Artemisia

Egy végleg halott franchise totális meggyalázása
Az első Fűrész-film a 2004-es év üstökösként berobbanó meglepetése volt az akkor még ismeretlen James Wan és Leigh Whannell ötlete alapján. Az eredtileg 9 perces rövidfilmként induló Fűrész rövid időn belül kultuszfilmmé avanzsált, mára pedig minden idők egyik legszuggesszívebb horror franchise-szává nőtte ki magát. Személy szerint lenyűgözőnek találtam/találom a szériát, különösen az első 3 filmet. Lenyűgözött az az eszelős, már-már művészi kreativitás, mellyel a mély erkölcsi mondanivalót és a lelki határokat feszegető brutalitást ötvözte egymással. Egy utánozhatatlan vérfrissítést hozott a horror vénájába, mivel létrehozta az intelligens és gondolati gore-t. És természetesen mindig is eg... több»

A DC szégyenfoltja
A szuperhősfilmek és képregény-adaptációk virágkorát éljük, ezen filmek renoméját pedig évtizedek óta a Marvel és DC párharca határozza meg. Az utóbbi években egyre inkább a Marvel győzelme felé billent a mérleg nyelve, jó példa erre a Bosszúállók, a Vasember vagy a Thor-filmek anyagi és kritikai sikere. Persze a DC is letett az asztalra néhány bivalyerős alkotást, mint a Wonder Woman, az Aquaman vagy a Joker. Ugyanakkor a Marvel 2016-ban irányt váltott, és a klasszikus, sötét hangvételű szuperhősfilmek mellé bedobta a Deadpoolt, mely könnyed hangvétele mellett a humorra és szarkazmusra épített, és nagyon pozitív fogadtatásban részesült. A DC válasza, az Öngyilkos osztag már jóval megosztó... több»

Elton John vallomása
Ha 70-es, 80-as évek és rock 'n' roll, akkor Elton John. A "Rakétaember" ugyanis a rock felemelkedésének történelmi éveiben, évtizedeiben örvendeztette meg a világot zenei munkásságának színe-javával, ami megkerülhetetlen fogalommá tette őt, sőt a rock és pop zenét nemcsak művelte, hanem hatással is volt ezekre a műfajokra. De nem volt mindig Elton John, az élő legenda. A kis Reginald "Reggie" Dwight szorongó, túlsúlyos, magányos gyermek volt, akiből gátlásos, félénk, szexualitásában bizonytalan kamasz lett. Egy valami mégis mindennél jobban hajtotta: a zene, melyhez való tehetsége már nagyon korán megmutatkozott, és rövid időn belül az egekbe röpítette őt, "rakétaszerű" gyorsasággal szüle... több»

Venom eredettörténete
A Sony folyamatosan szaporodó, ám mérsékelt sikereket elérő Pókember-filmjei után egy spin-off alkotással jelentkezett, mely egyben Venom eredettörténete is. A képregényes előzmények nem túl érdekesek, illetve Venom születése Pókembernek "köszönhető", ezért borítékolható volt, hogy a Sony valami újjal fog előrukkolni. Ami meg is történt, és Venom új eredetsztorijában van is potenciál. Carlton Drake (Riz Ahmed), az Élet Alapítvány létrehozója és zsenije az emberiség haladásán fáradozik, azonban a túlnépesedés és a küszöbön álló klímakatasztrófa megmásíthatatlan fenyegetése elől egyedül az űrbéli életben látja a lehetőséget. Kutató-terraformáló expedíciói során pedig egy különös, idegen fajra ... több»

Nosztalgikus utazás
A Volt egyszer egy Hollywood egy nosztalgikus, mégis abszurd utazás korunk kiemelkedő rendezőzsenije, Quentin Tarantino fejébe, vagy még inkább a szívébe; az az út, mely a filmzabáló videótékástól a hollywoodi független film egyik legnagyobb élő rendezőjéig vezetett. Ugyanakkor Tarantino kilencedik, azaz utolsó előtti rendezése egy leköszönő memoárként is értelmezhető, melyben összegzi eddigi munkásságát, eddig mindössze 9 filmre rúgó, mégis feledhetetlenül sokszínű és gazdag életművét. Mint minden Tarantino film, a Volt egyszer egy Hollywood is órási meglepetésekkel szolgál. Első számú jellegzetessége, hogy amennyire vérbeli QT-film a pergő, szellemes dialógusaival, pezsgő karaktereivel, ... több»

A tudatod lesz a tetthely
Az Eredet nemcsak az elmúlt évtized kiemelkedő alkotása volt, hanem Christopher Nolen egyedi rendezői névjegyének első kiteljesedése és összefoglalása is a zseniális sötét lovag filmek tető alá hozása után: szerteágazó, bonyolultan felépített cselekmény, elvont tudományos és bölcseleti kérdések, az idővel és az emberi pszichével való zsonglőrködés, alternatív valóságokban és dimenziókban futó történet, mitológiai és popkult utalások jellemzi a filmet, mely felsorolás későbbi munkásságának valamennyi darabjára ráillik. Nolen közel 20 évig érlelte magában az ötletet, mielőtt megírta és megrendezte élete projektjét, de mindenképpen megérte a várakozást. Elménk és tudatunk végső peremvidékér... több»

Bűnös élvezet
Társadalmi szatíra még sosem volt ilyen ízléses, a giccs még sosem volt ilyen stílusos, a bűnözés még sosem volt ilyen arcátlanul szórakoztató. A Chicago hetyke profizmusával lehengerlő imázst teremt magának, és Moulin Rouge stílusát idéző, feslettségében is elegáns modorban vezet be az 1920-as évek Amerikájának színes-szagos éjszakai életébe, füstös jazzbárjaiba, a showbiznisz kegyetlen világába, ahol a szerencse mindig forgandó, és a média korrupt és kapitalista árnyoldalába, ahol 15 perc hírnévért cserébe a lelküket is eladnák a sikerre éhes vampjelöltek. Mindebből pedig nem más húz hasznot, mint a "Nőügyvéd", Billy Flynn, aki valóságos jogzsonglőr, és mindig kedvére mozgatja a szálakat ... több»

2020-as kórkép
A Borat-jelenség átéléséhez és élvezetéhez mindig is nyitottság, egyfajta ínyenc ízlés szükségeltetett, azonban most Borat második eljöveteléhez fel kell magunkat vértezni jó nagy adag toleranciával, na meg az elmúlt évek Sacha Baron Cohen filmtermésén (Brüno, A diktátor) edzett gyomorral. Ha ezek megvannak, és ráhangolódtunk Borat groteszk kifejezésmódjára, akkor viszont az indokolatlanul belógatott péniszek és vaginák sűrűje mögött megragadhatjuk a jelenség gondolatébresztő illektusát. Borat ugyanis 2006-os színre lépésétől kezdve görbe tükröt tart a társadalomnak, melyet még zavarba ejtőbbé tesz az a tény, hogy az erkölcs és a józan ész ellen intézett támadásait kandi kamerával felfegyve... több»

Éld az életed!
A Pixar újabb különleges darabbal bővítette a palettáját a felnőttes témákat a gyerekek nyelvére átírt, mégis szokatlanul intelligens rajzfilmek sorában. A Lelkiismeretek ugyanis szellemes módon ötvözi az utóbbi évek legnagyobb Pixar-sikereinek, a Cocónak mély spiritaulitását és az Agymanók gondolatiságát; mondanivalójában mégis új dolgokról mesél, a lélek és jellem egy olyan oldaláról, melyre még egyetlen alkotás sem helyezett ekkora hangsúlyt. A Pixar oszlopos zsenijétől, Pete Doctertől már megszokhattuk, hogy nem tipikus gyerekmese-alapanyagokkal dolgozik; elmélkedett már az időskorról és az elengedés/elmúlás motívumairól a Fel!-ben, és pszichológiai gyorstalpalót is adott nekünk az Agy... több»

Melissa McCarthy fullba nyomja a kretént...
Melissa McCarthy és Ben Falcone immár ötödik korcs gyermekét üdvözölhetjük a roppant kreatív magyar címmel ellátott A Lecsap csapat személyében. A házaspár eddigi közös munkái palettájának ismeretében már előzetesen is sejthetjük, mire számíthatunk... De így is nehéz eldönteni, hogy vajon mi lehetett Ben Falcone szándéka, miközben megírta és megrendezte a filmet. Ha csak egy humoros vígjátéknak szánta, annak nyilvánvalóan szörnyű. Viszont ha a manapság virágkorukat élő szuperhős filmek paródiájaként tekintjük, akkor hozzáértőbb kezekben, gondosabb munka mellett lehetett volna benne potenciál. De ebben a formában paródiának is szörnyű. A legnagyobb hibája talán az, hogy létrehozott egy alap... több»

A béke őrei
A Disney ismételten maradandót alkotott, és a Raya és az utolsó sárkány személyében egy eredeti, a pandémia idején debütált minden eddigi produkciónál aktuálisabb történetet alkotott. Egy apokaliptikus világba kalauzol el, amit valaha bölcs és igaz sárkányok népesítettek be, akik a béke őreiként mindig csak a világ javára fordították hatalmukat. Azonban pestisként ütötte fel a fejét a világot elnyelni készülő gonosz erő, a Druunok megjelenése. A lélekfaló szellemekkel szemben még a sárkányok is tehetetlennek bizonyultak, ezért erejüket és hatalmukat Sisunak adták, hogy áldozatukkal megmentsék az emberiséget. Sisu legyőzte a Druunokat, alakja pedig mítoszként élt tovább a nép legendáiban, ma... több»

Jöhet a folytatás?
A Warner és a Legendary az enyhén szólva is kritikán aluli Godzilla-filmek, valamint az egészen korrekt Kong: Koponyasziget után előrukkolt szörnyfilmes univerzuma, a MonsterVerse 4. darabjával, melyet az előző 3 film megkoronázásának szántak, és 2021 legnagyobb dobásaként harangoztak be. Szó se róla, látvány és képminőség terén kimaxolták az érzékszerveinket, van itt minden, ami szemnek, szájnak ingere, a prémium CGI-tól kezdve a bámulatos Üreges Földön át tengeri, sarkvidéki vagy épp színpompás, neonfényben úszó nagyvárosig. A címszereplők ütközetei (melyekből szám szerint 2 van) grandiózus látványt nyújtanak, és végre semmi nincs takargatva, a gigászi zúzda minden mozzanatát premier plá... több»

Kakukktojás
A Jurassic Park-trilógia kakukktojása, ami olyan laza szálakkal kötődik az első 2 részhez, hogy a trilógiához való tartozása megkérdőjelezhető. Az első fontos változás a film körül, hogy mind Steven Spielberggel, mind Michael Crichtonnal szakít: Spielberg átadta a direktori széket Joe Johnstonnak, aki inkább tekinthető korrekt munkát végző kisiparosnak, mintsem átütő tehetségű rendezőnek. Az előző filmek történetének megalkotója, majd forgatókönyvvé adaptálója, Michael Crichton pedig nem készült 3. regénnyel az Őslénypark-sorozathoz. Ez a két körülmény erősen rányomta a bélyegét a filmre, de a minden dinamikát és izgalmat nélkülöző forgatókönyv pecsételte meg végleg a sorsát, mely annyi log... több»

Sokat markol, keveset fog
A Jurassic Park a maga idejében az addig készült legnagyobb bevételt generáló film volt, így nem is lehetett kérdés, hogy Spielbergnek és Michael Crichtonnak újráznia kell, és mint az első rész anyagi sikerén felbuzdult folytatások általában, Az elveszett világ is minőségromlást eredményezett. Az első rész egészen a Titanic megjelenéséig birtokolta a valaha készült legsikeresebb film címét, ami mutatja, hogy mennyire iszonyatosan magasan volt az a bizonyos léc, amit meg kellett ugrania a folytatásnak. És bár sejthető volt, hogy erre vajmi kevés esélye van, Spielberg és stábja becsületére váljék, hogy mindent megtettek, hogy ráduplázzannak a Jurassic Park összes emlékezetes elemére; noha az ... több»

Őslénypark
Steven Spielberg kétségkívül forradalmat indított el ennek a kortalan mestermunkának az elkészítésével. Csakúgy, mint 1975-ben A Cápával, úgy a Jurassic Parkkal is műfajt teremtett, és utolérhetetlen etalonként szolgál a dinoszauruszos filmek ugrásszerűen megszaporodott tömkelegében. Az őslényeket mesterségesen feltámasztó park gondolata Michael Chricton Őslénypark című regényéből származik, melynek megfilmesítési jogaira Spielberg már a könyv megjelenése előtt lecsapott, noha nem kisebb nevekkel kellett harcba szállnia, mint a Warner és Tim Buton, a Columbia és Richard Donner vagy a 20th Century Fox és Joe Dante. A forgatókönyv megírására pedig magát Chrictont kérte fel. Az együttműködésbő... több»

Ne sírj értem, néző!
Eva Perón életrajza egy Andrew Lloyd Webber musical nyelvén elmesélve. Páratlan párosítás, amelyből valami esszenciálisan tökéletesnek kellett volna születnie. Olyan alapanyag volt adott, mellyel egyszerűen lehetetlennek tűnt elrontani a produkciót. És mégis, amilyen magasságokba kellett volna emelkednie a műnek, olyan nagy mértékű felszínességbe és érdektelenségbe fulladt végül. Zeneiség terén Webber természetesen nem hazudtolta meg önmagát, és minőség tekintetében mesteri, fülbemászó dalbetéteket szállít. Azonban a mondanivaló és megvalósítás terén már jócskán találunk kivetnivalót a filmben. Evita Perón a 20. század egyik legnagyobb hatású személye volt, aki Diana hercegnő megszületése el... több»

Ki irányít?
A Ben Falcone–Melissa McCarthy páros legújabb, szám szerint a 4. együttműködése. A kiindulóhelyzet és a cselekmény alapvonala most is hasonló a Falcone-filmek kötelező sablonjához: Carol az átlagos amerikai nők szürke életét éli. Állást keres, önkénteskedik, elbaltázott szerelmi életét siratja, és persze lépten-nyomon bénázik. Bolondos, mégis szórakoztató, és épp az emberi hibáiért szerethető karakter. Azonban Carol átlagos életére egy világuralomra törő mesterséges szuperintelligencia is felfigyel, és különös kísérlet alanyává teszi őt: 3 napig tanulmányozza Carol emberi érzéseit, döntéseit, motivációit és problémamegoldó készségeit, ami alapján kollektív értékelést készít az emberiség mai... több»

Álomszerű továbbgondolás
A párizsi Notre-Dame egy átdolgozása, mely már nyomokban sem tartalmazza Victor Hugo eredeti regényét. Egy bájos, ám naiv vízió arról, hogy mi lett volna, ha másképp végződik az oly tragikus történet. Egy kedves Disney mese, mely a világirodalom egyik legsötétebb történetén alapszik. Egy lehetetlenül boldog idill, melyben Esmeralda és Phoebus boldog házaspárként nevelgetik a kisfiukat, aki Victor Hugo szerint soha meg sem született. A vidám és kiegyensúlyozott Quasimodo mulatságos ünnepélyekre hivatalos az őt elfogadó és szerető nép körében, sőt beleszeret egy kedves lányba, aki viszonozza is az érzelmeit, és romantikus sétákat tesznek Párizsban. De Frollo Párizsa, melyet faji és vallási f... több»

Remény
A kapitány küldetését leginkább úgy aposztrofálták, mint Tom Hanks első westernfilmjét. Azonban a Paulette Jiles regényét feldolgozó film sokkal inkább erőteljes lélektani dráma, melyet az írónő a polgárháborús feszültségektől és faji ellentétektől terhes vadnyugati háttérbe ágyazott. Paul Greengrass pedig visszafogottan, mégis hozzáértőn ragadta meg a lélek apró rezdüléseit. A történet középpontjában a Tom Hanks által megformált Jefferson Kyle Kidd kapitány áll, aki konföderációs veteránként békés, nyugodt életre törekszik. Városról városra járva olvassa fel a világ híreit az újságokból az írástudatlan tömegeknek. A történetmesélés iránti szenvedélye mélyen gyökerezik: a háború előtt nyomdá... több»

Párizsi forgatag
Baz Luhrmann a következőképpen fektette le mára ikonikussá váló Vörös függöny-trilógiájának szellemiségét: "Mindig így akartam filmet készíteni: bátran lopni mindenféle kultúrából, majd összegyúrni mindezt egy olyan világgá, amelyben megtörténhet az, hogy a néző egyik pillanatról a másikra átkerül a legközönségesebb vígjátékból a legmagasabb tragédiába – és mindezt egy kis zenével a közepén." A színházi múlttal rendelkező direktor a trilógia összes darabjánál tartotta magát saját műfaji elvárásaihoz, és mind a Kötelező táncok (1992), mind a Rómeó és Júlia (1996) erősen magán viseli egyedi rendezői kézjegyét, pazar keverékei komédiának és drámának, realizmusnak és szentimentalizmusnak, an... több»