Semmi sem az, aminek látszik Paul Schrader nem tartozik a legjobb rendezők közé a filmvilágban, annak ellenére, hogy olyan Scorsese-klasszikusokat jegyez forgatókönyvíróként, mint a Taxisofőr, Dühöngő bika és Krisztus utolsó megkísértése.
És azt kell mondanom, hogy a Kisvárosi gyilkosságnak is jót tett volna, ha saját maga helyett a talján származású direktorra bízza, habár számomra teljesen nyilvánvaló az is, hogy Scorsese soha a közelébe nem ment volna ennek a filmnek.
A magyar forgalmazó részéről anno eleve kissé udvarias volt ezt a címet adni a műnek, annak fényében, hogy a gyilkosság a legutolsó dolog, amivel ez a krimi foglalkozik.
Ehelyett itt van nekünk Wade (Nick Nolte), aki egy havas és hideg kisváros zsaru... több»
Egyensúlyozz, ember! Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan is lehet egy tíz perces kötéltáncból egy egész estés filmet rendezni.
Sehogy, mondtam már elsőre is a szóban forgó darab kapcsán, és az élet szerintem engem igazolt.
Mármint abból a szempontból tényleg sikerrel vette az akadályt Robert Zemeckis, hogy összehozott technikailag egy kétórás produkciót, de hogy ezzel nekünk mit tudott adni, arra még mostanáig sem tudtam rájönni.
Minden, amit tudnod kell a Kötéltáncról, hogy létezett egy Philippe Petit nevű francia úriember (a filmben Joseph Gordon-Levitt alakításában láthatjuk), aki 1974-ben fogta magát, és (természetesen teljesen illegálisan) átsétált az épülő World Trade Center két tornya között egy kife... több»
Testvériség a zord északon! Az izlandi filmek erős nyomokat szoktak bennem hagyni a megnézésük után.
Hiszen él bennem egy olyan sztereotípia Izlandról, hogy aprósága, elszigeteltsége és csontig hatoló hideg időjárása miatt kiváló lélektani, erős emberközeli, izzadtságszagú és meditációs filmeket lehetne ott készíteni. Egy bizonyos szintig erre a Kosok című film is rájátszik.
De mit is láthatunk Grímur Hákonarson rendezésében?
Adott két egymástól teljesen elidegenedett testvér, Gummi (Sigurður Sigurjónsson) és Kiddi (Theodór Júlíusson).
Mindketten már nagyon régen birkatenyésztő farmerekként tengetik életüket egymás közvetlen szomszédságában.
Egymással pedig csak akkor hajlandóak szóba állni, ha éppen sértegetni ak... több»
30 perc után vajon mindenki elaludt? A Curve című alkotás annak az Iain Softley-nak a filmje, aki rendezőként 2001-ben a K-PAX - A belső bolygó elnevezésű agyas és nagyon életrevaló sci-fi drámájával tört be a köztudatba, majd 2005-ben A titkok kulcsa című művével a misztikus thriller mozifilmek állóvizét kavarta fel kissé.
A szebb napokat is látott derék direktor ezúttal egy jóval kevésbé nívós filmmel jelentkezett, amely lényegre törően a 127 óra és Az országút fantomja sokkal gyengébb hibridjeként írható le.
Sajnos a két film gondolatisága között igazi fúzió nem jön létre, csupán egy közepesen ügyes, úgymond kissé „majmolós” kollázsról beszélhetünk.
Történet szempontjából a következő a helyzet:
Mallory (Julianne Hough, ak... több»
Emma Watson felnőtt Alejandro Amenábar jó 23 évvel ezelőtt a Más világgal a horror egyik legemlékezetesebb darabját alkotta meg, amelyet (főleg a filmet záró fordulat miatt) azóta is rengetegen előszeretettel emlegetnek.
Éppen ezért teljes döbbenetként ért, hogy ez a mozija mekkora bukás lett anno, annak ellenére, hogy a benne szerepet kapó, igencsak prominens színészek azt sejtették, a rendező újra visszatért a legmagasabb szintre.
A jó hír az, hogy a Regression egyáltalán nem olyan rossz, mint azt eddig másoktól hallottam, ugyanakkor valóban nem is egy kifogástalan mű, vannak hibái.
De nézzük csak mit rakott le a rendező úr nekünk!
Bruce Kenner nyomozó (Ethan Hawke) egy középnyugati kisváros rendőrségén ... több»
Mert Ázsia itt van! És kőkeményen tolja! Mert Ázsia itt van a mindennapokban, és nem tudjuk, és nem is akarjuk félresöpörni.
Egy jó film, amiről most fogok írni.
Manapság tényleg nehéz olyan akciófilmet találni, amelyben fellelhető a kellő és megfelelő mértékű komolyság, a pörgős és izgalmas akciójelenetek, sőt a történet is szilárd lábakon áll, és nem a főhősök kikacsintgatása, vagy az agyatlan, ám szórakoztató párharcok viszik el a néző figyelmét, hanem a valóban lebilincselő és nem „B-movie” sztori.
A dél-koreai Confession of Murder márpedig ilyen, hisz Byeong-gil Jeong rendező olyan székbe szögező alkotást tett le az asztalra, amely az utóbbi évek mezőnyében a párját ritkítja.
Egyszerűen zseniális.
Tessék, itt a sztori:
Ch... több»
Két jó nő a filmvásznon Szinte két-három évente újranézem ezt a fordulatos thrillert.
Szerintem kevés dolog szemlélteti jobban a Wachowski-fivérek első mozija óta eltelt kis időt, mint hogy azóta a fivérek nővérek lettek, de a Bound egyébként is a páros karrierjét beindító Mátrix hatalmas árnyékában létezik, amióta az a film is megszületett, és – azon a maroknyi rajongón kívül, akik mindig minden rendező debütáló alkotását tartják a legjobbnak – nem szokás emlékezni rá.
Pedig az azóta szinte csak megosztó és különleges alkotásokat gyártó duó filmjei közül ez volt az, amely nem vállalt sokat, de azt viszont maradéktalanul teljesítette, és közben még arra is képes volt, hogy egy remek és kellemes ízelítőt adjon kiv... több»
Annyira ostobák, hogy már szinte okosak Imádom a skandináv filmeket.
Jó-jó, még ez után a film után is.
A skandináv filmek jellegzetes műfajai között a sötét és drámai hangulatú krimik és thrillerek mellett még a sajátos humorú komédiák foglalnak el előkelő helyet.
A dánok részéről pedig Anders Thomas Jensen egyenesen az ilyen stílusú darabok mesterének nevezhető, hiszen például ő alkotta meg a Gengszterek fogadóját, a Zöld henteseket és az Ádám almáit. Ez a film pedig sajnos nem éri fel az eddig felsoroltak szintjét.
Gabriel (David Dencik) és Elias (Mads Mikkelsen) középkorú férfi létükre úgy érzik, hogy nem kifejezetten jutottak sehova az életben.
Előbbi hiába kiváló kutató, bátyjával való kapcsolata egyfolytában frusztrálj... több»
Egy színes üresség Nem nagy meggyőződéssel ültem le a film elé, és tényleg igazam lett a végeredményt követően.
De miért is?
Az álmaink kínkeserves hajkurászásáról szóló, izgalmasnak tűnő témák jó táptalajt nyújthatnak egy filmrendezőnek.
Elég látványosan és kellően tragikusan lehet ábrázolni egy-egy teljesen megnyomorodott emberi sorsot, amelyek a feltörekvés árnyékában hunytak ki. Jó példa erre a Rekviem egy álomért vagy a Fekete hattyú (mindkettő Aronofsky), a Neon démon azonban abszolúte eltörpül ezen produkciók mellett. Pedig a potenciál megvolt benne.
A Drive rendezője, Nicolas Winding Refn ezúttal a mindig izgalmas divatvilágot helyezte górcső alá.
A történet főszereplője, Jesse (Elle Fanning) élet... több»
A szöszi elveszti a fejét! Szóval…
Talán egy kicsivel lett rosszabb a film, mint az első része. A vámpírok most kevesebbet akcióztak, és a helyszínek sem sikerültek igazán apokaliptikussá.
A koszos ruhák magukban nem igen adnak ehhez hozzá.
Sajnos nagyon hangulattalan és ötlettelen lett.
Nem értettem a lényeget.
Bosszú.
Ki ellen?
Kinek a bosszúja?
Mister (Nick Damisi) és Martin (Connor Paolo) kétszemélyes vámpír show-műsora, ami sajnos nem sikerült ütősre.
A fő-fővámpírnő a sziszegésen kívül semmi extrát nem rakott bele a filmbe, de így volt ezzel a Lady (Laura Abramsen) és Doc Earl (Steven Williams) karaktere is.
Lapos és úgymond „élettelen” képek, és semmitmondó történet, amit nem sikerült feldobni a berse... több»
Vagy ilyen, vagy olyan! Néha, ha befejezek egy filmet, hirtelen nem is tudom, mit láttam.
Így van ez a mostani filmmel is, amit ajánlásra néztem meg.
A hangulata, a színei (megint nagyon rosszak voltak a fényviszonyok) és a sztorija alapján erős közepes.
Vagy mondjuk úgy, haloványabban jó.
Nem értem, hogy mi a fenéért kell bányászlámpánál forgatni a filmeket.
Főleg 2010-ben, amikor már lehet sötétben is forgatni, és mégis mindent láttatni a nézőkkel.
Jim Mickle, a rendező és Nick Damici, a forgatókönyvíró is azt gondolta, hogy a sötétben minden ló fekete.
És minden vámpír látható.
Hát nem.
A posztapokaliptikus világ az rendben van, a vámpírok úgy nagyjából, bár az állandó trutymó, ami a szájukból folyik, i... több»
Voltak hibái, de élvezhető volt. Tegnap este láttam a filmet, úgyhogy még frissek az élmények.
Ami elsőre is feltűnt, hogy a fényképezés csodálatos lett, köszönhetően Matt Mitchellnek, és természetesen a gyönyörű helyszínnek.
De ezekből is kiemelkedik a Silver Falls State Park, ahol az erdő egyszerűen lélegzetelállítóan vad és misztikus.
A forgatókönyv és a rendezés is két ember szép és ügyes munkája, mégpedig Robert Olsennek és Dan Berknek köszönhetően.
A sztori két fiatalról szól, Ruth-ról (Maika Monroe) és Harryről (Jake Lacy), akik egy vad kempingezést terveztek a csodaszép Oregon államban található hatalmas fenyvesekben.
Ruth kicsit antiszociális, hiszen a szülők csúnya válása és az idegenkedése a vadontól, plusz ... több»
Ebből elég! Sokan nem tudják, de a found footage szubzsáner az 1960-as években indult el világhódító útjára.
Az első jegyzett kézi kamerás film az 1961-es The Connection volt, Shirley Clarke kísérleti rendező filmje, ami hatalmas meglepetést okozott.
De mielőtt erről a filmről (film?) beszélnék, azért nézzük már meg, hogy valakinek beugrik-e pár alkotás.
Mint például:
Cannibal Holocaust 1980, Forgotten Silver 1995, The Blair Witch Project 1999, August Underground 2001, The Last Horror Movie 2003, Zero Day 2003, The Zombie Diaries 2006, The Poughkeepsie Tapes 2007, REC 2007, Lake Mungo 2008, Paranormal Entity 2009, The Last Exorcism 2010, Grave Encounters 2012, V/H/S 2012, The Borderlands 2013, Skinwa... több»
A David Koresh, aki feláldozta a híveit.
David Koresh, aki feláldozta a gyermekeket.
David Koresh, aki az istene nevében gyilkolt, szodómiát követett el, és szakított szét családokat.
David Koresh a hamis próféta, aki szembe köpte az emberi fajt.
Az 51 napos ostrom végén felgyújtotta a Mount Carmel Centet, és így feláldozott 28 gyermeket és 82 elvakult, vagy inkább megvezetett hívőt.
De mik is voltak ennek a szörnyű tettnek az előzményei?
Az amerikai különleges erőket értesítették, és egyben a beépített emberük is szólt nekik, hogy majd kétmillió lőszert és több száz lőfegyvert „spájzoltak” be a farmjukon lévő házba.
Pisztolyokat, géppisztolyokat, karabélyokat, mesterlövész puskákat és g... több»
Csak nevessünk! „Kábítószer balra, prostik jobbra!”
Ja, kérem, legénybúcsút tartani tudni kell, amit anno azért meg is tettek.
Boldog nyolcvanas évek, a dögös akciófilmek, és az eszméletlenül jó vígjátékok parádés évtizede.
Az utóbbi műfajban két film az abszolút kedvenc a részemről, a Szellemirtók és a Legénybúcsú, amelynek főszereplője a ma már kétszeres Oscar-díjas Tom Hanks, aki akkor még csak kezdő színész volt, és közel sem annyira fajsúlyos drámákban és filmekben játszott, mint azért mostanában.
Ebből is látszik, hogy csak jó és rossz színész van, a műfaj teljesen lényegtelen. Mi volt a titok, miért tudok még ma is bármikor idézni a filmből? (Most, hogy újranéztem, folyamatosan mondtam a szöveget... több»
Sajnos, ez nem lett kultfilm. Tóth Endre és a forgatókönyvíró Crane Wilbur párosának nem a legsikeresebb filmje.
Sajnálatos módon a régi horrorfilmek sokszor okoznak hatalmas csalódást, ám ezek a csalódások többnyire nem (csak) az idő számlájára róhatók fel, ugyanis a 20. század derekán szinte egyidőben születtek meg olyan klasszikus mesterművek, mint az Ördöngösök vagy a Psycho, amik nem csak szórakoztatóak, de tulajdonképpen zseniálisan megreformálták a horror-thriller vonalat.
Az idő tehát szerintem semmiképp sem hánytorgatható fel különösebben a régi filmek esetében, és a Panoptikum – A viaszbabák háza nem is ezen a téren hasal el.
A díszletek nagyon jók, a maszkmunkák is egészen kivételesek, és bravúrosak, a kor ... több»
Korszakos erőszakfilm, amit látni és érteni kell Hogy végül is (szerintem persze) miért van ennyi „szingli” ember a Földön.
Na, azt nem tudom, de az biztos, hogy aki éppen válaszút előtt van, és mondjuk véletlenül megnézi egy randi után ezt a filmet, lehet, hogy a letiltás funkciót gyorsabban bekapcsolja, mint ahogy most én pislogok egyet.
Na jó, ez csak egy „vicces” hozzáállás, dehát már régen tudjuk.
Minden viccnek a fele azért igaz.
A méltán legendás alkotásban egy fiatal házaspár próbálja rendezni a kapcsolatát, de az események hangyányit („hangyányit”…) elfajulnak. Nincs hiány vérben és erőszakban, az eleje azért kissé vontatott, vagy inkább lassú, (nekem tetszett), de az utolsó fél óra mindent megér, bepótolja a többit, mindenfél... több»
Nagyon nem sikerült! Az amerikai Animal című filmet minden bizonnyal csak azok fogják értékelni, akik csupán szökőévenként egyszer néznek valamilyen horrort.
Ez az a film, ami semmi, de tényleg semmi meglepőt vagy újat nem tud felmutatni a zsáner rajongói számára. Nem azt mondom, hogy az alkotás kirívóan rossz vagy „gagyi” lenne, egyszerűen csak már minden szeletét láthattuk már valahol máshol, ennél sokkal jobban megvalósítva.
Már a történet is úgymond „nagyon eredeti”. Néhány fiatal egy erdőben (milyen meglepő) túrázgat. Megtámadja őket egy nem is annyira nagy ragadozó teremtmény. A lény leginkább egy erősen kopaszodó, bőrbeteg, ínysorvadásos vérfarkasra hasonlít, aminek az orrából is fogak nőnek.
A fiatalo... több»
Piff-puff, és persze dirr-durr! Na meg csitt-csatt, ha kell! Bevallom őszintén, én azért első blikkre hatalmas bűnös élvezetnek hittem ezt a Giulio de Santi által rendezett produkciót, mely ígérete szerint („first ego shooter splatter movie ever”) egyaránt megidézi a nyolcvanas-kilencvenes években tomboló, kisebb költségvetésből gazdálkodó (gumi) gore-hangulatot, valamint a modern FPS akciójátékok egyedülálló atmoszféráját. Ám, ahogy az esetek többségében ez lenni szokott, sajnos azonban nem sikerült maradéktalanul szórakoztatóra a fentebb vázolt koncepció.
De mit is láttam, vesztemre?
A Frank Zimosa névre hallgató, sokat tapasztalt bérgyilkost egy különleges melóra bérli fel egy bizonyos titokzatos Jorge Mistrandia nevű fazon. Küldetésének lényege ... több»
Két nő, meg két keselyű. Jeffrey Dean Morgan elvállalta ezt a szinte cameo szintű szerepet, és azért ez nem volt túl nyerő, mert értelmetlenségnek tűnt, hiszen itt nem tudta, nem lehetett úgymond „kijátszania” magát.
Maga a sztori nem egy nagy pukkanás.
Plusz mikor kiderül a sztori lényege, sejthető, sőt tudható a vége is.
Adva van két csaj, Hunter (Virginia Gardner) és Becky (Grace Fulton), akik már „ezer éve” barátnők, együtt csinálnak mindent, együtt másznak hegyet, és mint kiderül, Becky pasija, Dan (Mason Gooding) is hetyeg mind a kettővel, amiről Becky, a mennyasszony persze nem tud semmit.
Dan egy katasztrofális balesetben lezuhan egy hegyről és szörnyethal.
Becky befordul, depressziós lesz, és bezárkózi... több»
68 Kisvárosi gyilkosság (1997)
Paul Schrader nem tartozik a legjobb rendezők közé a filmvilágban, annak ellenére, hogy olyan Scorsese-klasszikusokat jegyez forgatókönyvíróként, mint a Taxisofőr, Dühöngő bika és Krisztus utolsó megkísértése. És azt kell mondanom, hogy a Kisvárosi gyilkosságnak is jót tett volna, ha saját maga helyett a talján származású direktorra bízza, habár számomra teljesen nyilvánvaló az is, hogy Scorsese soha a közelébe nem ment volna ennek a filmnek. A magyar forgalmazó részéről anno eleve kissé udvarias volt ezt a címet adni a műnek, annak fényében, hogy a gyilkosság a legutolsó dolog, amivel ez a krimi foglalkozik. Ehelyett itt van nekünk Wade (Nick Nolte), aki egy havas és hideg kisváros zsaru... több»