapunk azért pár horrorisztikus jelenetet, de amolyan no budget formában. Mondjuk azt azért gyorsan hozzáteszem, hogy legalább nézeti magát a film és nem alszunk be rajta. Ezt mondjuk elsősorban, a film t... több»
Örök otthon! Véleményemet azzal kezdeném, hogy a Vivarium című film egy igencsak rétegfilm, ami minden bizonnyal alaposan meg fogja osztani azon emberek csoportját, akik rászánják az életükből azt a kicsivel több mint másfél órácskát. Merthogy már a műfaji behatárolása is igencsak nehézkes, és akkor még csak a műfaját említettem. Van itt dráma, misztikum, sci-fi és talán még egy csipetnyi horror is. Bár talán a horror vonal a legkevésbé domináló, én mégis merném írni azt, hogy igenis jelen van, mert hát a horrort mint műfajt nem csak a vér, a brutalitás és a félelemkeltés által okozott hatásai miatt aggaszthatjuk egy filmre stílusilag, hanem akkor is ha, ha sikerült az adott produkciónak azt a hatást elé... több»
Egyszerű, de élvezhető A film megtekintése előtt egyedül csak annyit olvastam róla, hogy sok mindenben hasonlít a 2015-ben bemutatott Green Room című filmhez. Anno volt szerencsém a Green Roomhoz, és hiába kapta fel a kritika elég szépen azt a filmet, jómagam mégsem értékeltem volna közepes fölé. Tehát nem sok esélyt adtam előjáróban a VFW című filmnek, de gondoltam, teszek vele egy próbát, és azt kell, hogy írjam, egyáltalán nem bántam meg.
Talán elsősorban a szereplőválogatása volt az, ami miatt azt éreztem, hogy képes lesz egy átlagos szint fölé emelkedni, és ebben nem is tévedtem. Stephen Lang, William Sadler és Fred Williamson finoman szólva sem fiatalok már, és talán már a karrierjük csúcspontjain is túl van... több»
Hatásos adaptáció Még a 2019-es év végén olvastam egy cikket arról, hogy mely horrorfilmekre lesz érdemes figyelni a 2020-as év során, és azok közt megtalálható volt jelen filmünk is. Nos, több szempont miatt is gondoltam a Color Out of Space című filmről azt, hogy talán túlzó belehelyezni egy olyan listába, mint amit fentebb említettem.
Ezen szempontok közt szerepelt, hogy a film egy Lovecraft adaptáció, amivel még egyáltalán nem lenne baj, hisz jómagam nagyon is kedvelem eme író novelláit, elbeszéléseit, csakhogy a filmkészítőknek nem épp egy könnyű táptalaj. Hiába készült már számos feldolgozás H. P. Lovecraft műveiből, csak egy maroknyit tudnék kiemelni, amit minőségien tudtak filmre adaptálni.
A másik ... több»
Egy izgalmas horrorfilm az osztrákoktól Nem sok osztrák horrorfilmhez volt szerencsém (és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezután is csak nagy ritkán fogok beléjük futni), de amikor először láttam ezt a filmet, kimondottan tetszett, még a hibái ellenére is. Na már most gondoltam egyet a napokban, és újra elővettem Marvin Kren, osztrák rendező filmjét, a Blutgletschert (magyarosan a Vérgleccsert).
Legnagyobb sajnálatomra a második megtekintésekor már messze nem hozta azt a minőséget, amit az első alkalommal. Bizonyára valamilyen szinten befolyásoló tényező volt az első alkalom során a meglepetés ereje, amivel vitathatatlanul tudott szolgálni eme film. Hisz nem csak, hogy nem hallottam róla addig semmit, de még azt sem tudtam, hogy... több»
Pokoljárás ausztrál módra Minden embernek vannak bakancslistái. Úgy gondolom, hogy egy igazi horrorrajongó rendelkezik olyan bakancslistával is, amire olyan horrorfilmeket gyűjtött össze, amik kevésbé ismertek, de talán egyszer hallott róluk, vagy akár egyszer belefutott az adott film előzetesébe, és azt mindenképp meg akarta nézni, de valahogy mindig elsiklott efelett. Nos, a 2007-es ausztrál, Storm Warning című horror nálam biztos, hogy megtalálható volt egy efféle listán, de nagy szerencsémre a napokban volt lehetőségem megtekinteni e kimondottan jó kis filmet.
Szeretem az ausztrál horrorfilmeket, és ezidáig nem is igazán okoztak csalódást. Bár azért a legtöbb, eme országból érkező horror inkább az úgynevezett áll... több»
Vártam már a filmet, megnéztem, és sajnos csalódtam A Sea Fever című filmet jó pár helyen úgy aposztrofálták mint az Alien és a Dolog című filmek egyfajta furcsa keveréke. Mondanom sem kell, ezen hangzatos kijelentések után – enyhén szólva – igencsak felcsigázta az érdeklődésemet (még akkor is, ha jó pár filmnél szokták alkalmazni azt, hogy kiragadnak egy vagy több ikonikus horrorfilmcímet, hogy hasonlítsák azokhoz az épp aktuális filmet).
Ezen összehasonlítások persze szinte maradéktalanul elmaradnak a klasszikusoknak nevezhető filmek mögött, de valamiért ebben a filmben eleinte még igencsak bizakodtam. Elsősorban talán a története miatt, hisz bőven lehetett volna ebből a sztoriból kihozni egy elképesztő erős hangulatú és egyben súlyos atmo... több»
Rémálom vagy rémes valóság? Az 1984-ben Wes Craven által megálmodott Rémálom az Elm utcában tíz év alatt hét részel is megörvendeztette a horrorrajongókat. Ezen részek közül volt, ami örökre emlékezetes marad a horrorfilmek történelmében, és voltak olyan részei is, amik csak egy újabb Rémálom epizódként lesznek ismertek. Egyetlen közös dologban viszont az összes Rémálom film megegyezett, mégpedig, hogy az összes részét anyagilag sikeresnek nevezhetnénk, hisz mindnek sikerült a gyártási költségeinek minimum a dupláját visszahozni.
Wes Craven (1939–2015) rengeteg horrorfilmmel gazdagította a műfajt, de számomra az egyik legjelentősebb horrorikon megteremtése is az ő nevéhez fűződik, méghozzá Freddy Krueger személyében. ... több»
Jobb lehetett volna, rosszabb viszont már nem Rengeteget hallottam már erről a filmről, és többségében nem túl kecsegtető véleményekkel, illetve kritikákkal ihlették eme alkotást, ezért hát gondoltam, teszek vele jómagam is egy próbát.
Maga a története a filmnek (a sablonosságán kívül) nem rossz, tehát ettől még egy teljesen élvezhető, amolyan közepes színvonalú produkcióhoz is lehetett volna szerencsém. Viszont ami miatt nem így alakult, azok maguk a forgatókönyvbéli hiányosságok, a szereplők teljes mértékű irracionális viselkedése, és sajnos a főhősnőnket alakító Jaimie Alexander kimondottan színtelen alakítása.
Pedig, mint említettem, a film koncepciója nem rossz, kimondottan jól tudja az első felében adagolni a feszültséggel teli h... több»
Fú, de rossz vagy! Az 1993-ban elindított Leprechaun – itthon a Gyilkos kobold címen ismertté vált – horrorkomédia széria 2014-ben immáron a hetedik résszel jelentkezik, és szilárd meggyőződésem szerint ezidáig a legrosszabb részét láthatjuk (pedig a hatodik rész sem volt jó, de ennél a filmnél mérföldekkel előrébb járt).
Történhetett ez úgy, hogy ennek a résznek a készítői vagy teljesen figyelmen kívül akarták hagyni az eddigi hat részt, vagy pedig csak megakarták csinálni a maguk változatát. Akárhogy is lehetett, mindkét változatban igencsak magas volt a kockázat és a bukás lehetősége, így viszont már nem is annyira meglepő, hogy nálam szinte majdhogynem minősíthetetlenre vizsgázott a Leprechaun: Origins cím... több»
Akárhova nézek, Chucky terem Az 1988-ban útjára indított Gyerekjáték-széria rengeteg felejthetetlen pillanattal örvendeztette meg a horrorszerető nézők szívét, majd idővel a horrorkomédiák szerelmeseit is. A közel harminc év alatt hét rész látott napvilágot ebből a szériából, így szinte elkerülhetetlen volt, hogy egy-két része azért minőségben fog hagyni némi kivetnivalót, de azt ki merem jelenteni, hogy a legtöbb része élvezhető és egyben szórakoztató is volt. Persze ehhez több dolog is szükséges volt, hisz már maga az alapötlet, miszerint egy gyilkos baba öldökölje az embereket, hát finoman szólva sem hiszem, hogy a legerőteljesebb történet a horror műfajában.
Tehát a Gyerekjáték-filmek kiötlőjének, Don Mancininek sz... több»
Nyugodj békében, Freddy, ha tudsz! Ha egy horror széria 7 év leforgása alatt hat részt is képes kitermelni magából, akkor bizonyára van, vagy volt kereslet ezekre a filmekre annak idején. Nos, a Rémálom-filmek pont ilyenek voltak a 80-as években. Ehhez persze feltétlenül szükséges volt egy olyan gonoszt megteremteni, mint jelen esetben Freddy Krueger, aki elég karizmatikus figurája lett a horror műfajának. Persze ehhez nemcsak egy jól megírt, pokolian gonosz karakterre volt szükség, hanem egy olyan színészre is, akinek a neve legalább annyira egybeforrt ezzel a horrorikonnal.
A rajongók legnagyobb örömére meg is találták ezt a színész, méghozzá Robert Englund személyében. Lehet, hogy az én tudásom szegénységét bizonyítja, de... több»
A szegény ember logikai buktatókkal kikövezett Alienje Mikor eme film 2017-ben megérkezett a magyarországi mozik kínálatába, szinte az elsők közt akartam lenni, akik láthatják ezt a sci-fi elemekbe burkolt horrort. Emlékszem, szinte minden filmes kritikát kerültem róla a megtekintése előtt, de még az előzetesére sem voltam kíváncsi. Nekem elég volt csupán annyi, hogy moziban láthassak újra egy sci-fi horrort. Emlékszem, mikor kijöttünk a filmről, voltak aggályaim a látottakkal kapcsolatban, de valahogy akkor még jobbra értékeltem, mint a mostani újranézése során (és semmiképp nem azért, mert az elmúlt három év alatt annyira megnövekedtek volna a sci-fi horrorfilmek száma). Szeretni akartam ezt a filmet.
Számomra mindig fontos az e stílust képvis... több»
Vissza a gettóba Tíz év alatt hat rész. Ezeket a számokat tudja felmutatni az 1993-ban útjára indított, Gyilkos kobold című horror-komédia. Kevés emberrel találkoztam eddig, akik mind a hat részén képesek voltak átverekedni magukat (szerencsére azért látom, hogy még itt, a mafab oldalán is van rajtam kívül olyan személy/személyek, akiknek ez sikerült, ennek azért örülök), főleg abban a tudatban, hogy soha nem beszélhettünk erről a szériáról úgy, hogy bármelyik része is kimagasló értéket képviselt volna. Érdekes módon személy szerint én egészen az ötödik részéig teljesen el voltam vele, sőt sok esetben még képes is volt szórakoztatni a maga bugyuta módján. Sokan, akik most ismerkednének meg a filmmel, minden ... több»
Ismételt stílusváltás Chucky, a gyilkos baba immáron 25 éve kezdte meg véres és sok esetben vicces útját a filmek világában. E nemes évforduló alkalmából az egész széria mindenesének, Don Mancininak köszönhetően hatodik alkalommal teszi látogatását Chucky, és a horrorrajongók örülhettek annak, hogy ismételten a horror kapott nagyobb szerepet ebben a részben.
Az 1988-as és az 1990-es első és második Gyerekjáték tartozott nálam a horror kategóriába. Igaz, hogy a harmadik részt is annak szánták, de ott azért már sokkal több komikus jelenettel fűszerezték meg a látottakat, ami annyira nem is tett túl jót a rész megítélésének. Majd következett az 1998-as év, és nem csak, hogy címbeli változtatásokat eszközöltek a szé... több»
Álmodnak-e a gyermekek Freddyvel? Az 1988 augusztusában bemutatott Rémálom 4. - Az álmok ura című rész produkálta az eddigi legnagyobb bevételt a forgalmazó stúdiónak, ezért hát a New Line Cinema szinte azonnal be is rendelte a soron következő Rémálom részt, sőt szinte mindenhol le is nyilatkozták, hogy az ötödik rész szinte napra pontosan egy évvel a negyedik rész premierje után kell, hogy érkezzen a mozikba, így az addig üsd a vasat, amíg meleg elvet követték. A rendkívül rövid bemutatási határidő mellett azért voltak problémák az ötödik rész elkészítésével.
Kezdésre a New Line Cinema itt egy alaposat faragott a negyedig rész gyártási költségvetéséhez képest (míg a negyedig részt 13 millió dollárból hozták össze, addig it... több»
A legfeleslegesebb folytatás Szerettem az 1986-os Critters (magyarul Rémecskék) filmet. Kedveltem, és nem volt különösebb bajom az 1988-as második részével sem, de még az 1991-ben készített harmadik részével is elvoltam a hibáival együtt. A negyedik részénél, ami 1992-ben készült, azt hittem, hogy nem lesz lejjebb, de ez a mostani film bebizonyította, hogy mindig lesz. Ennyire pocsék filmhez jó ideje nem volt már szerencsém, és az kimondottan fájó, hogy pont egy újabb Critters filmnél kell ezt írnom.
Nálunk Magyarországon a Rémecskék első négy része jelent meg, és ha nem is lett egy meghatározó horror-vígjáték széria, de még itthon is megtalálta azt a közönségét, akik a négy rész közül legalább egyet láttak vagy kedvelt... több»
A zeneipar koboldja Azt gondolom, hogy aki az 1993-ban bemutatott Gyilkos kobold után tovább folytatta eme horror-komédia szériát, és nem adta fel, annak mindig egy üde színfolt lesz, egy soron következő Leprechaun-film. Ezzel valahogy én is így voltam.
Lehet szidni, lehet utálni ezeket a filmeket, hisz valóban elég bugyuták, de a maguk mércéjével valahol mégis szórakoztatók. Tulajdonképpen az eddigi összes rész képes volt a megújulásra, bár ezt elsősorban nem a történetükkel voltak képesek elérni, hanem azzal, hogy a történetekhez milyen helyszínt párosítottak; ebben igenis jól teljesít a Gyilkos kobold filmek.
A másik dicsérendő dolog a szériában, hogy mind az öt részénél a mi kis zöld koboldunk azt hozza,... több»
93 ...és hamarosan sötétség (1970)
Az egyik legkellemetlenebb filmélményeim közé tartozik eme korai, 1970-ben készített angol–francia thriller (horrorfilm), de ettől függetlenül egy piszok jó és erős atmoszférával rendelkező alkotást tisztelhetünk benne. Nagyon-nagyon régen láttam utoljára ezt a filmet, és nem olyan rég volt szerencsém (vagy éppenséggel nem volt szerencsés húzás) megtekinteni a 2010-ben készített amerikai, újragondolt változatát, ami finoman szólva sem ér fel az 1970-es változathoz, ezért elővettem a régebbit, és azt kell, hogy írjam, hogy hiába régi, köröket ver rá az újragondoltra. Nem nagyon akarom összehasonlítani a két filmet, hisz a közte eltelt közel 40 év alatt rengeteget változott maga a műfaj, ill... több»