Attila G.

Magyar kedvencek
Most azzal kezdeném, hogy ezt a filmet mindenképp kedvenc magyar filmjeim közé sorolnám. Mondjuk a 10, sőt, talán az 5 kedvenc magyar filmem közé, de bizonyos tekintetben talán a leg-leg; erre visszatérek. Néhányan talán most felhördülhettek ezen a kijelentésen. Valószínűleg így tenne a nagybátyám is, aki nagy sci-fi rajongó, és nagy "régi magyar film"rajongó. Színészlexikon elkészítésén igyekszik már évek óta. Nem, nem tévedésből kattintottam erre az oldalra, nem az eredeti, 1931-es Hippolyt, a lakáj című film oldalát akartam megnyitni. Azt a filmet is láttam többször is, néhány jelenete be is villant; ha ismét vetítené a televízió, s éppen rá tudnék hangolódni, valószínűleg újra megnézném,... több»

A lelkedig hatol
HOZZÁSZÓLÁSOM CSELEKMÉNYMEGJELENÍTÉST TARTALMAZ! Először is most szeretném azzal kezdeni, hogy nagyon remélem, hogy Linda Cardellininek a következő, 2020-as esztendőben is megjelenik egymást követően 2 filmje is a hazai mozikban – egyelőre ennek sajnos semmi nyoma –, ugyanis neki köszönhetően az elmúlt, 2018-as évben sikerült elindítani egy újabb, amolyan saját mozis hagyományt. Ugyanis tavaly közvetlenül egymás után sikerült látnom 2 filmet, amiben szerepelt – igaz, az egyikben sajnos csak egy pár perces rövid szerepe volt, ami viszont sokakkal ellentétben szerintem annál jelentősebb –, ráadásul egy és ugyanazon a napon (Egy kis szívesség, A Hunter Killer küldetés). S idén is sikerült egymá... több»

Ringat a víz
Sok mindent leírtak már előttem erről a rajfilmről; ha jól láttam, csupa, csupa pozitív dolgot, amivel igazából teljes mértékben egyetértek. Viszont nem feltétlenül szeretném megismételni a leírtakat. Szeretnék egy kicsit elmélkedőbb hozzászólást írni a rajzfilm kapcsán. Amire elvileg pont az nem ad okot, hogy egy rajzfilmről van szó. Mégis, szerintem egy kicsit elgondolkodtató. Tulajdonképpen elmondható, hogy jelentősebb "előélete" van. Hiszen talán az egyik legjelentősebb meseíró – Hans Christian Andersen – több mint 150 éves története nyomán készült. Andersen tiszteletére szobrot állítottak Koppenhágában, és ez a története is olyan különlegesebb jelentőségűnek – s talán mondhatni népszerű... több»

Imázsépítgetés Kőmíves Kelemen módra
HOZZÁSZÓLÁSOM CSELEKMÉNYMEGJELENÍTÉST TARTALMAZ! Olykor, amikor filmkritikát, illetve sokkal pontosabban fogalmazva filmes hozzászólást írok, szeretem egy kicsit szabadjára engedni a gondolataimat. Szeretek olyan gondolatokat megfogalmazni – vagy érzéseket legalább megpróbálni szavakba önteni –, amelyek, bár nem köthetők közvetlenül az adott filmhez, de eme film váltja ki ezeket. Szeretem az olyan filmeket, amelyeknél legalább egy kicsi személyes érintettséget vélek felfedezni, s ezáltal a filmet könnyebben át tudom érezni, át tudom élni, és/vagy épp azonosulni tudok egy karakterrel. Na persze ez a gondolkodásmód olykor kissé olyan keszekusza hozzászólásokat szülhet, amelyek – érthető okokbó... több»

Tévéfilmesített változat
Amikor elkezdek egy-egy ilyen hozzászólást, általában nehéz frappáns módon kezdeni. Most is így vagyok ezzel. Egy-két nappal ezelőtt láttam a filmet, valamikor a késő esti órákban kezdődött. Felemás érzéseim voltak vele kapcsolatban. Szkeptikus voltam. Nem voltam benne biztos, hogy éppen akkor ezt a filmet látni akarom, nem voltam ráhangolódva, szívesebben néztem volna valami mást. Viszont kíváncsi voltam rá. Természetesen a film eredetije miatt. Ugyanis olyan filmnek tartom, ami méltó arra, hogy 38 éven keresztül birtokoljon egy rekordot (ugyebár a legtöbb Oscar-szobrocskát birtokló film volt ennyi időn keresztül). Szerintem mind a mai napig tartania kellene ezt a rekordot. S most nem felté... több»

Moziban jó volt, de a sokkal kevesebb néha sokkal több; avagy egyszer fent, egyszer lent
Moziban jó volt, de a sokkal kevesebb néha sokkal több. Úgy vagyok ezzel a filmmel, hogy moziban ülve igazából tetszett. Még arra is emlékszem, hogy a szegedi Cinema City-ben láttam egy relatíve késő esti időpontban egy vakáció alkalmával. Viszont a moziteremből már ekkoriban is kissé felemás érzésekkel jöttem ki. Mert egyfelől hozott valamennyi extázist; akciódús volt, néhány jobb poénnal. Másfelől viszont kissé "leszívta a lelkem". Ami azért volt érdekes, mert valahogy vissza kellett jutni a város másik végén lévő szálláshelyre. Egy családtagommal láttam a filmet, s a visszaút alatt nem nagyon tudtunk megszólalni. Azóta többször láttam a filmet tévében részben vagy teljes egészében. Példáu... több»

Madeline lélekemelő felemelkedése
A KRITIKA Egy a 2018-as Sundance filmfesztiválon debütáló, a kritikusok körében népszerű filmről beszélünk, mely egy progresszív tánccsoport mindennapjaiba enged betekintést. Különös módon bukkantam erre a filmre. Szerintem még az előző év végén kerestem egy listát az idén várható filmpremierekről; mindegyik film adatlapját felkerestem, megnéztem történetestül, stáblistástul, előzetesestül – egyébként a 2019-es decemberi filmektől visszafelé haladva keresgéltem. Kilistázgattam a filmeket, amik érdekelnek, amiket talán érdemes megnézni. Immár sok tucat film adatlapjának átböngészése után jutottam el a Madeline a mélyben adatlapjához – némileg már untam az egész böngészést. A film adatlapj fe... több»

Az asztronauta felesége... Szerepében: a csodálatos Claire Foy
Igazából azon gondolkozom, hogy egy ilyen filmmel kapcsolatos hozzászólás bármely pontjára oda kell-e írni a „SPOILER” szócskát – amit egyébként kifejezetten utálok használni a magyartalansága miatt. Létezik-e olyan ember, akinek ha egy kicsit is felkelti az érdeklődését a film; akkor bármiféle meglepetést okozhat számára a film végkifejlete. Ugyanis mondhatjuk, hogy valós történet alapján készült a film –, hogy miért fogalmaztam így, arra visszatérek. Azért töprengek, mert szerintem a film zseniális „epilógusában” szerintem újra lejátszódik a szemünk előtt a film egész története, még ha csekély mértékben megváltozó kronológiával is. S eme filmmel kapcsolatos hozzászólás tekintetében talán b... több»

Mindenütt csak szellemek, és a többi néma csend (Az előző naphoz tartozó - már elbírált - vélemény, csak kicsit kiegészítve)
Ez a film annak idején, 19 évvel ezelőtt, minden tekintetben negatív moziélményt nyújtott; mind a film, mind a mozizás körülményei tekintetében. Általában ilyenkor a körülmények leírásával szoktam kezdeni, de most felborítom a sorrendet, és kezdem a filmmel. Megnéztem a műfaji besorolását az egyik legnagyobb hazai műsorismertető honlapon: "amerikai thriller". Ez engem több okból is meglepett. Hiányolom a besorolásból azt a szót, hogy "misztikus". Úgy pláne, hogy a honlap szinte mindenféle filmhez szereti odapasszintani ezt a szócskát. Vegyük például A csempészt. Mi köze van ennek a filmnek bármiféle rejtélyességhez, misztikussághoz? Legfeljebb az benne a misztikus, hogy miért is hagytam ráve... több»

Lélekromboló, mégsem feltétlenül rossz alkotás, mely igazán megérdemelte volna az Oscar szobrocskát
Felemás érzésekkel vártam ezt a filmet. Különösképp a hazánkban is egyre népszerűbb skandináv krimik irányították évekkel ezelőtt Svédországra a figyelmem. Ezek között is a Millennium-könyvek keltették fel az érdeklődésemet, természetesen mind az 5 eme művek alapján készült filmet láttam, illetve olvastam az első három kötetet, amelyek 2 folytatását sajnos még nem sikerült beszerezni. Ezeken kívül még 3 skandináv krimit volt szerencsém olvasni: a Kristálytemplomot – természetesen láttam az eme regény alapján készült filmet is –, ennek folytatását, a Véráldozatot, és a Lány a hóbant. Az összes említett mű története Svédországban játszódik. Egyre inkább vonz az ország hűvös, titokzatos atmoszf... több»

Lehetett volna jobb is?
Némileg messziről indítok. (Legalábbis, ha elkezdek egy filmről véleményt írni, eszembe jutnak a filmmel kapcsolatos esetleges plusz emlékek.) Annak idején okozott nekem némi fejtörést néhány, a filmmel közvetve kapcsolatos dolog. Az egyik mozimagazin jóvoltából jegyeket nyertem a film premier előtti vetítésére egy kellemes budai helyen lévő, pozitív atmoszférájú moziba, az Új Udvarba. Viszonylag késői időpontban kezdődött a film; többféle időtartam jelent meg a filmmel kapcsolatosan a műsorújságokban, és kérdéses volt, hogy a film után tömegközlekedéssel haza tudok-e onnan jutni. Mindenképp el akartam menni a film vetítésére – még ha úgy is alakult, hogy egyedül –, hisz mégiscsak egy magyar... több»

Mi a tanulság? (Különös ráébredések)
Őszintén szólva ez a film kissé össze zavart. Több okból is. Mark Wahlberg-et azóta utálom, amióta a Sivatagi cápákban című filmben először megláttam - illetve elvileg utálom. Pedig amúgy a Sivatagi cápákat zseniális filmnek tartom, vagy tartottam. Csak Wahlberg-et valahogy olyan ronda színésznek tartom - vagy legalábbis tartottam -; valami nagyon irritált benne, nehéz lenne megfogalmazni. Valahogy olyan üres tekintetűnek tartottam. Meg olyan furcsa volt, ahogy a fehérnemű-modellségből belecsöppent a színészet világába. Ennek ellenére a Sivatagi cápák után még 6 filmjét láttam moziban; pontosabban 6 olyan filmet, amikben szerepelt - nem miatta ültem be ezekbe a filmekre; ő amolyan járulékos... több»

A vad...állatos filmek olykor igazságtalanok... és szürreálisak
(HOZZÁSZÓLÁSOM VÉGKIFEJLET-MEGJELENÍTÉST TARTALMAZHAT!) A 2000-es esztendőben ezzel a filmmel indult útjára, addigi életéveimet tekintve leghosszabb - 92 filmen át tartó - mozizós évem, "utazásom". Ennek a filmnek köszönhettem is pár vicces vitát - biztos voltam abban, hogy ez a film már a 2000-es esztendő filmjei közé tartozik - természetesen tévedtem. - Egyébként már akkoriban is tettem pár szárnypróbálgató kísérletet filmes hozzászólás írására, filmkritika megfogalmazására. Volt is ezt illetően egy mentorom - egy fiatal külsős irodalom tanárnő személyében -, akinek megmutattam egy-két írásom; s eléggé szigorúan értékelte ezeket. A Háborgó mélységről szóló írásomat is elé tártam, valamenny... több»

Felüdítő elmerengés az X-Faktor jegyében
Először is szeretnék egy kicsi magyarázatot adni hozzászólásom címének talán kissé furcsa második részére. Éppen a Kino Café (egykori Szindbád) mozi felé tartottam a film vetítésére, melyre helyet foglaltam. A mozi felé közeledve azzal szembesültem, hogy egy nagyon ismerősnek tűnő, magas, szimpatikus, és egyébként kifejezetten vonzó és elegánsan öltöző hölgy sétál velem szembe az utcán. A Vígszínház mellett – éppen a hölgy mellett elsétálva – talán egy századmásodpercre találkozott is a tekintetünk. Tudatosult bennem, hogy az illető hölgy az X-Faktor aktuális (tavalyi) évadának egyik nagyon népszerű versenyzője, aki épphogy csak lecsúszott arról, hogy bekerüljön az évad legjobb 12 versenyzőj... több»

Vicces volt, üde volt, jó volt, jó csajokkal - rég volt
Ennek a filmnek a megtekintése mindenképp pozitív moziélményt nyújtott annak idején a Pólus Centerben. Zsinórban (és azt az évet tekintve) ez volt a negyedik film, amit abban a moziban megnéztem, pedig elég távol lakom tőle. Valószínűleg eleve terveztem a megnézését, s egy percig sem bántam meg, hogy tényleg megnéztem. Üde az egész sztori, s a filmet lezáró jelenetek frappánsak. Szinte minden filmbeli színésznő és színész pazar alakítást nyújt. Bernard Farcy a szeleburdiságával különösen, de Frédéric Diefenthal csetlés-botlása is üdeséget keltő, Samy Naceri meg kifejezetten vagány. Számomra leginkább az "érzékien vad" Marion Cotillard, és még inkább az elbűvölően energikus, édes, és mégis ... több»

Valamiért sok, és mégis kevés; egyszerűen nehezen tudom újranézni
Számomra kissé furcsa ez a film. Moziban talán még tetszett, és a folytatása is. A szomszéd nője mindig zöldebb óta nagy Kevin Pollak rajongó vagyok, s eme filmben még örültem is neki (a 2. részben már kicsit furcsa volt). S ott van még legalább 2 csinos színésznő. Amanda Peet különösképp csinos, és egy kifejezetten vonzó hölgynek tartom; Natasha Henstridget részben az teszi vonzóvá, hogy már-már magasnak mondható. Mégis azt kell, hogy mondjam, ez a film nekem már túl sok. Talán a Matthew Perry–Bruce Willis páros miatt, kár volt őket összepárosítani. Nem tudom. Így együtt valahogy túlságosan erőltetett volt a ripacskodásuk. Egyébként úgy alakult, hogy ebben az esztendőben (2000-ben) Bruce Wi... több»

Érdemes volt
Különösebben nem terveztem annak idején, hogy megnézem ezt a filmet. Túl sok információm nem volt róla, meg erről az egész South Park-mizériáról. Persze olvastam róla egy mozimagazinban. Tájékozódtam. Tudtam, hogy egy sorozathoz készült moziba szánt nagyfilmként. Talán az sem kizárt, hogy a nagyfilm megtekintéséig belenéztem pár epizódjába; bár hirtelen bizonytalan vagyok, hogy akkoriban idehaza vetítették-e már. Talán igen. Most így nehéz lenne eldönteni, nehéz visszaemlékezni, hogy felkeltette-e az érdeklődésem, amit láttam, vagy a mozimagazin hasábjain olvastam. Bizonytalan voltam. Viszont az segített a kérdés eldöntésében, hogy az adott mozimagazin – aminek a neve most nem jut eszembe, c... több»

Egy különleges utazás története, melynek során Bécsnek büszke várát is bevettem a számomra abszolút legkedvesebbé váló film kedvéért
Messziről indítok. Az elmúlt, 2018-as esztendőben történt néhány különleges dolog, melyek számomra mindenképp újdonságot jelentettek eddigi életem alakulását tekintve, legalábbis eddig biztosan nem volt ilyesmire példa. Ugyanis olyasmi történt már, hogy egy vidéki vakáció során beültünk egy helyi moziba egymás után akár 3 filmet is megnézni. Olyan is történt, hogy egy egynapos fesztiválozós kirándulás után ültünk be egy filmre kicsit megpihenni. Olyan viszont még soha, hogy csupán azért utaztam át egy másik, igaz, viszonylag közeli városba, hogy moziban megtekintsek egy filmet; ráadásul olyan városba, ahol talán még soha nem jártam azelőtt. Történt ugyanis, hogy kifejezetten megszerettem vol... több»

Jaj neeeeeeeeee
Annak idején, 2002-ben ez volt a 106. film, amit moziban láthattam. Ez a szám addig az évig egyéni rekord volt, s ezt is csak egyszer múltam felül azóta is, 2 esztendővel később, amikor 156 filmet néztem meg moziban (valamelyiket kétszer is). Az Ali G Indahouse-t a Westendben láttuk. Valószínűleg azért ültünk be rá, mert amikor arra jártunk, a film aktuális kínálatában ez volt az egyetlen film, amit még nem láttunk. Bár ne tettük volna... Inkább néztünk volna meg egy másik filmet még egyszer, vagy jöttünk volna haza. Borzasztó döntés volt beülni rá. Iszonyatosan utáltam az egészet. Lesokkolva, letaglózva, valósággal legyengülve, iszonyatosan rossz érzesekkel jöttem ki a filmről. Én ezt a fil... több»

Szenvedtem
Ennek a filmnek az volt az egyetlen előnye, hogy annak idején premier előtt láthattam a VOX mozimagazin jóvoltából. S bár talán akadtak benne viccesebb, emlékezetesebb momentumok, szerintem végigszenvedtem. A film első részét, a Végre péntek!-et mind a mai napig nem láttam. Pedig azt olvastam például éppen most, hogy hiperszuper.