Egy nagyon aranyos, de a rövid játékideje ellenére nagyon jól megfogalmazott mondanivalóval operáló film a Mindenki. Egyszerű eszközökkel működő, de közben pedig óriási tehetségekre támaszkodó rövidfilm nemcsak a bájával varázsolja el a nézőt, hanem azzal az üzenettel is, hogy igen, lehet úgy is csinálni a dolgokat, ahogy a filmben is megjelenik. A film talán azt szerette volna kifejezésre juttatni, hogy a magyar emberek is képesek egységben gondolkodni, amire (minden politikai felhang nélkül) gyakorta szükségünk lenne a mindennapi életünkben is, továbbá azt is, hogy az egyéniség elnyomásának sosem lesz jó vége. Egy-egy hamiskás hang egy kórusban is szebben hangzik, mint ha csak bábként táto... több»
"Mi itt a NASA-nál mind ugyanolyan színűt pisilünk!" A számolás joga egy újabb érdekes nézőpontból mutatja be a fekete nők helyzetét a '60-as évek Amerikájában, ezúttal nem a szolgálók életét ismerhetjük meg, mint néhány évvel ezelőtt a fantasztikus A segítségben, hanem olyan intelligens és feltörekvő fekete nők mindennapjaiba nyerünk betekintést, akik tehetségükkel hozzájárultak az űrprogram sikerességéhez. A film érdekessége az, hogy ezek a remek nők úgy teszik a dolgukat, hogy közben a körülöttük lévő világ, a törvénykezés, a szabályok meglehetetlenítik az előrelépésüket, nem mehetnek fehéreknek kialakított könyvtárba, nem járhatnak fehér iskolába, de még a mosdót sem használhatják közösen fehér bőrű kolléganőikkel (a wc, mint örök motívum ... több»
Az emlékek hatása... A filmet sikerült még a 89. Oscar-gála előtt megnéznem, s bár sejtettem, hogy a Zootropolis a legnagyobb esélyes az animációs film kategóriában, de egyáltalán nem bántam volna, ha ehhez a filmhez vándorol az aranyszobrocska.
Technikailag elüt azoktól az animációs filmektől, amelyeket nézni szoktam, ezzel a stop-motion technikával még barátkozok, de azt el kell ismernem, hogy nagyon szép képi világot tudtak teremteni a film készítői, s megkockáztatom, hogy ez hangulatilag talán jobban is passzolt az ősi japánban játszódó történethez. Megidézett origami figurák, levélből készült hajó, életre kelt csontvázszörny, jó és gonosz szellemek, szóval van itt minden, ami különlegessé teszi ezt a távol-... több»
Egészen új filmélmény Bevallom, óriási elmaradásom van a japán képregény és rajzfilmes világgal, s ez különösen igaz Hayao Miyazaki elképesztő munkásságával kapcsolatban, ám jobb később, mint soha alapon úgy döntöttem, hogy a Nauszikával kezdem ennek az egészen egyedi filmes kultúrkörnek a pótlását. S amin a legjobban meglepődtem: az én főleg Disney, Pixar, s néhány magyar rajzfilmen nevelkedett ízlésemet annyira elvarázsolta ez a film, hogy azt elképzelni sem tudtam!
Teljesen más filmélményt kaptam, mint egy amerikai, vagy egy európai animációs alkotástól, de azt kell mondanom, hogy néha igenis szükség van ilyenre! Nem rövid, de egy percre sem válik unalmassá, a főhősnő karaktere olyan részletgazdagon van kidolg... több»
Varázsszőnyegen repít el az egzotikus mesevilágba Mi történik, hogyha az Ezeregy éjszaka meséi ötvöződnek a Disney-hangulattal? Megszületik az Aladdin.
Ebben a mesében remekül sikerült érzékeltetni a készítőknek az ellentéteket. Már maga a mese hangulata is kettős, ugyanis Jafar alakja és az ő mesterkedése miatt már-már lehetne egy kissé ijesztőnek is nevezni (főként amikor a végén egy óriási kígyóvá változik), azonban mellette ott van a folyton poénkodó Dzsini alakja is tőkéletes ellenpontként. A színeket is nagyon ügyesen kezelik, ha csak egy cseppnyi kétség fér ahhoz, hogy ki a jó és ki a rossz fiú, elég ránézni az öltözékének színeire és máris megkapjuk a választ. Továbbá már a mese alap mondanivalójában is ott húzódik az ellentét: Mié... több»
Örökérvényű tanulság, érdekes téma Egy örök kedvenc, amit jól esik újra és újra feleleveníteni. Egy olyan témát dolgoz fel, amely alapvetően érdekli az embereket és számos örökérvényű tanulsággal tud szolgálni. Hogyan fér meg egymás mellett telepes és bennszülött, hogyan lehet tanulni egymástól és hogy mit jelent a civilizáció? Azt, hogy csak úgy belépünk egy háborítatlan világba és a haladás nevében feldúlunk minden ott szunnyadó értéket? A mese megtanít arra, hogy a történelem során milyen sok hibát követett el az embriség s bár úgy történt volna mindez a valóságban is, ahogy a történet bemutatja.
A Pocahontas-t felfoghatjuk akár egy Rómeó és Júlia történetnek is, amelyben egy indián lány és egy angol telepes szerelme rádö... több»
Gary Marshall összes filmje egyforma Szóval az van, ha láttál egy Gary Marshall filmet, akkor igazából láttad az összeset, mert az összetevők ugyanazok, néha még a színészek is (a végén még ki is írják hogy Héctor Elizondo, mint mindig) , általában csak az ünnep más, ami köré a történet épül.
A filmet sose fogom elfelejteni, na nem azért, mintha akkora alkotás lenne, hanem mert a macskámnak aznap születtek meg a kiscicái, amikor először láttam a filmet a moziban (stílusosan ő akkor lett anyuka, amikor mi az Anyák napját néztük). :)
A sok mikrosztoriból összeállított történetbe megint belesűrítettek mindenfélét, van itt özvegy apuka két lánnyal, ex-nej, akinek a volt férje egy majdnem tinit vesz feleségül, sikeres üzletasszony, ... több»
A legjobb történeteket az élet írja Amikor először láttam a film előzetesét, nem hozott túlzottan lázba, ám így még nagyobb volt a meglepetés, amikor végül mégis megnéztük a filmet a moziba és felejthetetlen élményt nyújtott. Orbitális közhely, de ebben az esetben valóban arról van szó, hogy az élet írja a legjobb és legmeghatóbb történeteket, amelyek később könyv és/vagy film formájában is eljut(hat)nak szélesebb közönséghez.
A film első fele kegyetlenül megmutatja az indiai nyomort. Látjuk, ahogy gyerekek fekszenek a földön az aluljáróban és senki (de senki) nem törődik velük, meglebbenti az emberkereskedelem szörnyűségeit, a szegénységet, az ország nagyságából adódó többnyelvűséget, s az ebből származó kölcsönös meg nem ért... több»
Kontraszt Magyarként különösen érdekes egy olyan filmet látni, amely egy magyar család életét mutatja be, akik a háborús években úgy döntenek, hogy a kivándorlás az egyetlen megoldás az életben maradásukra.
A film gyönyörűen ábrázolja a két világ közötti kontrasztokat, nemcsak a helyszínek, a ruhák, a frizurák, a zene más, hanem a színek, a hangulatok és az emberek is. A szereplőkön keresztül a személyiségváltozásokat is meg lehet figyelni, például Nastassja Kinsi, az anya karaktere, aki bár minden erejével próbálkozik teljes életet élni az amerikai kertvárosban, mégsem tudja ízig-vérig magáénak érezni azt a világot vagy Zsuzsi nővére, Mária, aki bár Magyarországon született, a film második felében eg... több»
A második résszel együtt válik teljes értékűvé A Harry Potter filmeknél vetették be először és azóta szinte az összes olyan film esetében ellövik a filmkészítők, amelyet több részes regényből adaptáltak a filmvászonra, hogy a befejezést két részletben (megszakítva) tárják a közönség elé. Értem a motivációt, a bevételnövelést is meg hogy miért szeretik elhúzni a sikeres franchise-okat a végtelenségig, de ez a módszer azért soha nem tesz jót egyetlen filmnek sem. Az Éhezők viadala esetében sem sikerült igazán ez a duplázás (azért Suzanne Collins regényének harmadik részében nincs annyi történés, hogy ebből két teljes értékű filmre való kifusson), de mivel alapvetően imádom ezt a sorozatot, így még kicsit örültem is, hogy egy évvel később é... több»
Nem értem a magasztaló kritikákat Kicsit bajban vagyok ezzel a filmmel. Egyrészt mert ritkán szoktam horrort nézni (ez inkább annak köszönhető, hogy manapság rengeteg, finoman szólva is gagyi alkotás születik), másrészt pedig az a bajom, hogy ezt a filmet szinte minden fontosabb fórumon az egekig magasztalták. Megnéztem, s kicsit úgy érzem magam, mint akit két szék között a pad alá ejtettek.
Adva van egy megfelelő hangulatot teremtő film, amely valóban visszakanyarodik a '70-es évek végi, '80-as évek eleji amerikai kisvárosi környezetbe, ugyanakkor belecsempész bizonyos modern eszközöket is (pl. egy lány az e-bookkal). Ehhez párosul egy nagyon furcsa, helyenként zavarba ejtő zenehasználat, amely csak erősít ezen. Az alapötle... több»
Minden egyes nap ajándék Több John Green regényt olvastam már és mind olyanok, amelyek megfilmesítésre érdemesek. A Csillagainkban a hiba és a Papírvárosok esetében már láthattuk is a végeredményt (de ott van még pl. a Will&Will is, szerintem nem kell sokat várni, hogy azt a sztorit is viszont lássuk a filmvásznon).
A Csillagainkban a hiba egy nagyon szép történet, amely megmutatja, hogy olykor nemcsak öregkorban kell félni a haláltól és az esendőségtől. Léteznek olyan emberek, akiknek az élete egy igazi ketyegő bomba, amely bármely pillanatban felrobbanhat. Így él Hazel Grace és Gus is, akiknél tényleg szó szerint igaz a mondás, hogy minden egyes nap ajándék. A történet megmutatja azt is, hogy bár ezek az emberek m... több»
Nincs karácsony Kev.. khm... Igazából szerelem nélkül Az Igazából szerelem volt az első a sorban, ami egy ünnep köré épülő, sok mikrosztoriból álló és lehetőleg minél több "A" kategóriás sztárt egy filmbe préselő sémára épülő produkciókat illeti. Nem is meglepő hát, hogy ez a legjobban sikerült darabja ennek a kategóriának, hiszen megjelenésekor ez a módszer még tudott az újdonság erejével hatni a nézőre. Ezt már csak elrontani lehetett az utána érkező Valentin-nappal, Szilveszter éjjellel és Anyák napjával.
Az Igazából szerelem című film már-már olyan magaslatokban szárnyal, mint a Reszkessetek betörők, ha a karácsonykor kötelezően levetített filmek listáját nézzük (nincs karácsony Kevin nélkül, de már nem nagyon van Igazából szerelem nélkül ... több»
Két történet Aki megnézi a filmet, az lényegében két történetet kap egyszerre. A film első felét értelmezhetnénk akár egy karriertörténetnek is. Egy fiatal lány, akinek van egy álma, amit minden erejével próbál megvalósítani. A különlegesség abban rejlik, hogy Maggie nő létére arra vágyik, hogy híres boxoló legyen, s ezért felkeresi a legjobb tanárt, aki segíthet neki valóra váltania az álmát. Kezdetben még a Clint Eastwood által alakított Frankie sem hisz a lányban, ám végül mégis meglátja benne a lehetőségeket, s együtt egyre sikeresebbek lesznek, szépen lassan kialakul a tanár-diák, majd pedig az apa-lánya viszony is közöttük. Maggie csupán egyetlen egy mérkőzést veszít el életében, ám annak az egy ve... több»
A legtökéletesebb felvezetés Ami Suzanne Collins a regénytrilógiát illeti, nekem a második rész volt a nagy-nagy kedvencem, ez a darab tényleg letehetetlen kategória volt nálam, minden fejezet olyan cliffhanger-rel ér véget, amely után muszáj továbbolvasni. A filmben sem csalódtam. Sőt...szerintem igazán könyv hűen sikerült visszaadni a sztorit, és bár én a magam részéről imádtam az első részt is, szerintem is jót tett a folytatásnak a rendezőváltás, Francis Lawrence ugyanis szerintem sokkal finomabban és átgondoltabban tudott az Éhezők viadalához nyúlni, mint elődje, Gary Ross, aki kissé túl vakmerően forgatta a jeleneteket (na és ott van persze a sokak által negatívumként emlegetett remegős kézi kamera is).
A történet... több»
Ennek a filmnek nem kopik a varázsa A piszkos tizenkettő idén ünnepli bemutatójának 50. évfordulóját, ám a varázsa nem kopott meg az évek során. Ezt pedig részben annak köszönheti, hogy bár alapvetően egy háborús film, de nem az a lényeg, hogy csatatérről csatatérre megyünk és gyilkolják egymást a szereplők. Tele van akcióval, ugyanakkor van egy különleges humora is, amely időnként oldja a feszültséget (ezek közül az egyik kedvencem, amikor hölgyek érkeznek az alakulathoz, a valóban piszkos tizenkettőhöz, s szépen lassan feloldódik a kezdeti gát a felek között). Ám az i-re a pontot mégis csak a film végi nagy akciójelenet teszi fel, amely még mai szemmel is izgalmas, érdekfeszítő.
Rengeteg későbbi sztárt láthatunk még a pályáj... több»
A férfi-női szerepek változása Éppen tegnap sikerült a végére érnem a film alapjául szolgáló regénynek, amely egy egy szusszra elolvasható mű. Szemben a filmmel, a regény nem szolgál pozitív megoldással a történtekre. Azzal zárul a sztori, hogy Joanna stepfordi feleség lesz, ő is makulátlan külsővel válogatja a babkonzerveket a szupermarketben...és....ennyi...az ambíciózus fekete írónő pedig, aki legutoljára, éppen Joanna-ék után érkezik családjával együtt a furcsa városkába, izgulhat, hogy ő is ugyanerre a sorsra fog jutni. Szerintem a filmnek is ennél a pontnál kellett volna véget érnie, s ezzel sokkal nagyobb hatást értek volna el. A film mégsem hagyja ennyiben a dolgot, Joanna és a férje ugyanis együtt szállnak szembe... több»
A Coen-fivérek korai munkájában megvan szinte minden, amitől a rajongóik szeretik őket. Szatirikus történet, egyedi humor, suttyó karakterek (de egyáltalán nem suttyó színészekkel, sőt!) és olyan atmoszférával, amely azonnal megkülönbözteti őket a többi filmkészítőtől.
A tesók valamiért nagyon szeretik ezt a közép-nyugati, vagy déli környezetet, számos filmjük, köztük ez is ebben játszódik. Emellett a karakterek közül is szinte mindenki az erre a vidékre jellemző figurákat testesíti meg, s ez némely színésznek (élen Nicolas Cage-dzsel, ezzel a furcsa bajuszával) ez nagyon is jól áll. Az alapszituáció is nagyon találó, egy piti bűnöző és rendőrnő románca, valamint egy gyerekrablás, amelyből ... több»
Az útkereső Forman filmje Egy általam nagyon kedvelt rendező nagyszerű, de mondhatni elfeledett filmje az Elszakadás, amely a filmtörténelem egyik legviccesebb jelenetével operál.
A filmet Forman már Amerikában készítette, de még az olyan híres művei előtt, mint a Száll a kakukk fészkére vagy a Hair. Az Elszakadásban kicsit még érezhető az útkeresés a rendező részéről, s kicsit magán viseli a Csehszlovákiában készült filmjeinek jellegzetességeit (nagyon furcsa vágások vannak benne például, s először ez a castingos jelenetsor sem tűnt érthetőnek). Témája (kicsit megelőlegezve a Hairt) a hippizmus, de nem akárhogy: azt az időszakot idézi meg, amikor egy családon belül a szülők és a gyerekek minden értelemben (kulturáli... több»
A magyar filmipar üde színfoltja Egy család, egy lakás és megannyi frusztráció. Röviden így lehetne összefoglalni Hajdu Szabolcs különleges filmjét, amely egyben remek példája is annak, hogy minimális költségvetéssel, pár szereplővel, egyetlen helyszínt felhasználva is lehet jó és élvezetes filmet készíteni, még a hazai viszonyok között is.
Megkockáztatható, hogy az Ernelláék Farkaséknál egy művészfilm, vagy művész filmekre hajaz, de nagyon fogyasztató, s olykor szórakoztató formában meséli el egy család egy napját. Kicsit olyan az egész, mintha a mai magyar valóságot látnánk, kicsit visszalátnánk benne magunkat, magyarokat azzal a rengeteg problémával, amelyekkel egyéni és társas szinteken is küzdünk. Nagyon sok témát bon... több»
85 Mindenki (2016)