Ismételten egy horrorfilmes széria, amely eljutott a mélypontra nálam Soha nem voltam rajongója A kukorica gyermekei horrorfilmes szériának, de még csak kedvelni sem nagyon kedveltem eme filmeket (oké, még úgy az első két részével elvoltam), de az elmúlt egy-két hét során mégiscsak végigvettem az eddigi részeket, és azt kell írjam, nálam ezzel a résszel jutott el a sorozat a mélypontra. Nem azt mondom, hogy szinte nézhetetlenül rossz, de kevés értékelhető pillanata volt. Na de nézzük, hogy mivel is szolgál majd e film azoknak, akik rászánják a kevesebb mint másfél órájukat.
Már magával a történetével kapcsolatban is voltak komolyabb gondjaim, hisz míg az első három A kukorica gyermekei résznél fennállt egyfajta folytonosság, illetve a negyedik felvonásban pedi... több»
Felesleges eredettörténet a kukoricaföld gonoszáról Nem gondoltam, hogy az elmúlt napokban egyfajta A kukorica gyermekei maratont fogok rendezni, de amikor pár nappal ezelőtt megtekintettem az első, még 1984-ben készített filmet, valahogy leragadtam eme szériánál (pedig se nem rajongók érte, de még azt sem írhatnám, hogy kedveltem volna is bármikor).
Míg az első két részét a szériának jómagam egy elfogadható horrorfilmnek tartom, addig a harmadik résztől kezdve elég erőteljes lejtmenetbe kapcsolt a széria, és ez alól nem lett kivétel A kukorica gyermekei 4. sem. A film kreátorai úgy gondolták, hogy ennél a résznél ismételten változtatnak pár igencsak jelentős dolgon, és hát valljuk be, ez már a harmadik rész esetében sem működött maradéktalan... több»
Városi kukoricás Nem mondanám magamat A kukorica gyermekei rajongónak, de még azt sem állíthatom, hogy kimondottan kedvelem ezt a szériát, de az első két részével még úgy ahogy elvoltam, és hát a minőségzuhanást valahonnan ettől a résztől számlálom. Nézzük meg, hogy mi is ennek az oka.
Míg az első két A kukorica gyermekei filmnek van egy minimális misztikus hangvétele, ami némiképp rájátszik az elfogadható atmoszféra megteremtésére, addig ez a dolog már szinte teljesen elveszik a harmadik epizódra. Megértem, és csak dicsérni tudom a készítőket afelől, hogy megpróbálkoztak ennél a résznél jó pár újdonsággal szolgálni az első két rész kedvelőinek, de azon újdonságok, amiket bevezettek itt, nálam pont az ellenk... több»
Újra a kukoricásban Sokat gondolkodtam anno azon, hogy vajon miért is készítettek folytatást az 1984-ben bemutatott A kukorica gyermekei című filmnek, hisz az alapjául szolgáló Stephen King által írt rövidke novella egyáltalán nem igényelte ezt. Erre talán három válasz lehetséges kínálkozik. Az első, hogy az 1984-es első filmet aránylag alacsony költségvetésből (közel 800.000 dollárból) össze tudták hozni, a mozipénztáraknál pedig közel 14,5 millió dollárt fialt. A másik lehetőség, hogy a 90-es évek elején Stephen King neve már nem csak a könyvolvasókat hozta lázba, hanem a horrorfilmek szerelmeseit is, hisz ekkora már jó pár igencsak sikeresnek nevezhető filmadaptáció született meg az írásaiból. Mondjuk az 199... több»
A kukoricás gonosz istene Vitán felül kijelenthető, hogy Stephen King talán az egyik legnagyobb horrorregény író,ó az irodalom számos alakja közül. Regényeit, novelláit milliók olvassák illetve olvasták, így szinte egyértelmű, hogy számos művét adaptálták már a mozivászonra. Nincs ez másként itt sem, hisz egy korai novelláját ültették át a filmes világba. Olvastam már több helyen, hogy sokan megpróbáltak egyfajta hasonlóságot felfedezni eme novellája és a film közt (amit részben megértek, hisz mindenki szeretné azt a filmeken is átélni, amit King egyik történetének lapjain átélhet az olvasó), de ennél a filmnél úgy érzem, ez semmiképp nem teljesülhetett volna be, hisz egy igencsak rövid terjedelmű novelláról beszélhe... több»
Egy boszorkány, aki ember szeretett volna lenni Tavaly év végén, amikor összeállítottam magam számára egy olyan horrorfilmes listát, amin azok a filmek kaptak helyet, amiket eredetileg idén (2022-ben) mutatnak majd be, akkor ez a film is szerepelt rajta. Végre a napokban volt lehetőségem arra, hogy bizonyosságot nyerhessen számomra az, hogy Goran Stolevski bemutatkozó filmje, a Nem leszel egyedül megérdemelte-e előjáróban azt, hogy a 2022-es év egyik legjobban várt horrorjai közé emeljem. Nos, igen és nem is.
Több aspektusa is volt annak, hogy ezt a filmet anno ennyire várjam. Az egyik ilyen dolog a film előzetese volt. Már az előzeteséből is egy kicsit éreztem azt a hatást, amit Robert Eggers 2015-ben elkészített, A boszorkány című film... több»
Álom avagy valóság Valamikor még gyerekkoromban volt szerencsém ehhez a filmhez és hát sok jelenetére már nem igazán emlékeztem, de az tisztán rémlett, hogy gyerekfejjel kimondottan félelmetes volt számomra. Tulajdonképpen eme kevés emlék miatt szerettem volna már egy jó ideje újranézni és hát a napokban végre erre lehetőségem adódott, de be kell hogy valljam, nagyon középszerűnek találtam a végeredményt.
Miután végre volt szerencsém a filmhez, kissé meglepődtem azon, hogy a 88 Films Slasher Collection-ban, ezt is kiadták blu-ray-en., ugyanis ezt a produkciót jómagam egyáltalán nem tartom slashernek. Bár, kissé meglennék lőve azzal kapcsolatban, hogy ha a horror zsánerén belül, meg kéne határoznom hogy hova is... több»
Az előzményfilmek készítése mindig kockázatos Amikor megtudtam hogy 2022-ben érkezik a 2009-ben bemutatott Az árva előzményfilmje, egyik szemem sírt, a másik pedig örült. Sírt, mert annyira nem feltétlenül éreztem szükségszerűnek egy előzményfilm elkészítését, még akkor sem, hogyha a korábbi film történetében voltak azért fehér foltok, amiket csak nagyon felszínesen érintettek, továbbá attól is tartottam, hogy általában az előzményfilmek nagy százalékban, sokkal gyengébb minőséget szoktak képviselni, mint a már bemutatott első felvonások. Viszont ott volt a másik tényező is, ami miatt pedig örültem hogy elkészülhetett ez a film, hogy kaphatók még egy történetet abból a filmes karakterből (Esther-ből), akit annyira tudtam utálni az első ... több»
Az örült kotkodáló gyilkos Az elmúlt hetek során több olyan filmhez volt szerencsém, amiket a 88 Fims adott ki, az úgynevezett Slasher Classic Collection-ön belül, és be kell hogy valljam, mindez idáig nem nagyon találtam köztök olyan alkotást, amit a közepesnél jobbra tudtam volna értékelni. E gyűjteményen belül akadtam rá jelen filmünkre, a Luther the Geek-re is, és elöljáróban csupán annyit tudtam erről a filmről, hogy egy Troma-filmről van szó. Nos, jómagam nem feltétlenül kedvelem a Troma vállalat által kiadott filmeket, még akkor sem, ha csak dicsérni tudom a vállalatot abból a szempontból, hogy anno annak idején (1974-ben), amikor létrejöttek, mi volt az elsődleges szándékuk. Merthogy eme vállalatot azért hoztá... több»
Feszültségből jeles A 2021-es év végén összeállítottam magam számára egy aprócska kis listát azon horrorfilmből, amik kimondottan érdekelnek a 2022-es évben, Az árva előzményfilmje (Orphan: First Kill) is megtalálható azon listán, így adta magát az, hogy kissé felelevenítsem magam számára a 2009-ben bemutatott alkotást.
Valamikor régen volt már szerencsém ehhez a filmhez, be kell hogy valljam, hogy sok jelenetére már nem igazán emlékeztem kristálytisztán, de az megmaradt, hogy milyen szinten tudtam utálni az árva szerepében látható Esther karakterét (akit nem mellesleg kiválóan alakított Isabelle Fuhrman). Utálatom eredete Esther karaktere felé, egyértelműen azért maradt meg annyira az emlékezetemben, mert egy... több»
A vágóhídi mészáros Ismét egy olyan filmet választottam esti szórakozásom tárgyaként, amiben két olyan összetevő is szerepelt, ami reménnyel töltött el az adott produkcióval kapcsolatban. Az első összetevője a 80-as évek horrorfelhozatala (bizonyára elfogult vagyok ezzel kapcsolatban, de valahogy eme időszak horrorfilmjei állnak a szívemhez a legközelebb). Itt bizonyára az úgynevezett nosztalgiafaktor is döntő befolyással bírhat nálam. A másik összetevője pedig a stílusirányzata volt, merthogy eme film is a slasher horrorfilmek táborát erősítette (nemhiába eme produkciót is, a 88 Films adta ki, a Slasher Classic Collection-on belül, Blu-Rayen). Tehát nyugodtan ki mertem volna jelenteni a film megtekintése előtt... több»
Ebben sokkal több is lehetett volna Még a 2021-es év legvégén, összeállítottam egy aprócska kis listát azon horrorfilmekről, amikre kimondottan kíváncsi leszek majd 2022-ben és hát a Fekete telefon is helyet követelt eme listámon. Előjáróban több olyan aspektusa is volt a filmnek, ami miatt úgy éreztem hogy egy kiemelkedő darabja lesz, a 2022-es horrorfilmes felhozatalának a Fekete telefon, de most hogy végre időt tudtam szakítani rá, azt kell hogy írjam, hogy csalódott vagyok a végeredményt látva.
Mikor Hollywood úgy dönt, hogy egy novellát szándékozik filmre vinni, mindig bennem van egy aprócska félelem, hisz sok esetben a novella rövidsége, döntően befolyásolhatja majd a film megítélését. Nos ennél az adaptációnál is megvol... több»
Bújj el és ne sikíts Jelen filmünk is a 80-as évek slasher horrorfilmjeinek tömeggyártásából származik, annyi aprócska különlegességgel, hogy az ismeretsége igencsak csekély (bevallom én is csak akkor találkoztam először ezzel a filmmel, amikor a 88 Films kiadó elkezdte kiadni Blu-Ray-en a Slasher Classic Collection darabjait). Számomra csupán ennyi elég volt ahhoz, hogy jelen filmünk felkeltse a kíváncsiságomat, de be kell alljam, hogy egyáltalán nem volt a filmmel kapcsolatosan magasan az elvárásaim, de amit végül kaptam tőle, az bőven az elfogadható tartományba eset végül. Na de lássuk, hogy mivel is szolgált a Hide and Go Shriek című film.
Már maga a film történetéből is elég erőteljesen érződik az alacsony ... több»
Amikor egy filmből hiányzik az a bizonyos kis plusz dolog Mimic, hogy én menyire szerettem ezt a filmet anno annak idején, amikor először volt szerencsém hozzá (pedig az sem most volt, hisz közel két évtizede volt szerencsém anno beszerezni még videokazettán). Azóta a videokazettás korszak leáldozott és valahogy eme film is kissé a feledés homályába süppedt nálam és talán pont emiatt gondoltam arra a napokban, hogy ideje lenne feleleveníteni az emlékeimet erről a filmről, hogy vajon ennyi év távlatából nézve, miként is vélekednék, Guillermo del Toro eme korai alkotásáról.
A mexikói származású Guillermo del Toro neve, e film elkészítésekor, még egyáltalán nem volt annyira közismert és körberajongott mint most. Hisz ekkor még csupán egy egész estés ... több»
Üdvözöljük újra Silent Hillben! Pár nappal ezelőtt, volt szerencsém egy olyan barátommal megtekinteni a Silent Hill (2006) filmváltozatát, aki kimondottan szereti és ismeri is a film alapjául szolgáló videojátékot. Ezt azért is gondoltam fontosnak, hogy egy olyan barátommal nézzem meg a filmet, aki jól ismeri a játékot is, mert a legtöbb fórumon, az egyik legjobb számítógépes játékadaptációként jellemzik a Silent Hillt. Az, hogy ez a kijelentés mennyire igaz, azt döntse el mindenki maga, de az én tetszésemet elnyerte az első rész. Emiatt úgy gondoltam, miért ne nézném meg a folytatását, a 2012-ben bemutatott Silent Hill: Kinyilatkoztatás 3D-t. Nos, előjáróban csupán annyit a filmről, hogy ismét belefutottam egy olyan folyt... több»
Üdvözöljük Silent Hillben! Ezzel a filmmel a legtöbb fórumon csak úgy szoktam találkozni, hogy talán a legjobb számítógépes játék-adaptáció, ami valaha készült. Mivel jómagam nem igazán szoktam számítógépes játékokkal játszani, így az életemből ez a játék is kimaradt, de a baráti társaságomban van olyan személy, aki kimondottan sok időt tölt, eme szórakoztatási formával. Gondoltam, felteszem neki a kérdést, hogy játszott-e a Silent Hill játékkal, látta-e a belőle készült filmet? Tulajdonképpen a legideálisabb választ kaptam tőle erre a kérdésemre: a játék nagy kedvence, de a film idáig kimaradt neki. Így összeültünk egy baráti filmezésre, ami után pedig egypár behűtött szomjűző társaságában jól ki is tárgyaltuk a láto... több»
Siker után bukás Rengeteg olyan folytatás "büszkélkedhet" azzal a fajta jelzővel, amit legtöbbször csak úgy szoktunk emlegetni: na ezt kár volt folytatni. Magam is így vagyok ezzel a filmmel. Persze megértem a stúdiókat abból a szempontból, hogy ha készítenek egy filmet, ami nem csak kritikai szempontból volt sikeres, de ráadásként még pénzügyileg is kimondottan szépen teljesített, akkor miért is ne próbálkoznának meg azzal, hogy meglovagolják az első filmjük sikerét? Valahol ez volt szerintem az elképzelésük a készítőknek ennél a filmnél is, de be kell hogy valljam, ritkán láttok ennyire pocsék folytatást, egy kimondottan erős előző rész után.
Négy évre a nagy sikerű első The Descent (A barlang) után, 2009... több»
A barlang mélyén Mikor a The Descent (A barlang) című filmet bemutatták, pozitív és dicsőítő kritikák tömkelegével emlegették szinte minden fórumon Neil Marshall rendező, soron következő munkáját és azt kell hogy írjam, részben teljesen jogosan. Amikor megjelent idehaza dvd kiadásban, jómagam is beszereztem és akkor talán még erősebbre is értékeltem volna, mint jelen esetben, merthogy anno annak idején, ha nem is neveztem volna egy formabontó horrorfilmnek, de az adott év horrorfilmes termésének, talán az egyik legkiemelkedőbb alkotását tisztelhették benne a horrorrajongók. De az évek csak teltek a film bemutatása után és hogy mit is képes most, 2022-ben nyújtani a horror műfaján belül, azoknak a nézőknek, a... több»
Ötletes, de csupán ennyi Kimondottan furcsán viszonyulok ehhez a filmhez, merthogy szerintem már évek óta ott pihen a dvd-s polcomon, de szerintem még soha nem néztem meg az elejétől a végéig. Mindig belekezdtem, de vagy meguntam, vagy egyszerűen csak beszundítottam rajta, emiatt pedig folyamatosan csökkent az érdeklődésem a filmmel kapcsolatban (bizonyára kell egyfajta hangulat is ehhez a filmhez). Viszont a napokban végre valahára rávettem magamat a film megtekintésére és azt kell hogy írjam, nem volt annyira könnyű ez. Na de nézzük hogy mit is tartogat a Bosszú az űrből című film.
A film egyik nagy ütőkártyája, maga a rendező személye volt, hisz a kétezres évek legelején, a totális ismeretlenségből vált egyik pil... több»
Veszélyes túrahajókázás Ausztrália vizein Mindig is kedveltem a horror műfaján belül, az úgynevezett állatos horrorfilmeket és ha ez a zsáner találkozik az Ausztrál filmgyártással, akkor kérdés sem lehet, hogy a kíváncsiságom máris tetőfokára hág, az adott produkcióval kapcsolatban. Mivelhogy a szívemhez igencsak közel áll az Ausztrál filmgyártás is és ráadásként a 2007-ben bemutatott A fenevad című krokodilos horrorfilmet, az a bizonyos Greg McLean írta és rendezte, akinek az eddigi filmográfiája, rendszeresen pozitív megítélésű volt számomra, így szinte biztosra vettem, hogy ebben a filmjében sem fogok csalódni. Így is lett! Nézzük hát, hogy mit is tartogat A fenevad című horrorfilm a nézőjének.
Tulajdonképpen az állatos horrorfil... több»
27 A kukorica gyermekei 5: A sikolyok földje (1998)
Soha nem voltam rajongója A kukorica gyermekei horrorfilmes szériának, de még csak kedvelni sem nagyon kedveltem eme filmeket (oké, még úgy az első két részével elvoltam), de az elmúlt egy-két hét során mégiscsak végigvettem az eddigi részeket, és azt kell írjam, nálam ezzel a résszel jutott el a sorozat a mélypontra. Nem azt mondom, hogy szinte nézhetetlenül rossz, de kevés értékelhető pillanata volt. Na de nézzük, hogy mivel is szolgál majd e film azoknak, akik rászánják a kevesebb mint másfél órájukat. Már magával a történetével kapcsolatban is voltak komolyabb gondjaim, hisz míg az első három A kukorica gyermekei résznél fennállt egyfajta folytonosság, illetve a negyedik felvonásban pedi... több»