Ettől a filmtől – valószínűleg elsősorban Michelle Pfeiffer és Bruce Willis összeeresztése miatt – fergeteges szórakozást reméltem. Arra számítottam, hogy kihozzák egymásból a legjobbat. Különösen Bruce Willis harsány alakításairól voltak leginkább emlékeim. Szerintem mind a mai napig a Hudson Hawk - Egy mestertolvaj aranyat ér a kedvenc filmem tőle, mely talán örökre beírta magát top10 kedvem listájára, már 28 évvel ezelőtt is. Igaz, Michelle Pfeiffer is parádés alakítást nyújtott például a Batman visszatérben. Most döbbentem rá, hogy azért neki is jócskán láttam filmjeit, akár moziban, akár egyébként. Viszont töredékannyi filmet láttam tőle, mint Bruce Willistől. S ez nem a színésznő hibáj... több»
Olykor a szebbik nem képviselői akkor a legvonzóbbak, ha szinte már férfiasak – avagy tisztelgés az A soproni Elit Mozi kistermében láttam ezt a filmet. A moziban már többedjére jártam, a kisteremben először. Már az megadta az egyébként pozitív alaphangulatot a filmhez, hogy családtagommal együtt összesen ketten voltunk az egész teremben, és senki semmilyen módon nem terelhette el a figyelmet róla, ahogy az olykor előfordul. Nehéz most hirtelen szavakat találni, pedig sok gondolat, érzés van bennem a film kapcsán.
Igazából már a film legelején megalapozódott bennem a pozitív hangulat, amelyhez egyébként hozzájárult a film fantasztikus, hangulatos, és zseniálisan megválasztott zenéje is. Ez a pozitív hangulat a film folyamán többek közt néhány érdekesebb pillanatnak köszönhetően csak fokozó... több»
Amikor beleszerettem Angelinába Szerintem ez volt az első több cselekményszálon futó film, amit valaha láttam, még 19 évvel ezelőtt. Több korosztály képviselői életének egy darabkáját; problémáikat, s jelentősebb ügyes-bajos dolgaikat ismerhetjük meg. A szereposztás fergeteges. Arra emlékszem, hogy mindenképp pozitív érzésekkel, lelkileg valamennyire feltöltődve jöttem ki a moziból, s megmaradtak bennem a filmből pillanatok. Viszont viszonylag kevés emléket hagyott, ami nem biztos, hogy felróható a film hibájaként.
Lehet, hogy ciki így kritikát, véleményt írni. Lehet, hogy előtte illene újra végignézni a filmet. Csak az a bajom szinte mindenféle házimozizással, hogy ilyenkor a filmeket valamilyen mértékben háttérzajként h... több»
Furcsa Szerintem ez volt az utolsó film, amit a Metro Moziban láttam. Egyébként az a hely azóta sem találja az identitását, amióta a mozit bezárták, pedig az már nagyon régen történt, 19 éve. Volt már ott színház, diszkó, ahol a gólyabálomon voltam, meg mindenféle egyéb. S úgy rémlik, manapság is építkezések zajlanak ott belül. Pár perces késéssel érkeztem a filmre, valószínűleg a mozi kistermébe, valahová az első sorokba.
Rhys Ifans hatalmas talpának látványa fogadott, amint épp egy széken pihentette. Ez engem lesokkolt. Rhys Ifans – akinek a neve akkor még nem volt ismerős – egyébként is egy elég undorító karaktert játszott. Úgy látszik, az ilyen szerepek jól fekszenek neki. Nem sokkal később lá... több»
Talán majd egyszer Walt Disney rajzfilmeken, és különleges magyar rajzfilmeken felnőve eleinte szkeptikus voltam az ilyen szinte már 3 dimenziós animációs filmeket illetően, bár én 2,5 dimenziósnak nevezem ezeket. Ha jól emlékszem, a Toy Story volt az első az ilyen filmek sorában, s az imént leírtaknak megfelelően nem keltette fel az érdeklődésem. Bár az általános iskolában levetítették egy darabját egy lyukasórán, de nem tudtuk végignézni. Ennek ellenére valamiért késztetést éreztem, hogy beüljek a folytatásra, a Kossuth Moziba. S tulajdonképpen kellemes meglepetés volt, valamennyire élveztem. S azóta is láttam pár hasonló "2,5 dimenzióst" vagy moziban, vagy itthon. Talán valamennyire tetszettek is, kisebb-na... több»
A filmek Principessája Éppen 2 nappal csúszok le e film hazai bemutatójának 20. évfordulójáról ezzel a hozzászólással. Ebbe eddig bele se gondoltam. Pedig rémlett, hogy valamikor tavasszal mutatták be. Középiskolai mentorom hívta fel a figyelmem erre a filmre, valósággal áradozott róla. Ha eséllyel közeledtem volna felé, és nem távolodtunk volna el egymástól, valószínűleg manapság is őt hívnám a Principessámnak, mint ahogy akkoriban. Na persze, valószínűleg egyébként is megnéztem volna; mert valósággal benne volt a levegőben, hogy ezt a filmet látnom kell. S ha jól emlékszem, addigra már kihirdették az aktuális évi Oscar-díjasokat, s az átadáson eme film is értintett volt.
Kétszer is láttam moziban, először a Pus... több»
Kedvencnek lenni nem mindig pozitív Felemás, de inkább negatív érzésekkel vártam ezt a filmet. A moziban ülve, egy filmre várva már a film előzetese is kiverte nálam a biztosítékot. Érthetetlen kapkodás, irritáló, harsány női kacajok – pedig a szebbik nem nevetése, kacagása ideális esetben általában varázslatos szokott lenni –, s néhány szívet sokkoló dirr-durr puffogás jellemezte (érdekes módon a film neten látott előzetese már legfeljebb semleges hatással volt rám). Én eddig abban a hitben éltem, hogy az ilyen előzeteseknek az a funkciója, hogy felhívják az ember figyelmét a filmre, meghozzák a kedvét a film megnézéséhez, s nem az, hogy eltántorítsák tőle. Igaz, lehet, hogy így is elérte célját, és sokakat bevonzott a film... több»
Álmodnám tovább Hónapokkal ezelőtt szerintem erről a filmről szerettem volna a legelső kritikámat írni a honlapra. Különös benyomást tett rám. Szerintem egy hasonlattal tudnám leginkább jellemezni. Tegyük fel, hogy éjjel az ember elkezd álmodni valami izgalmasat, egy élvezhető történet részévé válva. Még az sem feltétlen baj, ha rémálomról van szó. Szerintem amúgy kétféle rémálom létezik. Az egyik olyan, aminek a rémísztősége ellenére mégis lehet pozitív kicsengése, az ember akár álmodná tovább és tovább; majd az álom véget érése miatt némiképp csalódottan, mégis valósággal extázissal ébred. (Valamiért ennek kapcsán Michael Jackson legendás Thriller című klipje jut eszembe, amely a karakterek, a smink és a ... több»
Hosszú és unalmas, avagy érthetetlen Oscar-özön Ritkán szoktam moziban egy filmet nézve elaludni, bár akadt rá nagyon csekély számú példa. Nos, ezen a filmen sikeresen elaludtam. Szerintem ebből alapból következik, hogy 0 csillagot kellene rá adnom, hisz nálam megbukott. Viszont olykor előfordulhat olyan eset, hogy az elalvásból nem következik egyenesen az, hogy az illető egy nézhetetlen filmet lát. Ha például egy vakáció elején, egy hosszú és fárasztó utazás után alakul úgy, hogy egy másik városban az ember beül egy moziba. A Pixel 3D-s verziójával voltam így Sopronban. Kíváncsi voltam a filmre, szeretem ezt az üde műfajt. Csak adtak egy gigamega méretű, nehéz 3D-s szemüveget. Egyébként is kissé leragadt a szemem, bár igyekeztem koncentr... több»
Szeretném szeretni Cate Blanchettnek ez volt az első filmje, amit volt szerencsém látni annak idején a Corvin Moziban; eme fim kapcsán ismertem meg a nevét. Felemás érzéseim vannak. Szeretném szeretni ezt a filmet. Cate Blanchett alakítását ígéretesnek tartottam, manapság is tulajdonképpen szerethető színésznőnek gondolom. A film mégiscsak egy nagy volumenű történelmű személyiség életét, vagy annak egy részletét igyekszik ábrázolni, s mindenképp egy nagy volumenű alkotásnak tekinthető. Az Oscar-jelöléseit és az Oscar-díját a Legjobb smink kategóriában pláne megérdemeltnek tartom.
A Legjobb női főszereplő kategória egy számomra pikáns párharcot hozott. Ugyanis a Szerelmes Shakespeare volt az utolsó film, amit a... több»
Kitört a háború?... Kissé szokatlan körülmények közt láttam ezt a filmet csaknem 18 évvel ezelőtt. Éppen sikeresen és talán meglepően könnyedén teljesítettem a német alapfokú nyelvvizsgámat a Rigó utcában. – Melyre előző este Az álmosvölgy legendája című film Toldi mozis megtekintésével hangolódtam. – Ünneplés céljából egyik szülőmmel beültünk erre a filmre a közeli Corvin Moziba. Viszonylag kevéssé emlékszem már a történetre, de az rémlik, hogy magával ragadott, pozitív moziélmény volt; és kellemesen egyedülálló volt, hogy szinte élethű animációs karakterek voltak benne.
Ez most elgondolkodtatott. Azon gondolkodom, hogy az embereket hogyan érintené, ha hasonló formában, szinte élethűen, de animációsan megjelen... több»
Ez NEM a randevú! Mégis, számomra szerethető alkotás... Ez a hozzászólásom talán kicsit "Memento-szerű" lesz; s most Christopher Nolan filmjének felépítésére célzok. Igazából rendkívül nehéz értékelni ezt a filmet. Egy szemléletes példával szeretném elmagyarázni, miért. Én igazából nagy kézilabda rajongó vagyok, immár több, mint 14 éve. Az évek folyamán 2 csapat került igazán közel a szívemhez, történetesen ugyanabból a budapesti kerületből; csak a kerület más-más pontjához köthetők. Az egyikük "Duna-parti", a másikuk angyalföldi. Most nem feltétlenül ez a lényeg. Tegyük fel, hogy ott ülsz egy mérkőzésen. S a számodra kedves csapat jelentős, mondjuk úgy 8 gólnyi hátrányt szed össze, ami ledolgozhatatlannak tűnik, bár történtek már csodák a kézila... több»
Szeretném átélni Szeretném ezúttal egy érdekességgel kezdeni. Ha jól gondolom, van valamiféle kapcsolódási pont a MAFAB és a Mozinet magazin között. Szerintem mindenképp érdemes megemlíteni, hogy 15 évvel ezelőtt, 2004 márciusában, a Mozinet magazin legeslegelső számának címlapján az Elveszett jelentés című film egyik képkockája, vagy kisebb plakát-szerűsége, illetve konkrétan Bill Murray volt látható. Mivel ez volt a legelső lapszám, s el voltam foglalva – főleg tanulmányokkal –, nem tudhattam a magazin létezésekről. Csak egy-két hónappal később terelődött a figyelmem az aktuális havi számának címlapjára. Azonban a legelső számból is sikerült nem sokkal később egy példányt vásárolni – leginkább pont eme fil... több»
Mezítlábasan is megérint Most akkor távolról indítanék, s aztán közelednék a film felé.
Mostanában – mondjuk úgy, az elmúlt egy évben – több olyan filmet láttam moziban vagy tévében, ami bár valószínűleg sokakat megérintett, nekem valahogy mégsem jött át, vagy egyenesen kifejezetten rossz hatással volt rám. Illetve vannak az olyan filmek, melyeket nagy volumenűnek szántak, de sokkal nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. Igaz, hogy ezek közül egynéhány darabra csak háttérzajként figyeltem, egyéb elfoglaltságok mellett. Viszont az igazán kiemelkedő alkotások akkor is képesek hatással lenni az emberre, amikor nem feltétlenül figyel rájuk teljes összpontosítással. S nem véletlenül kezdtem el most a hozzászólást írni.
Most... több»
Szép emlékek Ez a hozzászólás most kicsit rendhagyó lesz, de olykor szerintem előfordulhat, hogy ha az ember moziban lát egy filmet, akkor a mozizás körülményei pozitívan vagy negatívan hozzájárulhatnak a moziélményhez, hogy az ember pozitívan vagy negatívan emlékszik-e vissza egy filmre. Ha otthon valaki például egyedül néz meg egy filmet, az egy kicsit sterilebb élmény. Na persze, ha bármilyen társaságban teheted ezt meg, az már más. Talán úgy fogalmaznék, hogy a moziélmény természetesen jelentősebb mértékben adódik a film minőségéből, s valamilyen mértékben hozzájárulhatnak a mozizás körülményei.
Hát eme film esetében nálam jelentős mértékben hozzájárultak. Pozitívan. Történt ugyanis, hogy 2000 május... több»
De miért? Valljuk be őszintén, ez egy olyan film, amit értelmetlen volt elkészíteni. Bár az a baj, hogy filmnek is nehéz nevezni – maximum rossz vizsgafilmnek, ha ez lenne az adott rendező első alkotása (nem nézek utána, hogy így van-e) –, mert úgy igazából nem szól semmiről. Mondjuk akadnak olyan filmek, amik látszólag nem szólnak semmiről – aztán a felszín alatt burkoltan mégis –, és mégis valahogyan elvarázsolják, elkápráztatják az embert. Idén is volt már szerencsém ilyet látni moziban. Na ez a film nem olyan. Sok esetben mindenféle összefüggés nélkül követik egymást a jelenetek. Kicsit amolyan kicsapongó etyepele katyvasz az egész. Nincs bajom azzal, ha hölgyek csacsognak, beszélgetnek, ha az egé... több»
Egyszerűen csalódás Éppen most volt szerencsém látni ezt a filmet. Egy másik, eleinte érdekesnek tűnő, de egyre unalmasabbá váló film után felejtődött az adott csatornán a tévé. Eleinte nem tudtam, mi lehet ez a film. A kezdő képsorok felemás érzést hoztak. Felkeltették a kíváncsiságom, mégis, valamiért némiképp eltántorítók voltak. Ez az érzés az utolsó másodpercig fennmaradt. Aztán utánanéztem, mi ez a film, s rájöttem, hogy már régóta akartam látni, mert moziban nem sikerült elcsípni. Noomi Rapace miatt akartam látni. Szerelem volt első látásra, amikor A tetovált lány című filmben láttam. Iránta való szimpátiám azóta is töretlen, és talán soha véget nem érő. A legtöbb filmjéhez már a (lélek)jelenlétével ad e... több»
Kánonban nem csak énekelni lehet A VOX mozimagazin jóvoltából premier előtt láthattam a filmet a Pólus Center Mozi nagy termében. Már-már izgatottan vártam azt az estét; annak ellenére, hogy a film első részéről lemaradtam, bár fontolgattam a megtekintését – azóta természetesen bepótoltam. Egy olyan esztendőben, amikor egy ember 92 filmet lát moziban, van miből meríteni, s valószínűleg elcsíp ezek közt néhány kiemelkedő alkotást; nehéz eldönteni, hogy egy adott filmet kikiálthat-e adott évbeli favorit filmjének, hisz nagy a konkurencia. Mégis, bár ilyen tekintetben is akad pár versenytárs; azt mondanám, hogy ebben az esztendőben talán ez volt a legüdébb mozizásom, már az év elején.
Képzeljünk el egy szituációt. Egy adott tá... több»
Nők... Manapság több olyan filmről írtam véleményt, melyekre viszonylag kevéssé emlékeztem. Főleg az villant be, hogy a moziban ülve tetszett-e a film vagy sem (bár ez talán fontos információ :) ), ezen felül talán néhány jelenet. Ez a film viszont azon filmek sorát erősíti, amelynek jóformán „minden” képkockájára emlékszem, még ha nem is kronológiai sorrendben. Úgy pereg a szemem előtt, mint ahogy az ember élete szokott veszélyes helyzetekben. Még az illető valós színésznő neve is beugrott, amit Lou Mozell az utolsó lélegzetével árult el, megoldva ezzel egy rejtélyt.
Igazából nem értem a film ilyen mértékű lepontozását sem itt, sem egy másik honlapon. Bár az is igaz, hogy valami zavart 19 évvel e... több»
Annyira beteg, hogy az már jó! Ez egy beteg film... Ez egy kétségtelenül beteg film, néhány gyomorforgató jelenettel. S most akár káromkodhatnék egy hatalmasat az undortól. Szerintem ez a film egyszerűen SZENZÁCIÓS! Nem feltétlenül állítom, hogy minden pillanatára emlékszem. Talán mégis. Régen láttam teljes egészében, pedig szívderítő lenne újra nézni. Mégis úgy vélem, nem volt benne egy századmásodpercnyi üresjárat sem, ami azért szerintem ritka. A moziban ülve szerintem végigröhögtem az egész filmet, szerintem olykor a fejemet fogva, s azt gondolva: "Na ne má', ilyen a világon nincs!"
A filmre visszaemlékezve legalább 3 hírhedt jelenete kapásból eszembe jutott (1-2 filmleírást olvasva még 1): A fondorlatos vekkeróra ált... több»
78 Velem vagy nélküled (1999)