Démonűzés boszorkányokkal Valahogy az utóbbi időben sokkal inkább fanyalodom (persze ezt csak átvitt értelemben írom, hisz imádom a régebbi horrorfilmes felhozatalt) olyan horrorfilmekre, amelyek az elmúlt 20-30 évvel (vagy még régebb) ezelőtt készültek, merthogy be kell valljam, kissé talán túlzottan is egy kaptafára készülnek az új horrorok. Telipakolják CGI technikával, ami ha szerencséje van a horrorra kiéhezett nézőnek, elfogadható minőséget kap (sajnos ez azért ritkább), továbbá minden jump scare jelenetet olyan hangerővel robbantanak rá a nézőre, hogy nem is a vizualitás miatt emelkedik meg a pulzusszám, hanem a hanghatás miatt. Sajnos a történeteikre is az a fő jellemző, hogy sokkal inkább kiszámíthatók, mint... több»
Filmek a Vico kazetták soraiból: Uninvited, avagy a Vörös macska Néhanapján egyszerűen rám tör a nosztalgiázás iránti perverz vágy, és ekkor alaposan megmártózom a 80-as és 90-es évek minősíthetetlen VHS-kiadásaiban. Szerencsére gyerekkoromban nemcsak a narrátoros csempészfilmeken edződhettem, hanem ott voltak a videotékák alsó polcain porosodó, zs-kategóriás horrorfilmek, amiket olyan kiadók hoztak el számomra, mint a Hungarofilm, a Drive in 2000, vagy jelen filmünk esetében a Vico.
Félreértés ne essék, ezek a kiadók is forgalmaztak minőségi, szórakoztató alkotásokat, de többségükben azért nem az A kategóriás filmeket köszönthettük nekik! Tehát ismét elmerültem a VHS korszak mocskában, így találtam rá az Uninvited, avagy a Vörös macska című alkotásra, a... több»
Vigyázz, fel ne dühítsd Carrie-t! Jó ideje már, hogy Stephen King a mai modern irodalmi korszak egyik megkerülhetetlen alakja. Az író népszerűsége a 70-es évek közepe, vége felé kezdődött, és máig töretlen. Sokáig elsősorban horroríróként tartották számon (amire bőven rászolgált), de azért a művei többségében hol kisebb, hol nagyobb mértékben feltűnik a drámai vonulat is. Első regényének filmre adaptálását jómagam is inkább a dráma műfajába sorolnám, de azért néhol felsejlik a horror is benne.
Stephen King büszkélkedhet azzal, hogy szinte már az összes könyvét megfilmesítették (azért még egy maroknyi kivétel akad) vagy mozifilmként, vagy tévéfilmként, vagy esetleg sorozat formájában. Eme népszerűsége miatt teljesen felesleg... több»
Gagyiságmutató a tetőfokon Gyerekkoromban nemcsak a videotékák polcain találtam meg az épp aktuális filmet, hanem a jó öreg parabolaantenna jóvoltából is. Az nem nagyon zavart, hogy alig értek bármit is a történetből (főleg a hiányzó német nyelvismeretem miatt), valahogy összeeszkábáltam a történetet a film képi világából. Bár ha jobban belegondolok, sok olyan narrátoros filmhez volt szerencsém, aminek annyira silány volt a hangalámondása, hogy alig értettem belőle valamit.
Nos, jelen filmünket, A szörnycápát szinte biztos vagyok benne, hogy valamelyik német nyelvezetű csatornán csíptem el, és akkor, gyerekfejjel még valahová az elfogadható tartományba soroltam. Azóta rengeteg idő telt el, és számtalan horrorfilmmel ... több»
Kezdetleges képregény-adaptáció A képregény-adaptációk a 2000-es évek elejétől képezték egy igencsak megkerülhetetlen rétegét a filmgyártásnak (legfőképpen pénzügyileg), de fontos megemlíteni, hogy már a 70-es évektől elkezdték a filmre adaptálásukat. Talán a 70-es és a 80-as években sokkal sikeresebbek volt a DC képregények filmre vitele, mint mondjuk a Marvelé. Elég csak a Superman vagy a Batman filmekre gondolni ez idő tájt, merthogy már a 80-as években is készült Pókember és Amerika Kapitány film is, és ha e két utóbbiról nem hallottál, csak a 2000-es évek után készültekről, akkor hidd el, nem vesztettél semmit!
Talán az MGM stúdió ezért is gondolhatta a 80-as évek elején, hogy itt lenne az ideje egy újabb DC képregény... több»
A mutáns húsevő bogarak támadása Nagy rajongója vagyok a 80-as évek horrorfilmes felhozatalának, ezért számomra is nagy meglepetésként szolgált, hogy mindez idáig elkerülte a figyelmemet eme alkotás (pedig a film borítójával már számtalan alkalommal találkoztam gyerekkoromban is, hisz ez a produkció is megjelent idehaza videokazettán, méghozzá a Hungaro Video forgalmazásában).
A vhs aranykorszakában a Hungaro Video forgalmazásában megszámlálhatatlan mennyiségben érkeztek az efféle "gyöngyszemek", és időről időre – egy kis nosztalgiázás miatt – szeretem is elővenni eme produkciókat, vagy ha épp egy olyan alkotásba futok bele, amely – mint jelen esetben – ezidáig kimaradt, akkor sokkal elnézőbb leszek a megítélésével, mint m... több»
Rémálom vagy valóság? 2011-ben Nicholas McCarthy elkészítette The Pact című rövidfilmjét, amit az az évi Sundance Filmfesztiválon be is mutattak, és hangos sikert aratott a kritikusok körében. Mr. McCarthy a sikereken felbuzdulva egy évvel később, 2012-ben alaposan kibővítette a rövidfilmet, és elkészítette az első egész estés filmrendezését. Azt kell, hogy írjam, hogy egy egészen kellemes kis misztikus thriller lett belőle. Jómagam nem tartottam egy forradalmi alkotásnak, de rendkívül értékeltem benne, hogy roppant erős atmoszférával volt megáldva, és egy pillanatra sem a jumpscare-ekre volt kihegyezve.
Tulajdonképpen az első rész utolsó jelenete már sejtette, hogy várható lesz a folytatás, ami végül 2014-ben má... több»
Rohangálás egy ódon kastély csatornáiban Lassan pont itt lenne az ideje, hogy ha egy újabb Üvöltés részt megnézek, már egy pillanatra se reménykedjek abban, hogy akár csak megközelíteni is képes lesz az 1981-ben bemutatott első rész színvonalát. Tulajdonképpen az első rész óta csak keresi önmagát ez a horrorszéria, és lassan már egy tucatnyi résznél járunk a folytatásaival, de hol totálisan nevetségesre sikeredik a végeredmény, hol elképesztően ostobára, vagy mint jelen, ötödik résznél, halálosan unalmasra. Nem viccelek, ez az ötödik felvonás már az én idegrendszeremet is képes volt próbára tenni, még úgy is, hogy nem hittem volna, hogy a negyedik résznél is unalmasabb tud majd lenni (pedig de).
Írhatnék erről a filmről afféle pozi... több»
A rejtőzködő Jó pár évvel ezelőtt láttam már ezt a filmet (továbbá a két évvel később készült második részét is), és ha mindenre már nem is emlékeztem belőle, de arra mindenképp, hogy egy egészen kellemes kis borzongást volt képes elérni nálam. Talán pont emiatt vettem újra elő a napokban, és azt kell, hogy írjam, hogy még úgy sem teljesített rosszul a film, hogy a meglepetés erejét már nem tudta kihasználni.
Ez volt a forgatókönyvírója és egyben rendezője, Nicholas McCarthy első egész estés filmje, bár érdekes, hogy egy évvel előtte (2011-ben) elkészítette a rövidfilmes változatát, aminek a bemutatását az amerikai Sundance Filmfesztiválra időzítette, és a kritikusok annyira kedvelték, hogy egy évre rá (... több»
Nosztalgiázás a Videokazetták korszakából Mint oly sok filmrajongó, én is még a videokazetták aranykorszakában szerettem meg a filmeket. Abban az időben, amikor még gyerekfejjel beleszerettem a filmek világába, mondhatni nem voltam válogatós, jöhetett bármiféle műfajú film, mindet élvezettel néztem végig (igen még az olyan rém rossznak számító alkotásokat is, mint A holdcserkészt).
Gyerekfejjel drága szüleim próbáltak távol tartani a horrorfilmektől, de mint általában, az ilyenkor jelentkező kíváncsiságot csupán ideig-óráig lehet elnapolni, és ha nem is ez a film volt az első horrorfilmem, amit láttam, de az első pár tucatban biztos benne volt. Még arra is emlékszem, milyen körülmények közt ültünk neki pár általános iskolai osztály... több»
Egy horrorszéria, amit már régen abba kellett volna hagyni Valahogy nem fér a fejembe, hogy egy olyan horrorfilmes széria, mint az 1981-es, Joe Dante által rendezett Az üvöltés hogyan képes most már zsinórban három olyan folytatást is kitermelni, amik ennyire minősíthetetlenek az első részhez képest. Persze lehetne védeni ezen folytatásokat azzal, hogy kisebb költségvetés állt rendelkezésükre a készítőknek, vagy hogy míg az első résznél sikerült neves szakembereket is a stábhoz szerződtetni (Rick Baker vagy Rob Bottin személyében, akik csupán a speciális effektekért voltak felelősek, és akkor még lehetne sorolni a korszak ismert neveit), ezek már nem álltak a folytatások rendelkezésére. Ezek mind tények, és jogosak is a folytatásaira nézve, de szeré... több»
Ismételjünk? Így inkább ne! Eli Roth 2002-ben debütált a Kabinláz című horrorfilmjével (előtte csupán egy rövidfilmet és egy tévésorozat egy epizódját rendezte), és azt kell, hogy írjam, igencsak emlékezetesre sikeredett a bemutatkozása, mert egy kellően erős alkotással örvendeztette meg a horrorrajongókat. A későbbiekben azért tett némi kikacsintást más műfajú filmekhez, de az olyan alkotásai miatt, mint a Motel első két része vagy a 2013-as The Green Inferno, mindig is a horror műfajához fogom kötni a nevét.
Valahogy van egyfajta jellegzetessége azoknak a horroroknak, amelyeket ő készített, és talán ezért is érintett rendkívül rosszul, hogy 14 évvel a Kabinláz bemutatása után remake-eltette a saját alkotását. Mondju... több»
Véresnek véres, de egy rossz folytatás lett Mikor megnéztem a 2002-ben útjára indított Kabinláz harmadik részét (ami tulajdonképpen nem is a harmadik része volt a szériának, hanem egy előzményfilm), nem hittem volna, hogy ennyire mélyre süllyed majd az a bizonyos képzeletbeli minőségi léc. Bár hozzáteszem, nem támasztottam magas elvárásokat a filmmel szemben, de azért ennyire gyenge eredményre egyáltalán nem számítottam.
Röviden a film tartalma: a történet a Karib-tenger egyik szigetén játszódik. Marcus (Mitch Ryan) lassan megházasodik, ezért a barátai úgy gondolják, hogy szerveznek neki egy legénybúcsút. Hajót bérelnek, és egy lakatlannak hitt szigetre hajóznak, ahol nyugodtan alkoholizálhatnak kedvükre. Csakhogy a lakatlannak gondo... több»
Tovább fertőz a kór Mikor először volt szerencsém a 2002-ben elkészített, Kabinláz című filmhez, talán az egyik leggyomorforgatóbb horrorfilmként tartottam számon. Nem oly rég újra elővettem, és hiába tolódott már nagyon ki az a bizonyos ingerküszöb a horrorfilmeknél, azt kell, hogy írjam, még most is egy igencsak hatásos film volt, ami persze az évek során bőven vesztett az erejéből, de elsősorban a benne használt maszkok és az emberi testek roncsolása miatt a gyengébb gyomorral megáldott nézőinél még akár most is okozhat problémákat.
A filmet író és rendező Eli Roth-nak (akinek ráadásként ez volt az egész estés rendezői debütálása) egyértelműen berobbantotta a karrierjét. Amikor először láttam az első Kabinl... több»
Támad a kór Nem olyan rég újranéztem Eli Roth talán két legerősebbnek mondható rendezését, a 2005-ös Motelt és a 2007-es Motel 2-t, amelyek elkészültükkor igencsak erős horrorfilmeknek számítottak (persze mára már annyira ki lett tolva a horrorrajongók ingerküszöbbe, hogy nagy valószínűséggel nem lennének ezek a filmek annyira hatásosak, mint régen). Talán pont a Motel újranézése hozta meg a kedvemet, hogy ismételten megnézzem a 2002-es Kabinlázt, ami ráadásul Eli Roth egész estés rendezői debütálása is volt, hisz korábban csupán egy rövidfilmnél és egy tévésorozat egy epizódjánál tölthette be a rendezői posztot. Illetve arra is kíváncsi voltam, hogy képes lesz-e még ez a film azt a hatást akárcsak megk... több»
Ígéretes kezdés, majd tömény unalom Több szempont miatt is kimondottan kedvelem a 80-as évek horrorfilmes felhozatalát. Egyrészt, mert ebből az évtizedből származik a legtöbb olyan horrorfilm, ami miatt már gyerekként is elkezdtem rajongni a műfajért. Másodrészt pedig szerintem a 80-as évek horrorgyártása adta a legtöbb klasszikust a zsánernek. Virágzott is rendesen a műfaj, talán a legtermékenyebb időszaka volt a horrornak, és emiatt kimondottan nagy örömmel kezdek bele minden olyan filmbe, ami eme időszakból származik, és még nem volt szerencsém hozzá.
Az 1988-ban bemutatásra kerülő The Unholy (ami érdekes módon idehaza nem A szentségtelen címen jelent meg, hanem Az átkozott címen futott) is egy olyan film volt, amihez mind ... több»
Tovább süllyedő színvonal Az 1985-ben elkészített, Üvöltés 2. - A nővéred egy vérfarkas című film nézése során nem hittem, hogy lesz még lejjebb minőség szempontjából egy olyan szériában, ami még az első részével igencsak magasra tette a mércét a farkasemberekről szóló horrorfilmek terén. Ebben a hitben éltem egészen a napokig, majd jött jelen filmünk, és bebizonyította, hogy de, lehet még lejjebb süllyedni.
Tulajdonképpen egyetlen olyan dolgot találtam ebben a filmben, ami miatt mégis kissé megbocsájtó vagyok vele kapcsolatban (és talán csak emiatt nem sorolnám a nézhetetlen kategóriába), az pedig az, hogy próbálták humorosra készíteni. Az egy másik dolog, hogy mennyire sikerült humorosnak lennie, de ellentétben a ... több»
Fő a változatosság Annak idején hatalmas visszhangja volt az első Motel filmnek. A kritikusok kimondottan kedvelték, a mozipénztáraknál is igencsak szépen termelt, és a forgatókönyvírójának és egyben rendezőjének, Eli Roth-nak sikerült mind a szlovákiai, mind a csehországi, de még az izlandi tisztviselőket is magára haragítania. Ezek ismeretében egyértelmű volt, hogy folytatni kell a Motelt, és röpke két évvel később (2007-ben) Eli Roth ismét magára vállalta mind a forgatókönyvírói, mind a rendezői feladatokat. Rengeteg olyan dolog köszön vissza a második Motel filmben, amit már láthattunk az első felvonásában, de szerencsére Eli Roth tudta, hogy mivel tudna ezen bejáratott recepthez hozzácsapni még valami ext... több»
Sikeres recepten ne nagyon változtass! Eli Roth a 2005-ben bemutatott, Motel című filmjével hatalmasat robbantott mind a horrorrajongók, mind a kritikusok körében, emiatt pedig szinte borítékolható volt, hogy előbb vagy utóbb elkészül a folytatás. Persze az sem volt mellékes, hogy az első részt mindössze 5 millió dollárból hozták össze, a bemutatása után viszont több mint 80 millió dollár bevételt termelt. Ráadásul mindezeken túl Eli Roth-nak volt egy nyerő ötlete, hogy mivel is kéne elsősorban foglalkoznia a folytatásnak. Ez pedig az a bizonyos titokzatos szervezet, ami az első részben elég ügyesen maradt a titokzatosság homályában. Persze azért nem kell aggódni, hogy a Motel folytatásában visszavesznek a brutalitásból, sőt, azt... több»
A történet fikció, de akár még meg is történhet Emlékszem, mikor 2006 tavaszán bemutatták idehaza Eli Roth új horrorfilmjét, jó pár hónapig attól volt hangos szinte minden horrorfilmes fórum, hogy mennyire gyomorforgató és kegyetlen filmet sikerült a rendezőnek összehoznia. Mivel már akkor is a horror volt a kedvenc műfajom, én sem maradhattam le egy olyan alkotásról, aminek mindenki a brutalitásáról beszélt.
A film rendezőjének (Eli Roth) neve már a Motel bemutatója előtt ismert volt számomra, hisz pár évvel korábban debütált a Kabinláz című horrorral, ami szintén egy elég erőteljes alkotás volt (persze a maga idején). És talán pont ez a lényeg, hogy mind a Kabinláz, mind pedig a Motel a maga idejében elég erős horrornak számított. Pont... több»
60 Régi hagyományok (2020)
Valahogy az utóbbi időben sokkal inkább fanyalodom (persze ezt csak átvitt értelemben írom, hisz imádom a régebbi horrorfilmes felhozatalt) olyan horrorfilmekre, amelyek az elmúlt 20-30 évvel (vagy még régebb) ezelőtt készültek, merthogy be kell valljam, kissé talán túlzottan is egy kaptafára készülnek az új horrorok. Telipakolják CGI technikával, ami ha szerencséje van a horrorra kiéhezett nézőnek, elfogadható minőséget kap (sajnos ez azért ritkább), továbbá minden jump scare jelenetet olyan hangerővel robbantanak rá a nézőre, hogy nem is a vizualitás miatt emelkedik meg a pulzusszám, hanem a hanghatás miatt. Sajnos a történeteikre is az a fő jellemző, hogy sokkal inkább kiszámíthatók, mint... több»