A ház cuki szelleme A Totoro egy nagyon cuki, ugyanakkor egy remek kis animációs alkotás, miközben nagyszerűen bizonyítja, hogy egy szellemnek nem kell feltétlenül gonosznak lennie, ha már szerepel egy történetben.
A Nauszikaa és a Porco Rosso után továbbra is ismerkedek a Miyazaki filmművészetével, s azt kell mondjam, hogy továbbra is lenyűgözőnek tartom, ahogyan a rendező elmeséli ezeket a történeteket. Azt szokták mondani, hogy a Porco Rosso a leginkább felnőtteknek szóló Miyazaki-mese, nos ezek alapján azt kell mondjam, hogy a Totoro a leginkább gyerekeknek szóló meséje a japán direktornak. Ugyanakkor talán az sem véletlen, hogy a film címszereplője lett a Ghibli Studio emblémája, illetve világszerte az egy... több»
Nem egy világmegváltó film A lesújtó kritikák miatt nem számítottam túl sok jóra a filmmel kapcsolatban. Ehhez képest pozitívan csalódtam, annyira azért nem borzalmas, mint ahogyan beharangozták. Mondjuk tény, hogy nem is a filmtörténelem legmaradandóbb alkotása, de azt hozza, amit egy katasztrófafilmtől elvárhatunk.
Több látványos jelenet van, s igen, kicsit túlteng a CGI, de hát nehéz is lenne máshogy megoldani a „döntsük romba a világot” projektet. Az alapfelvetés, hogy olyan műszereket fejlesztenek ki, amelyek próbálják megvédeni a Földet a természeti katasztrófáktól, elgondolkodtató, az mondjuk egy kicsit kiszámítható volt, hogy egy meghibásodás miatt éppen az ellenkező hatást érik el a kütyük.
A mellékszálak el... több»
Szórakoztató, musicales történet A Glee-vel szerintem bátor dologra vállalkoztak a készítők, ugyanis vannak, akik imádják a musicales történeteket (én közéjük tartozom), de túlsúlyban vannak azok, akik ódzkodnak attól, hogy egy filmben vagy egy sorozatban csak úgy ok nélkül dalra fakadjanak a szereplők.
Érdekes megfigyelni a szereplőket: képviseltetik magukat a feketék, az ázsiaiak, a kerekesszékesek, a homoszexuálisak, a nemi indentitásukban bizonytalanok... Ez nyilván tudatos döntés volt a készítőktől. E mellett pedig az egyes részek igen fontos témákra és sztereotípiákra építenek rá, mint önmagad vagy éppen másság elfogadása, az iskolai zaklatás vagy éppen a megvalósulatlan szerelem. Na meg e mellett fontos szerepet kap... több»
Mi történik a halál után? Annak idején kimaradt ez a film, ám mire nem jó egy remake, ha nem arra, hogy egy elfeledett filmet elővegyen az ember. Az Egyenesen át pont ennek az esete.
A film alapötlete még mai szemmel is érdekesnek mondható: megtapasztalni a halált, járni a túlvilágon (persze csak pár perc erejéig) választ kapva az örök kérdésre: vajon mi vár ott ránk? Aztán jön az, ahogy a szereplők már-már gyerekesen próbálják egymást túllicitálni: pár másodperccel tovább halottnak lenni, mintha ez valami idétlen rekordkísérlet lenne.
Az tény mondjuk, hogy Schumacher egy, a korban nagyon is neves szereplőgárdát tudott összehozni (Kiefer Sutherland, Julia Roberts, Kevin Bacon). Ám számomra ez az egész valahogy mégsem... több»
Kategóriáján belül az egyik legjobb az Apádra ütök és még csak nem is kell erőlködnie érte. Ben Stiller és Robert De Niro együtt valami zseniálisat alkottak, életre keltették a tökéletes macska-egér harcot. Stiller remekül hozza azt a figurát, aki mindennél jobban be akar vágódni a leendő apósnál, de minél jobban erőlködik, annál rosszabbul sülnek el a dolgok. A néző már-már szánja szegény Greget, s közben meg drukkol neki. Ez az, ami miatt működik a történet, hisz a szereplők annyira hitelesek, a történet meg annyira hétköznapi (persze leszámítva a CIA-s részt meg a hazugságvizsgálót), hogy bármelyikünkkel megtörténhetne, hisz ki nem szeretett volna már imponálni valakinek, akinek megtörhet... több»
Sablonos, de érdekes A disco korszak egy igazán izgalmas történet, nem véletlen, hogy ennyiszer megihleti a filmkészítőket. Főleg, hogy az 54 egy tényleg létező szórakozó helynek a pezsgését mutatja be, amelyben csak úgy hemzsegtek a hírességek, így az egyszerű, hétköznapi embernek presztízs kérdést jelentett, hogy ott töltse el az éjszakáit. Mondjuk ahogy a filmből ki is derül, egy átlagos embert nem engedtek be oda, mint ahogy például szegény Mark Ruffalo karaktere is kint maradt (nyugi, Mark, ma már biztos beengednének).
El tudom képzelni, hogy a film nem túloz, ami a hely körüli botrányokat illeti: folyik az alkohol és a drog kereskedelem, nyíltan szexelnek a párok, és közben meg nagyban megy az adócsalás, ... több»
Nagyon a végét járja a sorozat Megmondom őszintén, nem sok értelmét láttam annak, hogy egy újabb Fűrész film kerüljön a mozikba, s ezen a véleményemen az aktuális epizód megnézése sem hozott változást.
Jigsaw (magyar fordításban: Kirakós) a harmadik részben – elméletileg – meghalt, ám azóta négy rész is ékesen bizonyította, hogy egy nem mindennapi sorozatgyilkosról van szó, hiszen így vagy úgy, de mindig sikerül neki újabb áldozatokat találni trancsírozós játékaihoz. A bajba jutott szereplők élet-halál játszmája mellett pedig párhuzamosan fut egy nyomozós vonal, amelynek végén mindig Kirakós, vagy az ő hű követői/segítői állnak (plusz csavarként pedig azt is be lehetett vetni, hogy ez a követő a rendőrséggel is kapcsola... több»
Úttörő klasszikus Kevés olyan film van, amelyre többször hivatkoznak, mint az Óz, a csodák csodája. Judy Garland klasszikusa ezt meg is érdemli, főleg ha azt nézzük, hogy az Elfújta a széllel egy időben jelent meg, s azzal nehéz felvenni a versenyt.
Filmművészeti szempontból abszolút úttörő, ugyanis a technicolor akkoriban még igencsak gyerekcipőben járt, s ahogy Dorothy belép Pöttömföldre, úgy nyílik meg a néző számára is a világ. Szerintem gyönyörű megoldás, ahogy a forgószél után kinyílik a lezuhant ház ajtaja és belépünk egy színpompás világba. Ezzel pedig elválasztja az ragyogó álomvilágot a szürke valóságtól. Magam előtt látom, ahogy a korabeli nézők ültek a moziban és úgy érezték, hogy csodát látnak. (... több»
Ha a musical műfajára gondolunk, akkor rögtön beugrik John Travolta, ahogy a Grease-ben csavarta a csípőjét. Na meg azért ne felejtkezzünk el a Szombat esti lázról sem, ami bemutatja a disco korszak minden szépségét és mocskát.
Travolta jól tette, hogy a klasszikus zenés filmjei után a Hajlakkal tért vissza a műfajhoz, még ha el is tekintünk attól, hogy nem férfit játszik, hanem egy elkeseredett duci háziasszony bőrébe bújik. Kíváncsi vagyok mi volt az első gondolata, amikor megtalálták ezzel a szereppel.
Tracy Turnblad története legalább akkora klasszikus, mint a Grease. Egy kedves kis sztori színes kosztümökkel és színpompás díszletekkel, na meg nem mindennapi színészekkel. Zac Efron a Hig... több»
Agymenés ÓÓÓ, anyám! Nem tudom szavakba tudom-e önteni azt, amit most érzek, hogy láttam a filmet. De azt tudom, hogy most vagy soha, mert erről a filmről csak azon melegében lehet véleményt formálni, ha egy napot is vársz, már annyira összezavarja az agyadat, hogy képtelen leszel rá.
Ha valaki feltenné a kérdést, hogy miről szólt az anyám! nem tudnék rá válaszolni, meg merem kockáztatni, hogy még maguk a színészek sem kaptak kézzel fogható magyarázatot a kedves rendező úrtól arra vonatkozólag, hogy mit szeretett volna kifejezni ezzel a történettel, amely egy igazi agymenés. Egyelőre azt nem tudom eldönteni, hogy egy zseniális agymenés vagy pedig valami, amivel csak egy óriási botrányt akart kavarni ... több»
Gordon Zsigmond nyomoz Kondor Vilmos regényét nem olvastam, de tervezem! Viszont talán jobb is így, hiszen így tudtam élvezni a filmet, ami nyilván nem tudta felülmúlni az alapművet… De nem is kell neki, hiszen más műfaj.
Számomra sikerült megteremteni a noiros hangulatot, a korábrázolás izgalmas, egy olyan korszakot mutat be, amelyről nem sok információval rendelkezünk. Nem bonyolódik bele a történelmi magyarázatokba, nem ez a célja, csupán annyit tudunk, hogy Gömbös éppen most halt meg, s e miatt senkit nem érdekel egy holtan talált zsidó örömlány meggyilkolásának története. Egyedül Gordon Zsigmondot, aki igazi szenvedéllyel próbálja felgöngyölíteni az ügyet, s még attól sem ijed meg, hogy ennek érdekében igazi... több»
Az Aranyélet volt az első magyar sorozat, ami igazán felkeltette a figyelmemet. Már-már nemzetközi színvonalúnak érzem és ez óriási szó. Az azonban bizonyos, hogy külföldön nem jelentené ugyanazt, mint Magyarországon. Tele van ugyanis tipikusan magyar "mutyikkal", vagy ahogy a kritikák nevezik "aranyéletizmusokkal", amelyeket szerintem csak mi, magyarok érthetünk meg igazán. Egy csomó olyan dologgal foglalkozik, amely a '90-es évek meggazdagodni vágyó társadalmi rétegét mozgatta. Persze minden el van túlozva benne, de pont ettől válik olyan izgalmassá.
A színészek egytől-egyig tökéletesek, a tapasztalt "nagykutyák" mellett (Ónodi, Anger), az újoncok (Olasz Renátó és Döbrösi Laura) is remekül... több»
Megrekedt az egész a norvég hóban Nem olvastam még skandináv krimit, de hallottam az egyedi, borongós hangulatukról, amelyet véleményem szerint ez az adaptáció nem tudott megfelelően visszaadni. Láttuk persze a gyönyörű skandináv tájakat és szinte éreztük a hideget, ahogy folyamatosan esett a hó, de ennél többet nem kaptunk a borongós hangulatból.
Sok véleményben írják, hogy a regény ad igazi magyarázatot arra, hogy milyen motivációk húzódnak a történetben ábrázolt gyilkosság mögött. Az azonban semmiképpen nem pozitívum, ha egy film az alapműve nélkül nem tudja megállni a helyét. Bennem nem hagyott különösebb hiányérzetet a film (talán csak a J.K.Simmons karaktere körüli piszkos ügyet nem értettem teljesen), bár az tény, ho... több»
Egy igazán izgalmas sorozat a Döglött akták, ami igényesen van elkészítve. Jó alapötlet egy olyan nyomozócsoport munkáját bemutatni, ami nem a friss ügyekre koncentrál, hanem még akár 80 évvel ezelőtti bűntényeket is felgöngyölítenek. Persze a valóságban ez túl szép, hogy igaz legyen, ha napjaink igazságszolgáltatását nézzük, akkor még néha a friss bűnesetekre sem jut idő és pénz, nem hogy olyanokra, amelyeknek talán már az érintettjei sem élnek. Ennek ellenére érdekes látni, hogyan bukkannak fel több évtized után is a nyomok, s persze a rossz fiúk mindig megkapják a méltó büntetésüket.
Még arra is figyeltek a készítők, hogy a sorozatban hallható zenék tükrözzék a bűntény idején népszerű slá... több»
Ez a film nálam egyértelműen beletartozik a bűnös élvezetek kategóriájába. Vagy hogy másképp fogalmazzak: annyira rossz, hogy az már jó.
Butácska történet, naiv kiskamaszokkal, akik most próbálják felfedezni az első szerelmet, a testüket és mindazt az érzést, ami a felnőtté váláshoz kapcsolódik. A csajok bandába verődve kínosan vigyorognak és "smárfokozatokat" találnak ki. A főszereplő egy végtelenül bizonytalan lány, aki folyton kínosabbnál-kínosabb jelenetekbe keveri saját magát. Na, ennél lejjebb már nincs, gondolhatnánk.
De ha jobban belegondolunk, a film csak azt az élethelyzetet mutatja be, amelyen mindenki átesett, aki volt már kamasz. S pont emiatt lesz hiteles a film, ráadásul még e... több»
Nagyobb volt a füstje, mint a lángja Mostanában sok film kapcsán kezdem így a véleményemet, de ezúttal sem tudom megállni: szóval az van, hogy nekem ez a film is amolyan „hát nem is tudom”… kategória.
Egyrészt örülök, hogy a Szárnyas fejvadász folytatása nemcsak a szemre, hanem az agyra is kíván hatni, akárcsak az elődje, ám abban biztos vagyok, hogy hiába az elmélkedés, ezt a filmet sokkal feszesebben is meg lehetett volna alkotni. Időnként valóban azt éreztem, hogy ez a művészfilmekre hajazó attitűd az egész összképnek a rovására megy. Félreértés ne essék, szeretem, ha egy film gondolkodásra késztet, de a Szárnyas fejvadász 2049 az elnyújtott jeleneteivel inkább altatott, mintsem gondolkodtatott (teszem hozzá, hogy moziterem... több»
Én nagyon szerettem a The Spectacular Now-t, már csak a két főszereplő miatt is, akik sokkal hitelesebbek szerelmes párként, mint ellenségként (mint a Beavatottban). Ahogy mondani szokták: nagyon helyesek együtt :)
A sztori amúgy semmi olyat nem ad, amit már nem láthattunk volna: Van egy lány, aki igazi szürke kisegér, na és egy jópofa srác, aki páratlan humorával és az élethez való laza hozzáállásával vesz le minden csajt a lábáról. Persze már a legeslegelejétől érezhető, hogy ezzel a lazasággal leplezni próbál valamit, majd aztán kissé felületesen érinti is a film a problémát Sutterről és a hamis (vagy inkább nem létező) apa képéről. A Sutter anyját alakító Jennifer Jason Leigh-t pont egy ... több»
A film, amelyben mindenki író. Szerencsére ennek ellenére nem ment át teljesen elvont művészieskedő történetbe, hanem a karakterek meg tudtak maradni a maguk hétköznapiságában.
Nat Wolff Papírvárosok-beli karakteréhez hasonló szerepben látható, akinek egyetlen vágya, hogy szerelme, aki nem mellesleg egy igazi balhés csajszi, észre vegye őt. Nővére, akit a számomra még mindig kissé ellentmondásos Lily Collins alakít, pedig dacos kamasz módjára küzd az anyjával, aki elhagyta a családot egy új szerelem miatt. Közben pedig lefekszik minden sráccal, aki szembejön vele az utcán, egészen addig míg meg nem ismerkedik a Logan Lerman által alakított jó fiúval. Na és még nem is említettem Greg Kinnear ... több»
Sci-fi köntösbe bújtatott film noir Első nézésre nem nyűgözött le a film. Ez nyilván abból is ered, hogy a Szárnyas fejvadász nézésekor egy pillanatra sem kalandozhatnak el az ember gondolatai. Ha egyetlen részlet felett elsiklik a figyelmed, már nem fogod megérteni a sztorit. Másodjára, mikor már ennek tudatában futottam újra neki, már láttam benne a pozitívumokat.
Az 1980-as évek elején már komolyan érdekelte a filmművészetet a robotok és emberek viszonya (1984-ben megjelenik az első Terminátor film, s onnantól kezdve nem is nagyon lesz megállás ezen a téren), a Szárnyas fejvadász azonban mindenképpen előfutár abban az értelemben, ahogy a mesterséges intelligenciának témaköréhez nyúl. Lehetnek-e érzései egy replikánsnak? Kép... több»
Érdekes megközelítésű karriertörténet Na, végre egy olyan film, amelynek jobban tetszik a magyar címe, mint az eredeti. Persze első hallásra furcsának tűnhet, de bizony, ahogy a történet is igazolja (s valószínűleg a történelem is) Himmler nem lett volna képes ilyen karriert befutni Heydrich agya nélkül. Nélküle nem lett volna wannseei konferencia, amelyen több ezer zsidót küldtek a halálba, na és a „végső megoldás”, az Endlösung sem készült volna el, amelynek a végső verzióját maga Heydrich nyújtja át halálos ágyán Himmlernek (legalábbis a film szerint). Persze az már más kérdés, hogy mennyivel jobb lett volna a világnak, ha nem lett volna ekkora összhang e között a két férfi között…
Na de visszatérve a filmre. Érdekes szerkesz... több»
90 Totoro - A varázserdő titka (1988)
A Totoro egy nagyon cuki, ugyanakkor egy remek kis animációs alkotás, miközben nagyszerűen bizonyítja, hogy egy szellemnek nem kell feltétlenül gonosznak lennie, ha már szerepel egy történetben. A Nauszikaa és a Porco Rosso után továbbra is ismerkedek a Miyazaki filmművészetével, s azt kell mondjam, hogy továbbra is lenyűgözőnek tartom, ahogyan a rendező elmeséli ezeket a történeteket. Azt szokták mondani, hogy a Porco Rosso a leginkább felnőtteknek szóló Miyazaki-mese, nos ezek alapján azt kell mondjam, hogy a Totoro a leginkább gyerekeknek szóló meséje a japán direktornak. Ugyanakkor talán az sem véletlen, hogy a film címszereplője lett a Ghibli Studio emblémája, illetve világszerte az egy... több»