Kóborló

Megtévesztve
Kimondottan kedvelem a 80-as és 90-es évek során készített olasz horrorfilmeket. Talán emiatt örültem, hogy a napokban ráakadtam erre a filmre, de a megtekintése után igencsak nagyot csalódtam. A 80-as években Olaszországban bevett szokás volt úgy reklámozni filmeket, hogy egy ismert és kimondottan jónak nevezhető film folytatásaként "árulták" azokat a külföldi országoknak. Így születhetett meg jelen filmünk is, hisz 1985-ben Lamberto Bava rendező Dario Argento hathatós közreműködésével elkészítette az egyik legmeghatározóbb olasz horrorfilmet, a Démonokat (ami a mai napig az egyik kedvenc horrorfilmem). A film elképesztő sikeres volt (bár elsősorban inkább videokazettán, és nem a mozikban... több»

A palást átka
Valamikor nagyon régen, egy tévécsatorna késő esti műsorában futottam bele a Ma este harapok című filmbe. Akkor még nem tudtam, hogy a rendezői székben olyan személyt köszönthetünk (Tobe Hooper, 1943–2017), aki igencsak meghatározó alakja volt a horrorműfajnak, hisz többek közt neki köszönhetjük rendezés terén az 1974-es, A texasi láncfűrészes mészárlás című klasszikus horrorfilmet, vagy az 1982-es, Poltergeist - Kopogó szellem című, mára már szintén klasszikusnak számító horrort, valamint a szintén említésre érdemes, 1985-ös Életerőt is. Ezek a filmek egyértelműen mozis bemutatásra készültek, de azért Tobe Hooper élete során jó pár tévéfilmet is készített, ezek közül egyértelműen a legisme... több»

Veszélyes telefonhívások
Nem sok mindent tudtam elöljáróban erről a filmről, csupán annyit, hogy egy őrült gyilkos bohócmaszkban elkezd csinos nőket öldösni. Mivel a legtöbb helyen átlagos, vagy kicsivel a közepes alá értékelést kapott, gondoltam, teszek vele én is egy próbát, és majd meglátom... Műfaji besorolása szerint a néző fog kapni horror-, vígjáték- és thrillerelemeket is, ami azért nem igazán fedi teljesen a valóságot, hisz mind a horror-, mind pedig a vígjátékelemek alkalmazása igencsak ritkának mondható a közel másfél órányi műsoridőben. Már az első perceiből lehetett érzékelni, hogy kissé olyan hatást kelt, mintha egy tévéfilmhez lenne szerencsénk (pedig Amerikában, és érdekes módon Franciaországban moz... több»

Az ördög hangjegyei
Nagy rajongója vagyok a 80-as évek eurohorrorjainak, és azon belül is egy jókora részt foglalnak el a szívemben az olasz honból származó alkotások, hisz olyan rendezők, mint Argento, Fulci, de még bőven sorolhatnám a kiválóbbnál kiválóbb neveket, rengeteget tettek hozzá a horror műfajhoz. Jó ideje már, hogy keresgéltem ezt a filmet, de csak az elmúlt napokban volt szerencsém hozzá. Sajnos nem fog a kedvenc olasz horrorjaim közé tartozni, de még egy átlagos alkotásnak sem nagyon tudnám nevezni a Paganini Horrort, mert hát ez igencsak gyenge lett; bár az is igaz, hogy a filmet az a bizonyos Luigi Cozzi rendezte, akinek az eddig látott filmjei (A rémület ivadékai és a két Herkules filmje) nem i... több»

Filmek a Vico kazetták soraiból: Gyilkosságok a Motelben
A filmek, azon belül is a horrorfilmek szeretetét még a videokazettás korszaknak köszönhetem. Mikor még szinte kötelező hétvégi program volt a videotékákba járás, és ott levadászni a hétvégi filmet (amiknek a legtöbbjéről szinte még nem is hallottunk, hisz itt az internet még gyerekcipőben is alig járt, ezáltal a film borítója és a rövid tartalomjegyzéke volt a mérvadó). Magyarország egyik legnagyobb videokazettás forgalmazójának (a legendás sárga kazettás Vico-nak) számtalan filmélményt köszönhettem gyermek-, illetve tinikorszakomban, és jelen filmünk is ezek közé tartozott. Néhanapján erős nosztalgiát érzek ezen filmek újranézésére (hisz a legtöbbjükre szinte már alig emlékszem), így kerül... több»

Itt van a doktor
"Van nekünk egy doktorunk, úgy hívják, hogy Rendel/ Óvakodj a házától, mert ott a pokol rendel!/ Felszabja a testedet, kis miszlikbe tépi,/ Kiveszi a szívedet, nagy öröm ez néki..." Számomra ez a kis versike maradt meg első megtekintés után ebből a filmből (ami már legalább másfél évtizede lehetett, de lehet, hogy annál is régebben, hisz, ha jól emlékszem, videokazettán láttam először). Talán ezért is néztem újra, meg talán kissé fel akartam ülni arra a bizonyos nosztalgiavonatra, ami oly sokszor tudott már szórakoztatni, főleg a 80-as és a 90-es évek horrorjainál. Érdekes módon én úgy emlékeztem, hogy ennek a filmnek több része van, de aztán rá kellett jönnöm, hogy keverem egy másik filmmel... több»

Családbarát horror a Disney-től
Régóta kerülgettem már ezt a filmet, pedig szerepelt azon filmek képzeletbeli listáján, amit egyszer mindenképp meg akartam nézni. Az elmúlt napokban újra belefutottam, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy végre megnézzem, és véleményt is tudjak róla mondani. Nem sok mindent hallottam előjáróban erről az alkotásról, csupán egy valamit, méghozzá, hogy a gyártó stúdiója a Disney volt. Számomra már ez is elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet, hisz nehezen tudtam összeegyeztetni a Disney-t a horrorfilmek világával. Ezek után látom itt a mafab oldalán, hogy Az erdei kápolna titka című film műfaji besorolásában benne van a horror, a misztikus és a családi film is. Ezáltal egyre kevésb... több»

Farkasembert láttam
Stephen King kimeríthetetlen fantáziájának köszönhetjük ezt a filmadaptációt is (mint oly sok filmet), de itt még a forgatókönyv megírását is magára vállalta a Mester. Jómagam nagy rajongója vagyok Stephen King munkásságának, bár jelen filmünk könyvváltozatához még nem volt szerencsém (sajnos), így mindenféle összehasonlítási alap nélkül kezdtem bele az 1985-ben elkészített, Ezüst pisztolygolyók című filmbe. Nem szeretnék zsákbamacskát árulni, de engem már az első percétől magával ragadott a hangulata és a történetmesélési formája. Nagyon jól állt a filmnek a gyermeki szemmel és felfogással megközelített történet, és kimondottan élvezetes volt az is, hogy többször az egyik felnőtt gyermeksze... több»

A B-kategóriás slasherek egyik gyöngyszeme
Valamikor régen, fiatalkoromban volt utoljára szerencsém ehhez a filmhez, amikor kis hazánkat szinte elárasztotta a narrátoros kalózkazetták tengere. Még a magyarosított címére is emlékszem valamennyire, valami olyasmi volt, hogy "A pizsamapartis mészárlás" (Hát lehet e címen komolyan venni egy horrorfilmet?Tizen egypár évesen még csak-csak, és a 90-es évek elején is, na de napjainkban már nem hinném). Tehát ismételten egy kis nosztalgiázásra vágytam, és mivel szinte már semmire nem emlékeztem eme felejthetetlen alkotásból, gondoltam, épp itt az ideje, hogy újra megtekintsem. A horror műfaján belül a The Slumber Party Massacre egy slasher. Annyira nincs is min meglepődni, hisz a 80-as évekbe... több»

Minden idők egyik legfélelmetesebb lénye
Alien. A mai napig a filmtörténelem egyik legkomolyabb és legfélelmetesebb sci-fi horrorját tisztelhetjük az 1979-ben bemutatott, Ridley Scott rendezésében készült filmben. Ezt a kijelentés talán kezdésre kissé túlzónak is mondhatnánk, de ha megvizsgáljuk az Aliennek a műfajra gyakorolt hatását és azt az örökséget, ami a megjelenése után még 40 év távlatából is tetten érhető, talán már annyira nem is hangzik túlzónak a fentebb olvasható kijelentés a filmről. Ismét egy igazi horrorklasszikussal van dolgunk. Nem emlékszem, pontosan mikor találkoztam először ezzel a filmmel, de legalább 25 évvel ezelőtt lehetett, és akkor sem ezzel, hanem az 1986-os, A bolygó neve: Halál címen ismertté vált fol... több»

Bizonytalan anyai örömök
Valamikor a videotékák aranykorában volt szerencsém utoljára ehhez a filmhez, ezért gondoltam, itt az ideje, hogy újranézzem a The Unbornt (amit Magyarországon olyan hangzatos címmel láttak el, mint a Gyilkos magzat, vagy a kevésbé ismert, de szintén ehhez a filmhez tartozó A meg nem született). Nem oly rég volt szerencsém az 1974-ben készített, It's Alive című horrorfilmhez (amit Magyarországon szintén igencsak fellengős címen mutattak be, ez volt A kannibálbébik támadása), így már értettem, hogy a film készítői miért is nyilatkozták anno, hogy filmjüket elsősorban az It's Alive ihlette. Tény, hogy sok hasonlóság található a két történet közt. Magát a történetet átlagosnak mondanám, viszont... több»

Egy kegyetlen múltú ház
Sok filmet inspiráltak igaz történetek, de a legtöbb esetben ezeket alaposan felhígítják a készítők, hisz nem dokumentumfilmet akarnak a történetekből készíteni, hanem filmet, ami elsősorban a nézők szórakoztatására irányul. Nos, a The Amityville Horror, avagy A rettegés háza címen bemutatott, 1979-es amerikai horror is ebbe a kategóriába sorolható, hisz az alapját egy igaz történet szolgáltatta. 1974. november 13-án a DeFeo család legidősebb gyermeke betelefonál a Long Island-i rendőrségre, hogy Amityville-i házukban az éjszaka folyamán lemészárolta az egész családját. A rendőrség kiérkezik a mészárlás helyszínéül szolgáló házhoz, ahol megtalálják az áldozatokat és a DeFeo család legidősebb... több»

A fenevad száma: 666
Jó pár horrorfilm volt fiatalkoromban, ami döntően befolyásolta eme remek filmes műfaj megkedvelését. Kétség sem fér ahhoz, hogy az 1976-os Ómen is ezek közé tartozott. Az okkultizmussal foglakozó horrorfilmek egyik ékköve volt számomra, amit talán csak az 1973-as, Az ördögűző című klasszikushoz mernék hasonlítani. Ómen (azaz baljós, figyelmeztető jel)... Itt a történet szempontjából egy szám lenne az a bizonyos baljós, figyelmeztető jel, méghozzá a 666, amit a mai napig a Sátán számának tekintenek. Érdekes, hogy ha filmes berkekben utazunk, a 666-os szám hallatán a horrorrajongók egyből erre a filmre asszociálnak, akárcsak, ha meghalljuk a 13-as számot, szinte minden horrorrajongó összekap... több»

A babák éjszakája
Ismét előástam gyermekkorom egyik narrátoros videokazettás emlékét, és gondoltam, nosztalgiázom kicsit ezzel a filmmel közel 20 év távlatából. Jelen filmünk megszületéséért elsősorban egy bizonyos Charles Band producer a felelős, akit legalább annyira fontos producernek tartok, mint a legendás Roger Cormant. Ha nem is annyi filmnek volt a producere, mint Corman, hasonló minőségű műveket köszönhetünk neki is. Továbbá ő volt a későbbi Full Moon Pictures egyik alapítója, ami elképesztő minőségű B-filmeket hozott (elsősorban az akció, a sci-fi és a horror műfaján belül) a nézők életébe. Bandnek volt egy elképzelése arról, hogy miről is kéne szólnia a filmnek, így felkereste Ed Naha forgatókönyv... több»

Ördögi egy verda
Stephen King az egyik kedvenc íróm (ezzel, gondolom, sokan vannak még így rajtam kívül), az egyik kedvenc rendezőm pedig John Carpenter (és gondolom ezzel is sokan vannak így). Ha e két személy összeáll egy közös film erejéig, akkor túlzottan rossz filmre nem számíthat egy horrorrajongó. Nos, pont ez történt ennél a filmnél. Stephen King 1983-ban jelentette meg a bűvös 13. regényét (a sorba beletartoznak a Richard Bachman álnéven írt alkotásai is), a Christine című írását (ami szerintem a legjobb 10 könyve közé tartozik). Sok érdekesség található eme regény körül, de az egyik legjelentősebb, hogy már a könyv megjelenése előtt a Columbia Pictures megvásárolta a megfilmesítési jogait. Bár, ha... több»

Újra behálóznak
Az amerikai származású Jack Finney (1911–1995), sci-fi- és thrilleríró 1955-ben megírta az egyik legjobb földönkívüli inváziós novellát, amire elég hamar fel is figyelt Hollywood, hisz már 1956-ban elkészítették az első filmes adaptációját Don Siegel (1912–1991) rendezésében, Kevin McCarthy (1914–2010) főszereplésével. A filmes feldolgozás páratlan sikernek örvendett (elsősorban a kritikusok körében, de pénzügyileg sem teljesített rosszul). 1978-ban Philip Kaufman rendező fogta Finney novelláját, és elkészítette a saját verzióját, ami igaz, sok helyen eltér a Don Siegel által készített 1956-os adaptációtól, mégis hű tudott maradni mind a novellához, mind pedig az első filmes adaptációhoz (s... több»

Egy érzelmek nélküli világ születése
Jack Finney (1911–1995), amerikai sci-fi- és thrilleríró 1955-ben készítette el A testrablók támadása című novelláját, ami annyira erős lett, hogy egy évvel később, 1956-ban már filmre is adaptálták. Az 1956-os változat a mai napig az egyik legütősebb darabja azon sci-fi thriller filmeknek, amikben a félelemkeltést nem egy adott földönkívüli lény megjelenése okozza, hanem inkább az ebből táplálkozó paranoia, hogy ki ember még, és ki lehet tökéletes másolata az idegen létformának. Az emberek szerencséje a szerencsétlenségben, hogy a másolatok teljesen érzelemmentesek, így talán lehet még némi kis esélye az emberiségnek, hogy megállítsák az idegen offenzívát. 1978-ban Philip Kaufman rendező fo... több»

Égetnivaló kölkök
Szinte már minden ünnepre van valamifajta horrorfilm, ezért hát a születésnap sem maradhat ki egy horrorrajongó számára. Így botlottam bele az 1981-ben bemutatott, Bloody Birthday című amerikai horrorfilmbe, aminek eredetileg nem is ez lett volna a címe, hanem csak simán Boldog születésnapot, de ezt megváltoztatták Véres születésnapra, mert 1981-ben hasonló címmel készült egy kanadai slasher horror is Happy Birthday to Me címmel. Na de nézzük, hogy mivel is szolgál a Bloody Birthday című horrorfilm! Először is, kissé meg vagyok fogva ennél a filmnél, hisz nem túl nagy spoiler, ha leírom, hogy itt a gyilkosok a gyerekek (pontosabban három gyermek, akik egy adott napon születtek, méghozzá egy ... több»

Amennyi csak beléd fér
Eme film forgatókönyvírója és egyben rendezője Larry Cohen (1936–2019) volt, akitől már láttam pár filmet (It's Alive trilógia, amit sokan csak a Kannibálbébik támadásaként ismernek, vagy az 1990-ben készített Szirénázó halál című film), és mindig megcsodáltam azt a képességét, hogy milyen jól tudott (főleg a fentebb felsorolt filmjeiben) egyfajta társadalomkritikát is megformálni. Nos nincs ez másként ennél a filmjénél sem, csak sajnos itt kimaradt egy igencsak fontosnak mondható tényező, méghozzá maga a horrorszál. Merthogy a The Stuffra sok mindent mondhatunk, de azt, hogy horror, nem igazán. Pedig lehetett volna az is, méghozzá egy egész jó kis horror, ha akartak volna ezzel itt foglalk... több»

Borzalmas gumiszörny a pincében
Oh, azok a csodálatos, az 50-es és 60-as években készített, földönkívüli létformákat bemutató szörnymozik. Bár nem volt szerencsém sokukhoz, de azért még én is láttam egy-két alkotást ezek közül (bár szinte alig emlékszem ezekre). Na már most, jelen filmünk készítői elsősorban eme alkotásokat vették alapul, hogy elkészítsék szinte nevetséges összegből (25 000 dollárból) a The Deadly Spawn című horrorfilmet, ami egy sok-sok hibával tarkított horror lett, de egyáltalán nem mondható rá, hogy megbotránkoztatóan rosszra sikeredett volna. Kevés olyan gyors történetvezetésű filmhez volt eddig szerencsém, mint eme produkció. Itt már az első percnél szinte a néző arcába nyomják a készítők, hogy mire ... több»