MMcFly2015

Az Erőszakik anno a dialógusaival teljesen levett a lábamról, mai napig idézgetünk belőle a baráti társaságban. Ott a fekete humor dominált, de már az előzetesekből is látszott, hogy a Három óriásplakát Ebbing határában komorabb hangvételű lesz, és itt csak nyomokban jelenik meg a humor. Viszont drámaként is sikerült egy kimagasló alkotást letenni az asztalra. A történet egy óriási tragédiára épít, de magát az eseményt nem mutatják be. Ehelyett Frances McDormand elképesztő alakítása adja át a veszteség és a fájdalom minden árnyalatát. Karakterfejlődés szempontjából azonban Sam Rockwell viszi a prímet: kezdetben a humor forrása, majd a fináléig eljut arra a szintre, hogy drámai alakításával m... több»

A film egyáltalán nem nézhetetlen, de szerintem maguk a készítők sem tudták eldönteni, milyen műfajba akarják sorolni. Az alapsztoriból egy kiváló thriller is kisülhetett volna, ehelyett ahogy haladunk előre, egyre érdektelenebbé válik, és fokozatosan lerombolja az összes benne rejlő lehetőséget. Már az előzetesből is leszűrhető, hogy egy tinihorrorra hajazó alkotást kapunk, amely lényegében az Idétlen időkig koncepcióját ötvözi a Sikoly hangulatával. A horrorrajongók valószínűleg nem sok örömüket lelik benne, viszont a Sikoly sorozat kedvelőinek talán még működhet. A film nem félelmetes, egy tipikus amerikai gimis közegben játszódik, és másfél óra alatt sem sikerül kitörnie ebből a közegből... több»

Az Éjszakai játék nem egy hétköznapi vígjáték, de pont ettől működik olyan jól. A humora minőségi és átgondolt, miközben a bűnügyi szál kellően izgalmassá teszi a történetet. Az őrült alaphelyzetet remekül fűszerezik krimi-elemekkel, így az egész film egy szórakoztató egyveleg: röhögve lehet izgulni rajta. A forgatókönyv feszes, nincs benne logikai baki vagy túlzottan erőltetett karakter. A beszólások között rengeteg filmes utalás akad, ami nálam különösen betalált, de ami igazán felejthetetlenné teszi a humort, az Jesse Plemons alakítása. A Fargo második évadában már bizonyított, de itt egyenesen zseniális – a jelenetei alatt szó szerint a könnyeimet törölgettem a nevetéstől. Azoknak ajánlo... több»

Először is: hatalmas szemétség ezt a filmet Schwarzeneggerrel promózni. Hiába ő a címszereplő, összesen alig 15 percet kap a játékidőből. Elismerem, hogy a lezárás és a fordulatok hozzá kötődnek, sőt, még valamennyire fel is húzza a színvonalat, de sajnos az ő neve és karaktere sem elég egy ennyire gyenge film megmentéséhez. A történet eleve bugyuta, de a kivitelezés még ezen is túltesz. Az akciójelenetek és robbanások borzalmasak – legfeljebb egy reklámfilm szintjén állnak. A bérgyilkos csapat szerencsétlenkedése nemhogy humoros nem tud lenni, de olyan erőltetett, hogy egy Dumb és Dumber-ben is nehézkesen működne. Egy-két beszólás talán okozhat kellemes mosolyt, de teljesen érthető, ha vala... több»

A rengeteg B-kategóriás, kizárólag DVD-n megjelenő Bruce Willis-film után eljutottunk ide – számomra ez már Willis karrierjének abszolút mélypontja. Ez a film nemcsak rém ciki volt, hanem minden benne szereplő neves színész számára is egy szégyenfolt a filmográfiájában. Jason Momoa és John Goodman is belekeveredtek ebbe a csúfságba… Komolyan!? A film rögtön egy olyan jelenettel indít, ami még a humorérzékem közelébe sem ért – ehelyett inkább másodlagos szégyenérzet fogott el Bruce Willis helyett is. Négy-öt percen keresztül meztelenül gördeszkázni egy fél városon át, kiöregedett akciósztárként menőzni és lazának tűnni... Totál gáz. És ez csak megalapozta azt a másfél órát, amit aztán végigsz... több»

Jobb, ha itt megállunk?
A kritikai visszajelzések miatt volt bennem némi aggodalom, és a film első akciójelenete után el is kezdtem érezni azt a szenvedést, amiről sokan írtak. Egyértelmű, hogy túltolták – nagyobbat akartak mutatni a második résznél, de ez sokszor inkább erőltetettnek és szánalmasnak hatott, mint humorosnak. Aztán elértünk a 30. perchez, a börtönjelenetekhez, és valami megváltozott. Olyan tömény dózisban kaptuk a sztárokat és a poénokat, hogy egyszerűen megadtam magam – elkezdtem szórakozni! Biztosan hozzájárult a teltházas mozi együttes nevetése is, de tagadhatatlan, hogy Valami Amerika 3 itthon hatalmas sikert aratott, és végső soron elérte a célját. Mondhatnak bármit a kritikusok, Herendi Gábor ... több»

A Step Up széria első része még képes egyensúlyt tartani a tánc és a történet között, így egy nem túl eredeti, de kellemesen nézhető romantikus filmet kapunk. A gettómiliő számomra kissé erőltetettnek hatott – az első jelenetekben túlságosan is szájbarágósan próbálják érzékeltetni, hogy „kemény” utcagyerekekről van szó. Őszintén szólva rejtély számomra, hogyan nőhette ki magát egy ilyen egyszerű filmből egy teljes széria. A folytatások már említésre sem méltók – giccses, önismétlő agymenések, amelyekből teljesen kiveszett az első rész viszonylagos egyensúlya.

Szürkébb már nem is lehetne
Őszintén szólva, már a könyvnél sem értettem, hogyan lehetett ezt a történetet trilógiává duzzasztani. Barátnőm miatt mindhárom résznél ott voltunk a premieren, de a Szürke ötven árnyalata körüli hype számomra továbbra is rejtély. Hogy lehet, hogy ennyi embert vonz a moziba? Miért öltöznek ki a tinilányok erre a filmre úgy, mintha egy menő klubba készülnének? Na de térjünk a lényegre: szerencsére a játékidő alaposan megkurtította a vaskos regényt, ám olyan szinten leegyszerűsítette, hogy igazából nem is tudom, miről szólt ez a film. A szereplők vég nélkül szenvednek, rinyálnak – na és persze szexelnek – közel két órán keresztül. Ez az amerikai milliomos-idill már az első részben is erőltetet... több»

Láthatóan nagyobb költségvetésből készült, de a történet menete ijesztően hasonlít az első részére. Mégis, mintha az alkotók rájöttek volna, mik voltak a Valami Amerika hiányosságai: ezúttal jobban működik a humor, a látványos koreográfiák és a zene, miközben a romantikus szál szerencsére minimális és nem túlhúzott. Csuja Imre Bala szerepében egyszerűen zseniális, a karaktere és testőre, Mónika (Faragó András) együttesen hozzák a film legszórakoztatóbb jeleneteit. A régi szereplők is hozzák a megszokott formájukat, míg Tompos Kátya frissességet és plusz lendületet ad a csapatnak – imádnivaló és „látványos”. A film végi musicaljelenet pedig az egész alkotás egyik csúcspontja, amivel méltó mód... több»

A Valami Amerika 3 kampánya felnyitotta a szemem, hogy ideje lenne pótolni egy régi lemaradást. Az első két részből korábban csak foszlányokat láttam, de a teljes filmet sosem. 2018-ban nézve az első rész már kissé idejétmúltnak hat, bár az alapkoncepciója erős. A humor azonban fokozatosan ellaposodik, és a történet egy kevésbé izgalmas romantikus vonalba csúszik át. Ami mégis nézhetővé teszi, az a színészi játék – különösen Szervét Tibor és Ónodi Eszter hozzák azt a szintet, ami életet lehel a sokszor mesterkélt helyzetekbe. Összességében nem hagyott bennem mély nyomot, és ha hazai vígjátékra vágyom, valószínűleg inkább az Üvegtigris vagy az Argo agymenéséhez nyúlok vissza.

A készítők sem gondolták komolyan
Húha. Nem vártam sokat ettől a filmtől, mert a Power Rangers sosem volt igazán jó – még gyerekként sem tudott lekötni. Viszont ha már hozzányúltak, és láttak benne fantáziát, reméltem, hogy legalább egy élvezhető popcornmozi szintjét eléri. Nem! Nem érte el! Az első és legnagyobb probléma ugyanaz, mint a 2015-ös Fantasztikus Négyes esetében: elnyújtott „pilotepizódot” kaptunk. Értem én, hogy időt kell adni a karakterek bemutatására és a drámázásra, de ebben a filmben ez csak kínos és unalmas lett. Kétórás játékidőből szinte a legvégére marad a páncélos Power Rangers-akció, addig pedig öt lúzerként beállított tini lelkizését kell néznünk. Egy ilyen típusú szuperhősfilm elsősorban a fiatalabb ... több»

Azt meg kell hagyni, hogy ez jobban sikerült, mint Adam Sandler első Netflixes próbálkozása, The Ridiculous 6. Aki nem ítéli el túlzottan Sandler sajátos humorát, annak akár még be is jöhet. Van benne egy nem túl eredeti, de fordulatos krimiszál – és őszintén szólva, nálam működött is. Viszont ezt a bűnügyi vonalat megfejeljük Sandler utóbbi évekbeli védjegyével: néhol valóban vicces, máskor kínosan rossz és gyomorforgató poénokkal. Akadt néhány beszólás, amin elmosolyodtam, de a film nagyobb részénél inkább fintorogtam. Az egész humora kétségbeesett, mintha Sandler már csak erre építene. Tekintve a karrierjét és filmjeinek kritikai fogadtatását, túl sok elvárásom nem volt. Az elvetemült San... több»

Az első résznek köszönhetően az Útvesztő kiemelkedett a tini-bestsellerek adaptációi közül. Az éhezők viadala és a Beavatott széria nem az én világom, de ez megfogott az egyszerű, mégis izgalmas stílusával és fordulataival. A második rész már nem tudta hozni ezt a szintet – a zombis vonallal próbált újítani, de ezzel eltért a könyvtől, és egy kevésbé izgalmas irányba vitte a történetet. A Halálkúra nem rosszabb, mint a második rész, de a középszerűségtől nem tud kitörni. A nyitójelenet látványos akcióval indít, de a film hamar belefullad a megszokott klisékbe. Mikor a főszereplőket negyedszer is az utolsó pillanatban mentik meg, az izgalom helyett inkább nevethetnékem támadt. Bár a kiszámíth... több»

Az első gondolatom a film után az volt, hogy ez a történet nem feltétlenül ér meg egy közel kétórás mozit. Valljuk be: egy szemétládaként ábrázolt üzletember és a vállalati machinációi nem épp a legizgalmasabb drámai alapanyag. Aztán másnap elsétáltam egy McDonald's mellett… és bevillantak a film jelenetei. Rájöttem, hogy mégis érdemes volt megnézni – jó érzés úgy bemenni egy ilyen helyre, hogy ismerem a háttértörténetet. A film érdekfeszítően mutatja be, hogyan alakították ki a McDonald's testvérek a korszakalkotó gyorséttermi rendszert. Ezután teljesen Ray Kroc (Michael Keaton) történetére fókuszál, ami egy idő után egyhangúvá válhat, és laikus nézőknek akár unalmassá is. Keaton azonban lu... több»

Máig nem értem, miért maradt észrevétlen ez a film hazánkban. Szívesen megnéztem volna nagyvásznon is! A Rocky-filmek a bokszdrámák alapkövei, hatalmas rajongója vagyok a műfajnak, és ez a film úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér. Az, hogy igaz történetet dolgoz fel, csak hab a tortán. Robert De Niro hozza a tőle elvárható színvonalat, de a főszereplő, Duránt alakító Edgar Ramírez is remekül kelti életre a forrófejű, felelőtlen sportolót. A film nem időzik túl sokat a főhős gyerekkorán, visszautalásokkal mégis kellően részletes képet kapunk róla. Egy látványosan bemutatott, mégis hiteles sportkarriert követhetünk végig, néhol klisékkel, de minden hollywoodi giccs nélkül. A bokszmeccsek ... több»

Nem erre számítottam. Ez a film inkább romantikus dráma (és ebben nem is rossz), mint túlélőfilm. Utóbbi műfajhoz igazából csak a gyönyörű tájak kötik – HD-minőségben tényleg lenyűgöző a látvány. Maga a túlélés viszont nincs kellőképpen átélhetővé téve: a főszereplők nincsenek igazán rászorítva, hogy megküzdjenek az életükért, nem érezni a feszültséget. Az első másfél óra után pedig a film lényegében véget ér, hogy az utolsó 20 percben egy teljesen más hangvételű romantikus történetté váljon. Meglepetésemre ez a szál jobban működik, mint a havas hegyekben játszódó túlélődrámás rész. Szubjektív, de innen kezdve jobban izgultam a szereplőkért, mint amikor elvileg életveszélyben voltak. Nem bán... több»

Ez is a háborúhoz tartozik
Az első 10-15 percben Churchill bemutatása nem sok jóval kecsegtetett. Harsányi Gábor szinkronja számomra elidegenítette a karaktert, így alig várom, hogy eredeti nyelven is megtekinthessem. A legsötétebb óra nem nagy időintervallumot ölel fel (alig egy hónapot), mégis rengeteg mindent bemutat. Részletes képet kapunk Churchill megválasztásáról, arról, hogyan élte meg ezt az időszakot magánemberként és politikusként egyaránt, valamint miként próbálta kezelni Anglia kilátástalan helyzetét. Másrészt remek háttérinformációt nyújthat a tavaly nyáron bemutatott Dunkirk mellé. Mivel előbb láttam Nolan filmjét, sokkal könnyebb volt átlátni és átérezni a nagyhatalmi vitákat. A film előtt egy gyors Wi... több»

Liam Neeson és Jaume Collet-Serra negyedik közös munkája, és bár kisebb-nagyobb hibákkal, de számomra ezek a filmek mindig kiemelkedő thrillerek. Sokan Neeson nevét hallva egyből az Elrabolva szériára asszociálnak, én viszont azok közé tartozom, akik inkább az Ismeretlen férfi és a Non-Stop stílusát kedvelik. A The Commuter inkább az utóbbihoz hasonlít, így nálam egyértelmű siker. A film gyorsan, 10 perc alatt felvezeti a főhős családi és anyagi helyzetét, majd belevágunk a rejtélybe, ami egy órán át feszült gyanakvásra és nyomozásra épít. Ez piszok jól működött, a vonaton zajló bunyók pedig remekül lettek összevágva. Sajnos az utolsó fél órában a készítők túl sok csavart akartak elsütni, am... több»

Bellák ideje lejárt
A barátnőm unszolására a második részt is moziban néztem, és bár férfi létemre nem feltétlen voltam a célközönség, meglepően szórakoztatónak találtam. A női csacsogás mellett akadtak igazán élvezhető dalok és humoros jelenetek is. Ezért sem tiltakoztam különösebben, amikor ismét elcsaltak a harmadik részre. Sajnos azonban mindketten csalódtunk. A Tökéletes hang 3 minden téren kilóg a sorból, és szerintem sok néző számára keserű szájízt hagy maga után. Elsősorban a zenék. Az előző részek egyik fő vonzereje az acapella dalok és a zenei koreográfiák voltak, itt azonban kiábrándítóan kevés éneklést kaptunk. A musical műfajtól még soha nem állt ennyire távol a széria. Alig néhány dal csendült fel... több»

Az első rész szerintem annyira jól sikerült – remek karakterekkel és ügyesen megírt cselekménnyel –, hogy a folytatás már önmagában is kockázatos vállalkozásnak tűnt. Sajnos a félelmem beigazolódott, és már a Már megint... magyar cím sem adott sok okot a bizakodásra. A két főszereplő, Bruce Willis és Matthew Perry karaktereinek élete jelentősen megváltozott, de ezt teljesen erőltetett módon próbálták bemutatni. Már a film első negyedéből is nyilvánvaló, hogy mi a helyzet, nem lett volna szükség arra, hogy Tulipán Jimmyből egy depressziós, lelkizős konyhatündért csináljanak. Ahogy Oz szerencsétlenkedését sem kellett volna ennyire felerősíteni – az első részben is néha túltolták, de itt végkép... több»