Az elvek csatája Gary Oldman a pocakos, idős állandóan szivarozgató és whisky-t szürcsölgető Winston Churchill szerepében, akit éppen akkor láthatunk, amikor az Egyesült Királyság a II. világháború egyik legveszélyesebb időszakát éli át… Bizony, nem véletlen a megannyi neves díjra jelölés, hiszen A legsötétebb óra igazi Oscar-alapanyagból dolgozik, s az idei évre is megkaptuk a Leonardo DiCaprio-szindrómát: egy színész, aki még egyszer sem kapott díjat, pedig kismilliószor megérdemelte volna. A mostani díjszezonban itt van nekünk Oldman, aki valóban korunk egyik, ha nem a legjobb színésze, s egy nagyon hálás szerep hozhatja neki az aranyszobrot. Szó se róla, az Oscar-hype nélkül is ezt a filmet ő viszi a hát... több»
Végtelenül unalmas Sok jó kritikát olvastam a filmről, ennek ellenére nekem sokadik nekifutásra sikerült csak, több részletben végignéznem, ami szerintem némileg a véleményemet is előrevetíti. Ez a film egyszerűen unalmas volt, amin a remek színésznők sem lendítettek sokat. Pedig Annette Benning nagyszerűen hozza a depresszió küszöbén álló nőt, aki egyetlen örömét a fiában leli, a probléma csupán annyi, hogy a srác ennek nem titkoltan igyekszik ellenállni. Lázadása okoz néhány kellemes percet a nézőnek, s hozzá kell tennem, hogy a fiút alakító Lucas Jade Zumann egy ígéretes tehetségnek tűnik, Jamie-t hamar a szívükbe zárjuk, s egyértelműen ő a középpontja a filmnek, ő az akiért a körülötte lévő, keményebbnél-k... több»
Így született Micimackó Nem hallottam ennek a filmnek az előkészületeiről, csak akkor szembesültem vele, amikor megláttam a moziműsorban és azt gondoltam, egy film a Micimackó háttértörténetéről: nekem ezt mindenképpen látnom kell. Sokunk életét meghatározta a Micimackó, bár ha visszagondolok, én olvasni egyáltalán nem szerettem, a belőle készült rajzfilmet viszont rongyosra néztem (a VHS korszakban ezt még szó szerint kell érteni) és annak a legvégén van egy bejátszás az igazi Róbert Gidának a szobájából, ahol szépen sorakoznak a plüss állatkák, akik a történetet inspirálták.
A filmmel kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Már önmagában izgalmasak azok a történetek, amelyek a valóság és fikció elegyével mutatják be e... több»
Szatíra a liberális rasszizmusról Elöljáróban azt leszögezném, hogy a Tűnj el! nem igazán horror, sokkal inkább pszichológiai thriller, annak viszont nagyon jó. Ezt pedig leginkább annak köszönheti, hogy remekül van megírva és összerakva (egészen a végéig). Egy jó kis szatírát láthatunk a liberálisok rasszizmusáról, amelyet Magyarországon nehezen lehet értelmezni, de úgy tűnik, Amerikából ez még napjainkban sem tűnt el (ha ezt magyar viszonyokra akarnánk fordítani, akkor a megfelelő szó a túlkompenzálás lenne).
Hogyan is jelenik meg ez a filmben? Chris, a fekete srác és fehér barátnője, Rose elmegy egy hétvégére a lány szüleihez. Az apropó egy nagy családi összejövetel, s nem mellékesen az, hogy a fiút először mutatja be a l... több»
Igazi feel-good mozi A közös dalszövegírók miatt úgy harangozták be a filmet, mint egy második Kaliforniai álom. Gyorsan eloszlatom a félreértéseket, erről szó sincs. Ennek ellenére, számomra remek élményt nyújtott a film. Pár napja láttuk a moziban, de azóta is úton-útfélen ajánlom minden ismerősömnek, na nem az eget verően magasztos történet miatt, hanem azért, mert ez egy igazi feel-good mozi, amitől fülig érő szájjal fogsz kilépni a mozi teremből. Nálam legalábbis ezt a hatást érte el a remek dalbetéteivel, a látványos tánckoreográfiáival és az izgalmas karaktereivel. Itt aztán tényleg nem lehet panaszunk az unalmas szereplőkre, hiszen van itt minden: szakállas nő, óriás és törpe, na meg gyönyörű légtornász ... több»
Érdemes lenne most megállni A széria első része óriási meglepetés volt számunkra, egy vagány, jó humorú film volt, nagyszerű zenékkel. A második résznél már meglehetősen romlott a színvonal, s be kellett látnunk, hogy ebben a sztoriban nincs több szufla. De a sikert azért még jobban meg kellett lovagolni, így újabb folytatást kaptunk. Mindenek előtt, hozzá kell tenni, hogy (néha halmozzuk az élvezeteket) a Tökéletes hang 3-at egy borzasztóan félresikerült művész film után néztük meg, ami nagyot dobott az ázsióján, egy ilyen „alkotás” után szinte felüdülés volt. A zenék még mindig nagyon ütősek, s a mellett, hogy dallamosak, szinte lenyomatai a kor pop világának. S azt is hozzá kell tenni, hogy a széria nagyot lendített... több»
A zombireneszánsz szülöttje Emlékszem, a 2000-es évek elején óriási reneszánszát élte a zombifilmes zsáner (28 nappal később, Holtak hajnala-remake, Romero újabb Holtak-trilógiája, valamint a Haláli hullák hajnala és még sorolhatnám), amelynek bűvkörébe a Zombieland is beletartozott. Mivel én nem igazán rajongok ezekért az alkotásokért, így csak elvétve nézek zombifilmeket, aztán mindig rájövök, hogy néhányukban több van, mint ami elsőre látszik.
Látván tehát a szóban forgó filmet, s olvasván egy-két kritikát, véleményt szembetűnő, hogy mennyire a Haláli hullák hajnala köpönyegéből bújt ki a film. Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy Ruben Fleischer filmje egyáltalán nem rossz, sőt, kimondottan szórakoztató. Jól ö... több»
Filmként értékelhetetlen, marketing fogásként elképesztő Az Ideglelés az a fajta alkotás, amely filmként gyakorlatilag értékelhetetlen, marketing fogásként viszont elképesztő. Szinte biztos, hogy másként viszonyulnánk a found footage-féle horrorokhoz, ha a szóban forgó film nem lett volna olyan sikeres, de abban is biztos vagyok, hogy az a fajta megoldásai, amelyeket alkalmaz napjainkban kivitelezhetetlenek lennének. Nevezetesen: ez egy megtalált felvétel, amelyen minden úgy történt, ahogy látjuk, plusz elhitetni a világgal, hogy a videót készítő fiatalok eltűntek, s vélhetően meghaltak… Kétségtelen, hogy 1999-ben ezt meg lehetett játszani, ma már azonban ez képtelenség, hiszen hála az internetnek, az ilyen fajta turpisság percek alatt kideríthető... több»
Lehetett volna jobb is Rendesen lehúzta a kritika a Valeriant, s nyilván ahhoz képest, hogy mennyit költöttek rá, nem lett az évszázad filmszenzációja. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy minden gyermekbetegsége ellenére, nem is volt ez olyan borzasztó. A látvány nem mindennapi, szó szerint mindent a CGI ural, de olyan szinten, hogy már azon is gondolkodni kezdesz, hogy vajon a színészek valódiak-e. Ez azonban már az a kategória, amikor már annyira e van túlozva a modern technika (és ezt már az első perctől kezdve tudod és érzed), hogy kár is ezen sokat bosszankodni, inkább élvezd, ha már megteheted.
Kezdjük azzal, hogy már rögtön az elején, Müll bolygójának képében gyönyörű látvány tárul elénk. Olyan az e... több»
Klasszikus, de nekem nem jött be A filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusa, ide vagy oda: nekem ez most nem jött be. Úgy éreztem végig, hogy sok hűhó semmiért, hiszen ahhoz képest, hogy mekkora sztárparádéval építkezik, alig kapunk egy keveset a szereplőkből. Épp, hogy megismerjük őket, már tovább is lépünk egy újabb történetre, amelynek többségében köze nincs az előzőekhez. Ez különösen igaz a női szereplőkre, ahogy férfi főhősünk nőről-nőre szálldogál, úgy kapja a néző is az újabb női karaktereket, amelyeket csak felvillant a film és aztán gyorsan át is siklik rajtuk. Talán egyetlen kivétel az elfeledett menyasszony Emma, de ő is csupán játékidőben kap kicsivel többet, a történet szempontjából érdemi szerepet ő sem.
Kül... több»
Nyomasztó gyöngyszem A magyar filmipar egy újabb gyöngyszemét köszönthetjük Szász János új filmjében, amely nem mindennapi filmélménnyel jutalmazza meg közönségét. A rendező művei mindezidáig kimaradtak az életünkből, de a premier előtti vetítés előtt A nagy füzettel elkezdtük bepótolni a lemaradásunkat. Nem kevésbé nyomasztó mozit kaptunk A hentes, a kurva és a félszemű esetében is, bár egészen más a tematika és egészen mások a nézőpontok is. S bizony már megint sikerült egy olyan témát felkeresni, amelyet maga az élet produkált és amelytől már önmagában azért, mert tudom, hogy valóban megtörtént, feláll a szőr a hátamon.
Kezdjük mondjuk a szereplőkkel: Ebben a filmben nincsenek jó és erkölcsös emberek, a karak... több»
A háború megedz A nagy füzetre legyinthetnénk, hogy már megint egy második világháború idején játszódó magyar filmmel van dolgunk, ráadásul erősen hajaz a művészfilmes mély drámára is, de nagy hibát követnénk el, ha Szász János Kristály Glóbuszt nyert alkotását ennyivel elintéznénk. A nagy füzet ugyanis egy felnövés történet, egy ikerpárral a főszerepben, akiknek igencsak szélsőséges környezetben kell szembesülniük az élet megpróbáltatásaival. S szívet szorongató látni, hogy a két tízes éveinek elején járó fiú hogyan keményíti meg önmagát, hogy aztán a külvilág ne tudja őket megsebezni (s ez lelkileg és testileg egyaránt megvalósul). A film meglátásom szerint ügyesen közelíti meg a történet azáltal, hogy a ... több»
Pedig jó ötletnek indult… A 2018-as hazai premierek közül nem sokat váratott magára az első csalódás, amelyet a Kicsinyítés képében kaptunk meg. A moziból kijőve úgy konstatáltuk: pedig jó ötletnek indult…
A film legnagyobb hibája, hogy hiába jó az alapja, illetve a benne megfogalmazott problémák és gondolatok, egyszerűen egyiket sem tudja jól végigvinni. Úgy indít, hogy az emberiség megmentésének egyetlen módja az, ha az emberek kb. 12 cm-esek lesznek. Aztán ebből az kerekedik ki, hogy ez tulajdonképpen az egyénnek jó, mert ha normálméretben csak szerényen éltél, kicsiben a jólét fog körülvenni. Ezzel még önmagában nem is lenne gond, s az is izgalmas, hogy egy ilyen procedúrának megvannak az előnyei és a hátrányai i... több»
Szegény Election… Szegény Election… ez lenne ugyebár Alexander Payne alkotásának az eredeti címe, ám sikerült egy olyan magyar címmel ellátni, amelynek köszönhetően sokan azt mondanák: „Ilyen filmet én biztos nem nézek meg”. Még ha a fordítás nem is pontos, én azt mondom, hogy érdemes adni a filmnek egy esélyt, mert végeredményben egy tini vígjátékba oltott politikai szatíra lett, középpontjában a választási procedúrával.
Adva van egy nebraskai gimnázium, benne egy tanárral (Matthew Broderick) és egy eminens diáklánnyal (Reese Witherspoon). A suliban diákelnök választás lesz esedékes, egyetlen induló van, Witherspoon karaktere. A tanár természetesen nem szeretné, hogy a lány győzzön (s itt milyen jól lehet h... több»
Pörgős, látványos, szórakoztató Talán az új Jumanji az év legnagyobb meglepetése számomra. Abszolút pozitívan csalódtam benne, ugyanis a Robin Williams-féle film (főként a nagyszerű színész tragikus halála miatt) mára a klasszikusok sorába emelkedett, így nagyon könnyen lehetett volna elrontani is egy új filmmel a felépített mítoszt. Szerencsére azt leszámítva, hogy az alaptörténetben felfedezhető némi hasonlóság (és hát a cím kötelez) semmi köze nincs az eredeti műhöz. Ezzel a videojátékos hangulattal sikerült kellően eltávolítani a történetet Robin Williams kalandozásaitól, ami jót tett neki.
A humor abszolút a helyén volt, egyes jeleneteknél dőltem a nevetéstől. Például mikor Jack Black csajozási tippekre tanítja a bomb... több»
Ezért kár volt tűkön ülni A 2000-es évek elején a Tapló télapó a maga alpári humorával merész vállalkozás volt, mégis sikeres lett, kultfilmmé vált, s napjaink filmes trendjeit nézve kész csoda, hogy tizenhárom évet kellett várni a folytatására. A 2016-os eresztést elnézve viszont így summázhatjuk az eredményt: ezért kár volt tűkön ülni.
A filmen sajnos nincs mit szépíteni, a folytatások tipikus hibájába esik bele: a sztori alapja majdhogynem ugyanaz, a főbb karakterek megmaradtak, néhányat lecseréltek, de mindez nem vont maga után minőségbeli javulást. Ott van szegény Christina Hendrix, aki egy gyönyörű nő, de a filmbéli kinézete inkább emlékeztetett egy kiégett pornósztáréra (az meg a pláne, hogy a karaktere is nag... több»
Az iszákos Mikulás kalandjai A Tapló télapó nekem sosem volt egy alap karácsonyi film, így talán nem véletlen, hogy csak nemrégiben néztem meg. Talán emiatt, talán más miatt, nem tudom, de ez az alpári stílusú, a PC-t mellőző, a szó szoros értelmében vett tapló humor nagyon bejött, s még csak azt se mondanám, hogy „jókor” láttam. Valahogy ez a kiindulópont, hogy egy ilyen meghitt, szép, kellemes kontextusba, mint amilyen a karácsony, „belerondítani” egy trágár, állandóan részeg, s az egész karácsonyra magas ívben tevő főszereplővel, már önmagában érdekes felvetés, amelyhez kimondottan jól passzol, hogy Willie egy kaszafúró (milyen remek álca tud lenni egy plázában karácsony környékén egy mikulás gúnya). Ha ez még nem le... több»
Aranyos mese Hamupipőke történetéből azért nem volt olyan elképzelhetetlen az élőszereplős verzió, mint mondjuk A dzsungel könyvéből vagy Az oroszlánkirályból, de a technika fejlődése azért mindig tud újabb varázslatos dolgokat produkálni. Azoknak a filmeknek az esetében, amikor ilyen szinten túlteng a CGI, mindig elgondolkodom, hogy milyen érzés lehet a színészeknek, amikor látják a végeredményt, hogy jelen esetben például egy tök hintót varázsolnak alá a speciális effektek készítői. Mivel a Hamupipőke egy mese, amelyet áthat a varázslat, így a túlzott effektezés sem zavart annyira, sőt, igazán szép lett a film képi világa. Az állatkák (főleg az egerek) nagyon aranyosak voltak, a jelmezek mesések, a hel... több»
Egy újabb jól sikerült magyar film Egyáltalán nem lepődök meg – visszaolvasva a véleményeket -, hogy a közönséget megosztja a film. Nem mindennapi alkotásról van szó, amelynek egyes részeit igen nehéz befogadni. A magam részéről én szenzációsnak tartom, amire igenis megérte várni.
Kezdjük rögtön az álombeli, szarvasos jelenetekkel. Hát ezek valami gyönyörűek! Nemcsak az állatok, az elkapott pillanatok, hanem a csodálatosan megkomponált jelenetsorok, amelyek tökéletesen adják vissza a férfi-női kapcsolat törékenységét. Már-már közelít a giccshez, de mégis annyira ki van minden egyes pillanata találva, hogy nem lehet nem szeretni. Ezzel szemben a valóság képeiben megkapjuk a kőkemény igazságot. Szereplőink ugyanis egy vágóhído... több»
Egy család széthullása Az idei év végén beszambázott a hazai mozikba Yorgos Lanthimos új filmje, amely folytatva a rendező korábbi filmjeinek trendjét, ismét egy állatnevet tüntet fel a címében (a korábbi Kutyafog és A homár után). A sejtelmes Egy szent szarvas meggyilkolása mögött pedig a 2017-es magyar premierfilmek közül az egyik legnyomasztóbb mozgókép került elő, amely a görög mitológiából építkezik (mielőtt még megijednénk: nem kell antik irodalmárnak lenni, hogy erre rájöjjünk, a filmben elhangzik egy apró utalás az ihletforrásra). A filmben egy család széthullását követhetjük végig: adva van egy sikeres sebész, Steven (Colin Farell), mellette a szép feleség (Nicole Kidman), két gyermek, szép ház és menő ál... több»
80 A legsötétebb óra (2017)
Gary Oldman a pocakos, idős állandóan szivarozgató és whisky-t szürcsölgető Winston Churchill szerepében, akit éppen akkor láthatunk, amikor az Egyesült Királyság a II. világháború egyik legveszélyesebb időszakát éli át… Bizony, nem véletlen a megannyi neves díjra jelölés, hiszen A legsötétebb óra igazi Oscar-alapanyagból dolgozik, s az idei évre is megkaptuk a Leonardo DiCaprio-szindrómát: egy színész, aki még egyszer sem kapott díjat, pedig kismilliószor megérdemelte volna. A mostani díjszezonban itt van nekünk Oldman, aki valóban korunk egyik, ha nem a legjobb színésze, s egy nagyon hálás szerep hozhatja neki az aranyszobrot. Szó se róla, az Oscar-hype nélkül is ezt a filmet ő viszi a hát... több»