Horrornak kevés... Horrornak kevés, de így is működik. Röviden tömören így tudnám összefoglalni az új AZ-t, amely természetesen ijesztőbbre sikeredett, mint a ’90-es eredeti, de úgy tűnik, sikerült megedződnünk abban a tekintetben, hogy egy horrorfilm nézése során mitől ijedünk meg, s mitől nem. Afelől nincs kétségem, hogy a Bill Skarsgard-féle Pennywise is egy ikonikus bohóc lesz az idők folyamán, akárcsak a Tim Curry-féle, de az új AZ nem ettől vált különlegessé számunkra. A filmet egyértelműen az ügyesen megírt gyerekkarakterek emelik az átlag horrorok fölé. Szinte mindegyik gyerekszereplőnek nagyszerű dumája van, de az én kedvencem egyértelműen Eddie, aki állandóan problémázik azon, hogy valami betegséget ... több»
Azok a boldog hatvanas évek Valamikor a Made in Hungária idejében kezdett fellendülni a magyar filmipar, legalábbis számomra. Ezzel a filmmel az is tud azonosulni, aki nem a rock'n'roll kor gyermeke, ugyanis történeteket hallottunk a szüleinktől róla vagy ha más nem, mindenki járt már retro buliban, ahol ilyen vagy ehhez hasonló zenékre roptuk hajnalig. Én a magam részéről még jobban is szeretek erre a fajta zenére táncolni, mint mondjuk egy coronita válogatásra.
Na, de visszatérve a filmre: felvonul benne a magyar színjátszás krémje (fiatalok és "öregek" egyaránt), s a főszerepben ott van Szabó Kimmel Tamás, akit sose lehet megunni, mellette pedig olyan tehetségek, mint Fenyő Iván, Kovács Lehel vagy éppen Szente Vajk,... több»
A Hirtelen 30 szerintem egy jól sikerült vígjáték, amelyben megismerhetjük Jennifer Garner komikus oldalát is a sok szexi akcióhősnős film után. S meg kell, hogy mondjam, sziporkázik ebben a filmben, ahol el kell hitetnie a nézővel, hogy ő egy tizenhárom éves lány egy harminc éves nő bőrében, akiről mindenki azt hiszi, hogy csalfa és beképzelt. Garner olyan természetességgel rázza ki a kisujjából ezt a szerepet, hogy azt öröm nézni. Filmbéli partnere Mark Ruffalo, aki mára már egy igazi A-kategóriás színésszé nőtte ki magát, ám én ebben a filmben láttam először és talán a legtöbbször is (köszönhetően annak, hogy a Hirtelen 30 is egy olyan film, amelyet szinte másfél hetente lead valamely tv-... több»
Ó, anyám, ez kínos! Na, ez a film több, mint kínos. S mi még moziban akartuk megnézni annak idején, utólag nagyon örülök, hogy nem tettük.
Goldie Hawn egy igazi színész legenda, aki karrierje csúcsán maga volt a csupa nagybetűs KOMIKA. Számos filmjében bizonyította ezt: bár nekem az abszolút kedvenc a Kurt Russell-lel közös A vasmacska kölykei. Fénye még a mai napig nem hunyt ki teljesen, de sajnos a túlzásba vitt plasztikai műtétek sokat rontanak a filmélményen is, ugyanis kedvenc nevettetőnk mimikája nem a régi.
Amy Schumer pedig határozottan arra hajt, hogy ő legyen Hollywood ügyeletes KOMIKÁJA, ám engem eddig erről egyáltalán nem tudott meggyőzni, már a sokak által az egekig magasztalt Kész katasztrófán ... több»
Életmentő macska Még nincs egy éve, hogy Bob és gazdájának különleges története magával ragadott olvasás közben, így amikor megtudtam, hogy filmet is készítenek belőle, nagyon megörültem neki. Mert ha valaminek, akkor ennek a történetnek filmvásznon a helye.
Talán kissé túlzásnak tűnhet, hogy egy macska menti meg egy bajba került, a drogról éppen leszokó-félben lévő hajléktalan srác életét, aki utcazenélésből próbálja eltartani magát, egészen addig, amíg be nem toppan az életébe Bob, az utcamacska. Hát bizony, ezentúl már nemcsak önmagáról kell Jamesnek gondoskodnia, hanem egy vörös kis jószágról is, s ahogy a filmben is elhangzik, a szeretet bizony nem pénzfüggő. Aztán képbe jön persze az embereknek azon al... több»
Nem az év horrorfilmje, ennek ellenére kellemes meglepetés Tavaly A zátony című film kicsit visszahozta a cápás (horror)filmek „dicsfényét”, így már talán nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy ha arról van szó, hogy akár egy, akár több cápa kap főszerepet egy filmben, akkor nem csak a Zs-kategóriás alkotások jutnak eszünkbe (Sharknado-széria, Megacápa vs Óriáspolip és társaik).
Azt én is elismerem, hogy az ilyen jellegű filmeknél még mindig Spielberg mozija a legjobb, de azt is rögtön hozzá kell tennem, hogy a 47 méter mélyen nem teljesít rosszul, a lehetőségeit kimaxolja, bizonyos elemeiben pedig szerintem még jobban is teljesít, mint pl. A zátony. Mire is gondolok?
Nagyon jól adagolja és viszi végig azt a fojtogató érzést és azt a kilátástalanságot, ... több»
Hollywoodian rózsaszín Az Újra otthon annyira hollywood-i, hogy ennél már nem is lehetne rózsaszínebb. Ami alapvetően nem baj, sőt, néha jól is esnek az ilyen filmek, de nehezen lehet komolyan venni őket.
Már az alapfelvetés is eléggé valószínűtlen: 40-es anyuka elmegy bulizni és felszed egy nála 20 évvel fiatalabb srácot – eddig még el is hiszem, hogy megtörténhet – de ami egy éjszakának indul az együttélés lesz, mert 40-esünk dögös, filmsztár anyukájának eszébe jut, hogy miért is ne költözhetne be a három hajléktalan művész srác a szuperkéróba, amit Oscar-díjas, nőcsábász apu hagyott a lányára. S persze innentől beindul a buli: titkos összebújások, a kislányok a három fiúra már apjuk helyett apjukként tekinten... több»
5* Nálam ez volt az abszolút csillagos ötös film, s határozottan nem csak azért, mert macskabolond vagyok. Bár tény, hogy minden egyes kis élőlényben, amelyet a film által megismerhettünk, felfedezni véltem hasonlóságot a saját cicáimmal: akár a bundájukat, akár valamely tulajdonságukat nézve, így különösen kedves volt a szívemnek. A macska számomra szimbólum, ahogy az isztambuli emberek számára is az.
Már kutatók is bebizonyították, hogy a macskák dorombolásának nyugtató ereje van, ezt minden gazdi saját bőrén tapasztalja, a film pedig csak még jobban megerősített ebben az érzésben. Sőt! A filmben megismert emberek közül többen elmondták, hogy a macskáknak köszönhetik a gyógyulást, s igen, oly... több»
Szórakoztató Néha kell egy ilyen is…. a viccelődő, májerkodó akció-vígjátékokat kedvelem, van pár nagy kedvencem is a zsánerből, s a Sokkal több mint testőrben talán épp az a legjobb, hogy nem akar többnek látszódni, ami. Szinte non-stop verbális adok-kapok két, szakmájában profi (egy testőr és egy bérgyilkos) között, akik persze a sztori elején nem is akarnak egy hullámhosszon lenni, ám az események hatására együttműködnek, sőt még haverok is lesznek. Persze, ez egy buddy-movie alapséma, és beskatulyázhatnánk szóban forgó filmünket a tucat akció-vígjátékok népes táborába, de egy valami biztos: tud szórakoztatni, azt legalább jól csinálja, és az ilyesmi egy dolgos hétköznap után valljuk be, úgy kell, min... több»
A vége sajnos nem ütött Francis Ford Coppola lánya, Sofia szépen kikupálódott mint filmrendező, s néhány igazán érdekes és izgalmas film után (Öngyilkos szüzek, Elveszett jelentés, Marie Antoinette) előállt egy „művészfilmes” darabbal, amelyért Cannes-ban el is hozta a Legjobb rendezőnek járó díjat. De milyen is ez a Csábítás, vagy úgy is kérdezhetném: ki kit fog/akar elcsábítani?
Az amerikai polgárháború idején járunk, a déliek területén. Adva van egy, a háborútól elzárt iskola két felnőtt hölggyel és négy ifjú leányzóval, s ők köszönik szépen, élnék is a megszokott mindennapjaikat (francia nyelvórákkal, kertészkedéssel, hímzéssel stb.) csakhogy az egyik kishölgy megtalálja a kertben az északiak oldalán harcoló t... több»
A 2017-es felhozatal egyik legjobbika Újra itt van minden majmok legnagyobbika, Kong, s visszakanyarodunk a kezdetek kezdetéhez: vietnami háború idején játszódó sztori, eldugott őserdő, furcsa (és nagy termetű) lények, és a legfőbb gonosz: az emberiség. Mindez megspékelve korunk számítógépes technikájával és itt jön a lényeg: kapunk egy rendkívül látványos, CGI-os "popcorn-mozis" menetet, de azt el kell ismernem: a film látványvilága pazar, az idei felhozatalból az egyik legjobb. Az óriáslények már-már egy Verne-műből is előmászhattak volna, kivitelezésük pedig profi (nemcsak ha Kongra gondolunk, hanem mondjuk az óriáspókra vagy a bivalyokra), talán egyedül a gyíkszerű lényeknél vitték túlzásba a CGI-t, így nem lettek túl valósá... több»
Mint egy western... Nem láttam még túl sok western filmet, de valahogy nem ragad magával az a világ, amiben az emberek bazári majomként lövöldöznek, hogy aztán egy pillanat alatt holtan essenek össze. Közben pedig a helyiek - mint egy gladiátor küzdelmet - tátott szájjal figyelik, hogy mi történik. Legtöbben azért, mert ez az egyetlen "szórakozás" a kisvárosban, míg mások azt várják, hogy elsőként tudják lerángatni a hulláról a drágának tűnő övcsatot vagy kihúzni az aranyfogait. A Gyorsabb a halálnál esetében mondjuk a helyieket a lövő párbaj által nyújtott alantas élvezetek mellett egy magasztosabb cél is mozgatja, nevezetesen, hogy a zsarnokoskodó és kegyetlen "polgármestert", Herodot eltegyék láb alól. Ennek... több»
A nyugati világ kritikája Joel Schumacher mielőtt még leírta volna magát a Batman és Robin című filmjével, megcsinálta ezt a roppant érdekes és izgalmas filmet két remek színésszel (Michael Douglas és Robert Duvall) és nem kevés társadalomkritikával.
Michael Douglas karakterében, William Fosterben kicsit az az érzésem, hogy sikerült a nyugati átlag középosztálybeli emberek minden frusztrációját belesűríteni. Bizony az olyan dolgok, mint a hőség, a dugó, a hazug reklámok, és összefoglalóan az apróságokon való fennakadások sorozata együttes erővel oda vezet, hogy egyszerű ember már nem tudja továbbra is lenyelni a békát, egyszer csak feláll, s azt mondja: „Elég volt, többet nem szórakoztok velem!” És akkor kezdetét ve... több»
Gyász Nem tudom eldönteni, hogy szerettem-e a filmet vagy sem. Kezdetben egy kicsit zavarosnak éreztem, aztán rájöttem, hogy pont emiatt kell mégis szeretnem.
Gyllenhaal mindig nagyon jó, amikor ilyen különc karaktereket osztanak rá, mint amilyen Davis is, aki egy egészen különleges gyászfolyamatot él át a filmben.
Kezdetben nem tudjuk hova tenni a viselkedését, érzéketlenül éli tovább a mindennapjait, miután fiatal feleségét egy szörnyű autó balesetben elveszti, s ráadásul ő is ott ül a kocsiban és egy karcolás nélkül megússza. Aztán másnap (látszólag) úgy tesz, mintha mi sem történt volna, ugyanúgy bemegy dolgozni, s a legnagyobb gondja az, hogy panaszt tegyen egy édességautomata forgalmazójáná... több»
Ami jól áll a színpadon, az nem biztos, hogy működik a filmvásznon... A film tökéletes példája annak, hogy ami jól áll a színpadon, az nem biztos, hogy működik a filmvásznon.
A Producereket még évekkel ezelőtt volt szerencsém látni a Madách Színházban Gálvölgyi Jánossal, Nagy Sándorral és Ladinek Judittal a főszerepben, s mondanom se kell, hogy egyszerűen imádtam. Mind a színészi alakításokban, mind a kosztümökben, mind a színpadképben és természetesen a dalokban is grandiózusat alkottak a művészek, s még napokkal az előadás után is a fülemben csengtek a dallamok.
A filmet nézve hasonló látványvilág tárult elém, a díszletek, a kosztümök egyértelműen Broadway hatást keltettek. Ami azonban a színpadon jól mutat, az olykor gagyinak hathat a filmvásznon: s ez saj... több»
Szenzációs, maradandó alkotás A Maléna egy mérhetetlenül összetett alkotás, amelyet bármely oldaláról vizsgálunk, mindenképpen maradandót alkotott a filmvilágban. Nem véletlenül hivatkoznak rá olyan sűrűn, az idő múlásával pedig csak egyre inkább felemelkedik a klasszikusok sorába.
Ha a film felütését nézzük, s magát az elbeszélőt, Renatot egy 12 éves fiút, akkor a történet középpontjában egy szexualitását éppen felfedező kamasz kerül, akinek titkos álma az olasz kisváros legszebb nője lesz, Maléna, aki után minden férfi megfordul az utcán, még az is, akinek a vallása vagy éppen a családi állapota ezt nem engedné meg. Renato szemszögén keresztül egy kedves kis történetet ismerünk meg egy tizenéves reakciójáról a női test... több»
Üzenet Amerikáról Amikor Jarmusch legutóbbi filmjéről, a Patersonról olvastam, feltűnt, mennyien írják azt, hogy a rendező 2016-os filmje visszakanyarodás a pályakezdéshez, főleg ehhez az 1984-es filmjéhez. Mindkét filmmel a hátam mögött a fenti állítást én is csak megerősíteni tudom: egyszerű, minimális eszköztár, hétköznapi, karakterközpontú történet, lassú tempóban hömpölygő történetvezetés. Ezt éreztem a Paterson és a Florida, a paradicsom esetében egyaránt. Ami azonban még feltűnőbb volt, hogy Jarmusch e korai filmje nincs másfél óra, mégis olyan lassan halad (ki is mondhatjuk: izgalmakban nem dúskál), hogy minden egyes perce kétszer olyan hosszúnak tűnik, amelyre még rá is erősít az, hogy a vágások egy ... több»
Ebben mi az ijesztő? A remake körüli felhajtás kellőképp kíváncsivá tett minket az Az eredeti adaptációjára, így nemrégiben megnéztük. Elöljáróban leszögezném, hogy én nem láttam kiskoromban, emiatt pedig nem alakult ki az a fajta „bohócfóbiám”, amelyet állítólag ez az alkotás nyújt. Huszonéves fejjel viszont inkább a vicc kategóriájához közelít az idejétmúlt effektjeivel és az előre látható jumpscare-ekkel. Horrorként tehát nem tudott funkcionálni számomra az 1990-es Az, s csak reménykedni tudok benne (de az előzetesek alapján biztosan így lesz), hogy az új változata azért ennél ijesztőbbre sikerül. Ha a mai szemmel megmosolyogtató trükköktől eltekintek, akkor viszont kiemelném a történetvezetését a filmnek, ah... több»
"Leélsz egy hosszú életet bezárva, vagy egyetlen napot élsz, de akkor igazán?" Mostanság szeretem azokat a filmeket, amik tinédzserekkel történnek, akik drámai élethelyzetben vannak. Akadt egy pár jól sikerült darab az elmúlt időszakban (hogy csak a legjobbat említsem: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni).
A Minden, mindenben minden megvolt ahhoz, hogy méltó utódja legyen az elődeinek. Romantika, szimpatikus szereplők, kellő mennyiségű humorral vegyített drámai szituáció: Két tinédzser, akik először ízlelik meg a szerelmet, ám a lány betegsége miatt minden megtett lépés után egyet vissza kell lépniük, hiszen még egyetlen a házon kívül töltött pillanat is az életébe kerülhet. A szereplők kellő szimpátiát keltenek a nézőben, hogy aztán drukkoljunk nekik, hogy sikerülj... több»
79 Az (2017)
Horrornak kevés, de így is működik. Röviden tömören így tudnám összefoglalni az új AZ-t, amely természetesen ijesztőbbre sikeredett, mint a ’90-es eredeti, de úgy tűnik, sikerült megedződnünk abban a tekintetben, hogy egy horrorfilm nézése során mitől ijedünk meg, s mitől nem. Afelől nincs kétségem, hogy a Bill Skarsgard-féle Pennywise is egy ikonikus bohóc lesz az idők folyamán, akárcsak a Tim Curry-féle, de az új AZ nem ettől vált különlegessé számunkra. A filmet egyértelműen az ügyesen megírt gyerekkarakterek emelik az átlag horrorok fölé. Szinte mindegyik gyerekszereplőnek nagyszerű dumája van, de az én kedvencem egyértelműen Eddie, aki állandóan problémázik azon, hogy valami betegséget ... több»