Egy örök kedvencem Bizonyára mindenkinek vannak filmek, amikre méltán gondol úgy, hogy egyértelműen a kedvencei közt a helyük. Az már talán egy fokkal bonyolultabb lenne, ha valaki megkérné az illetőt, hogy rangsorolja a kedvenceit. Egy efféle kérdést tett fel a napokban az egyik barátom, és jómagam is meglepődtem azon, hogy mennyire nehéz sorba állítani a filmeket, de az első öt kedvenc horrorfilmem megnevezése volt a legnehezebb.
Az 1975-ös Cápát mindig is a kedvenceim közt tartottam számon, de soha nem gondolkodtam el azon, hogy talán azok a filmek alkothatják a legkedveltebb horrorfilmjeim élmezőnyét, amiket legalább egyszer egy évben mindig előveszek egy újranézés erejéig. Érdekes, hogy a horror műfaján ... több»
Az egyik legjobb giallo Kimondottan kedvelem az úgynevezett eurohorrorokat (főleg a 70-es és 90-es évek közt készülteket, ezen belül az Olaszországból származókat). Voltak is eme korszaknak és országnak fantasztikus képviselői, úgy mint Fulci, Mario és Lamberto Bava, Soavi, vagy épp jelen filmünk írója és rendezője, Dario Argento. Nem mondom, hogy eme úriemberek filmjei egytől-egyig mind zseniális alkotások voltak, mert voltak gyengébb minőségűek is köztük, de hogy maradandót alkottak mind az olasz filmművészetben, mind pedig a filmvilág palettáján, az tény.
Ebben az időszakban számtalan kimagasló giallo született, de talán a műfaj egyik legnagyobb ékkövét Argento készítette el 1975-ben, ami nem más, mint a Mélyvö... több»
Még egyszer utoljára visszatérnek a Vakhalottak Amando de Ossorio (1918–2001), spanyol forgatókönyvíró és rendező fő művének is mondható, Vakhalottak című horrorfilmsorozata ezzel a filmmel elérkezett a negyedik, és tudomásom szerint egyben az utolsó felvonásához (bár egyes pletykák szerint készült ötödik rész is hozzá, de erről semmit nem tudok). Ez a rész sok ember számára Night of the Seagulls címen is ismerős lehet.
Tulajdonképpen kissé haragszom erre a szériára, és elsősorban nem azért, mert a rendkívül alacsony költségvetés miatt rengeteg akadállyal kellett megküzdenie Ossoriónak, hanem sokkal inkább azért, mert négy részen keresztül nem volt képes egy konstans horrorsorozatot megteremteni. Mondom is, hogy mire gondolok ezzel kapcs... több»
Felejts el mindent, amit eddig láttál a Halálos kitérő filmekben4 Az elmúlt hetek itthoni filmnézésének nagy százalékát a 2003-tól 2014-ig terjedő Halálos kitérő horrorfilm széria hat része tette ki, méghozzá két dolog miatt. Az egyik, hogy anno kimondottan kedveltem az első részét, amit még 2003-ban készítettek el, és a további öt részhez annak idején nem volt szerencsém. A másik, ami miatt át akartam rágni magamat mind a hat részen, hogy az egész széria szülőatyja, Alan B. McElroy még 2020 elején bejelentette, hogy rebootolni fogják az egész szériát.
Érdemes megemlíteni ezzel kapcsolatban, hogy Alan B. McElroy csupán a 2003-as Halálos kitérő filmen dolgozott mint forgatókönyvíró, a további részeknél a nevét már csak ötletadóként említették meg. Egyszóval... több»
A Valentin-napi mészárlás Régóta szerepelt már a film a megnézendő horrorfilmes listámon, és szerencsémre a napokban sikerült is belefutnom. Gondoltam, a legstílszerűbb pont Valentin-napon lenne véleményt alkotni eme régi, de remek kis slasherről.
A filmet a magyar származású George Mihalka rendezte, és mindenképp megpróbálta a 80-as évek slasher horrorfilmjei sikerét meglovagolni. Már a története is, hogy egy gyilkos Valentin-napon ragad csákányt, és azzal kezdi öldökölni a szerelmeseket, hajaz az 1978-as Halloween és az 1980-as Péntek 13. filmekre. További hasonlóság, hogy itt is egy álarcos elmebeteg (jelen esetben egy bányász gázmaszkkal takarja el az arcát) kezdi terrorizálni a kisváros lakóit.
Tulajdonképpen a... több»
Felesleges változtatások Hosszú és rögös úton ment keresztül a 2003-ban elindított, Halálos kitérő című horrorszéria, mire elérkezett 2014-ben a hatodik felvonásáig, a Last Resortig (magyarul az Utolsó menedék), ami hosszú ideig az utolsó Wrong Turn film volt. Viszont a kezdő történet szülőatyja, Alan B. McElroy még 2020 elején bejelentette, hogy belekezdtek az új rész elkészítésébe, ami törli az első rész után készült folytatásokat, és valamilyen szinten egyfajta rebootja is lesz a 2003-as filmnek.
Maximálisan egyetértek azzal, hogy a készítők semmissé akarják tenni az eddigi részeket, hisz nem akármilyen minőséggyengülést láthattunk a széria folytatásánál. Persze látom az értékeléseknél, hogy sokan igencsak pozit... több»
Nem jön a segítség Egyre nehezebb felfognom, hova képes süllyedni egy egész korrektül elkészített horrorfilm sokadik része. 2003-tól 2012-ig öt rész készülhetett el a Halálos kitérő című horrorfilm szériához, mely olyan szintű mélyrepülést prezentált minőség terén, amivel még ezidáig nem találkoztam.
Azzal kezdeném, hogy már az alaptörténet is sántított, méghozzá nem is kicsit. Azzal indítani, hogy valamikor az 1800-as évek elején egy bányafalucska lakói nyomtalanul eltűnnek a hegyi emberekkel való rossz kapcsolatuk miatt, de idővel újra benépesedik a falucska, erre még egy fesztivált is szerveznek, hát finoman szólva egy ilyen felütéssel már az első percben sikerült meglepnie a forgatókönyvírónak, hisz kissé... több»
Folytatódó mélyrepülés A 2003-ban elindított, Halálos kitérő című horrorfilmes széria tovább folytatja azt a fajta mélyrepülést, amit az első rész után készült folytatásai képviseltek. Az első részét sem mondanám hibátlannak, de ott legalább még tetten értem azokat a dolgokat, amik egy horrorfilmnél képesek szórakoztatni a rajongókat. A második részét már csupán átlagosra értékeltem, de amit azóta kaptam a harmadik és negyedik rész formájában, kielégíti a gyenge film fogalmát.
Tulajdonképpen az első része volt az, amit régen is láttam (és azt még kedveltem is), de mivel az egész történet kitalálója, Alan B. McElroy 2020 elején bejelentette, hogy új filmet készítenek, ami szakít az első rész után készült további 5... több»
Nem rossz, de nem is egy kiemelkedő alkotás Kedvelem a horror műfaján belül azt az irányzatot, amit test-horrorként szoktak emlegetni idehaza, tulajdonképpen emiatt kezdtem bele eme filmbe is. Véleményemet azzal kezdeném, hogy nem épp azt kaptam tőle, ami miatt kiválasztottam, de azért nem bántam meg azt a közel másfél órát, amit a filmre szántam. Nem volt egy kiemelkedő film, de vállalható, még úgyis, hogy a technikai kivitelezései kissé kezdetlegesnek tűntek.
Már magát a magyarosított címet is kissé hatásvadásznak éreztem az eredetihez képest, hisz ha a horror műfaján belül a torzszülöttek szót használják, tudat alatt egyből valami kegyetlen és szörnyű deformálódásra asszociálok. Igaz, hogy fellelhető benne pár szerencsétlen ember, ... több»
Kísértetgályán a vakhalottak Amando de Ossorio (1918–2001), spanyol forgatókönyvírónak és rendezőnek a fő műve egyértelműen a Vakhalottak című horrorfilmsorozat, ami tudásom szerint négy részből áll (bár hallottam már olyan pletykákat is, hogy valójában öt részből állt). Még 1972-ben készült el az első rész, ami idővel egyfajta kultstátuszt is elért, bár szerintem nem volt egy nagy mérföldkő a 70-es évek horrorfilm gyártásában. Ha azt nézzük, hogy a folytatásai milyen minőséget képviseltek, kijelenthető, hogy a legjobb rész az első felvonás volt.
Tulajdonképpen nagyon a helyén kell kezelni Ossorio filmjeit, hisz elképesztő alacsony költségvetésből dolgozott. Már a második Vakhalottak filmjében is találhatunk olyan jelen... több»
Hangyák kontra emberek Az oldal egyik felhasználójának ajánlásával (köszönöm, Filmbarbár) kezdtem bele eme felettébb érdekes tudományos fantasztikus filmbe, és azt, kell hogy írjam, az én tetszésemet is elnyerte a Negyedik fázis.
Az 50-es évektől a filmgyártás nem mellőzte az állatos vagy bogaras tudományos fantasztikus horrorfilmeket. Eme produkciók minősége igencsak széles skálán helyezkedett el. Többségük általában kimerült annyiban, hogy nagyra nőt ízeltlábúak, avagy megvadult állatok támadnak az emberekre. Komolyabb gondolkodásra sarkalló produkció hirtelen nem is jut eszembe eme film kivételével, merthogy a Negyedik fázist egy pillanatra sem nevezném a könnyed kikapcsolódás mintapéldányának.
Nem, ez a film ... több»
Egyre romló színvonal A Halálos kitérő című horrorszéria büszkélkedhet azzal a nem épp túl hízelgő dologgal, hogy egy pörgős és szórakoztató horrorfilmből képesek voltak egy folyamatosan és arányosan romló színvonalat elém tárniuk a harmadik felvonással (itt jut eszembe, hogy még további három részét nem is láttam a szériának).
Persze felhozhatjuk a harmadik rész védelmében, hogy jóval alacsonyabb volt a költségvetése, mint az első két filmnek. Vagy, hogy a film elkészítését olyan emberekre bízták, akik szinte minimális minőséget képviseltek a filmkészítés terén. Gondolok itt akár a forgatókönyvíróra, Connor James Delaney-re, akinek az eddigi munkássága a filmes szakmában ennek a filmnek a forgatókönyve volt csu... több»
Halálos látogatók egy forgatáson Kimondottan kedveltem a 2003-as, Halálos kitérő című filmet, és mivel hamarosan érkezik a legújabb rész (elméletileg 2021 elejére várható, és teljesen figyelmen kívül hagyja az első rész utáni részek történéseit), gondoltam, időszerű lenne elővenni ezt a franchise-zá nőt horrorszériát.
Sokan voltak úgy az első résszel, hogy kedvelték, vagy akár még szerették is, hisz képes volt szórakoztatni a nézőt még úgy is, hogy egyáltalán nem beszélhetünk hibátlan filmről. Sok olyan ismerősöm volt, akik kedvelték az első részt, és hiába készült még további öt film 2014-ig, a legtöbbjük még a második résznél is megtartotta ezt a fajta szimpátiát.
Nem állítanám, hogy ez teljesen meglepett, hisz a másodi... több»
Sablonok ide vagy oda, nagy kedvencem volt régen Wrong Turn, avagy magyarosítva Halálos kitérő. Ez volt az a film 2003-ban, amit a legtöbb horrorrajongó ismerhetett, és sokan közülük szerethették is (bár Magyarországra, ha jól tudom, csak 2005 második felében érkezett meg).
Egy olyan filmmel van dolgunk, amihez jó pár folytatást is készítettek, egészen 2014-ig további öt résszel bővítették a szériát. Sajnálatos módon a folytatásai egyre gyengülő minőséget képviseltek. Van egy aprócska apropója annak, hogy a napokban elővettem a Halálos kitérő szériát. Az egyik, hogy minden hibája ellenére én kimondottan kedveltem régen ezt a filmet. A másik ok pedig az, hogy a történet kitalálója, Alan B. McElroy bejelentette, hogy 2021 elejére időzítetté... több»
Egy gyenge minőségű, gótikus horrorfilm Angliából Kissé hoppon maradtam eme film megtekintése után, mert szinte minden téren sokkal többre számítottam. Szinte minden amellett szólt, hogy egy igencsak izgalmas, feszültségben bővelkedő, gótikus horrorfilmhez lesz szerencsém Az ördög házának legendája címmel bemutatott, 1973-as film képében, de sajnos nem így lett.
Pedig szinte minden adva volt. Ott volt kezdésnek az alapjául szolgáló regény, amit Richard Matheson (1926–2013) írt meg Hell House címmel, ráadásként jelen filmünk forgatókönyvének a megírását is elvállalta a számomra nagy becsű író. Aztán ott voltak a film pontszámai: IMDb-n jelenleg 6,7 ponton áll, illetve a Mafab közösség 73%-ra értékelte; ezek a számok szintén egészen jól hang... több»
Újra visszatérnek a vak halottak Rengeteg horrorfilmet láttam már, de számomra sokáig kimaradt Amando de Ossorio (1918–2001) 1972-es, Vakrémület (vagy ahogy sokan ismerik: A vakhalottak visszatérnek) című spanyol horrorja. Pár napja pótoltam az elmaradásomat, és azt kell, hogy írjam, nem volt egy rossz film (mondjuk kiemelkedőnek sem nevezném, de egy erős közepesnek megfelelt). Mivel kimondottan kedvelem az eurohorrorokat (bár e téren az Olaszországból származó alkotások a kedvenceim), kíváncsi voltam a Vakrémület folytatására/folytatásaira.
Az első rész folytatására nem kellett sokat várni, hisz 1973-ban már el is készült, és be is mutatták a filmet (ráadásul a harmadik és negyedik rész megjelenésére is csak egy-egy évet k... több»
Egy morbid és kiábrándító film George A. Romero (1940–2017) számomra – és nagy valószínűséggel a filmtörténelemben is – elsősorban a zombifilmjeivel híresült el. Erre 1973-ban, munkássága még korai szakaszában elkészített egy olyan filmet, ami csak részben hordozza magán a zombis műfajú filmek sajátságosságát, viszont olyan erős és kegyetlen társadalomkritikát fogalmaz meg, amit eddig egyik művében sem láttam.
Valamikor nagyon régen volt már szerencsém ehhez a filmhez, viszont az azóta eltelt évek és a számtalan megnézett film miatt alig emlékeztem már eme alkotásra, így időszerűnek éreztem Az őrültek újranézését. Őszinte leszek, sokkal jobb filmként maradt meg az emlékeimben, mint amilyen valójában. Több olyan probléma ... több»
A felesleges előzményfilm Szűk négy év leforgása alatt a norvégok trilógiává bővítették saját kis slasher horrorjukat, a Hideg prédát. Pontosabban a második rész után két évvel érkező harmadik felvonásnál nem folytatták a történetet, hanem jó hollywoodi szokás szerint visszatértek a kezdetek előtti időszakhoz, hogy bemutathassák a nézőknek az előzményeket, hogy mi vezetett ahhoz az eseménysorozathoz, amit az első részben láthattunk.
Jómagam ezt sokszor elég kockázatos vállalkozásnak érzem, legfőként a horror műfaján belül, hisz több buktató lehet az ilyen produkcióban, mint az elsőre gondolnánk. Sok esetben egyből kissé fölöslegessé válik az előzményfilm története. Mivel a nézők ismerik a további részek eseményeit, ... több»
Visszatér a hófödte gyilkos A 2006-ban bemutatásra került norvég horrorfilmnek kimondottan pozitív volt a fogadtatása mind a kritikusok, mind a nézők körében, ezért nem szolgált nagy meglepetésként, hogy két évvel később elkészülhetett a folytatása is. Tulajdonképpen az első rész történeti lezárása korrekt volt, de ha már a norvégok megteremtették a saját slasher műfajú gyilkosukat, akkor ugyebár miért is álltak volna meg egy résznél (főleg a pozitív fogadtatást figyelembe véve). A folytatás története szerint csupán pár órával járunk az első rész eseményei után, és innen követhetjük figyelemmel a továbbiakat.
A Hideg préda effektíve nem szakít a Hollywoodból származó slasher elemekkel, de kimondottan ügyesen alakítgat... több»
Hófödte gyilkosságok Rengeteg pozitív véleményt és kritikát olvastam már róla, de számomra idáig ismeretlen tartományban helyezkedett el ez a norvég horrorfilm. A számos pozitív vélemény alaposan felkeltette az érdeklődésemet iránta, az meg csupán hab volt a tortán elöljáróban, hogy végre nem egy újabb amerikai slasherhez lesz szerencsém, hanem ezúttal egy norvég színekben pompázó horrorhoz (itt gyorsan meg is említeném, hogy kimondottan közel állnak a szívemhez az északi filmek). Tehát minden adva volt ahhoz, hogy egy kimondottan szórakoztató filmet lássak. Viszont a megtekintése után igencsak vegyes lett a megítélésem az adott produkcióval kapcsolatban.
Kezdeném a pozitívumaival. Mint már említettem, a film e... több»
91 Cápa (1975)
Bizonyára mindenkinek vannak filmek, amikre méltán gondol úgy, hogy egyértelműen a kedvencei közt a helyük. Az már talán egy fokkal bonyolultabb lenne, ha valaki megkérné az illetőt, hogy rangsorolja a kedvenceit. Egy efféle kérdést tett fel a napokban az egyik barátom, és jómagam is meglepődtem azon, hogy mennyire nehéz sorba állítani a filmeket, de az első öt kedvenc horrorfilmem megnevezése volt a legnehezebb. Az 1975-ös Cápát mindig is a kedvenceim közt tartottam számon, de soha nem gondolkodtam el azon, hogy talán azok a filmek alkothatják a legkedveltebb horrorfilmjeim élmezőnyét, amiket legalább egyszer egy évben mindig előveszek egy újranézés erejéig. Érdekes, hogy a horror műfaján ... több»