Kriptatörténetek Nagy rajongója voltam az HBO gondozásában megjelent, Mesék a kriptából c. 1989–1996 sorozatnak (újabban elő is veszek egy-egy részt újranézésre), de az ezek alapjául szolgáló képregénysorozathoz soha nem volt szerencsém. Anno az amerikaiak is láttak fantáziát ezekben a képregényekben, hisz a sorozat mellett készítettek pár egész estés filmet is egy-egy részből (például az 1995-ös Démon lovag vagy az 1996-os Vérbordély, amik számomra kimondottan szórakoztatók lettek).
De mielőtt az amerikaiak lecsaptak volna ezek megfilmesítésére, az angolok is láttak benne fantáziát, és a 70-es évek elején készítettek két antológia-filmet az alapanyagokból, melyekhez ráadásként még gótikus horrorelemeket is... több»
A vak halottak visszatérnek Sokat halottam már erről a filmről, és pár ismerősöm is emlegette, de nekem egészen idáig kimaradt az Amando de Ossorio (1918–2001) rendezésében készült Vakrémület (vagy ahogy a legtöbbször halottam erről a filmről, A vak halottak visszatérnek). Ezért egyfajta hiánypótló alkotásként gondoltam rá, és rászántam szűk másfél órát, amit összességében nem bántam meg.
Kimondottan kedvelem a korai eurohorrorokat, de számomra ebbe a zsánerbe elsősorban a 70-es és 80-as évek olasz horrorfilmgyártása tartozott, viszont mindenképp érdemes ebből az időszakból a spanyolokat is megemlíteni, hisz legalább annyi filmet készítettek ők is ez idő táj, mint az olaszok, csak idehaza kevésbé voltak ismertek ezen a... több»
Jöjjenek a békák! Régóta szemezgettem már ezzel a filmmel, de eddig még nem volt szerencsém hozzá. A napokban olvastam róla, igaz, nem túl sok pozitívumot említettek a kész filmről (szinte semmit), de így már mindenképp látni akartam eme korai horrort.
Kimondottan kedvelem az állatos horrorfilmeket. Ezt elsősorban az olyanoknak köszönhetem, mint az 1975-ös Cápa, az 1976-os Grizzly vagy az 1977-es Az állatok napja, és mindig érdeklődve vágok bele hasonló alkotásokba. Nos, az 1972-es Békáknál nem nagyon éreztem, hogy pontosan mire is fog majd a horror kihegyeződni, hisz a béka nem feltétlenül az egyik legveszélyesebb élőlény az állatvilágban (főleg nem az emberre); bár ekkor eszembe ötlött egy másik film, egy ... több»
Valóság vagy képzelgés? Az egyik kedvenc íróm Stephen King; a napokban láttam egy hosszabb interjút vele, ahol az a kérdés is elhangzott, hogy mi a kedvenc horrorfilmje. A kiváló író megemlített egy olyan filmet is, amiről még nem hallottam. Gondoltam, teszek egy próbát, és elkezdtem nézni az Ijesszük halálra Jessicát!
Egy kimondottan érdekes film volt, amit elég nehezen lehet teljesen egyértelműen a horror kategóriába sorolni. Talán a legjobb szó erre az alkotásra a fikciós film, hisz nem kapunk egyértelmű válaszokat arra, hogy amit látunk, az a valóság vagy csupán képzelgés.
A film egész jól alkalmazza a történetében rejlő hangulati elemeket, emiatt pedig már az elejétől fogva képes mindenféle kétségeket generál... több»
Dávid és Góliát harca az utakon Régóta terveztem már, hogy megnézem korunk egyik legnagyobb rendezője, Steven Spielberg egyik első rendezését, a Párbajt, de ezidáig elsiklottam felette. Egészen tegnap estéig. Ha röviden és tömören szeretném megfogalmazni a véleményemet erről az 50 évvel ezelőtti filmről, csak annyit írnék, hogy zseniális.
Spielberg fényes karrierjét elindító első filmje egy rendkívül alacsony költségvetésű (mindössze 450 000 dollárból összehozott) tévéfilm volt, ami mozikba se került volna eredetileg, ha a forgalmazó stúdió, a Universal nem változtatja meg az elképzelését. Tulajdonképpen, mikor Spielberg néhány hét leforgása alatt elkészítette, annyira tetszett a végeredmény a stúdiónak, hogy már nem tévéf... több»
Járt útról járatlanra ne lépj, mert megbánod! Egy-két évvel ezelőtt volt már szerencsém ehhez az alkotáshoz, és emlékszem, hogy akkor kimondottan tetszett. Gondoltam, újra előveszem, és megnézem, hogy második megtekintésre is tudja-e hozni azt a minőséget, mint elsőre. Ezt azért is tartottam fontosnak, mert a The Ritual elsőre elég masszív meglepetésként szolgált, és kimondottan kíváncsi voltam, hogy ha a történetéből eredendő meglepetés már nem lesz számomra újdonság, akkor is képes-e annyira lekötni és magával ragadni, mint első alkalommal. Szerencsére igen.
A filmet két fő részre lehet osztani. Az első felében sokkal dominánsabb a karakterbemutatás és azok felépítése, egymáshoz való kapcsolódásuk, illetve, hogy a nézőben megteremthes... több»
Az utolsó felvonás Elérkezve a Dög című film harmadik, és nagy valószínűséggel utolsó felvonásához (bár a film végén megemlítenek egy lehetséges folytatást, amit én személy szerint nem igazán várok), örültem, hogy itt végre elvarrták a készítők azokat a bizonyos szálakat. Külön örömömet leltem abban, hogy a Dög 3-mal befejezték ezt a horrorkomédiát, mert sajnos a Dög-széria számomra nem okozott olyan nagy szórakozást.
Az első részével még elvoltam, sőt a maga idejében kimondottan üde színfoltja volt az akkori horrorfilmeknek, de hát valljuk be, az egész film története ráfér egy A4-es lapra. Tipikus szörnyfilm volt, amihez persze nem feltétlenül szükséges egy bonyolult történet, és ezt a készítők véresen komol... több»
Botrányos folytatás A 2000-es évek közepe, vége felé volt szerencsém a Dög című, igencsak vérbő horrorfilmhez. Nem állíthatom, hogy maradéktalanul elnyerte a tetszésemet, de akkor és ott egy egészen fogyasztható alkotásnak éreztem. Akkoriban gyűjtöttem a horror dvd-ket, így tehát az első rész is bekerült a gyűjteményembe, és mivel láttam, hogy kiadták a folytatását (ráadásul én szinte egyszerre találkoztam a második és harmadik részével dvd-n), azokat is beszereztem, hisz azt gondoltam, hogy nagyjából az első rész színvonalát a folytatásai is elérik majd. Nos, nem így lett.
A Dög második részénél a készítők fogták a képzeletbeli nagy horrorfilmek kézikönyvét, és ahogy az le van írva egy folytatásánál, mindenből... több»
Jöttek, láttak és felzabáltak Még a 2000-es évek közepe vagy vége felé, amikor nagyban gyűjtöttem a horror dvd-ket, futottam bele eme alkotásba, és már a borító meggyőzött arról, hogy helye van a gyűjteményemben (pedig semmit sem halottam róla elöljáróban, és még az előzeteséhez sem volt szerencsém a megvétele előtt); azt sugallta, hogy egy tipikus szörnyfilmhez lesz szerencsém, ami egyáltalán nem lesz mentes a vértől. Nos, valóban így volt.
Az első megtekintése során kimondottan tetszett, bár akkor még talán kissé túlságosan is vérbőnek találtam, pedig már akkor is nagy horrorfilm fogyasztónak gondoltam magam, de azért erre a fajta brutalitásra nem számítottam a filmmel kapcsolatban (és itt még egyáltalán nem tudtam, ho... több»
Pokolbéli kalandozások Gyermekkorom egyik nagy kedvence volt ez a film, de mivel túl sok mindenre már nem emlékeztem belőle, gondoltam, nosztalgiázok egyet, és újranézem az Országút a pokolba (vagy a másik címén Út a pokolba) című alkotást. Vannak olyan filmek gyermekkoromból, amiken nem nagyon fog az idő vasfoga, és vannak olyanok, amiket viszont nagyon is kikezd az idő. Sajnos jelen filmünk az utóbbi csoportot erősíti.
Ezzel nem azt mondom, hogy az Országút a pokolba című film egy rossz alkotás, merthogy még mai szemmel is rengeteg kreativitás található a történetében, viszont mind a történetmesélésével, mind pedig az effektjei terén igencsak érződik az eltelt 30 esztendő. Persze eme hibáira az egyedüli gyógysze... több»
Egy félreértelmezhető alkotás Hosszú ideje kerestem már ezt a filmet, és a napokban végre rátaláltam. Őszintén szólva teljesen más jellegű filmre számítottam, mivelhogy eme alkotást a horror és a dráma műfajába is besorolták, de én jóval több horrort láttam elöljáróba bele a történetébe, valójában pedig azt kell, hogy írjam, hogy vajmi kevés horrorelemet tartalmaz a Fehér dög, viszont annál több drámát, és még annál is több mondanivalót.
A Fehér dög című film alapjaiban véve egyáltalán nem egy szórakoztató alkotás, viszont a történetének sikerült magába szippantania, és alaposan elgondolkodtatnia. Maga a történet részben valós eseményeket dolgoz fel, mivelhogy egy bizonyos Romain Gary (1914–1980) író, színész és rendező ... több»
Egy érdekes nézőpontú újrázás 1980-ban egy bizonyos William Lustig (akinek a nevét a horrorrajongók elsősorban a Mániákus zsaru című horror-trilógiával ismerhették meg) rendezte meg az eme film elődjeként számon tartott, Maniac (Elmebeteg címen is fellelhető) című horrorját. Jómagam kimondottan kedveltem a filmet, bár egy igencsak sok kegyetlenséggel tarkított horrorfilm volt, ami technikai kivitelezés szempontjából, ha nem is teljesen időtálló, de még ma is simán megállná a helyét. Viszont 2012-ben ezt a filmet is elérte az oly divatos újrafeldolgozás. Jó ideje már, hogy kerülgettem az új változatának a megtekintését, pedig ajánlották már figyelmembe elég sokan, illetve sem a nézői, sem pedig a kritikai fogadtatása nem ... több»
Filmek a Vico kazetták soraiból: Támadók a Marsról Fiatalkorom meghatározó élményei közé tartozott a videotékákba járás, hisz anno az internet még gyermekcipőben is alig járt, ezáltal a legtöbb ismeretemet a televízióban leadott filmekből és a videotékák filmes felhozatalából szívtam magamba. Ezen okok miatt a szerencsésebbek közé tartoztam, mikor a nagybátyámék videotékát nyitottak, így megszámlálhatatlan filmes élményt köszönhet a fiatalkorom nekik.
Annak idején a videokazettás megjelenés egyik megkerülhetetlen formája az úgynevezett (többségében) sárga kazettás kiadás volt, ami Vico néven vált ismertté. Jelen filmünkkel való első találkozásom is ide sorolható, és mivel szinte már semmire nem emlékeztem belőle, gondoltam, nosztalgiázom eg... több»
Filmek a videotékák alsó polcairól: A rémület ivadékai Szeretem a 80-as évek horrorfilmes felhozatalát, hisz ezen művek mindig képesek egyfajta nosztalgikus hatást elérni nálam. Persze azt soha nem állítanám, hogy az eme időszakban készített filmek egytől-egyig mind kiváló vagy jó alkotások, merthogy bőven akad itt is gyenge vagy kimondottan rossz produkció, de azt nem tagadhatom, hogy számomra még a gyengébb próbálkozásoknak is van egyfajta bája. Nos, jelen filmünkkel is ez a helyzet, merthogy A rémület ivadékai című olasz-NSZK sci-fi horrort egy percre sem tudnám a jobb, de még az átlagos filmek közé sem sorolni, hisz szinte tobzódik az agyamentebbnél agyamentebb hibákban, de ettől függetlenül mégis képes volt valamilyen szinten szórakoztatni.... több»
Fokozódó őrület Greg McLean 2005-ös bemutatkozó filmje, a Wolf Creek (Magyarországon A haláltúra címen jelent meg) igencsak pozitív fogattatásban részesült mind a kritikusok, mind pedig a nézők véleménye szerint, ezért jó ideje vártuk már a folytatását, ami 8 évvel az első rész után végre megérkezett.
Jómagam nemcsak azért vártam a folytatást, mert az első rész egy egészen jó kis horrorfilm volt, hanem azért is, mert sikerült egy olyan totál pszichopata sorozatgyilkost filmre vinni Mick Taylor személyében, akinek volt stílusa, és a kegyetlenkedései mellett mégis kimondottan üde színfolt volt a filmes őrült gyilkosok felhozatalában. Persze ehhez a teljesítményhez mindenképp érdemes megemlíteni a Mick karak... több»
Az ausztrál turistagyilkos története Nagyon szeretem az Ausztráliából származó horrorfilmeket, így időszerű kissé foglalkozni az egyik legismertebb alkotással, mégpedig a Wolf Creekkel.
A film rendezője és forgatókönyvírója Greg McLean volt, aki ezelőtt a film előtt csupán egyetlen rövidfilmet készített, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy az igazi debütálásának a próbatétele itt jött el. Ha lehet adni valamit a pletykákra, érdemes lehet megemlíteni, hogy Greg McLean már 2001-ben elkezdte írni első egész estés filmje forgatókönyvét, ami egy átlagosnak mondható slasher horror lett volna. Viszont a kezdő rendező ezt az ötletet végül kukázta, és egy valós ausztrál sorozatgyilkos, név szerint Ivan Milat rémtetteiről akart filmet kész... több»
Az ismeretlen jelenség Pár évvel ezelőtt volt szerencsém már ehhez az alkotáshoz, és akkor kimondottan tetszett, így gondoltam, újra előveszem egy második megtekintésre, hisz sok olyan horrort tudnék említeni, ami képes volt az első találkozáskor nagyon pozitív hatást elérni nálam, viszont második nekifutásra már sokkal kritikusabb voltam a megítélésével. Nos, a 2014-es Valami követ második nekifutásra sem vallott szégyent.
Véleményemet azzal kezdeném, hogy jelen filmünket bátran sorolhatnám az olyan horroralkotások közé, amelyek képesek igencsak megosztani a nézőket. Ezt elsősorban a történetével képes elérni, de számos más olyan dologgal is büszkélkedhet, ami merően befolyásolhatja a végső megítélését. Kezdjük a... több»
Többet vártam volna ettől Először is megragadom az alkalmat, és boldog új évet kívánok minden Mafabos munkatársnak és minden felhasználónak, akik látogatják eme filmes oldalt.
A Blood Vessel már a tavalyi év során felkeltette az érdeklődésemet, hisz a története egy egész jó kis horrorfilm benyomását keltette elöljáróban. Maga a film előzetese is igencsak pofásra sikeredett, tehát nem sok minden vetítette volna előre azt, hogy a megtekintése után ennyire negatív véleményem lesz majd róla.
A filmet egy bizonyos Justin Dix nevezetű ausztrál úriembernek köszönhetjük, aki jó pár ponton besegített eme produkció elkészültébe (producer, forgatókönyvíró és rendezés). Nem egy ismert filmesről beszélhetünk, hisz rendezésileg c... több»
A vasorrú bába legendája Nem sok, Oroszországból származó horrorfilmhez volt ezidáig szerencsém, talán csak a 2016-os Rettegés a város alatt és a 2017-es Nevesta ugrana be e téren, ezért kimondottan örültem, hogy 2020-ban két, Oroszországból származó horrorfilm is elérhetővé vált a nagyvilág számára. Az egyik a Sputnik, ami egy sci-fi elemekkel megtűzdelt horror (amihez még nem volt szerencsém, de hamarosan majd pótlom a lemaradásomat), míg a másik film a Yaga. Koshmar tyomnogo lesa.
A két film közül egyértelműen erre az alkotásra volt a kíváncsiságom jobban kiélezve, hisz egy olyan legendás lény áll a története középpontjában, amit eddig igencsak kevés film vett alapjául (hirtelen csak a 2019-ben bemutatott Hellbo... több»
Hangok, melyek az életünkre törnek A 2020-as év legelején hallottam először erről a filmről; a horrorfilmek szerelmeseinek érdemes lesz figyelniük rá, mert kellemes kis borongást ígérnek a készítők vele kapcsolatban. Jómagam mindig egy kicsit szkeptikusan állok ezekhez az ígéretekhez, hisz mind a készítőknek, mind pedig a gyártó stúdiónak feltett szándéka felcsigázni a nézőket, viszont azt kell, hogy írjam, hogy a Voces című spanyol horror tényleg egész jóra sikeredett.
A film rendezőjének (Ángel Gómez Hernández) ez volt a debütálása az egész estés filmek felhozatalában, merthogy korábban csupán rövidfilmeket készített, azt viszont semmiképp nem lehet róla állítani, hogy távol állt volna tőle a horrorfilm mint műfaj, hisz röv... több»
65 Mesék a kriptából (1972)
Nagy rajongója voltam az HBO gondozásában megjelent, Mesék a kriptából c. 1989–1996 sorozatnak (újabban elő is veszek egy-egy részt újranézésre), de az ezek alapjául szolgáló képregénysorozathoz soha nem volt szerencsém. Anno az amerikaiak is láttak fantáziát ezekben a képregényekben, hisz a sorozat mellett készítettek pár egész estés filmet is egy-egy részből (például az 1995-ös Démon lovag vagy az 1996-os Vérbordély, amik számomra kimondottan szórakoztatók lettek). De mielőtt az amerikaiak lecsaptak volna ezek megfilmesítésére, az angolok is láttak benne fantáziát, és a 70-es évek elején készítettek két antológia-filmet az alapanyagokból, melyekhez ráadásként még gótikus horrorelemeket is... több»