Támad a kór Nem olyan rég újranéztem Eli Roth talán két legerősebbnek mondható rendezését, a 2005-ös Motelt és a 2007-es Motel 2-t, amelyek elkészültükkor igencsak erős horrorfilmeknek számítottak (persze mára már annyira ki lett tolva a horrorrajongók ingerküszöbbe, hogy nagy valószínűséggel nem lennének ezek a filmek annyira hatásosak, mint régen). Talán pont a Motel újranézése hozta meg a kedvemet, hogy ismételten megnézzem a 2002-es Kabinlázt, ami ráadásul Eli Roth egész estés rendezői debütálása is volt, hisz korábban csupán egy rövidfilmnél és egy tévésorozat egy epizódjánál tölthette be a rendezői posztot. Illetve arra is kíváncsi voltam, hogy képes lesz-e még ez a film azt a hatást akárcsak megk... több»
Ígéretes kezdés, majd tömény unalom Több szempont miatt is kimondottan kedvelem a 80-as évek horrorfilmes felhozatalát. Egyrészt, mert ebből az évtizedből származik a legtöbb olyan horrorfilm, ami miatt már gyerekként is elkezdtem rajongni a műfajért. Másodrészt pedig szerintem a 80-as évek horrorgyártása adta a legtöbb klasszikust a zsánernek. Virágzott is rendesen a műfaj, talán a legtermékenyebb időszaka volt a horrornak, és emiatt kimondottan nagy örömmel kezdek bele minden olyan filmbe, ami eme időszakból származik, és még nem volt szerencsém hozzá.
Az 1988-ban bemutatásra kerülő The Unholy (ami érdekes módon idehaza nem A szentségtelen címen jelent meg, hanem Az átkozott címen futott) is egy olyan film volt, amihez mind ... több»
Tovább süllyedő színvonal Az 1985-ben elkészített, Üvöltés 2. - A nővéred egy vérfarkas című film nézése során nem hittem, hogy lesz még lejjebb minőség szempontjából egy olyan szériában, ami még az első részével igencsak magasra tette a mércét a farkasemberekről szóló horrorfilmek terén. Ebben a hitben éltem egészen a napokig, majd jött jelen filmünk, és bebizonyította, hogy de, lehet még lejjebb süllyedni.
Tulajdonképpen egyetlen olyan dolgot találtam ebben a filmben, ami miatt mégis kissé megbocsájtó vagyok vele kapcsolatban (és talán csak emiatt nem sorolnám a nézhetetlen kategóriába), az pedig az, hogy próbálták humorosra készíteni. Az egy másik dolog, hogy mennyire sikerült humorosnak lennie, de ellentétben a ... több»
Fő a változatosság Annak idején hatalmas visszhangja volt az első Motel filmnek. A kritikusok kimondottan kedvelték, a mozipénztáraknál is igencsak szépen termelt, és a forgatókönyvírójának és egyben rendezőjének, Eli Roth-nak sikerült mind a szlovákiai, mind a csehországi, de még az izlandi tisztviselőket is magára haragítania. Ezek ismeretében egyértelmű volt, hogy folytatni kell a Motelt, és röpke két évvel később (2007-ben) Eli Roth ismét magára vállalta mind a forgatókönyvírói, mind a rendezői feladatokat. Rengeteg olyan dolog köszön vissza a második Motel filmben, amit már láthattunk az első felvonásában, de szerencsére Eli Roth tudta, hogy mivel tudna ezen bejáratott recepthez hozzácsapni még valami ext... több»
Sikeres recepten ne nagyon változtass! Eli Roth a 2005-ben bemutatott, Motel című filmjével hatalmasat robbantott mind a horrorrajongók, mind a kritikusok körében, emiatt pedig szinte borítékolható volt, hogy előbb vagy utóbb elkészül a folytatás. Persze az sem volt mellékes, hogy az első részt mindössze 5 millió dollárból hozták össze, a bemutatása után viszont több mint 80 millió dollár bevételt termelt. Ráadásul mindezeken túl Eli Roth-nak volt egy nyerő ötlete, hogy mivel is kéne elsősorban foglalkoznia a folytatásnak. Ez pedig az a bizonyos titokzatos szervezet, ami az első részben elég ügyesen maradt a titokzatosság homályában. Persze azért nem kell aggódni, hogy a Motel folytatásában visszavesznek a brutalitásból, sőt, azt... több»
A történet fikció, de akár még meg is történhet Emlékszem, mikor 2006 tavaszán bemutatták idehaza Eli Roth új horrorfilmjét, jó pár hónapig attól volt hangos szinte minden horrorfilmes fórum, hogy mennyire gyomorforgató és kegyetlen filmet sikerült a rendezőnek összehoznia. Mivel már akkor is a horror volt a kedvenc műfajom, én sem maradhattam le egy olyan alkotásról, aminek mindenki a brutalitásáról beszélt.
A film rendezőjének (Eli Roth) neve már a Motel bemutatója előtt ismert volt számomra, hisz pár évvel korábban debütált a Kabinláz című horrorral, ami szintén egy elég erőteljes alkotás volt (persze a maga idején). És talán pont ez a lényeg, hogy mind a Kabinláz, mind pedig a Motel a maga idejében elég erős horrornak számított. Pont... több»
Fejcserés idegen A horrorfilmek iránti rajongásom még gyerekkoromban kezdődött, amikor még nagyban tombolt idehaza a videokazetta őrület. A kimondottan szerencsések közé tartoztam, hisz a rokonaimnak videotékájuk volt, ami csupán két háztömbnyire volt tőlem, így már fiatalon is falhattam a szívemhez oly közelálló műfajú alkotásokat.
Emlékszem, ezzel a filmmel először valamelyik film elején látható előzetesek során találkoztam, és hiába voltam oda és vissza a horror műfajért, valahogy sikerült az előzetesének elérnie, hogy ne merjem kikölcsönözni. Aztán ahogy teltek az évek, a videokazetták aranykorszaka leáldozott, helyüket pedig a dvd-k és blu ray lemezek váltották fel. Az új formátumok térhódítása miatt – ... több»
Hihetetlen minőségzuhanás 1981-ben Joe Dante (akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint az 1978-as Piranha, vagy az 1984-es Szörnyecskék) elkészítette a 80-as évek egyik legerősebb vérfarkasos filmjét, a The Howlingot (magyarul az Üvöltést). Mivel a kritikusok kimondottan pozitívan fogadták, és a mozipénztáraknál sem teljesített rosszul, nem volt akkora meglepetés, hogy hárommal évvel az első rész bemutatása után elkezdték forgatni a folytatását. Alapanyagból nem volt hiány, hisz Gary Brander (1930–2013) három könyvet is írt a vérfarkasokról (a forgatás ideje alatt még csupán kettőt). Viszont ha van olyan filmes folytatás, ami büszkélkedhet azzal a nem túl fényes dicsőséggel, hogy annyira elmarad szinte minden téren a... több»
A világ legmélyebb fúrása A film helyszínválasztását egy valós esemény generálta, hisz a volt Szovjetunió valóban végrehajtott egy mélyfúrást a Kola-félszigeten; 1970-ben kezdték meg a fúrást, és 1989-ben fejezték be. Eme fúrást – akárcsak jelen filmünkben – tudományos célokra használták fel, ráadásként még a mélységével kapcsolatban is a valóságra támaszkodtak, hisz tényleg több mint 12 kilométer mélységű volt (amivel rekorderek is voltak a szovjetek egészen 2008-ig).
Ez a Szovjetuniós esemény ihlette meg a film rendezőjének (és egyben forgatókönyvírójának), Arseny Syuhinnak a fantáziáját, és elöljáróban azt kell, hogy írjam, hogy egy egészen elfogadható filmet kaptam Syuhintól, aki ezzel a filmjével debütált az eg... több»
Egy alulteljesítő slasher Régóta tervezgettem már, hogy megnézem eme filmet, bár igaz, hogy szinte sehol nem olvastam róla túlzottan kiemelkedő véleményeket, de még így is piszkálta a kíváncsiságomat, főleg amiatt, mert kimondottan közel állnak a szívemhez a 80-as években készített horrorfilmek. A megtekintése után vegyes érzések fogtak el eme alkotással kapcsolatban, és sajnos kevés volt a pozitív töltetű.
Maga a történet alapfelállása nem rossz. Igaz, hogy már számtalan film alkalmazta kisebb-nagyobb változtatásokkal eme felállását, de mivel egy korai filmről beszélhetünk, ez annyira nem zavart, vagyis úgy a játékidő kétharmadáig nem. Merthogy valahol a film kétharmada után szinte teljesen egyértelművé vált számomr... több»
David Cronenberg legszemélyesebb filmje Valamikor nagyon-nagyon régen láttam ezt a filmet, de a lezárása során látható képsorokon kívül (ami valószínűleg még sok horrornézőnek rögzülhetett alaposan a memóriájába) sok mindenre már nem emlékeztem belőle, így időszerűnek éreztem az újranézését.
A kanadai származású rendezőt, David Cronenberget nem nagyon kell bemutatni a horrorrajongóknak, hisz már az első filmjeivel (1975-ös Paraziták és az 1977-es Veszett) is igencsak magasra rakta azt a bizonyos lécet. Cronenberg neve egybeforrt az úgynevezett testhorror műfajával; bár igaz, készített azért más jellegű filmeket is, nemcsak a horror műfaján belül munkálkodott, de talán ezen alkotásai a legismertebbek.
Az 1979-ben bemutatott Poron... több»
Ki is vagyok én? Sok jót hallottam már erről a filmről, de valamilyen oknál fogva mindig elnapoltam a megtekintését, egészen idáig. Tulajdonképpen az érdeklődésemet mindig az keltette fel, hogy a főszerepben Sir Anthony Hopkins látható (jómagam egy elképesztő színészlegendának tartom), de valahogy soha nem éreztem elöljáróban annyira félelmetesnek jelen alkotás történetét, hogy rászánjam az időmet. Pedig, mint már említettem, sokat hallottam róla, és a legtöbben kimondottan dicsérték.
Nos, félelmem a történetével kapcsolatban sajnos beigazolódott, mert tényleg nem nevezhető túlzottan félelmetesnek (jómagam a horror kategóriába se biztos, hogy besorolnám), viszont ha ettől kellő mértékben el tudunk vonatkozt... több»
Robin Cook regénye a filmvásznon Jó pár író könyvét gyűjtöm/gyűjtöttem az évek során; ezen írók közé tartozik Robin Cook is. Így jutottam el oda, hogy az egyik legkorábbi regényének (szám szerint ez volt a második írása, az első az 1972-ben megírt A gyötrelem éve volt) a filmváltozatát választottam esti szórakozásom alapjául.
Nos, eme regényt sem az elmúlt pár évben olvastam, így be kell, hogy valljam, nem is nagyon fogom összehasonlítani a filmet a nyomtatott változatával, de mivel tényleg sok könyvét olvastam a számomra oly nagyra tartott Mr. Cooknak, egyvalamit egyből leszögeznék, kimondottan jól sikerült filmre adaptálni azt a fajta hangulatot, ami szinte az összes Robin Cook könyvben megtalálható, és ezért mindenképp ... több»
Cseperedőben az Antikrisztus Az 1976-ban bemutatott, Richard Donner által rendezett Ómen az én megítélésem szerint egy nagyon jó alkotás lett, és azon filmeken belül, amik az Antikrisztussal foglalkoznak, biztos, hogy az egyik legjobb, ami valaha elkészült. Mind a kritikai, mind pedig az anyagi fogadtatását egyértelműen sikeresnek mondhatjuk, így a forgalmazó stúdió (A Twentieth Century Fox) azonnal berendelte a folytatását (hisz az első rész befejezése is egyértelműen igényelte egy esetleges második rész elkészültét), és szinte dupla annyi pénzt biztosítottak rá, mint az elődjére (ami számokban valahogy úgy nézett ki, hogy míg az 1976-os Óment közel 3 millió dollárból készítették el, addig a folytatására már 6 millió d... több»
Bármikor megtörténhet Gondolom, rengetegen vannak úgy, hogy jelen filmünknek csak a 2010-ben bemutatott remake-jét látták (vagy annak a további 3 folytatása közül valamelyiket), és az eredeti változat elkerülte eme nézők figyelmét. Be kell, hogy valljam, én is azok közé tartoztam, akik még nem látták az 1978-ban Day of the Woman címen bemutatott filmet, és mivel kimondottan kedveltem a 2010-es változatát, evidens volt számomra, hogy ezt a fajta elmaradásomat idővel pótoljam.
Rengeteg mindent hallottam már erről a filmről, de valahogy mégsem voltam felkészülve arra, amit végül láthattam a közel 105 perces játékideje alatt. Írom ezt úgy, hogy effektív nem nagyon szoktak kiborítani az olyan filmek, amikben explicit... több»
Filmek a Vico kazetták soraiból: Indián démon Ismét elővettem egy olyan filmet, amit még fiatalkoromban láttam először (és azóta sem került érdeklődésem középpontjába, egészen az elmúlt napig). Soha nem fogom elfeledni azon időszakot, amikor még gyerek voltam, és a keresztszüleim videotékát üzemeltettek, hisz elképesztő mennyiségben vihettem zárás után haza a jobbnál jobb filmeket, és csak az volt a lényeg, hogy nyitás előtt visszaérjek velük. Valahogy így láthattam először ezt az alkotást is, de mára már arra sem emlékeztem, hogy mi is volt benne (egyedül csak a kazetta borítójának a kivitelezésével kapcsolatban volt némi kis emlékmorzsám). Tehát legalább 25 év távlatából gondoltam, nosztalgiázok újra egy jót, de be kell, hogy valljam,... több»
Kannibálok földjén Egy véletlen folytán kezdtem bele ebbe a filmbe, ugyanis összekevertem egy kimondottan hasonló történetű alkotással (a Mangiati vivi!-vel, Umberto Lenzi (1931–2017) 1980-ban készített filmjével, bár ha jól emlékszem, Magyarországon Élve megzabálva címre fordították).
Tulajdonképpen mivel már az elején rájöttem, hogy még nem volt szerencsém ehhez a korai olasz exploitation horrorhoz, és a videokazetták aranykorszakában kedveltem az efféle filmeket, gondoltam, miért ne adhatnék neki egy esélyt. Be kell hogy valljam, hogy eme filmnek sikerült párszor alaposan meglepnie, de ami még nagyobb szó, még megdöbbentenie is.
Az első kimondottan üde meglepetés már a legelején bekövetkezett, miszerint a ... több»
Sületlenségek és zöldségek Valamikor gyermekkoromban hallottam először erről a filmről, de ezidáig szerencsémre nem volt alkalmam megtekinteni. Aztán pár napja egy baráti társaságban szóba kerültek a zs-kategóriás filmek, és az egyik barátom felhozta, hogy a zs-kategóriás, avagy a trash-filmek egyik ősatyja eme film volt, így gondoltam, teszek egy próbát vele. Be kell, hogy valljam, hogy kétszer kellett nekigyürkőznöm, mert ha a nézője bármiféle minőségre számít, avagy történetre, akkor hatalmasat fog csalódni. Viszont ha egy totálisan pihent agyú humorral átitatott komédiára vágyik az illető, akkor talán még meg is találhatja a számításait ebben az alkotásban.
Az első alkalommal körülbelül negyedórát bírtam belőle m... több»
Van valami a víz alatt 1975-ben Steven Spielberg Cápa című filmjében rászabadított egy csendes tengerparti üdülővároska partjaira egy hatalmas, emberevő fehér cápát. Innentől kezdve szinte nagyüzemben érkeztek a víziállatos horrorfilmek. Voltak köztük kimondottan jók és élvezetesek (Cápa 2. vagy A gyilkos bálna), és voltak gyengébbre sikeredett alkotások is (Cápa 3. vagy a Szörnycápa). Az olasz filmgyártás is beindult a 75-ös Cápa sikerére, így készülhettek el olyan alkotások, mint az 1977-es Óriáspolip vagy az 1981-es Az utolsó cápa. Ezt a bizonyos sikerhullámot akarta meglovagolni egy bizonyos Roger Corman is, aki már az 50-es évek közepétől producerként tevékenykedett a filmes szakmában (és még napjainkban is a... több»
A kannibálbébik visszatérnek Oh, azok a csodálatos gyermekkori horrorfilmek, melyeket anno videokazettán (sok esetben narrátorosan és pocsék képminőséggel) volt szerencsém megtekinteni. Mára már szinte elképzelhetetlen lenne egy filmet így élvezni, de gyermekkoromban rengeteg ilyenhez volt szerencsém. Emlékszem, hogy az egyik ilyen kazettán a Kannibálbébik 1-2 cím szerepelt, és nekem mindenképp látnom kellett, hisz a horrorfilmek iránti lelkesedésem már egészen fiatalon megmutatkozott, és az azóta eltelt nem kevés év alatt sem változott.
Talán úgy egy évvel ezelőtt néztem újra eme film első részét, és attól függetlenül, hogy elég erősen érződött rajta, hogy egy kimondottan alacsony költségvetésű, b-ligás horrorfilmet t... több»
59 Kabinláz (2002)
Nem olyan rég újranéztem Eli Roth talán két legerősebbnek mondható rendezését, a 2005-ös Motelt és a 2007-es Motel 2-t, amelyek elkészültükkor igencsak erős horrorfilmeknek számítottak (persze mára már annyira ki lett tolva a horrorrajongók ingerküszöbbe, hogy nagy valószínűséggel nem lennének ezek a filmek annyira hatásosak, mint régen). Talán pont a Motel újranézése hozta meg a kedvemet, hogy ismételten megnézzem a 2002-es Kabinlázt, ami ráadásul Eli Roth egész estés rendezői debütálása is volt, hisz korábban csupán egy rövidfilmnél és egy tévésorozat egy epizódjánál tölthette be a rendezői posztot. Illetve arra is kíváncsi voltam, hogy képes lesz-e még ez a film azt a hatást akárcsak megk... több»