Az utolsó felvonás Elérkezve a Dög című film harmadik, és nagy valószínűséggel utolsó felvonásához (bár a film végén megemlítenek egy lehetséges folytatást, amit én személy szerint nem igazán várok), örültem, hogy itt végre elvarrták a készítők azokat a bizonyos szálakat. Külön örömömet leltem abban, hogy a Dög 3-mal befejezték ezt a horrorkomédiát, mert sajnos a Dög-széria számomra nem okozott olyan nagy szórakozást.
Az első részével még elvoltam, sőt a maga idejében kimondottan üde színfoltja volt az akkori horrorfilmeknek, de hát valljuk be, az egész film története ráfér egy A4-es lapra. Tipikus szörnyfilm volt, amihez persze nem feltétlenül szükséges egy bonyolult történet, és ezt a készítők véresen komol... több»
Botrányos folytatás A 2000-es évek közepe, vége felé volt szerencsém a Dög című, igencsak vérbő horrorfilmhez. Nem állíthatom, hogy maradéktalanul elnyerte a tetszésemet, de akkor és ott egy egészen fogyasztható alkotásnak éreztem. Akkoriban gyűjtöttem a horror dvd-ket, így tehát az első rész is bekerült a gyűjteményembe, és mivel láttam, hogy kiadták a folytatását (ráadásul én szinte egyszerre találkoztam a második és harmadik részével dvd-n), azokat is beszereztem, hisz azt gondoltam, hogy nagyjából az első rész színvonalát a folytatásai is elérik majd. Nos, nem így lett.
A Dög második részénél a készítők fogták a képzeletbeli nagy horrorfilmek kézikönyvét, és ahogy az le van írva egy folytatásánál, mindenből... több»
Jöttek, láttak és felzabáltak Még a 2000-es évek közepe vagy vége felé, amikor nagyban gyűjtöttem a horror dvd-ket, futottam bele eme alkotásba, és már a borító meggyőzött arról, hogy helye van a gyűjteményemben (pedig semmit sem halottam róla elöljáróban, és még az előzeteséhez sem volt szerencsém a megvétele előtt); azt sugallta, hogy egy tipikus szörnyfilmhez lesz szerencsém, ami egyáltalán nem lesz mentes a vértől. Nos, valóban így volt.
Az első megtekintése során kimondottan tetszett, bár akkor még talán kissé túlságosan is vérbőnek találtam, pedig már akkor is nagy horrorfilm fogyasztónak gondoltam magam, de azért erre a fajta brutalitásra nem számítottam a filmmel kapcsolatban (és itt még egyáltalán nem tudtam, ho... több»
Pokolbéli kalandozások Gyermekkorom egyik nagy kedvence volt ez a film, de mivel túl sok mindenre már nem emlékeztem belőle, gondoltam, nosztalgiázok egyet, és újranézem az Országút a pokolba (vagy a másik címén Út a pokolba) című alkotást. Vannak olyan filmek gyermekkoromból, amiken nem nagyon fog az idő vasfoga, és vannak olyanok, amiket viszont nagyon is kikezd az idő. Sajnos jelen filmünk az utóbbi csoportot erősíti.
Ezzel nem azt mondom, hogy az Országút a pokolba című film egy rossz alkotás, merthogy még mai szemmel is rengeteg kreativitás található a történetében, viszont mind a történetmesélésével, mind pedig az effektjei terén igencsak érződik az eltelt 30 esztendő. Persze eme hibáira az egyedüli gyógysze... több»
Egy félreértelmezhető alkotás Hosszú ideje kerestem már ezt a filmet, és a napokban végre rátaláltam. Őszintén szólva teljesen más jellegű filmre számítottam, mivelhogy eme alkotást a horror és a dráma műfajába is besorolták, de én jóval több horrort láttam elöljáróba bele a történetébe, valójában pedig azt kell, hogy írjam, hogy vajmi kevés horrorelemet tartalmaz a Fehér dög, viszont annál több drámát, és még annál is több mondanivalót.
A Fehér dög című film alapjaiban véve egyáltalán nem egy szórakoztató alkotás, viszont a történetének sikerült magába szippantania, és alaposan elgondolkodtatnia. Maga a történet részben valós eseményeket dolgoz fel, mivelhogy egy bizonyos Romain Gary (1914–1980) író, színész és rendező ... több»
Egy érdekes nézőpontú újrázás 1980-ban egy bizonyos William Lustig (akinek a nevét a horrorrajongók elsősorban a Mániákus zsaru című horror-trilógiával ismerhették meg) rendezte meg az eme film elődjeként számon tartott, Maniac (Elmebeteg címen is fellelhető) című horrorját. Jómagam kimondottan kedveltem a filmet, bár egy igencsak sok kegyetlenséggel tarkított horrorfilm volt, ami technikai kivitelezés szempontjából, ha nem is teljesen időtálló, de még ma is simán megállná a helyét. Viszont 2012-ben ezt a filmet is elérte az oly divatos újrafeldolgozás. Jó ideje már, hogy kerülgettem az új változatának a megtekintését, pedig ajánlották már figyelmembe elég sokan, illetve sem a nézői, sem pedig a kritikai fogadtatása nem ... több»
Filmek a Vico kazetták soraiból: Támadók a Marsról Fiatalkorom meghatározó élményei közé tartozott a videotékákba járás, hisz anno az internet még gyermekcipőben is alig járt, ezáltal a legtöbb ismeretemet a televízióban leadott filmekből és a videotékák filmes felhozatalából szívtam magamba. Ezen okok miatt a szerencsésebbek közé tartoztam, mikor a nagybátyámék videotékát nyitottak, így megszámlálhatatlan filmes élményt köszönhet a fiatalkorom nekik.
Annak idején a videokazettás megjelenés egyik megkerülhetetlen formája az úgynevezett (többségében) sárga kazettás kiadás volt, ami Vico néven vált ismertté. Jelen filmünkkel való első találkozásom is ide sorolható, és mivel szinte már semmire nem emlékeztem belőle, gondoltam, nosztalgiázom eg... több»
Filmek a videotékák alsó polcairól: A rémület ivadékai Szeretem a 80-as évek horrorfilmes felhozatalát, hisz ezen művek mindig képesek egyfajta nosztalgikus hatást elérni nálam. Persze azt soha nem állítanám, hogy az eme időszakban készített filmek egytől-egyig mind kiváló vagy jó alkotások, merthogy bőven akad itt is gyenge vagy kimondottan rossz produkció, de azt nem tagadhatom, hogy számomra még a gyengébb próbálkozásoknak is van egyfajta bája. Nos, jelen filmünkkel is ez a helyzet, merthogy A rémület ivadékai című olasz-NSZK sci-fi horrort egy percre sem tudnám a jobb, de még az átlagos filmek közé sem sorolni, hisz szinte tobzódik az agyamentebbnél agyamentebb hibákban, de ettől függetlenül mégis képes volt valamilyen szinten szórakoztatni.... több»
Fokozódó őrület Greg McLean 2005-ös bemutatkozó filmje, a Wolf Creek (Magyarországon A haláltúra címen jelent meg) igencsak pozitív fogattatásban részesült mind a kritikusok, mind pedig a nézők véleménye szerint, ezért jó ideje vártuk már a folytatását, ami 8 évvel az első rész után végre megérkezett.
Jómagam nemcsak azért vártam a folytatást, mert az első rész egy egészen jó kis horrorfilm volt, hanem azért is, mert sikerült egy olyan totál pszichopata sorozatgyilkost filmre vinni Mick Taylor személyében, akinek volt stílusa, és a kegyetlenkedései mellett mégis kimondottan üde színfolt volt a filmes őrült gyilkosok felhozatalában. Persze ehhez a teljesítményhez mindenképp érdemes megemlíteni a Mick karak... több»
Az ausztrál turistagyilkos története Nagyon szeretem az Ausztráliából származó horrorfilmeket, így időszerű kissé foglalkozni az egyik legismertebb alkotással, mégpedig a Wolf Creekkel.
A film rendezője és forgatókönyvírója Greg McLean volt, aki ezelőtt a film előtt csupán egyetlen rövidfilmet készített, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy az igazi debütálásának a próbatétele itt jött el. Ha lehet adni valamit a pletykákra, érdemes lehet megemlíteni, hogy Greg McLean már 2001-ben elkezdte írni első egész estés filmje forgatókönyvét, ami egy átlagosnak mondható slasher horror lett volna. Viszont a kezdő rendező ezt az ötletet végül kukázta, és egy valós ausztrál sorozatgyilkos, név szerint Ivan Milat rémtetteiről akart filmet kész... több»
Az ismeretlen jelenség Pár évvel ezelőtt volt szerencsém már ehhez az alkotáshoz, és akkor kimondottan tetszett, így gondoltam, újra előveszem egy második megtekintésre, hisz sok olyan horrort tudnék említeni, ami képes volt az első találkozáskor nagyon pozitív hatást elérni nálam, viszont második nekifutásra már sokkal kritikusabb voltam a megítélésével. Nos, a 2014-es Valami követ második nekifutásra sem vallott szégyent.
Véleményemet azzal kezdeném, hogy jelen filmünket bátran sorolhatnám az olyan horroralkotások közé, amelyek képesek igencsak megosztani a nézőket. Ezt elsősorban a történetével képes elérni, de számos más olyan dologgal is büszkélkedhet, ami merően befolyásolhatja a végső megítélését. Kezdjük a... több»
Többet vártam volna ettől Először is megragadom az alkalmat, és boldog új évet kívánok minden Mafabos munkatársnak és minden felhasználónak, akik látogatják eme filmes oldalt.
A Blood Vessel már a tavalyi év során felkeltette az érdeklődésemet, hisz a története egy egész jó kis horrorfilm benyomását keltette elöljáróban. Maga a film előzetese is igencsak pofásra sikeredett, tehát nem sok minden vetítette volna előre azt, hogy a megtekintése után ennyire negatív véleményem lesz majd róla.
A filmet egy bizonyos Justin Dix nevezetű ausztrál úriembernek köszönhetjük, aki jó pár ponton besegített eme produkció elkészültébe (producer, forgatókönyvíró és rendezés). Nem egy ismert filmesről beszélhetünk, hisz rendezésileg c... több»
A vasorrú bába legendája Nem sok, Oroszországból származó horrorfilmhez volt ezidáig szerencsém, talán csak a 2016-os Rettegés a város alatt és a 2017-es Nevesta ugrana be e téren, ezért kimondottan örültem, hogy 2020-ban két, Oroszországból származó horrorfilm is elérhetővé vált a nagyvilág számára. Az egyik a Sputnik, ami egy sci-fi elemekkel megtűzdelt horror (amihez még nem volt szerencsém, de hamarosan majd pótlom a lemaradásomat), míg a másik film a Yaga. Koshmar tyomnogo lesa.
A két film közül egyértelműen erre az alkotásra volt a kíváncsiságom jobban kiélezve, hisz egy olyan legendás lény áll a története középpontjában, amit eddig igencsak kevés film vett alapjául (hirtelen csak a 2019-ben bemutatott Hellbo... több»
Hangok, melyek az életünkre törnek A 2020-as év legelején hallottam először erről a filmről; a horrorfilmek szerelmeseinek érdemes lesz figyelniük rá, mert kellemes kis borongást ígérnek a készítők vele kapcsolatban. Jómagam mindig egy kicsit szkeptikusan állok ezekhez az ígéretekhez, hisz mind a készítőknek, mind pedig a gyártó stúdiónak feltett szándéka felcsigázni a nézőket, viszont azt kell, hogy írjam, hogy a Voces című spanyol horror tényleg egész jóra sikeredett.
A film rendezőjének (Ángel Gómez Hernández) ez volt a debütálása az egész estés filmek felhozatalában, merthogy korábban csupán rövidfilmeket készített, azt viszont semmiképp nem lehet róla állítani, hogy távol állt volna tőle a horrorfilm mint műfaj, hisz röv... több»
Indul a második menet 2017-ben a Netflix égisze alatt készült el a The Babysitter első része, amiről eleinte olyan információkat lehetett hallani, hogy akár az amerikai moziműsor kínálatában is elérhető lesz, de ez végül nem történt meg, így a pénzügyi fogadtatásáról nem nagyon tudunk beszélni, viszont kritikai szempontból az átlagosnál azért pozitívabban vélekedtek róla a nézők és a kritikusok.
Tulajdonképpen már az első rész stáblistájának közepén látható rövidke extra jelenet megalapozta egy lehetséges második rész elkészültét, és ha őszinték akarunk lenni a film történetével kapcsolatban, a teljes sztori ismeretéhez sem árthatott volna egy második rész, hisz bőven hagytak e téren lehetőséget, avagy megmagyar... több»
Egy kissé furcsa horrorkomédia Valamikor két-három évvel ezelőtt volt szerencsém ehhez a filmhez, és emlékszem rá, hogy maradéktalanul akkor sem nyerte el a tetszésemet, viszont képes volt szórakoztatni, ami nagy szó, hisz egy horrorkomédiáról beszélünk, ami mint műfaj nem épp a szívem csücske, ezért csak ritkán merészkedek eme filmek felkutatására. Persze azért ennek a stílusnak is megvannak az ékkövei, úgy mint az 1992-es Hullajó! vagy a 2007-es Adsz vagy kapsz, amiket szerintem még azok a nézők is szeretnek, akik szintén nincsenek oda a horrorkomédiákért. Néha jó megnézni egy ilyen filmet is, és mivel idén, 2020 végén érkezett meg eme film folytatása, gondoltam, érdemes lenne újranézni, hogy kissé felfrissítsem az emlé... több»
Egy meglepően jó film, nem épp Amerikából Már legalább egy hete szemezgettem ezzel a filmmel, de egészen addig nem igazán sikerült felcsigáznia az érdeklődésemet, amíg egy nap az egyik ismerősöm fel nem hozta, és igencsak bátran ajánlotta a figyelmembe.
Több olyan ok is volt a filmmel kapcsolatban, ami miatt egészen az elmúlt pár napig úgymond jegeltem a megtekintését. Az első, hogy a pontszámai nem épp a legmagasabbak (IMDb-n 4,3 - bár az elmúlt napokban elkezdett szépen feljebb kúszni, illetve a Mafabon is még csak 33 százalékon áll). A másik, ami miatt szintén nem éreztem, hogy egy minőségi filmhez lesz szerencsém, az előzetese volt, hisz igencsak sablonosnak éreztem a legtöbb jelenetét, ezáltal kissé tucatfilm hatása volt.
Ha m... több»
Ismét egy teljesen felesleges és felejthető film Tovább böngészve a 2020-as horrorfilmes felhozatalt, akadtam rá erre a frenetikus filmre (na jó... csak vicceltem, merthogy ez tényleg egy pocsék film volt). Sem az IMDb-n (jelenleg 3,3-on áll), sem pedig itt a Mafabon nem büszkélkedhet erős pontszámmal, és ha őszinte akarok lenni, csupán az egyik szereplő (Thomas Jane) miatt keltette fel a figyelmemet, illetve az előzetese megtekintése után nem éreztem azt, hogy ismét egy nézhetetlen minősítésű filmhez lesz majd szerencsém.
Szeretném felhívni a bátor nézők figyelmét egy apróságra. Ha ők is késztetést éreznek majd magukban, hogy próbát tegyenek ezzel a filmmel, két hivatalos címmel is forgalomba hozták, az egyik a The Orchard - A gyümölcsös... több»
Meglepő mélységek Az év végéhez közeledve az elmúlt napokban szemezgettem a 2020-as horrorfilmes felhozatalból. Ha ki kéne emelnem egy olyan filmet, aminek a története képes volt megérintenie úgy, hogy elöljáróban semmit nem hallottam az adott produkcióval kapcsolatban (ezáltal persze az elvárásaim is igencsak alacsonyak voltak), minden bizonnyal eme filmet választanám.
Tulajdonképpen a Black Box című film egyből egy VOD szolgáltató (Amazon) műsorkínálatára készült, viszont egy igencsak jól ismert stúdió hathatós segítségével, ez pedig a Blumhouse Pictures volt, ami jó ajánlólevél volt számomra, hisz rengeteg jó horrorfilm elkészítésében vállalt már szerepet eme stúdió.
Magát a film történetét két részre osz... több»
Akcióban több, történetileg viszont egy sokkal gyengébb folytatás lett A 2016-ban bemutatott, Vonat Busanba: Zombi expressz című koreai film az én megítélésem szerint egy igazi gyöngyszem lett, így igencsak kíváncsi voltam, milyen lesz a folytatása. Sajnos a magyarországi mozis bemutatójára nem sikerült eljutnom, ezáltal viszont próbáltam kerülni a filmmel kapcsolatban mindenféle véleményt és kritikákat, egészen addig, amíg hozzá nem juthatok, azt viszont nem voltam képes megállni, hogy legalább az előzetesébe ne lessek bele.
Már maga az előzetes is igencsak árulkodó volt abban a tekintetben, hogy itt sokkal, de sokkal hangsúlyosabb az akció, és hogy a CGI technológia is jóval dominánsabb, mint az elődjénél. Ez azért némi fajta óvakodásra is intett a filmmel k... több»
43 A dög 3. (2009)
Elérkezve a Dög című film harmadik, és nagy valószínűséggel utolsó felvonásához (bár a film végén megemlítenek egy lehetséges folytatást, amit én személy szerint nem igazán várok), örültem, hogy itt végre elvarrták a készítők azokat a bizonyos szálakat. Külön örömömet leltem abban, hogy a Dög 3-mal befejezték ezt a horrorkomédiát, mert sajnos a Dög-széria számomra nem okozott olyan nagy szórakozást. Az első részével még elvoltam, sőt a maga idejében kimondottan üde színfoltja volt az akkori horrorfilmeknek, de hát valljuk be, az egész film története ráfér egy A4-es lapra. Tipikus szörnyfilm volt, amihez persze nem feltétlenül szükséges egy bonyolult történet, és ezt a készítők véresen komol... több»