Fejcserés idegen A horrorfilmek iránti rajongásom még gyerekkoromban kezdődött, amikor még nagyban tombolt idehaza a videokazetta őrület. A kimondottan szerencsések közé tartoztam, hisz a rokonaimnak videotékájuk volt, ami csupán két háztömbnyire volt tőlem, így már fiatalon is falhattam a szívemhez oly közelálló műfajú alkotásokat.
Emlékszem, ezzel a filmmel először valamelyik film elején látható előzetesek során találkoztam, és hiába voltam oda és vissza a horror műfajért, valahogy sikerült az előzetesének elérnie, hogy ne merjem kikölcsönözni. Aztán ahogy teltek az évek, a videokazetták aranykorszaka leáldozott, helyüket pedig a dvd-k és blu ray lemezek váltották fel. Az új formátumok térhódítása miatt – ... több»
Hihetetlen minőségzuhanás 1981-ben Joe Dante (akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint az 1978-as Piranha, vagy az 1984-es Szörnyecskék) elkészítette a 80-as évek egyik legerősebb vérfarkasos filmjét, a The Howlingot (magyarul az Üvöltést). Mivel a kritikusok kimondottan pozitívan fogadták, és a mozipénztáraknál sem teljesített rosszul, nem volt akkora meglepetés, hogy hárommal évvel az első rész bemutatása után elkezdték forgatni a folytatását. Alapanyagból nem volt hiány, hisz Gary Brander (1930–2013) három könyvet is írt a vérfarkasokról (a forgatás ideje alatt még csupán kettőt). Viszont ha van olyan filmes folytatás, ami büszkélkedhet azzal a nem túl fényes dicsőséggel, hogy annyira elmarad szinte minden téren a... több»
A világ legmélyebb fúrása A film helyszínválasztását egy valós esemény generálta, hisz a volt Szovjetunió valóban végrehajtott egy mélyfúrást a Kola-félszigeten; 1970-ben kezdték meg a fúrást, és 1989-ben fejezték be. Eme fúrást – akárcsak jelen filmünkben – tudományos célokra használták fel, ráadásként még a mélységével kapcsolatban is a valóságra támaszkodtak, hisz tényleg több mint 12 kilométer mélységű volt (amivel rekorderek is voltak a szovjetek egészen 2008-ig).
Ez a Szovjetuniós esemény ihlette meg a film rendezőjének (és egyben forgatókönyvírójának), Arseny Syuhinnak a fantáziáját, és elöljáróban azt kell, hogy írjam, hogy egy egészen elfogadható filmet kaptam Syuhintól, aki ezzel a filmjével debütált az eg... több»
Egy alulteljesítő slasher Régóta tervezgettem már, hogy megnézem eme filmet, bár igaz, hogy szinte sehol nem olvastam róla túlzottan kiemelkedő véleményeket, de még így is piszkálta a kíváncsiságomat, főleg amiatt, mert kimondottan közel állnak a szívemhez a 80-as években készített horrorfilmek. A megtekintése után vegyes érzések fogtak el eme alkotással kapcsolatban, és sajnos kevés volt a pozitív töltetű.
Maga a történet alapfelállása nem rossz. Igaz, hogy már számtalan film alkalmazta kisebb-nagyobb változtatásokkal eme felállását, de mivel egy korai filmről beszélhetünk, ez annyira nem zavart, vagyis úgy a játékidő kétharmadáig nem. Merthogy valahol a film kétharmada után szinte teljesen egyértelművé vált számomr... több»
David Cronenberg legszemélyesebb filmje Valamikor nagyon-nagyon régen láttam ezt a filmet, de a lezárása során látható képsorokon kívül (ami valószínűleg még sok horrornézőnek rögzülhetett alaposan a memóriájába) sok mindenre már nem emlékeztem belőle, így időszerűnek éreztem az újranézését.
A kanadai származású rendezőt, David Cronenberget nem nagyon kell bemutatni a horrorrajongóknak, hisz már az első filmjeivel (1975-ös Paraziták és az 1977-es Veszett) is igencsak magasra rakta azt a bizonyos lécet. Cronenberg neve egybeforrt az úgynevezett testhorror műfajával; bár igaz, készített azért más jellegű filmeket is, nemcsak a horror műfaján belül munkálkodott, de talán ezen alkotásai a legismertebbek.
Az 1979-ben bemutatott Poron... több»
Ki is vagyok én? Sok jót hallottam már erről a filmről, de valamilyen oknál fogva mindig elnapoltam a megtekintését, egészen idáig. Tulajdonképpen az érdeklődésemet mindig az keltette fel, hogy a főszerepben Sir Anthony Hopkins látható (jómagam egy elképesztő színészlegendának tartom), de valahogy soha nem éreztem elöljáróban annyira félelmetesnek jelen alkotás történetét, hogy rászánjam az időmet. Pedig, mint már említettem, sokat hallottam róla, és a legtöbben kimondottan dicsérték.
Nos, félelmem a történetével kapcsolatban sajnos beigazolódott, mert tényleg nem nevezhető túlzottan félelmetesnek (jómagam a horror kategóriába se biztos, hogy besorolnám), viszont ha ettől kellő mértékben el tudunk vonatkozt... több»
Robin Cook regénye a filmvásznon Jó pár író könyvét gyűjtöm/gyűjtöttem az évek során; ezen írók közé tartozik Robin Cook is. Így jutottam el oda, hogy az egyik legkorábbi regényének (szám szerint ez volt a második írása, az első az 1972-ben megírt A gyötrelem éve volt) a filmváltozatát választottam esti szórakozásom alapjául.
Nos, eme regényt sem az elmúlt pár évben olvastam, így be kell, hogy valljam, nem is nagyon fogom összehasonlítani a filmet a nyomtatott változatával, de mivel tényleg sok könyvét olvastam a számomra oly nagyra tartott Mr. Cooknak, egyvalamit egyből leszögeznék, kimondottan jól sikerült filmre adaptálni azt a fajta hangulatot, ami szinte az összes Robin Cook könyvben megtalálható, és ezért mindenképp ... több»
Cseperedőben az Antikrisztus Az 1976-ban bemutatott, Richard Donner által rendezett Ómen az én megítélésem szerint egy nagyon jó alkotás lett, és azon filmeken belül, amik az Antikrisztussal foglalkoznak, biztos, hogy az egyik legjobb, ami valaha elkészült. Mind a kritikai, mind pedig az anyagi fogadtatását egyértelműen sikeresnek mondhatjuk, így a forgalmazó stúdió (A Twentieth Century Fox) azonnal berendelte a folytatását (hisz az első rész befejezése is egyértelműen igényelte egy esetleges második rész elkészültét), és szinte dupla annyi pénzt biztosítottak rá, mint az elődjére (ami számokban valahogy úgy nézett ki, hogy míg az 1976-os Óment közel 3 millió dollárból készítették el, addig a folytatására már 6 millió d... több»
Bármikor megtörténhet Gondolom, rengetegen vannak úgy, hogy jelen filmünknek csak a 2010-ben bemutatott remake-jét látták (vagy annak a további 3 folytatása közül valamelyiket), és az eredeti változat elkerülte eme nézők figyelmét. Be kell, hogy valljam, én is azok közé tartoztam, akik még nem látták az 1978-ban Day of the Woman címen bemutatott filmet, és mivel kimondottan kedveltem a 2010-es változatát, evidens volt számomra, hogy ezt a fajta elmaradásomat idővel pótoljam.
Rengeteg mindent hallottam már erről a filmről, de valahogy mégsem voltam felkészülve arra, amit végül láthattam a közel 105 perces játékideje alatt. Írom ezt úgy, hogy effektív nem nagyon szoktak kiborítani az olyan filmek, amikben explicit... több»
Filmek a Vico kazetták soraiból: Indián démon Ismét elővettem egy olyan filmet, amit még fiatalkoromban láttam először (és azóta sem került érdeklődésem középpontjába, egészen az elmúlt napig). Soha nem fogom elfeledni azon időszakot, amikor még gyerek voltam, és a keresztszüleim videotékát üzemeltettek, hisz elképesztő mennyiségben vihettem zárás után haza a jobbnál jobb filmeket, és csak az volt a lényeg, hogy nyitás előtt visszaérjek velük. Valahogy így láthattam először ezt az alkotást is, de mára már arra sem emlékeztem, hogy mi is volt benne (egyedül csak a kazetta borítójának a kivitelezésével kapcsolatban volt némi kis emlékmorzsám). Tehát legalább 25 év távlatából gondoltam, nosztalgiázok újra egy jót, de be kell, hogy valljam,... több»
Kannibálok földjén Egy véletlen folytán kezdtem bele ebbe a filmbe, ugyanis összekevertem egy kimondottan hasonló történetű alkotással (a Mangiati vivi!-vel, Umberto Lenzi (1931–2017) 1980-ban készített filmjével, bár ha jól emlékszem, Magyarországon Élve megzabálva címre fordították).
Tulajdonképpen mivel már az elején rájöttem, hogy még nem volt szerencsém ehhez a korai olasz exploitation horrorhoz, és a videokazetták aranykorszakában kedveltem az efféle filmeket, gondoltam, miért ne adhatnék neki egy esélyt. Be kell hogy valljam, hogy eme filmnek sikerült párszor alaposan meglepnie, de ami még nagyobb szó, még megdöbbentenie is.
Az első kimondottan üde meglepetés már a legelején bekövetkezett, miszerint a ... több»
Sületlenségek és zöldségek Valamikor gyermekkoromban hallottam először erről a filmről, de ezidáig szerencsémre nem volt alkalmam megtekinteni. Aztán pár napja egy baráti társaságban szóba kerültek a zs-kategóriás filmek, és az egyik barátom felhozta, hogy a zs-kategóriás, avagy a trash-filmek egyik ősatyja eme film volt, így gondoltam, teszek egy próbát vele. Be kell, hogy valljam, hogy kétszer kellett nekigyürkőznöm, mert ha a nézője bármiféle minőségre számít, avagy történetre, akkor hatalmasat fog csalódni. Viszont ha egy totálisan pihent agyú humorral átitatott komédiára vágyik az illető, akkor talán még meg is találhatja a számításait ebben az alkotásban.
Az első alkalommal körülbelül negyedórát bírtam belőle m... több»
Van valami a víz alatt 1975-ben Steven Spielberg Cápa című filmjében rászabadított egy csendes tengerparti üdülővároska partjaira egy hatalmas, emberevő fehér cápát. Innentől kezdve szinte nagyüzemben érkeztek a víziállatos horrorfilmek. Voltak köztük kimondottan jók és élvezetesek (Cápa 2. vagy A gyilkos bálna), és voltak gyengébbre sikeredett alkotások is (Cápa 3. vagy a Szörnycápa). Az olasz filmgyártás is beindult a 75-ös Cápa sikerére, így készülhettek el olyan alkotások, mint az 1977-es Óriáspolip vagy az 1981-es Az utolsó cápa. Ezt a bizonyos sikerhullámot akarta meglovagolni egy bizonyos Roger Corman is, aki már az 50-es évek közepétől producerként tevékenykedett a filmes szakmában (és még napjainkban is a... több»
A kannibálbébik visszatérnek Oh, azok a csodálatos gyermekkori horrorfilmek, melyeket anno videokazettán (sok esetben narrátorosan és pocsék képminőséggel) volt szerencsém megtekinteni. Mára már szinte elképzelhetetlen lenne egy filmet így élvezni, de gyermekkoromban rengeteg ilyenhez volt szerencsém. Emlékszem, hogy az egyik ilyen kazettán a Kannibálbébik 1-2 cím szerepelt, és nekem mindenképp látnom kellett, hisz a horrorfilmek iránti lelkesedésem már egészen fiatalon megmutatkozott, és az azóta eltelt nem kevés év alatt sem változott.
Talán úgy egy évvel ezelőtt néztem újra eme film első részét, és attól függetlenül, hogy elég erősen érződött rajta, hogy egy kimondottan alacsony költségvetésű, b-ligás horrorfilmet t... több»
Egy homályba vesző történet Mindig kedveltem az olyan történetű filmeket, mint amilyennel elméletben ez a film is akart foglalkozni. Kár, hogy itt elsősorban az elméleten van a hangsúly, mert kimondottan sokat markol történetszintileg, de valahogy mégsem teszi le a voksát semmilyen csapásirányba, és talán számomra ez volt a legzavaróbb az egészben.
A film történetének alappillére a misztikumra épül, de számomra nagyon hamar válik ez a misztikus hangvétel egyfajta furcsa zagyvasággá, ráadásul mintha a készítők se nagyon tudták volna, miként is építhetnék fel élvezetesen és egységesen a filmet, így kimondottan sok mindent hánytak egymásra. Van itt átok sújtotta múltbéli személy, furcsa személyzet és házigazda, fekete má... több»
Kissé keszekusza, de fogyasztható Sokat hallottam már erről a filmről, de ezidáig még nem volt szerencsém hozzá. Mivel a rendezője, Norman J. Warren (1942–2021) nem oly régen sajnos meghalt, gondoltam, teszek egy próbát a legismertebb horrorfilmjével. Warren nem volt nagyon termékeny filmes, hisz 1963-ban kezdte filmes pályafutását, amit 2014-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatott. Munkásságára a legjellemzőbb műfaj elsősorban a rövidfilm volt (szám szerint 7 darab volt), illetve a horror (5 darabot készített).
Az 1978-ban készített, Terror című filmje egy kimondottan érdekes darab lett, méghozzá több szempontból is. Szinte minden pillanatáról érződik, hogy egy tipikus angol horrorfilmhez van szerencsénk (tehát akik... több»
Híres film is okozhat csalódást Jó ideje gondolkodtam már azon, hogy újra kellene néznem ezt a filmet, így az elmúlt napokban sort is kerítettem rá. Valamilyen okból kifolyólag ki mertem volna jelenteni, hogy valamikor régen én már láttam ezt a korai Brian De Palma alkotást, azonban meglepődve tapasztaltam a megtekintése során, hogy nagy valószínűséggel kevertem egy másik filmmel.
Annyira sokat nem halottam vagy olvastam erről a filmről, de mivel nálam a rendező, Brian De Palma személye egész jó ajánlólevél, ráadásul eme alkotását egész híresnek mondhatjuk, elöljáróban úgy éreztem, hogy hatalmasat nem csalódhatok majd benne. Nos, nem így lett...
Brian De Palma neve mellett az is sokat számított számomra, hogy közvetlen a C... több»
Orvosok pokoli túrája Kimondottan kedvelem az olyan filmeket, amilyeneket az 1977-es, Rituals című, kanadai horror-kalandfilm is képvisel. Pár jó barát (vagyis itt inkább orvoskolléga) a civilizációt a hátuk mögött hagyja, és egy kellemes túrázással töltik el a szabadidejüket, csakhogy egy nemvárt probléma (jelen esetben egy gyilkos megjelenése) pokollá teszi a kellemesnek induló vakációt.
Ezt a történetet első pillanatra nem lehetne túl sok eredetiséggel illetni, mert már szinte kismilliószor láthattunk hasonló alkotásokat, de engem kezdetben nagyon megfogott az a fajta koncepció, hogy az itt pácba kerülő személyek egytől-egyig orvosok. Ez adott a filmnek valami extra adalékot, talán abból a szempontból, hogy ha... több»
Dr. Moreau és a teremtményei Volt már alkalmam megtekinteni a Marlon Brandoval (1924–2004) és Val Kilmerrel fémjelzett 1996-os változatát, de ezidáig még nem volt szerencsém ehhez a változathoz (lehet, hogy azért nem érdekelt sokáig, mert a 96-os film nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet). Tudtam, hogy az 1996-os egy 1977-ben bemutatott film feldolgozása volt, de azt eddig szintén nem tudtam, hogy már jelen filmünk is egy feldolgozás, ugyanis H. G. Wells (1866–1946) regényét először 1933-ban filmesítették meg az Elveszett lelkek szigete címen.
Tehát elöljáróban sok jóra nem számítottam a filmmel kapcsolatban, de azt kell, hogy írjam, végeredményében mégis sikerült meglepnie, és kissé talán még jobban is élveztem, ... több»
Sivatagi rémálom Wes Craven (1939–2015) bemutatkozó filmjével, az 1972-es, Az utolsó ház balra című horrorjával indította el pályafutását, ráadásként mondhatjuk, hogy elég erőteljesen, de amint mondani szokták, egy fecske nem csinál nyarat, így az első filmje után még semmi kiemelkedőt vagy maradandót nem mondhattak a horrorrajongók a rendezőről.
Közel öt évvel a bemutatkozó filmje után ismét egy horrorfilm készítésébe kezdett, méghozzá a The Hills Have Eyesba. A két film közt csupán álnéven (Abe Snake) készített egy filmet (The Fireworks Woman), amit műfajilag egyfajta kikacsintásként is lehet kezelni a híres rendező életútjában, hisz merőben eltért az első, vagy majd akár a későbbi műveitől is.
Craven má... több»
57 Borrower (1991)
A horrorfilmek iránti rajongásom még gyerekkoromban kezdődött, amikor még nagyban tombolt idehaza a videokazetta őrület. A kimondottan szerencsések közé tartoztam, hisz a rokonaimnak videotékájuk volt, ami csupán két háztömbnyire volt tőlem, így már fiatalon is falhattam a szívemhez oly közelálló műfajú alkotásokat. Emlékszem, ezzel a filmmel először valamelyik film elején látható előzetesek során találkoztam, és hiába voltam oda és vissza a horror műfajért, valahogy sikerült az előzetesének elérnie, hogy ne merjem kikölcsönözni. Aztán ahogy teltek az évek, a videokazetták aranykorszaka leáldozott, helyüket pedig a dvd-k és blu ray lemezek váltották fel. Az új formátumok térhódítása miatt – ... több»