A film témája rögtön megfogott, hiszen a holokausztot ilyen közegben és szemszögből ritkán dolgozzák fel. Bár a műfajon belül nem kiemelkedő alkotás, egyszer mindenképp érdemes megnézni, már csak azért is, hogy megismerjük a Zabinski házaspár hőstetteiről szóló igaz történetet. Eddig csak olvastam róluk, de a részleteket nem ismertem, így ebből a szempontból újdonságot nyújtott. A vizuális megvalósítás lenyűgöző, főleg az első órában, amikor az állatkert még életben van – HD minőségben nézve különösen szépen kidolgozott a film képi világa. A karakterek terén viszont éreztem némi hiányosságot. Jessica Chastain alakítása számomra üres maradt – hiába volt Antonina Zabinska a valóságban hősies s... több»
Be kell vallanom, hogy a '90-es évekbeli Ghost in the Shell kimaradt az életemből – sem nem láttam, sem nem igazán hallottam róla. Éppen ezért ezt a 2017-es filmet nem egy japán mangaadaptációként, hanem egy újabb hollywoodi sci-fiként néztem. Talán éppen emiatt tetszett jobban, mint ahogy azt a kritikák alapján vártam. Az akciójelenetekre nem lehet panasz, de a történetvezetés is végig fenntartotta az érdeklődésemet. Különösen a film közepe táján érkező fordulat lepett meg, ami új megvilágításba helyezte az addigi eseményeket, és egy újabb adrenalinlöketet adott. Ami viszont kevésbé működött számomra, az Scarlett Johansson karakterének belső vívódása, különösen az édesanyjával való párbeszé... több»
A Bérgyilkos a szomszédom premierje után egy évvel, még gyerekként láttam először. Akkor főként Matthew Perry bohóckodása miatt tartottam szórakoztatónak, de most, 17 év elteltével újranézve még jobban értékeltem, és rájöttem, hogy ez egy kimagaslóan jól összerakott film. Akciófilmekből évente rengeteget kapunk, de a krimi-vígjáték műfajban ritka az olyan alkotás, amely ennyire jól egyensúlyoz a bűnügyi szál és a minőségi humor között. Itt tényleg érdemes odafigyelni minden párbeszédre és apró momentumra, mert a végén szépen összeérnek a szálak – miközben végignevetjük és izguljuk az egészet. Bruce Willis itt még a nagy színészek közé tartozott: nem indult el a lejtőn, nem volt unott, de nem... több»
Egy kihagyott ziccer a francia vígjátékok sorában Dany Boon filmjeit mindig örömmel fogadom, hiszen szimpatikus vígjátékszínész, és sokszor adott egy kis pluszt a francia humorhoz. Az utóbbi években azonban valami megváltozott nála – finoman szólva sem tud kitűnni a középszerűségből, pedig ezúttal minden az ő kezében volt: a forgatókönyv, a rendezés és a főszerep is. Ha végignézem a filmográfiáját, azt kell mondanom, jobban szórakoztam azokon a filmeken, ahol „csak” színészként vett részt…
A RAID - A törvény nevében első 20 perce egyszerűen pocsék. A főhősnő szerencsétlensége és bemutatása inkább irritáló, mint humoros, és egyből rossz előjel a következő másfél órára. Nehéz elképzelni, hogy valaki megkedvelje őt ezekben a jelenetekben. Dany... több»
Ez az a mese, amit majdnem egy teljes évig halogattam, hogy megnézzem – kár volt elhúzni, mert felnőtt fejjel talán még jobban élveztem, mint a célközönsége. Az alaptéma – a bébiüzem és annak működése – elsőre teljes őrültségnek tűnt, és kellett egy jó 20-30 perc, mire ráhangolódtam. Nálam addig nem is igazán működött a film, míg Bébi úr el nem magyarázta „testvérének” a cég működését. Onnantól viszont már teljesen magával ragadott a történet. A humor jól működik, de számomra már önmagában Bébi úr karaktere is elég volt ahhoz, hogy mosolyt csaljon az arcomra. Az animáció zseniális, az egész figura és a mimikája telitalálat. 3D-ben néztem, és ha valaki kifejezetten olyan filmeket keres, amely... több»
Ez a film messze nem mindennapi. Eszméletlenül jól ötvözi a műfajokat, miközben a főszereplő karakterek csupa szív, jóindulatú és szerethető figurák, így lelkiismeret-furdalás nélkül lehet nekik drukkolni. A suttyó stílus és a beszólásokkal teleszórt humor szuperül működik – a „gumicukorbomba” jeleneten többet nevettem, mint bármelyik idei vígjátékon. A történet felépítése egyértelműen az Ocean’s 11-filmeket idézi, de ettől csak még izgalmasabb és szórakoztatóbb lesz a végeredmény. Daniel Craig mellékszereplőként hatalmasat dob az összképen, az alakítása zseniális. Egyedül azt bánom, hogy nem eredeti nyelven néztem, mert a vidékies magyar szinkron néhol gyengített az élményen – bár ez már eg... több»
Totál gáz – Féktelenül… csak éppen humortalanul. Lelkesen ültem neki ennek a filmnek, mert Nicolas Benamou korábbi munkái (A felvigyázó, Elmentek otthonról) az alacsony értékelések ellenére is remek szórakozást nyújtottak számomra. Sajnos azonban a Totál gáz hamar kijózanított – ez volt a feketeleves. Az egész filmben egyetlen működő poént sem találtam. Már az elején próbálkoztak, de annyira erőltetett és elcsépelt jelenetekkel, hogy nálam gyorsan leírta magát az egész. Ráadásul Kerekes József szinkronja kifejezetten irritálóvá tette a főszereplőt – mintha direkt akarták volna még elviselhetetlenebbé tenni. De a legnagyobb probléma maga az alapötlet. A Féktelenül vígjátékverziója egyszerűen ... több»
Tipikus folytatásfilm: megpróbálja túlszárnyalni az első rész sikerét még több sztárral, még több kalanddal és még zsúfoltabb karácsonyi viszállyal. Emiatt néha túllő a célon, máshol pedig újrahasznosítja az első rész poénjait, de szerencsére olyan mennyiségben záporoznak a viccek, hogy a bakik felett könnyen elsiklik az ember. Én konkrétan oltári jókat röhögtem rajta – felért egy igazi energialökettel. Mel Gibson bevonása telitalálat: a nevetése, a mimikái és a lazasága szinte önálló humorforrás, hatalmasat alakít. A színészi gárdára nem lehet panasz, bár néhány szereplő sajnos háttérbe szorul a nagyobb nevek miatt. Minden téren hozza, amit egy családi vígjátéktól elvárunk: lendületes, hars... több»
Csalódtam, időhúzás az egész Ahj… Nehéz erről a filmről nyilatkoznom. Egyrészt lenyűgözött a látványvilága, amely valóban szenzációs élményt nyújtott, másrészt viszont mint elkötelezett Star Wars-rajongó komoly csalódással jöttem ki a moziból. A Disney-féle új trilógiába vetett bizalmamat Az utolsó Jedik alaposan megcincálta.
A film sajnos nagyrészt csak időhúzásnak érződik. A cselekmény meglepően kevés valódi előrelépést hoz, mintha csak Kylo Ren karakterének mélyítésére szolgálna – ami önmagában nem lenne baj, ha emellett más frontokon is történne valami érdemleges. Két év várakozás után azt reméltem, hogy választ kapok az Ébredő Erő által felvetett kérdésekre, vagy legalább egy komolyabb fordulat formálja újra a tört... több»
Egy fáradt próbálkozás a középszerben Őszintén szólva nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban – részben a Batman v Superman után, részben pedig a DC univerzum körüli problémák miatt, amikről bőven lehetett olvasni. Talán éppen emiatt tudott a film mégis valamiféle pozitív benyomást hagyni maga után, még ha csak nyomokban is.
A gond ott kezdődik, hogy ma már évente legalább három szuperhősfilmet kapunk, és egyre nehezebb újat, vagy legalábbis emlékezeteset alkotni. Ebben a közegben az Igazság ligája egyszerűen nem tud kitűnni. A Marvel annak idején ügyesen alapozott: karaktereik önálló filmekben bontakozhattak ki, mire csapattá formálódtak. A DC ezt próbálta egyetlen filmbe belesűríteni, de 20 perc alatt karaktereket fe... több»
Amikor a katasztrófa nem a sztoriban van Hú… Ilyen buta filmet ritkán látni. Ez volt az első gondolatom, amikor kiléptem a moziból. Az előzetes alapján egy újabb „világrombolós”, Emmerich-féle CGI-őrületet vártam, valami olyasmit, mint a 2012. Nem állítom, hogy az a film hibátlan lenne, de ott legalább a látvány kompenzálta a logikátlanságokat. Az Űrvihar viszont már az első félórában elárulta magáról, hogy nem is igazi katasztrófafilm. Inkább egy műfajilag összezavarodott krimi-thriller, aminek a címe akár lehetne Támadás a Fehér Ház ellen 3: Űrvihar is...
Pedig az alapötletben lenne fantázia. A globális időjárás gépesített irányítása egy izgalmas, látványos sci-fi lehetne – ha jól kezelik. Itt viszont minden várakozásom csődöt mo... több»
Már az első öt perc után sejteni lehet, hova fut ki a történet – az Oltári baki nem sokat tesz azért, hogy kilógjon a megszokott esküvős vígjátékok sorából. Láttunk már tucatnyi hasonló filmet, és ez a darab sajnos nem próbál meg új ízt adni a jól ismert receptnek. Azért ültem le elé, mert a francia humor mindig közel állt hozzám – viszont ebből most kevesebb jutott. Az egyedi francia báj és könnyedség helyett inkább egy klasszikus, középszerű romantikus vígjátékot kaptunk. A főszereplő (és egyben a rendező), Reem Kherici gyönyörű és szerethető karaktert formál, valószínűleg ő és a vőlegény mentik meg a filmet attól, hogy teljesen feledhető legyen – őszintén szólva én is beleszerettem. :) A ... több»
Poén a trónon – Thor karaktergyilkossága? Nehéz értékelnem ezt a filmet, mert bár kétségtelenül jól szórakoztam a moziban, mégis maradt bennem egyfajta negatív élmény. Egyszerűen teljesen mást kaptam, mint amire számítottam – mondhatni kicsit becsapva éreztem magam.
A Marvel mindig is jól bánt a humorral: a legkomolyabb helyzeteket is képes feldobni egy-egy jól időzített poénnal, és ezzel gyakran felejthetetlenné teszi a jeleneteit. De valami itt most átbillent. Nem tudom, én állok-e túl komolyan egy Marvel-mozihoz, de a Thor: Ragnarök poénjai közül túl soknál fogtam a fejem – mintha a film csak a tizenéves korosztályra célzott volna.
A korábbi Thor-filmekben a karakter egyszerre volt vicces és tekintélyt parancsoló. Itt viszont? Th... több»
Poirot új ruhában – ismerős történet, vegyes hatás Már a film promóciós kampánya idején éreztem, hogy ez az alkotás valamilyen szinten fölösleges – hiszen ez nem az a történet, amin érdemben lehet vagy kell változtatni. Aki ismeri a sztorit, annak nehéz újat mutatni. Én ugyan spoilermentesen ültem be a moziba, mivel 10-15 éve láttam a '74-es változatot, de csupán a sztori váza maradt meg bennem, a végkifejlet teljesen kikopott az emlékezetemből.
Őszintén örültem, hogy 2017-ben még lehet krimit látni a moziban, aminek nem a látvány a fő motorja, hanem a párbeszédek és az aprólékosan felépített nyomozás. Mai, pörgős világunkban ez talán sokaknak unalmasnak tűnhet, tehát ne dőljünk be a lendületes előzetesnek. Ez egy lassabb ritmusú krimi, ahol... több»
Nem minden üzenet üt akkorát Alapvetően semmi bajom nem volt a filmmel, de pont ez a legnagyobb problémája. Az utóbbi években annyi hasonló bosszútörténetet láthattunk, amelyek vagy ugyanezt a színvonalat hozzák, vagy messze túlszárnyalják, hogy a Message from the King megnézése után nem hagy igazán maradandó nyomot. A film eleje ígéretes: klasszikus bosszúsztoriként indul, ami egyre mélyebbre ás az alvilág mocskába. Azonban a 105 perces játékidő nem a feszültség fokozására, hanem a lendület megtörésére szolgál. A történet egy idő után már nem kötött le, néhol elvesztettem a fonalat – vagy inkább a lelkesedést. Krimiként lapos, a fordulatok hiányoznak, és a titokzatosság sem képes sokáig fenntartani az érdeklődést. Mind... több»
Hazafiak napja: feszültség, valóság, tisztelet Amerikában nem aratott nagy sikert, és hazánkban sem került be a mozipremierek közé. Kár érte, mert ez egy kifejezetten komoly és jól összerakott film lett – nemcsak a témája miatt, hanem a szereplőgárda és a kivitelezés ereje miatt is.
A történet 2013-ban játszódik Bostonban. A legtöbben talán még emlékeznek a híradásokból a maratonon történt robbantásra, vagy láttak már róla dokumentumfilmet. A Hazafiak napja meglepően hitelesen dolgozza fel az eseményeket – amennyire utánajártam (Wikipedia, híradók, NatGeo), tényleg valósághű képet mutat. Egyedül Mark Wahlberg karaktere fiktív, mindenki más valóban része volt az eseményeknek.
A film első 30-40 perce hatásosan mutatja be a terrortámadás pi... több»
Szeretek időnként elszakadni az amerikai filmektől, és a Másodállás egész jó választásnak tűnt – de sajnos nem lett elég erős élmény. A kezdés ígéretes: a karakterek szimpatikusak, a párbeszédek jól működnek, és a szituáció is érdekes. Viszont egy ponton túl a film egyszerűen nem tud feljebb kapcsolni – sem krimiként, sem morbid vígjátékként. Kb. a játékidő felénél megtörik az addig jól felépített lendület, és onnantól egyre érdektelenebbé válik az egész. Amikor megjelenik a fő bonyodalom, felvillant bennem az Erőszakik emléke, ami hasonló alapokra épít, csak sokkal jobban kiaknázza a lehetőségeit. Itt viszont olyan érzésem volt, mintha elfogyott volna az ötlet, de valahogy mégis le kellett ... több»
A végső csepp Burton poharában 2012-ben ez volt az utolsó Tim Burton-film, amit láttam… És akkor megfogadtam, hogy ettől a rendezőtől soha többé nem nézek semmit. Azóta tartom is magam ehhez – a minap azonban véletlenül belefutottam a tévében, és csak feltépte a régi sebet. Tudom, sokan szeretik Burton világát, de számomra ez az univerzum egy giccses, túlszínezett és elvont környezet, ami inkább irritál, mint szórakoztat. (Ízlések és pofonok, persze…) Az előzetes alapján vígjátékosabb hangulatra számítottam, de ez a vonal a játékidő alatt jóformán eltörpül. Meg kell hagyni, a Jöttünk, láttunk, visszamennénk típusú poénok – amikor a múltból érkezett karakter szenved a modern világban – néha valóban működnek, és akadt néhán... több»
79 Menedék (2017)