Takarékra az agytekervényeket, jönnek a gyilkos bohócok az űrből Mindenképp szerencsésnek mondhatom magamat abból a szempontból, hogy van egy-két olyan gyermekkori barátom, akikkel pár havonta össze tudok ülni és olyan agyzsibbasztó filmekkel múlatjuk az időnket, mint például az 1988-as Gyilkos bohócok az űrből. Az vitathatatlan, hogy mindannyiunkban a filmek iránti szeretetet a VHS-korszak indította el és egy-egy ilyen közös nosztalgiázás során közkedvelten szemezgetünk annak az időszaknak a szennyéből (persze, ehhez szükséges azért pár üveg söröcske is).
Mikor szóba került eme alkotás, én voltam az egyetlen, akinek még nem volt "szerencséje" ehhez a filmhez, de rengeteget halottam már az adott filmről, de valahogy soha nem voltam annyira kíváncsi rá, h... több»
Rejtett mondanivalók, vagy csak egy túlságosan megvágott film Régóta tervezgettem már, hogy megnézzem ezt a kevésbé ismert filmet a 80-as évekből, de mindeddig azért kerültem, mert az a kevés olyan ismerősöm, akiknek volt már szerencséjük látni Michael Mann rendező második mozifilmjét, igencsak lesújtó véleményt alkottak róla. Tulajdonképpen két dolog volt, ami miatt nagyon is felkeltette ez a film a kíváncsiságomat, az egyik a kimondottan erős nevekből álló stáb, és az az egyedi hangulatvilága, ami már a film előzetesének a megtekintése után is érezhető volt.
A film rendezését és forgatókönyvét az a bizonyos Michael Mann foglalta el, akinek kimondottan kedvelem a munkásságát, bár azért érdemes megemlíteni ennél a filmjénél azt, hogy ha nem számoljuk ... több»
Filmek a Vico kazetták soraiból: Pulykavadászat Az elmúlt napokban, ismét, egy utoljára gyerekkoromban látott filmet választottam arra, hogy nosztalgiázzak egy jót a 80-as évek és a VHS-korszak filmje közt.
Jómagam kimondottan kedvelem az Ausztráliában készített horrorfilmeket, bár azért jelen filmünk, az 1982-es Pulykavadászat nem egy vegytiszta horrorfilm, hisz bőven megtalálhatóak benne az akciófilmekre oly jellemző tulajdonságok is, de azért ez senkit se tévesszen meg elöljáróban, merthogy eme alkotásban igenis sok-sok olyan jelenet található, ami bőven kiszolgálja majd a horrorrajongók elvárásait is. Van itt túlburjánzó erőszak, csonkítás, kannibalizmus, sok véres jelenet és még sorolhatnám, de még itt említeném meg, hogy az idehaza ... több»
Az olaszok nyálkás, rákollós szörnye Az Alien degli abissi címen napvilágot látott, Antonio Margheriti (1930-2002) olasz származású rendező filmje kimondottan felkeltette az érdeklődésemet, két okból is. Az egyik, hogy kimondottan kedvelem a 80-as években készített olasz horrorfilmeket, emiatt pedig igencsak sokat is láttam belőlük. A másik ok pedig az volt, hogy ezt a filmet egyáltalán nem ismertem. Vagyis hogy ezt gondoltam, egészen addig a pillanatig, amíg a film elején be nem mondják a magyarra keresztelt film címét, Támadó a mélyből. Itt már apróbb emlékfoszlányok felderengtek bennem, hogy mintha lett volna már szerencsém ehhez az alkotáshoz, nagyon régen, valamelyik kevésbé ismert kereskedelmi csatorna késő esti műsora so... több»
Rossz koncepcióváltás Egy Halloween-film Michael Myers nélkül, olyan mint egy Péntek 13-film Jason Voorhees nélkül, vagy egy Rémálom az Elm utcában-film Freddy Krueger nélkül. Íztelen és szagtalan. Pont ezt éreztem az 1982-ben bemutatott Halloween 3. - Boszorkányos időszak című film esetén. Az, hogy miként történhetett az meg, hogy egy kiválóra sikeredett első rész után (Halloween - A rémület éjszakája, 1978), és egy maximálisan fogyasztható második részt (Halloween II., 1981) követően elkészülhetett egy efféle harmadik rész, mára már nem rejtély, hisz ennek az okát maga John Carpenter személyében kell keresni. John Carpenter volt az, aki megteremtette Michael Myers karakterét 1978-ban, és talán a filmtörténelem ... több»
Nagyvárosi farkasok Elöljáróban a véleményemet a filmről azzal kezdeném, hogy nem biztos, hogy eme produkció a legtöbb horrorrajongó szívét képes lesz megdobogtatni, ugyanis számos dologgal kapcsolatban bele lehetne kötni. Szerintem az általam négy csillagra tagsált státuszát is elsősorban azért kapta, mert először volt szerencsém a könyvváltozatához, és csak a napokban tudtam meg, hogy Whitley Strieber Vérfarkasok című regényét ezen a címen filmesítették meg.
A könyvváltozatára sem merném azt írni, hogy egy kiemelkedő olvasmány volt, de mégis képes volt magába szippantani, mint ahogy a film is (az már csak mellékes dolog, hogy számos dologban eltér a könyvváltozat a filmhez képest). Tulajdonképpen sokkal inká... több»
Démonűzés boszorkányokkal Valahogy az utóbbi időben sokkal inkább fanyalodom (persze ezt csak átvitt értelemben írom, hisz imádom a régebbi horrorfilmes felhozatalt) olyan horrorfilmekre, amelyek az elmúlt 20-30 évvel (vagy még régebb) ezelőtt készültek, merthogy be kell valljam, kissé talán túlzottan is egy kaptafára készülnek az új horrorok. Telipakolják CGI technikával, ami ha szerencséje van a horrorra kiéhezett nézőnek, elfogadható minőséget kap (sajnos ez azért ritkább), továbbá minden jump scare jelenetet olyan hangerővel robbantanak rá a nézőre, hogy nem is a vizualitás miatt emelkedik meg a pulzusszám, hanem a hanghatás miatt. Sajnos a történeteikre is az a fő jellemző, hogy sokkal inkább kiszámíthatók, mint... több»
Filmek a Vico kazetták soraiból: Uninvited, avagy a Vörös macska Néhanapján egyszerűen rám tör a nosztalgiázás iránti perverz vágy, és ekkor alaposan megmártózom a 80-as és 90-es évek minősíthetetlen VHS-kiadásaiban. Szerencsére gyerekkoromban nemcsak a narrátoros csempészfilmeken edződhettem, hanem ott voltak a videotékák alsó polcain porosodó, zs-kategóriás horrorfilmek, amiket olyan kiadók hoztak el számomra, mint a Hungarofilm, a Drive in 2000, vagy jelen filmünk esetében a Vico.
Félreértés ne essék, ezek a kiadók is forgalmaztak minőségi, szórakoztató alkotásokat, de többségükben azért nem az A kategóriás filmeket köszönthettük nekik! Tehát ismét elmerültem a VHS korszak mocskában, így találtam rá az Uninvited, avagy a Vörös macska című alkotásra, a... több»
Vigyázz, fel ne dühítsd Carrie-t! Jó ideje már, hogy Stephen King a mai modern irodalmi korszak egyik megkerülhetetlen alakja. Az író népszerűsége a 70-es évek közepe, vége felé kezdődött, és máig töretlen. Sokáig elsősorban horroríróként tartották számon (amire bőven rászolgált), de azért a művei többségében hol kisebb, hol nagyobb mértékben feltűnik a drámai vonulat is. Első regényének filmre adaptálását jómagam is inkább a dráma műfajába sorolnám, de azért néhol felsejlik a horror is benne.
Stephen King büszkélkedhet azzal, hogy szinte már az összes könyvét megfilmesítették (azért még egy maroknyi kivétel akad) vagy mozifilmként, vagy tévéfilmként, vagy esetleg sorozat formájában. Eme népszerűsége miatt teljesen felesleg... több»
Gagyiságmutató a tetőfokon Gyerekkoromban nemcsak a videotékák polcain találtam meg az épp aktuális filmet, hanem a jó öreg parabolaantenna jóvoltából is. Az nem nagyon zavart, hogy alig értek bármit is a történetből (főleg a hiányzó német nyelvismeretem miatt), valahogy összeeszkábáltam a történetet a film képi világából. Bár ha jobban belegondolok, sok olyan narrátoros filmhez volt szerencsém, aminek annyira silány volt a hangalámondása, hogy alig értettem belőle valamit.
Nos, jelen filmünket, A szörnycápát szinte biztos vagyok benne, hogy valamelyik német nyelvezetű csatornán csíptem el, és akkor, gyerekfejjel még valahová az elfogadható tartományba soroltam. Azóta rengeteg idő telt el, és számtalan horrorfilmmel ... több»
Kezdetleges képregény-adaptáció A képregény-adaptációk a 2000-es évek elejétől képezték egy igencsak megkerülhetetlen rétegét a filmgyártásnak (legfőképpen pénzügyileg), de fontos megemlíteni, hogy már a 70-es évektől elkezdték a filmre adaptálásukat. Talán a 70-es és a 80-as években sokkal sikeresebbek volt a DC képregények filmre vitele, mint mondjuk a Marvelé. Elég csak a Superman vagy a Batman filmekre gondolni ez idő tájt, merthogy már a 80-as években is készült Pókember és Amerika Kapitány film is, és ha e két utóbbiról nem hallottál, csak a 2000-es évek után készültekről, akkor hidd el, nem vesztettél semmit!
Talán az MGM stúdió ezért is gondolhatta a 80-as évek elején, hogy itt lenne az ideje egy újabb DC képregény... több»
A mutáns húsevő bogarak támadása Nagy rajongója vagyok a 80-as évek horrorfilmes felhozatalának, ezért számomra is nagy meglepetésként szolgált, hogy mindez idáig elkerülte a figyelmemet eme alkotás (pedig a film borítójával már számtalan alkalommal találkoztam gyerekkoromban is, hisz ez a produkció is megjelent idehaza videokazettán, méghozzá a Hungaro Video forgalmazásában).
A vhs aranykorszakában a Hungaro Video forgalmazásában megszámlálhatatlan mennyiségben érkeztek az efféle "gyöngyszemek", és időről időre – egy kis nosztalgiázás miatt – szeretem is elővenni eme produkciókat, vagy ha épp egy olyan alkotásba futok bele, amely – mint jelen esetben – ezidáig kimaradt, akkor sokkal elnézőbb leszek a megítélésével, mint m... több»
Rémálom vagy valóság? 2011-ben Nicholas McCarthy elkészítette The Pact című rövidfilmjét, amit az az évi Sundance Filmfesztiválon be is mutattak, és hangos sikert aratott a kritikusok körében. Mr. McCarthy a sikereken felbuzdulva egy évvel később, 2012-ben alaposan kibővítette a rövidfilmet, és elkészítette az első egész estés filmrendezését. Azt kell, hogy írjam, hogy egy egészen kellemes kis misztikus thriller lett belőle. Jómagam nem tartottam egy forradalmi alkotásnak, de rendkívül értékeltem benne, hogy roppant erős atmoszférával volt megáldva, és egy pillanatra sem a jumpscare-ekre volt kihegyezve.
Tulajdonképpen az első rész utolsó jelenete már sejtette, hogy várható lesz a folytatás, ami végül 2014-ben má... több»
Rohangálás egy ódon kastély csatornáiban Lassan pont itt lenne az ideje, hogy ha egy újabb Üvöltés részt megnézek, már egy pillanatra se reménykedjek abban, hogy akár csak megközelíteni is képes lesz az 1981-ben bemutatott első rész színvonalát. Tulajdonképpen az első rész óta csak keresi önmagát ez a horrorszéria, és lassan már egy tucatnyi résznél járunk a folytatásaival, de hol totálisan nevetségesre sikeredik a végeredmény, hol elképesztően ostobára, vagy mint jelen, ötödik résznél, halálosan unalmasra. Nem viccelek, ez az ötödik felvonás már az én idegrendszeremet is képes volt próbára tenni, még úgy is, hogy nem hittem volna, hogy a negyedik résznél is unalmasabb tud majd lenni (pedig de).
Írhatnék erről a filmről afféle pozi... több»
A rejtőzködő Jó pár évvel ezelőtt láttam már ezt a filmet (továbbá a két évvel később készült második részét is), és ha mindenre már nem is emlékeztem belőle, de arra mindenképp, hogy egy egészen kellemes kis borzongást volt képes elérni nálam. Talán pont emiatt vettem újra elő a napokban, és azt kell, hogy írjam, hogy még úgy sem teljesített rosszul a film, hogy a meglepetés erejét már nem tudta kihasználni.
Ez volt a forgatókönyvírója és egyben rendezője, Nicholas McCarthy első egész estés filmje, bár érdekes, hogy egy évvel előtte (2011-ben) elkészítette a rövidfilmes változatát, aminek a bemutatását az amerikai Sundance Filmfesztiválra időzítette, és a kritikusok annyira kedvelték, hogy egy évre rá (... több»
Nosztalgiázás a Videokazetták korszakából Mint oly sok filmrajongó, én is még a videokazetták aranykorszakában szerettem meg a filmeket. Abban az időben, amikor még gyerekfejjel beleszerettem a filmek világába, mondhatni nem voltam válogatós, jöhetett bármiféle műfajú film, mindet élvezettel néztem végig (igen még az olyan rém rossznak számító alkotásokat is, mint A holdcserkészt).
Gyerekfejjel drága szüleim próbáltak távol tartani a horrorfilmektől, de mint általában, az ilyenkor jelentkező kíváncsiságot csupán ideig-óráig lehet elnapolni, és ha nem is ez a film volt az első horrorfilmem, amit láttam, de az első pár tucatban biztos benne volt. Még arra is emlékszem, milyen körülmények közt ültünk neki pár általános iskolai osztály... több»
Egy horrorszéria, amit már régen abba kellett volna hagyni Valahogy nem fér a fejembe, hogy egy olyan horrorfilmes széria, mint az 1981-es, Joe Dante által rendezett Az üvöltés hogyan képes most már zsinórban három olyan folytatást is kitermelni, amik ennyire minősíthetetlenek az első részhez képest. Persze lehetne védeni ezen folytatásokat azzal, hogy kisebb költségvetés állt rendelkezésükre a készítőknek, vagy hogy míg az első résznél sikerült neves szakembereket is a stábhoz szerződtetni (Rick Baker vagy Rob Bottin személyében, akik csupán a speciális effektekért voltak felelősek, és akkor még lehetne sorolni a korszak ismert neveit), ezek már nem álltak a folytatások rendelkezésére. Ezek mind tények, és jogosak is a folytatásaira nézve, de szeré... több»
Ismételjünk? Így inkább ne! Eli Roth 2002-ben debütált a Kabinláz című horrorfilmjével (előtte csupán egy rövidfilmet és egy tévésorozat egy epizódját rendezte), és azt kell, hogy írjam, igencsak emlékezetesre sikeredett a bemutatkozása, mert egy kellően erős alkotással örvendeztette meg a horrorrajongókat. A későbbiekben azért tett némi kikacsintást más műfajú filmekhez, de az olyan alkotásai miatt, mint a Motel első két része vagy a 2013-as The Green Inferno, mindig is a horror műfajához fogom kötni a nevét.
Valahogy van egyfajta jellegzetessége azoknak a horroroknak, amelyeket ő készített, és talán ezért is érintett rendkívül rosszul, hogy 14 évvel a Kabinláz bemutatása után remake-eltette a saját alkotását. Mondju... több»
Véresnek véres, de egy rossz folytatás lett Mikor megnéztem a 2002-ben útjára indított Kabinláz harmadik részét (ami tulajdonképpen nem is a harmadik része volt a szériának, hanem egy előzményfilm), nem hittem volna, hogy ennyire mélyre süllyed majd az a bizonyos képzeletbeli minőségi léc. Bár hozzáteszem, nem támasztottam magas elvárásokat a filmmel szemben, de azért ennyire gyenge eredményre egyáltalán nem számítottam.
Röviden a film tartalma: a történet a Karib-tenger egyik szigetén játszódik. Marcus (Mitch Ryan) lassan megházasodik, ezért a barátai úgy gondolják, hogy szerveznek neki egy legénybúcsút. Hajót bérelnek, és egy lakatlannak hitt szigetre hajóznak, ahol nyugodtan alkoholizálhatnak kedvükre. Csakhogy a lakatlannak gondo... több»
Tovább fertőz a kór Mikor először volt szerencsém a 2002-ben elkészített, Kabinláz című filmhez, talán az egyik leggyomorforgatóbb horrorfilmként tartottam számon. Nem oly rég újra elővettem, és hiába tolódott már nagyon ki az a bizonyos ingerküszöb a horrorfilmeknél, azt kell, hogy írjam, még most is egy igencsak hatásos film volt, ami persze az évek során bőven vesztett az erejéből, de elsősorban a benne használt maszkok és az emberi testek roncsolása miatt a gyengébb gyomorral megáldott nézőinél még akár most is okozhat problémákat.
A filmet író és rendező Eli Roth-nak (akinek ráadásként ez volt az egész estés rendezői debütálása) egyértelműen berobbantotta a karrierjét. Amikor először láttam az első Kabinl... több»
40 Gyilkos bohócok az űrből (1988)
Mindenképp szerencsésnek mondhatom magamat abból a szempontból, hogy van egy-két olyan gyermekkori barátom, akikkel pár havonta össze tudok ülni és olyan agyzsibbasztó filmekkel múlatjuk az időnket, mint például az 1988-as Gyilkos bohócok az űrből. Az vitathatatlan, hogy mindannyiunkban a filmek iránti szeretetet a VHS-korszak indította el és egy-egy ilyen közös nosztalgiázás során közkedvelten szemezgetünk annak az időszaknak a szennyéből (persze, ehhez szükséges azért pár üveg söröcske is). Mikor szóba került eme alkotás, én voltam az egyetlen, akinek még nem volt "szerencséje" ehhez a filmhez, de rengeteget halottam már az adott filmről, de valahogy soha nem voltam annyira kíváncsi rá, h... több»