Irány az olimpia! Bizony, annak idején négy elszánt jamaicai sportoló úgy döntött, hogy elindul az olimpián. Ezen persze nem is lepődnénk meg, hiszen futni tudnak a jamaicaiak, ott van a nyári olimpia, rövid és hosszútáv, futkározzanak csak. Csakhogy a dolgok állása úgy hozza, hogy a téli olimpián akarnak indulni, azon belül is bobozni akarnak. Jamaicában, ahol ha 20 Celsius fokot mutat a hőmérő, akkor már fáznak?
Hát igen. Az elsőre szürreálisnak tűnő ötlet persze nem légből kapott, a ’80-as években ez valóban megtörtént, s ha már mindezt filmre is adaptáljuk, keresve sem találnánk jobb műfajt a vígjátéknál (na jó, talán a dokumentumfilm még ilyen lenne, de ettől most tekintsünk el), hiszen valljuk be: a ja... több»
Küzdelem az életben maradásért Nyomasztó hangulat, miközben egy csodálatosan elmesélt apa-fia kapcsolatot nézhetünk végig közel két órában. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem Az út nézése közben.
Valahol a jövőben járunk, a Föld a pusztulás szélén, minden szürke, a levegőt rossz belélegezni, ember embernek a farkasa lett, a mindennapi élelemért is élet-halál harcot kell vívni. Mondhatni, hogy a posztapokaliptikus filmek alapsémáit kapjuk, ám ahogy az előbb is említettem: remek a hangulatteremtés, egyből magába rántja a nézőt, miközben azt nézhetjük, hogy egy apa és a fia küzd az életben maradásért, kegyetlen harcok árán tudnak csak eljutni A-ból B-be. A szürke, baljós környezetben nemcsak a természet pusztul, hane... több»
Foci és cigányság A film nézése előtt/közben azon gondolkodtam, hogy lehet-e attól jó egy film, hogy egy fontos témát illeszt a cselekményének középpontjába. A Brazilok ugyanis a társadalmunk egy igencsak megosztó problémát mutat be nagyközönségnek szánt, bő másfél órás vígjáték keretében. A készítők bátorsága valóban dicsérendő, de a kivitelezés több pontján is hibát vélem felfedezni, emiatt pedig kissé keserű a szájíz.
Azt én is remek ötletnek tartom, hogy a cigányságról, s a hozzájuk kapcsolódó társadalmi hozzáállásról, sztereotípiákról filmet készítsünk, a vígjátékkal sincs önmagában probléma, az meg a pláné, hogy a történet fő konfliktusát a falu futballpályájára helyezi a film (megspékelve egy kis szere... több»
A 80-as évek hangulata Schwarzeneggerrel A karácsonyi eszem-iszom és kötelező „ünnepek alatt vetített” filmeket néha jó ellensúlyozni egy ilyen disztópikus alkotással, mint például A menekülő ember, a fénykorát élő Arnold Schwarzeneggerrel a főszerepben (már túl vagyunk a Terminátor első részén, a Conan filmeken és a Kommandón, s ugyancsak 1987-ben mutatták be a Ragadozót is). Érdekes, hogy az alap egy Stephen King-regény, s bár én egyetlen írását sem olvastam Kingnek, jelen mű témája nagyon érdekes, azt persze nem tudom, hogy a kész film mennyire maradt „regényhű”. Külön érdekes, hogy a filmben/könyvben lefestett jövő épp 2017-ben játszódik, s bár akad egy-két igen hajmeresztő műsor a tévében, azért annak örülhetünk, hogy egy „men... több»
Életszagú romkom A film arra a klasszikus kérdésre keresi a választ, hogy létezik-e barátság férfi és nő között. Ha állást kellene foglalnom ebben a kérdésben, akkor én is Harry véleménye mellett tenném le a voksomat. Persze létezhetnek kivételek, de csak nagyon elvétve.
Rátérve a filmre: igen, a 80-as, 90-es években még tudtak élvezhető romantikus vígjátékokat csinálni, a Harry és Sally az egyik legjobb a kategóriájában, amelyben nyilván nagy szerepe van a színészeknek: Meg Ryan a műfaj egyik legnevesebb képviselője, s meg kell hagyni, hogy gyönyörű ebben a filmben (ez azóta a semmivé lett, hála nem kevés plasztikai műtétének). Ő tipikusan azt a stílust képviseli, amellyel el lehetett adni a romkomokat, a s... több»
Folyamatosan alulmúlja önmagát Jajj, ez a film… pedig annak idején elgondolkodtunk azon, hogy moziban nézzük meg (aztán mégis a Dunkirk és az új Pókember film javára döntöttünk, milyen jól tettük). Nemrég sikerült megnéznünk ezt a „remekművet”, de sajnos ezen nincs mit szépíteni: sejtettük, hogy egy marhaság lesz, de a kezdeti bénázásokat sikerült folyamatosan alulmúlnia. Pedig lehetett volna egy jó kis agykikapcsolós filmet is összehozni az alapfelállásból, de ez elúszott…
Persze lehetne jönni azzal, hogy annak idején a sorozat sem a művészi igényességének köszönhette népszerűségét, sokkal inkább a kidolgozott felsőtestek és női idomok (illetve az ezekről készített lassított felvételek) tömkelegének, amelyekből természet... több»
Ez is egy "hát, nem tudom" film Abban teljes mértékben egyetértek, hogy a Star Wars aktuális epizódja egy nagyon megosztó filmre sikeredett. Nekem annak idején nem volt gondom az Ébredő Erővel és a Zsivány Egyest pedig egy különösen jól sikerült epizódnak tartom, de az Utolsó Jedikkel rengeteg problémám van, annak ellenére, hogy bizonyos részei, szegmensei tetszettek. Egyrészt a film „varázsa” (hangulat, látványvilág, zene) még mindig működik, sőt, kimondottan jó humora van, a poénok jól vannak adagolva. Valahogy még is úgy hagytam el a mozit, hogy hiányérzetem van.
Leginkább azt emelném ki, hogy hiába hozott be új karaktereket a film, a többsége kihasználatlan maradt. Ennek legnagyobb elszenvedője Benicio del Toro, akire ... több»
Mindig újra lehet kezdeni A film nézése közben magától értetődően felidéződött bennem a Millió dolláros bébi, valamint helyenként a Hajsza a győzelemért is. A Millió dolláros bébi is egy sportoló karriertörténetét dolgozza fel, amely egészen bravúrosan halad, majd egy végzetes balesettel minden összetörik. A különbség annyi, hogy míg Maggie élete ezen a ponton véget ér, s szó sem lehet arról, hogy valaha újra ringbe szállhat, addig a Vasakarat éppen abból nyeri a drámaiságát, ahogy Vinny harcol azért, hogy újra bokszolhasson. S innen a kapcsolódás a Hajsza a győzelmérhez, ugyanis Niki Lauda sem adta fel a balesete után, sőt még többszörös világbajnok is lett.
Egyes jeleneteket szabályosan rossz volt nézni, amikor pél... több»
Lehull a lepel A filmet tavaly tavasszal láttam először, s emlékszem, hogy akkor is letaglózott a befejezés, illetve az a végtelenül precíz történetvezetés, amely a végkifejletnél éri el a csúcsát. Akkor, valamiért nem írtam meg a véleményemet Thomas McCarthy-alkotásáról, ám pár napja újranézve, emlékeimet is felfrissítve pótlom ezt a hiányosságot.
A téma iszonyúan kényes (és igaz történeten alapul), egy ilyenről filmet forgatni egyenesen vakmerőség, s mindezek után egy valóban jó filmet megalkotni szinte lehetetlen. Vagy mégsem? A Spotlight – Egy nyomozás részletei bizonyos szempontból olyan, mint egy oknyomozó riport: aprólékos, lényegre törő, sallangmentes, s a végén üt egy akkorát, hogy az két Oscar-sz... több»
Korrekt mozi Azt már többször leírtuk, hogy nem vagyunk képregény/szuperhősfilm fanok, s bár idén meglepő módon volt két zsánerbeli alkotás (a Galaxis őrzői Vol. 2 és a Pókember: Hazatérés), amely tetszett, de az igazi még mindig várat magára. Mindezek fényében azt kell mondjam, hogy a Thor: Ragnarök már egész jó úton haladt ahhoz, hogy a kedvenc szuperhősös mozim legyen (ez már azért is érdekes, mert a mennydörgés istenének első két kalandja finom szólva sem nyerte el a tetszésemet). Talán a hangulatos előzetesek, talán a rendező személye, nem tudom, de ennek a filmnek szinte minden egyes percét élveztem, s ne felejtsük el, hogy egy 130 perces menetről van szó! Lássuk a részleteket:
Az első két Thor fil... több»
A világ legjobb detektívjének kalandja Egyfelől könnyű dolga volt a készítőknek, hiszen Agatha Christie gondoskodott az erős alaptörténetről, másfelől viszont pont ez okozta a nehézséget, hiszen klasszikus műről van szó, amit már több ízben feldolgoztak (lásd az 1974-es feldolgozást) és hát David Suchet Poirot alakja annyira emlékezetes, hogy rizikós vállalkozás volt valami újat létrehozni belőle.
A film hangulata szerintem magával ragadó, már önmagában az, hogy egyetlen helyszínen, egy vonaton játszódik a történet, ahonnan ugyan néha kitekintünk a kinti környezetre, de alapvetően megvan a bezártság érzet, s hogy a szereplők egymásra vannak utalva, főleg úgy hogy tudjuk, hogy egy gyilkos van köztük. Ezen rengeteget segít a kamera... több»
Nem is tudom, hogy ez a film miért nem kapott nagyobb visszhangot. Szinte nem is hallottam róla, pedig szenzációs színészek szerepelnek benne.
Kate Winslet az egyik kedvenc színésznőm, A ruhakészítőben is nagyszerűen alakítja a szülővárosába visszatérő, bosszúra szomjas lány szerepét. S már az elejétől fogva érezhető, hogy valamilyen sötét dolog fog kiderülni a múltjáról, valamint a városbéliekkel való kapcsolatáról. Számomra kicsit furcsa volt, hogy egy nála jóval fiatalabb színésszel kerül romantikus viszonyba (bár Liam Hemsworth-t mindig öröm látni), de végül is működött a dolog, kár, hogy a románcnak nagyon hirtelen vet véget a történet. Tilly édesanyja szerepében Judy Davis szintén töké... több»
Az utóbbi idők legjobb magyar akciófilmje Egy igaz történet (páratlan bankrablókarrier) és egy külföldön is nevet szerző magyar rendező (Antal Nimród) találkozása egy nem mindennapi eredményt hozott a magyar film történetében: hazai viszonyok között bravúros akciókrimi, amely szerintem a nyugati vetélytársaival is felveszi a versenyt!
Ambrus Attila, alias a Viszkis sztorija, ahogy mondani szokás, abszolút a filmvászonra való: hányattatott gyerekkor, szökés Romániából, az első sikeres rablás, amelyet újabbak követnek, s közben a média hatására amolyan '90-es évekbeli népi hős lesz. A mítoszteremtés remekül működött, s miközben a film képkockáit nézzük sokkal inkább szurkolunk egy bűnözőnek, mint az őt lebuktatni készülő rendőröknek. ... több»
Csak most kezdtem felfedezni az igényes magyar sorozatokat (számomra eddig ez az idétlen szappanoperákban merült ki), de ahogy a magyar film, úgy a magyar sorozat is felmenőben van és ennek nagyon örülök.
Mivel várni kell az Aranyélet harmadik évadára, így gondoltam beiktatom a Társas játékot is és nem csalódtam. Egy igazán könnyed sorozat, különleges és érdekes karakterekkel, akiknek szívesen pillant bele a néző az életébe. Nem semmi színészi gárdával dolgozik, Thuróczy Szabolcs az Aranyélet után bármit csinál, én imádom. Persze Iván egészen más, mint Attila, de azért neki is bőven vannak piszkos ügyei. Na és itt van még Pokorny Lia és Balsai Móni is, utóbbit az elmúlt évek egyik legtehetsé... több»
Akárcsak egy puzzle Nem vagyok túl nagy rajongója a szuperhősös filmeknek, ennek ellenére a Marvel-féle univerzum építés egyfelől lenyűgöz (szuperül ki van minden találva, minden kis kirakós darabka szépen lassan a helyére kerül), másrészt viszont mérhetetlenül felbosszant. Ahhoz ugyanis, hogy a néző mindent értsen, minden karakterfilmet ismernie kell.
A Thor első részét kissé bugyutának éreztem, de azért még élvezhető, a második rész viszont elképesztően unalmasra sikerült. Valahogy az volt az érzésem, hogy túl komolyan szeretné venni magát, annak ellenére is, hogy mind az első (mind a 3. részben) érezhető volt a történetben némi irónia, a Ragnarök meg aztán különösen épít a szuperhősös paródia elemekre (olyan... több»
Felejthető Amikor az ember egy trilógia harmadik részét akarja megnézni, rá kell döbbennie arra, hogy úgy nehezen fogja érteni a dolgokat, ha nem látta az első két részt a szériából. Nos, a Thorral így jártunk, mert annak idején nem igazán tudta felkelteni az érdeklődésünket, de azért a Ragnarök előtt nem ártott tisztában lenni azzal, hogy a kalapácsvető istenség története honnan is ered.
A 2011-es Thor film a Marvel mozis univerzumának negyedik filmje, s lehet, hogy ez a korai szárnypróbálgatásokból fakad, de összehasonlítva a mostanában készült Marvel-filmekkel, a Thor első része minden tekintetben a „gagyi” jelzőt juttatja eszembe. Túltolt CGI, roppant egyszerű történet, gyenge poénok, egyszóval: ne... több»
Bridget Jones már-már a szingli nők jelképévé vált, ami nem is csoda, ugyanis a regény megjelenésével egy új korszakot teremnett, s új módon mutatta be a modern nőt, aki pasi nélkül próbálja tengetni életét: túl sokat iszik, túl sokat cigizik, lefekszik a főnökével, na és anyja és a múlt századból itt ragadt barátnői folyamatosan faggatják, hogy mikor talál már magának férjet és mikor állapodik már meg.
Bridget Jones-szal szerintem minden nő tud azonosulni, hiszen mindannyiunknak vannak olyan pillanatok az életében, amikor valamit nagyon elbaltázunk, s legszívesebben elsüllyednénk szégyenünkben. Még ha nem is főzünk kék levest vagy sétálunk playboy nyuszi jelmezben az utcán.
Nem tudom milyen... több»
A Szex és New York filmsorozat verziója egy olyan kultuszt teremtett, amely abszolút a filmvászonra kívánkozott, a rajongók nem kis örömére. Persze ebben mindig ott rejlik a bukás lehetősége, nem véletlen, hogy sok kultsorozatból nem készült a mai napig sem film (lásd: Jóbarátok, hiába rebesgették a filmet, végül nem lett belőle semmi).
A film hozza Carrie kalandjainak a hangulatát, s mindezt megspékeli a nagy vászon adta extrákkal: minden sokkal csillogóbb, sokkal nagyszabásúbb... Bár nekem eddig is tökéletes volt.
A film hosszát tekintve talán kicsit túltolták a biciklit, bár ha azt nézzük, mintha két részt kapnánk egyben, ugyanis a dugába dőlt esküvő és a csajos "nászút" mintha kettéosz... több»
A magyar filmipar úttörője A film egy igazi úttörő a magyar filmiparban, hiszen ilyen típusú alkotással még nem igazán találkoztunk magyar berkekben.
A Liza, a rókatündér egy felnőtteknek szóló meseként is felfogható, amely történetét tekintve megidézi a japán kultúrtörténetet, s ezzel együtt egészen különleges formavilágot teremt, amelyben összeütközik a realitás és a szürreális, álomképszerű jelenetek, vagyis a nagy magyar valóság és a japán misztikum, amely ad egy pár különleges vizuális effektet a filmhez (példaként a cseresznyevirágzás gyönyörű képi megvalósulását említhetjük). Látjuk a ’80-as 90-es évekre jellemző rendőrségi épületeket és a polgári lakások mára retrónak ható stílusát, ezen keresztül pedig az alk... több»
Valóban erről szól a karácsony? A film első része olyan átlagosnak mondható vígjáték volt, aminek legalább azt sikerült elérnie, hogy nem rohantam ki nyomban a világból tőle. Azon azonban meglepődtem, hogy folytatást kap a történet, azon meg még jobban elgondolkoztam, hogy mit tudhat ez a film, ha (annak ellenére, hogy a karácsonyról szól) novemberben is ennyi embert be tud csalogatni a mozikba. Persze jól időzítették a megjelenést, decemberben ugyanis karácsony ide vagy oda, semmi esélye nem lett volna a Star wars meg az egyéb év végi premierek mellett. Így azonban minden esélye megvan, hogy nagyot kaszáljon.
Bár nem vagyok még anya, de alapvetően nem értem miért kell ennyire túlmisztifikálni a karácsonyi készülődést, mo... több»
85 Jég veled! (1993)
Bizony, annak idején négy elszánt jamaicai sportoló úgy döntött, hogy elindul az olimpián. Ezen persze nem is lepődnénk meg, hiszen futni tudnak a jamaicaiak, ott van a nyári olimpia, rövid és hosszútáv, futkározzanak csak. Csakhogy a dolgok állása úgy hozza, hogy a téli olimpián akarnak indulni, azon belül is bobozni akarnak. Jamaicában, ahol ha 20 Celsius fokot mutat a hőmérő, akkor már fáznak? Hát igen. Az elsőre szürreálisnak tűnő ötlet persze nem légből kapott, a ’80-as években ez valóban megtörtént, s ha már mindezt filmre is adaptáljuk, keresve sem találnánk jobb műfajt a vígjátéknál (na jó, talán a dokumentumfilm még ilyen lenne, de ettől most tekintsünk el), hiszen valljuk be: a ja... több»