Az Atreides-ház A Dűne az a történet, amelyet senkinek sem kell bemutatni. Frank Herbert klasszikus regényét ugyanis mindig megelőzi a hírneve, így még azok is fogalmat tudnak alkotni a jelentőségéről, monumentalitásáról és a sci-fi műfajra gyakorolt hatásáról, akik (még) nem olvasták el a könyveket. A Dűne-laikusok háttérismeret nélkül is a regény híréhez hasonló nagyívű, szuperlatívuszokban mérhető adaptációra várnak, míg a Dűne-rajongók tudják, hogy a Herbert által felépített világ olyan sokrétű és összetett, hogy leegyszerűsítés nélkül gyakorlatilag lehetetlen filmre vinni, ha pedig elveszünk egy összetevőt, máris csorbul a mondanivaló. Egyértelmű tehát, hogy a megfilmesítése embert próbálóan nehéz fela... több»
Nyers vérengzés A Gladiátor és a Mennyei királyság rendezője, Ridley Scott újabb epikus történelmi filmet készített. Témájának pedig a középkor egy jelentős, ám kevésbé közismert történetét, Jean de Carrouges és Jacques Le Gris konfliktusát választotta. A két lovag összecsapása 1386-ban az utolsó olyan párbaj volt, melynek kimenetelét istenítéletnek tulajdonították, ugyanakkor olyan kivételes eset is volt, mely során egy nemi erőszakot elszenvedett nő számára kedvező ítélet született az ábrázolt korban.
A filmet már bemutatása előtt is egyöntetűen #metoo-filmnek kiáltották ki, ami pontatlan, hiszen a film megtörtént eseményeket dolgoz fel a lehető legforráshűbb módon, tehát egyszerűen felesleges párhuzamot... több»
Vérszegény vérontás A 2018-as Venom-film bár nem éppen azt nyújtotta, amit egy Venom-filmtől elvárnánk, de a hibái mellett bőven voltak szerethető szekvenciái is, melyek nagyrészt a film egyensúlyának tudhatók be. Venom éppen annyira volt humoros, hogy kedvelhető legyen, de néha-néha megvillantak a gonoszabb tulajdonságai is, éppen annyira, hogy még komolyan vegyük.
Eddie Brock laza volt, pont annyira, hogy megkedveljük, de határozott motivációi is voltak, melyekkel könnyebb volt komolyan venni. A kettejük közötti kémia pont úgy működött, ahogy kellett; megvoltak a szellemes egysorosok és egymás szekálása, de nem vitték túlzásba a poénkodást, ugyanakkor kirajzolódott, hogy milyen jól tudnak együttműködni.
A k... több»
Megbocsátható-e a megbocsáthatatlan? A zseniálisan felkavaró Erőszakik rendezője, Martin McDonagh újabb brutálisan súlyos morális kérdéseket boncolgató mestermunkát adott ki a kezei közül, sőt most talán az emberi lélek még ősibb és elemibb indulatait mutatja be kendőzetlen explicitással.
Maga a történet amilyen egyszerű, ugyanannyira komplikált is. Már a játékidő első perceiben adott a a cselekményt berobbantó konfliktus: egy fiatal lányt hónapokkal korábban meggyilkoltak, azonban a rendőrség nyomok híján nem tudott áttörést elérni a nyomozásban. A meggyilkolt lány édesanyja (a lehengerlően tehetséges Frances MCDormand) inkább dühödt, mint elkeseredett lépésre szánja el magát: a városka határában álló 3 óriásplakátra 3 provoka... több»
Egy életmű megkoronázása is lehetne, ha... N. Richard Nash 1975-ös regényének adaptációja Clint Eastwood stílusában elmesélve. A Cry Macho mégis a legenda eddigi talán leglassabb és legvisszafogottabb rendezése lett. Bőven merít a western műfaj klasszikus elemeiből, témájával – az idegen kultúrába becsöppenő, és azt felfedező hős – jó pár alapművet megidéz, például Dalmer Daves Törött Nyíl, John Ford Az üldözők, Henry Hathaway A félszemű seriff, vagy épp Arthur Penn Kis nagy ember című műveit.
De a komplett szüzséje, az úton egymásra találó és összekovácsolódó páros története is népszerű témája volt az utóbbi évek western termésének; elég csak Tommy Lee Jones Kelletlen útitársára, Scott Cooper Ellenségek-ére, Etan és Joel Cohan A f... több»
Előzmények a Marvel-moziverzumhoz A Marvel Kapitány az MCU kronológiáját tekintve meglehetősen korai darab. Megjelenése szerint közvetlenül a 3. fázist lezáró Bosszúállók: Végjáték előtt debütált, de ahelyett, hogy felvezetné a Végjáték eseményeit, több mint 30 évet visszaugrik az időben, és még a 2. fázis filmjeit is megelőzve magát a Bosszúállók születését készíti elő.
A filmet ért negatív kritikák nagy részének pedig éppen megkésettsége a táptalaja, hiszen a 3. fázis végére aktualitása és relevanciája gyenge lábakon áll, mindössze egy vékony szállal kapcsolódik a Végjáték eseményeihez, és annak okán, hogy az azt megelőző 20 filmben említés sem történik Marvel Kapitányról, gyors bemutatása és a Bosszúállókhoz csatolása er... több»
Életigenlés mesterfokon Stephen Hawking korunk legragyogóbb elméje volt. A tudományra gyakorolt hatása felmérhetetlen, Albert Einstein óta nem született nála nagyobb gondolkodó. Személyiségét pedig még lenyűgözőbbé teszi az a tény, hogy évtizedekig a saját teste börtönében élt: ritka betegsége miatt előbb szinte teljesen lebénult, majd a beszédképességét is elvesztette; 1985-től kezdődően egészen 2018-ban bekövetkezett haláláig kizárólag gépek segítségével kommunikált, egy speciális beszédszintetizátor jelentette számára az egyetlen kapcsolatot a külvilággal.
Tudományos kutatásai és betegsége jól ismertek a nyilvánosság előtt, de ezek mellett volt egy másik oldala is, hiszen amennyire az állapota engedte, hétközna... több»
Hátra arc! James Wan neve a 2004-es Fűrész óta megkerülhetetlen a horror műfaján belül. Bár munkásságát lehet szeretni és nem szeretni is, ingadozó minőségű műveiből egyvalami vitathatatlanul kikristályosodik: James Wan egy zseni. Minden egyes rendezésében ott lapul az egyediség, a kivételes művészi véna, a folyamatos megújulni akarás, és persze a horror iránti gyermeki rajongással párosult szívszerelme is. Hasonló szellemben készült legújabb alkotása, az Eleven kór is, mellyel ismét egy rendkívül különleges darabot tett le az asztalra.
A roppant hatásos, Démonok közöttet idéző felütés megadja a film hangulati alaptónusát, és a végéig kitart a hátborzongató, gótikus horrorokra jellemző atmoszféra, mé... több»
Méregcsók Mary Elizabeth Winsteadtől sosem álltak távol a badass női karakterek. A Netflix legújabb bérgyilkos sztorijának főszerepében egyedülálló nívót mutat; kár, hogy a Kate forgatókönyve viszont nélkülöz minden egyediséget.
Noha a film a műfaj alapműveinek elemeiből, illetve kliséiből tevődik össze, az alaptézisben, a saját, még be nem következett haláláért bosszút álló hősnő történetében alapvetően van potenciál. A bosszú klisés téma ugyan, de ebben a megvalósításban még működhetett volna, és a játékidő első negyedében működik is a koncepció. Letisztult, szögegyenes felütéssel indít: Kate, miután megtudja, hogy halálos anyaggal fertőzték meg (a világ legklisésebb elcsábító módszerével), utolsó ... több»
Szuper wuxia Shang-Chi a Marvel első ázsiai szuperhőse, aki az ismeretlenségből lépett a nagyvászonra, hogy megnyissa a Marver Moziverzum negyedik fázisát. A karakter gyökerei azonban egészen 1973-ig nyúlnak vissza, és a kapitalizmus hívta életre: a 70-es évek kung-fu lázát és a Bruce Lee-őrületet meglovagolva alkotta meg a Marvel; a lehető legjobb időpontban, mindössze néhány hónappal a Legenda 1973. júliusi halálát követően.
Noha a filmadaptáció gondolata már a 2000-es évek elején felmerült, ismét elmondható, hogy az önálló Shang-Chi-mozi szintén a lehető legjobbkor érkezett: az etnikai és kulturális diverzitás igénye, valamint a különböző kisebbségek emberjogi mozgalmainak nyomása alapjaiban alakítja... több»
Puritán valóélet Chloé Zhao három Oscar-díjas rendezése nem pusztán az aranyszobrocskák száma miatt figyelemre méltó. Az idei Oscar-gála A nomádok földjének köszönhetően több történelmi pillanatot is adott a világnak: Chloé Zhao második nőként, ugyanakkor első ázsiai származású nőként vehette át a legjobb filmért járó díjat, a főszerepet alakító Frances McDormand pedig a legjobb női főszereplőnek járó díj mellett a film producereként szintén részesült a legjobb film díjában, vagyis elsőként kapta meg mindkét díjat ugyanazért a filmért.
A hatalmas kritikai elismerés nem véletlen, azonban amennyire nagy nemzetközi visszhangot keltett a film, olyan egyszerű és puritán a cselekmény és az egész megvalósítás. Ol... több»
A tehetség múlandó M. Night Shyamalantól megszokhattuk már a nem mindennapi, abszurd témaválasztást. Nincs ez másképp legújabb filmje, az Idő esetében sem, mely Pierre-Oscar Lévy és Frederik Peeters 2010-es képregényét, a Sandcastle-t vette alapul. Maga az alapanyag pedig roppant különleges, szürreális, érdekfeszítő témát, valamint kérdéskört biztosít, melyre igazán elsöprő erejű pszicho/lélektani dráma is felépíthető lehetett volna.
Attól az embertől pedig, aki kezdő rendezőként, mindössze 29 évesen összerakta a Hatodik érzéket, nem is lett volna irreális elvárás egy hasonló kultfilm elkészítése ebből az alapból, azonban M. Night Shyamalan szemmel láthatóan nem törekszik hasonló babérokra, mint amiket a Hato... több»
Királydráma Az Amerika kapitány: Polgárháborúban bemutatkozott ígéretes karakter, T'Challa, vagyis Fekete Párduc megkapta egész estés kalandját, mely a mesés Wakanda Királyságába kalauzol egy high-tech királydráma erejéig. A történet mindössze egy héttel a szokoviai egyezmény aláírását megzavaró merénylet után veszi fel a fonalat, tehát időrendben a Polgárháború és Bosszúállók: Végtelen háború eseményei közé tehető.
A film első számú erőssége a világépítés, bámulatos részletgazdagsággal ábrázolja Wakanda társadalmát és kultúráját. Királyválasztás, hierarchia, koronázási rítusok, törzsi szokások, hiedelemvilág, némi wakandai történelem; mindezek mellett pedig példaszerűen oltja a modern sci-fi elemekbe ... több»
A Marvel univerzum ékköve A Marvel példaszerűen építgette filmes univerzumát éveken át, a Vasember, Amerika kapitány és Bosszúállók-mozik közötti zseniális szimbiózist, áthallásokat és kezdődő konfliktusokat pedig egy merész döntéssel, a Polgárháború-sorozat átdolgozásával juttatta csúcsra az Amerika kapitány-franchise befejező részében.
A film hasonló erkölcsi és morális kérdéseket feszeget, mint az alig 2 hónappal korábban debütált, a DC nagy dobásának szánt crossovere, a Batman Superman ellen - Az igazság hajnala, mégis a két mozi a két ellenpólust képviseli, hogyan lehet a legrosszabb és a legjobb módon kivitelezni ikonikus hősők eposzi küzdelmét.
De az Amerika kapitány: Polgárháború nem csupán a két ellentétes... több»
Szép mentés David Ayer menesztése és James Gunn szerződtetése a legjobb dolog volt, ami a DC-vel és az Öngyilkos osztaggal történhetett. Ayer 2016-os Öngyilkos osztagja gyakorlatilag minden hibát elkövet, amit egy film elkövethet, James Gunn filmje pedig ironikus módon mindet kijavítja. A Warner is tanult annyira a hibás kreatív döntéseiből, hogy szabad kezet adott Gunn-nak, aki megmutja, milyen csodákra képes ugyanazzal az alapkoncepcióval egy hozzáértőbb, stílusosabb kivitelezés.
Igen, a film a maximumra teker mindent, ami benne van, legyen szó kiszámíthatatlanságról, csavarokról, csapatépítésről, karakterábrázolásról, humorról, őrült akcióról, vérgőzös hentelésről és minden egyéb szórakoztató elemrő... több»
Újabb sikervárományos Disney produkció A Disney a A Karib-tenger kalózai után újabb Disneylandbéli látványossága megfilmesítése mellett döntött. Az egeres cég újra és újra bizonyítja, hogy mindenkinél jobban tudja, mi kell a népnek, mindenkinél jobban ért az örökzöld családi mozik receptjéhez, és ahhoz, hogy gyér alapanyagokból, szegényes történetekből sikervárományos gigaprodukciókat kanyarítson. A szórakoztatóipar fellegvárának számító stúdió vegykonyhájában készült el a Dzsungeltúra is, mellyel újfent nem vállaltak semmilyen kockázatot; grammra pontosan mérték ki a műfaj bevált, népszerű toposzait, és illesztették rá egy jól bejáratott, kincskeresős kalandvázra. Milyen lett a végeredmény?
A Dzsungeltúra cselekményét és hangula... több»
Amerikai álom Amerika Kapitány karakterében elsősorban a II. világháborús szellemi értékek konzerválódtak, a kor nagybetűs "American Dream"-jét képviselte. A háború után azonban új eszmék kerültek középpontba, melyekkel Steve Rogers nem tudott lépést tartani, így az 50-es évekbeli hanyatlását követően az újonnan létrejött Marvel Comics-nak újra fel kellett virágoztatni a karaktert, mégpedig úgy, hogy közben megőrizze eredetiségét.
A képregényes alapokkal párhuzamosan a Marvel-moziuniverzumnak is sikerült hitelesen leraknia a karakter alapjait, és eredeti, II. világháborús környezetében ábrázolva Joe Johnston egy döbbenetesen erős, korhűen konzervatív hangulatú és végtelenül szuggesszív hatású eredettörté... több»
Felesleges előzménysztori G. I. Joe története a 60-as évek közepére nyúlik vissza. Az első akciófigura volt, mely bevezette a köztudatba a fogalmat, elindított a játékgyártás egy új ágát, valamint megalapozta a Hasbro sikerét. A cégóriásnak pedig számtalan, a gyerekkorunkat meghatározó játékot, képregényt, rajzfilmsorozatot, sőt mozifilmeket is köszönhetünk.
Az eddig készült 2 G. I. Joe filmmel – a karakter gazdag történetéhez mérten – egy középszerű színvonalat képviselt. Talán ezért is övezte akkora várakozás a 2019-ben bejelentett Kígyószem spin-offot. A filmmel kapcsolatban jó hír, hogy összeszedett forgatókönyvvel alapján készült, korrekt akciómozi, mely tisztában van a saját határaival, és nem is lépi túl azo... több»
Amerika Kapitány berobban a modern filmezés világába Amerika Kapitány gyökerei a történelemben keresendők, figurája a II. világháborús amerikai közhangulat és nemzeti öntudat lenyomata. Megtestesítette mindazt, amit a kor embereinek a hazafiasság, a nacionalizmus eszménye jelentett. Az amerikai lobogót viselő szuperkatonát a nacionalizmus, vagy még inkább az aktuálpolitika hívta életre, így a háború utáni években karaktere elvesztette időszerűségét, jó időre parkolópályára került. Azonban miután az Atlas Comics-ot felváltotta szellemi örököse, a Marvel Comics, Amerika Kapitány figurájába is új életet leheltek. Filmadaptációja pedig az alakulóban lévő Marvel Moziuniverzum 5. darabjaként jelent meg Joe Johnston rendezésében.
A film a képregény... több»
Chris Pratt Öngyilkos osztaga A "Chris Pratt Öngyilkos osztagának" titulált A holnap háborúja a nyári popcorn blockbuster prototípusa, az a film, mely nem is törekszik többre egyszeri szórakoztatásnál. Az összes építőelemét láttuk már máshol, ráadásul az utóbbi évek sci-fi felhozatala kiváló minőségben járta körül a film által érintett témákat: Időutazás - Tenet; idegen invázió - Hang nélkül; családi dráma - Csillagok között, illetve az alapműnek számító A függetlenség napja is idevág.
A történet meglehetősen sovány, kiszámítható, zömében kötelező, de bevált sablonokból építkezik, a logikai bakikról pedig jobb nem is beszélni. Azonban minden hibája ellenére van valami a filmben, amitől mégis működik, ami szórakoztatóvá... több»
82 Dűne (2021)
A Dűne az a történet, amelyet senkinek sem kell bemutatni. Frank Herbert klasszikus regényét ugyanis mindig megelőzi a hírneve, így még azok is fogalmat tudnak alkotni a jelentőségéről, monumentalitásáról és a sci-fi műfajra gyakorolt hatásáról, akik (még) nem olvasták el a könyveket. A Dűne-laikusok háttérismeret nélkül is a regény híréhez hasonló nagyívű, szuperlatívuszokban mérhető adaptációra várnak, míg a Dűne-rajongók tudják, hogy a Herbert által felépített világ olyan sokrétű és összetett, hogy leegyszerűsítés nélkül gyakorlatilag lehetetlen filmre vinni, ha pedig elveszünk egy összetevőt, máris csorbul a mondanivaló. Egyértelmű tehát, hogy a megfilmesítése embert próbálóan nehéz fela... több»