Egy életre kiható hiba Nagyon-nagyon sokszor láttam ezt a filmet, néha olyankor is elővettem, amikor rossz kedvem volt és ennek talán az az oka, hogy bár egy igen nehéz élethelyzetet mutat be a film, van a történetben nem kívánt terhesség, ráadásul tini anyákkal, drog, alkohol, meg nem valósított álmok, reménytelen szerelmek...ennek ellenére számos szórakoztató jelenete van, amely miatt a műfaja is lehetne akár egy életrajzi-vígjáték-dráma mix. Az önéletrajzi ihletésű regényből készült film Drew Barrymore (szerintem) egyik legjobban sikerült filmje, hiszen láttuk már gagyibbnál-gagyibb történetekben, amelyekben még néha bosszantóan idegesítő is (mint például A bambanő), a Fiúk az életemből-ben viszont szerintem re... több»
Filmtörténeti érdekesség A Roger nyúl a pácban egy nagyon érdekes színfoltja a filmtörténelemnek, hiszen ez a félig élőszereplős, félig rajzolt filmek közül az egyik legismertebb, s legsikeresebb. Ma már ez a fajta filmkészítési eljárás elképzelhetetlen lenne, hála a CGI-nak. Ugyanakkor hiába egy közel harminc éves filmről van szó, a varázsa még mindig megvan. Lehetséges, hogy ez abból adódik, hogy alapvetően kétféle stílus keveredik benne: egyrészt a rajzfilmek világa, amely képes mindenféle realitást mellőzni, másrészt a film noiros, az emberi életet idéző világ, s ez a kettő nagyon nehezen összeegyeztethető első ránézésre. Ám itt ez a film, amely bebizonyította, hogy lehet ezt a kettőt ötvözni, s még valami jó is... több»
Kertváros kritika Az Ollókezű Edward egy szép, érzelmes és ízig-vérig Tim Burtont idéző történet. A rendező nagyon szeret "fura" alakokról és meg nem értett zsenikről mesélni, s a Depp-Burton páros első közös munkája is egy mese, s nemcsak attól, hogy a film egy esti mese felidézésével indul.
Johnny Depp egy nagyon jó színész, efelől nincs kétség, ám nagyon sok olyan karaktert elevenített meg, ahol eltúlzott gesztusokra, s nagyon különleges arcjátékra volt szükség. Ez nincs másképp az Ollókezű Edward esetében sem, de mégis az egész más. Itt szinte csak és kizárólag a mimikára támaszkodhatott, de milyen mesteri szinten! Ekkora érzelmi skála ritkán idéződik meg a filmvásznon, az egyszer biztos, s így képes egy... több»
Hitelességre törekszik A film kapcsán belegondoltam abba, hogy szegény J. F. Kennedy halála (talán) ismertebb, mint maga az élete volt. Nyilván merész kijelentés ez az USA egykori elnökéről, ám ahhoz kétség sem férhet, hogy a merénylet, amelynek áldozata lett, bejárta az egész világot, szerintem nincs az az ember, aki ne tudna pontosan minden egyes részletéről, s még maga a feltételezett gyilkos (és az ő meggyilkolása is) igen híres. A Kennedy család történetét furcsa rejtély lengi be, főleg ha belegondolunk, hogy a filmben is szereplő Bobby Kennedy-t is hogyan érte el a végzete, továbbá a Marilyn Monroe-val való botrányos viszony is tovább tetézi a dolog misztikusságát.
Jackie Kennedy-nek, aki nemcsak a háttérbe... több»
Az amerikai kisvárosi álom kritikája Ha a Titanic a leggyakrabban emlegetett és legszebb romantikus történet, amelyben mellesleg Kate Winslet és Leonardo DiCaprio szerepel, akkor A szabadság útjai ennek a tökéletes ellentéte. Egészen elképesztő eszközöket ragad meg arra a film, hogy az April és Frank kapcsolatában bekövetkező érzelmi hullámvasutat hitelesen mutassa be. Ez a két ember ugyanis hol nagyon szereti egymást és tervezgeti a közös életét, hol gyűlöli és megveti egymást, ezek között a fázisok között pedig (akárcsak a könyvben), úgy a filmben sincsenek éles határok. Az emberi kapcsolatok és a házasság buktatói mellett, a film egy tökéletes kritikája az '50-es és '60-as évek, már-már kötelezően előírt amerikai kisvárosi "... több»
A lélekvándorlásos állatos filmek mindig ugyanarra a sémára épülnek, mint a Kilenc élet is. Van egy "főhős", aki emberi életét nem tudja eléggé értékelni, nem tölt elég időt a szeretteivel, nem tud harmóniát teremteni a sikeres karrier és a családi élet között, s csak akkor jön rá, hogy mi is a fontos az életében, amikor egy kisállat bőrébe bújik és szó szerint más szemszögből tekinthet saját életére. Az egyik legfőbb problémám az volt a történettel, hogy annak ellenére, hogy Kevin Spacey karaktere egy macskának köszönheti azt, hogy lánya és felesége újra apaként és férjként kezdett rá tekinteni, nemcsak a fiát mentette meg, hanem a karrierjét is, a film végén mégis azt halljuk, hogy a macsk... több»
Ha létezik olyan, hogy beteg humorú (mese)film, akkor annak a szubzsánernek a Virsliparti egy nagyon jó képviselője. Seth Rogen és bandájának nagyon egyedi humora van, ami vagy bejön vagy nem, mindenesetre nehéz közömbösen hozzáállni akár ezen alkotásukhoz is.
A film nem finomkodik, káromkodás, perverz utalgatások, no meg meglehetősen furcsa "erőszak" van benne bőven. Helyenként már kicsit sok is, bár én alapvetően szeretem ezt a fajta humort. De az milyen már, hogy egy intim mosakodót tesznek negatív karakterré? Beteges, mint oly sok minden ebben a filmben. Ennek az egésznek egyértelmű csúcsa (avagy mélypontja) a film végi orgiajelenet, ugyanakkor nagyon tetszett, hogy a végén beletett egy... több»
Kövezzetek meg érte, de szerintem ez a film iszonyatosan gagyi, még akkor is, ha nem veszi magát komolyan. Még paródiának sem tudnám nevezni. És itt nemcsak az idejétmúlt speciális effektusokra gondolok. Pedig az alapötlet tetszett: egy távoli kultúrába belepottyan a "tökös amerikai" és ennek a kettőnek az ütköztetéséből valami jót is ki lehetett volna hozni. Még a '80-as évek hangulata is tetszett, de sajnos ez minden.
Negatívumként azt rónám fel, hogy a karakterek nemes egyszerűséggel úgy rosszak, ahogy vannak: Kurt Russell-t kedvelem, de ebben a filmben jószerivel csak bénázott, ráadásul menő egysorosokat akartak a szájába adni, sikertelenül. Mellette pedig egyetlen mellékszereplőt sem tu... több»
A Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? kategóriájában az egyik legszórakoztatóbb történet. Legalábbis a film első fele, ami arról szól, hogyan szívatják keresztbe egymást a főszereplők. Ami az Andie-féle fogadást illeti, szerintem érdekes felvetés azt boncolgatni, hogy egy átlag nő (néha tudtán kívül) milyen hibákat követ el a párkapcsolatban, amellyel úgy üldözi el a férfit, hogy az futva menekül tőle. Tanulni ugyan nem igazán lehet belőle, hiszen ezek sokszor ösztönösen működnek, azonban a film szépen összegyűjti a párkapcsolatok ezen buktatóit. És a történet iróniáját az adja, hogy bár Kate Hudson karaktere mindent bevet, hogy elüldözze a pasit, az mégsem hátrál, s miért is nem: h... több»
Az Amerikai pite sikerét sok gagyibbnál-gagyibb folytatás meglovagolta, amelyeknek már semmi közük az eredeti filmhez. A zenetáboros részt sem lehet összemérni az eredeti filmek sikerével, ám ha ettől függetlenül értékelem ezt a részt, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nem is olyan rossz. A történet megmutatja milyen az, ha kicsi Stifler beszabadul a zenetáborba és jól megzavarja a rendet, amely azért több szórakoztató jelenetet szül: például amikor a zenekar tagok úgy szívatják meg Stiflert, hogy fogkrémet nyomnak az orrába, amikor masírozik a triangulummal, vagy amikor kihívja a díjnyertes dobost egy hangszer párbajra. A szerelemi szálat nyilván nem hagyhatták ki a dologból, ám a főszere... több»
Alapvetően egy ugyanolyan egyszer nézős romkom, mint amik mostanában tömeggyártásban készülnek Hollywood-ban, de egyetlen jelenet miatt én újra és újra tudok rajta szórakozni. Ez a jelenet pedig a műbabákkal (és két igazi gyerekkel) intézd a boltban az esküvői kívánságlistát címszóval fut. Hát az valami eszméletlenül vicces, engem legalábbis mindig jó kedvre derít. Mikor először láttam, akkor jó párszor vissza kellett tekerni ezt a pár percet.
Robin Williams karrierje végén gyakorta vállat ilyen könnyed szerepeket, amelyekben legtöbbször papot alakít. Ebben a filmben nem nyújt ugyan kiemelkedőt, de őt (főleg a halála után) mindig jól esik a filmvásznon látni, hiszen egy elképesztően tehetsé... több»
"Ostoba fehér ember" Az utóbbi hónapok egy legkülönlegesebb filmélményét nyújtotta számomra a Halott ember. Amikor eltelt az első 5 perce, s csak annyi történt, hogy Depp karaktere vonatozik, néha cserélődik a vele szemben ülő utastársa, s mindez bárminemű dialógus nélkül zajlott, akkor megijedtem, hogy egy közel kétórás, párbeszéd nélküli filmet vállaltam be. Aztán megszólaltak (végre), s ami azután elkezdődött az valami olyasmi, amit biztosan nem fogok elfelejteni. Hozzá kell tennem, hogy még vonatos képsorok előtt feltűnik a filmtörténelem egyik legegyszerűbb, de legfrappánsabb kezdő sora: "Nem tanácsos halott emberrel utazni." Henri Michaux-től.
Én nem vagyok Johnny Depp rajongó, főleg az utóbbi éveinek kös... több»
Igaz történeten alapuló játékfilm Nicolas Winding Refntől korábban már láttam a Drive - Gázt! című filmet, amellyel nem igazán tudtam mit kezdeni. Ahhoz képest a Bronson egy nyers, egyszerűbb, fogyaszthatóbb, mégis azt gondolom, hogy sokkal jobb film lett (ez persze csak egy szubjektív vélemény). Aztán a Bronson után már azon kezdtem el gondolkodni, hogy én jártam el rosszul abból a szempontból, hogy előbb kellett volna ezt megnézni, s csak után a Drive-ot. Hiszen annyi hasonlóság van a kettő között: mindkettőben két nagyon erős karakter áll a középpontban (s két nagyszerű színész is alakítja őket), a nagyon hasonló képi világ, a zenehasználat (helyenként diszkózene, helyenként pedig operára emlékeztetnek), valamint lassítot... több»
A film bár nem mai darab, mégis valami eszméletlen varázsa van. Szokták mondani, hogy az élet írja a legjobb történeteket, s ha Truffaut-nak csak részben volt olyan gyermekkora, mint a filmben Antoine-nak, akkor az biztos nem lehetett könnyű (s ez vélhetően így van, több helyen is meg szokták említeni, hogy a Négyszáz csapás részben önéletrajzi ihletésű).
Ez egy nagyon szomorú film, miközben elképesztő színészi játékot láthatunk gyerekszínészektől: Jean-Pierre Léaud alakítását idősebb kollégái is megirigyelhetnék, sőt! Amiket tesz, azok szinte mind kisebb-nagyobb csíntevések, mégis, amiket ezért kap, azoktól folyamatosan az az érzésem támadt, hogy szegény srác. Komolyan, a végén teljesen meg... több»
Wes Anderson egy nagyon különleges és egyedi rendező, ehhez kétség sem férhet. Van, akinek bejön a stílusa, van, akinek nem igazán, de az biztos, hogy nem lehet közömbösen hozzáállni. A látványvilág, a zene, a kamerakezelés, az első osztályú szereplőgárdája, nagyon furcsa karakterei, ezek mind-mind szerves része az ő filmes világának.
A Grand Budapest Hotel szerintem egy nagyon jó esszenciája ennek a Wes Anderson-i világnak, amely a humorban sem fukarkodik, szerencsére. A történet nagyon jó, dinamikus (hol kicsit lassabb, hol nagyon is felpörög), a karakterek nagyon jók (s főleg az a rengeteg vicces bajusz), rengeteg apró finomság van ebben az egész filmben (ebből csak az egyik az, hogy Bill... több»
2012 nagy meglepetése Számomra a 2012-es év egyik nagy meglepetése volt ez a film. Merem ezt úgy állítani, hogy nem vagyok egy kimondottan a cappella kedvelő személy. Ebből kifolyólag, ha valaki azt mondta volna, hogy egy a cappella lánybandáról szóló filmen jót fogok szórakozni, akkor az illetőt kiröhögtem volna.
Nagyon nagy erénye a filmnek, hogy nem a dalokkal próbálja eladni magát (bár tény, hogy nagyon jól vannak átírva a dalok a cappella stílusban), hanem nagyon jó karakterekkel is rendelkezik. Anna Kendrick nagyszerű ebben a kissé különc, "alter" csaj szerepében (nem is értem, hogy tudott szerepet vállalni abban a Twilightnak nevezett valamiben) mellette pedig nagyon jó és vicces mellékszereplőket válogatt... több»
Tarantino első filmje Quentin Tarantino első filmje a maga egyszerűségével és szikárságával úgy jó, ahogy van. Látszik, hogy kevés pénzből kellett összehoznia a Kutyaszorítóbant, s ez esetben sokkal inkább az írói tehetségére, s a merész rendezésre kellett támaszkodnia. Az biztos, hogy ebben az esetben egy ifjú filmes sokkal bevállalósabb, hiszen tudja, tétre megy a játék, s mindent belead. Lehet QT-t már azzal vádolni, hogy nem képes megújulni, de az biztos nem véletlen, hogy legutóbbi filmje (az Aljas nyolcassal) az első filmjének jellegzetességeire épült. Hiszen valahogy innen indult mindaz, amitől olyan sokan kedvelik ezt az embert.
A filmről: nagyszerűen megírt dialógusok és karakterek, valamint egy a jól ki... több»
Időnként kínos volt Kicsit vegyesek az érzéseim. Még a film előtt azt gondoltam, hogy egy olyan alkotás, amelyet George Miller rendezett, Zsigmond Vilmos fényképezett, s olyan színészek játszanak benne, mint Jack Nicholson és Susan Sarandon, akkor az biztos, hogy jó lesz. A végére sajnos ez merőben változott nálam. Bár nem olvastam Updike regényét, de a film még csak nem is hozta meg a kedvet az elolvasásához.
Pozitívum: a színészi játék, az alapelgondolás és a zene. Leginkább Nicholsonra nem lehet panasz, szerintem nagyon is élvezhette az ördög szerepét, mert remekül hozta a figurát. Alakítása időnként már olyan volt, hogy hiába szerepelt együtt három kiváló színésznővel, gyakorlatilag elvitte a show-t elől... több»
Nekem kicsit már túlzás az a hype, ami a Jégvarázs körül zajlott (és zajlik a mai napig is), hiszen sokszor azzal rontják el a Disney rajzfilmeket, hogy már-már unásig sokat szerepeltetik őket, persze értem én, hogy ez is hozzátartozik a Disney-imázshoz, sőt a bevételei nagy részét azokból a jogdíjakból nyeri a stúdió, amiket bezsebel az Elzás hátizsákok és az Olaf-os pizsamák eladásából....de az azért már mégis sok volt, amit a Jégvarázs kapcsán lenyomtak az emberek torkán.
Ha ettől eltekintünk, akkor azt kell mondjam, hogy ez egy tényleg aranyos történet (nálam a képet az is árnyalta kissé, hogy nem sokkal a mese megnézése után láttam az Egyszer volt, hol nem volt című sorozat Jégvarázsos... több»
Hát nem is értem, hogy hogy fordulhatott elő, hogy én ezt a mesét még nem láttam eddig. Vannak benne macskák (nem is kevés) és Párizsban játszódik a történet, ennél több nekem nem is nagyon kell. Többszörös macskatulajdonos révén kissé elfogult vagyok, de szerintem ez egy elképesztően aranyos történet. Nem mai darab, de talán ez még az előnyére is válik, hiszen a kézzel rajzolt figurák valami gyönyörűek. A cicák mozdulatai és gesztusai nagyon valósághűek lettek (ezt teljes bizonyossággal mondhatom). Nagyon viccesek a beszédes nevek (LibAbigél és LibAmélia vagy éppen Thomas O'Pamacska) és az is betalált, ahogy a szinkronos verzióban az állatok viccelődnek a hozzájuk fűződő magyar szólásokkal ... több»
71 Fiúk az életemből (2001)
Nagyon-nagyon sokszor láttam ezt a filmet, néha olyankor is elővettem, amikor rossz kedvem volt és ennek talán az az oka, hogy bár egy igen nehéz élethelyzetet mutat be a film, van a történetben nem kívánt terhesség, ráadásul tini anyákkal, drog, alkohol, meg nem valósított álmok, reménytelen szerelmek...ennek ellenére számos szórakoztató jelenete van, amely miatt a műfaja is lehetne akár egy életrajzi-vígjáték-dráma mix. Az önéletrajzi ihletésű regényből készült film Drew Barrymore (szerintem) egyik legjobban sikerült filmje, hiszen láttuk már gagyibbnál-gagyibb történetekben, amelyekben még néha bosszantóan idegesítő is (mint például A bambanő), a Fiúk az életemből-ben viszont szerintem re... több»