Főzni bárki tud! A Pixar kifogyhatatlan kreativitásának csúcspontjaként örvedeztetett meg minket a nagy álmokat dédelgető kis patkány minden szívet megmelengető történetével. Szokatlan főhősének segítségével, kedvesen mesél az elfogadásról, az önismeretről és a hivatás szenvedélyéről. Már a témaválasztással is hangsúlyozza, hogy a határokat nem csupán feszegetni akarja, hanem egyenes a földbe fogja tiporni őket, hiszen gyakorlatilag lehetetlen dolgokat párosít össze: egy patkány és a gasztronómia, egy patkány, aki szakács szeretne lenni Párizs leghíresebb éttermében.
Brad Bird mint rendező azonban olyan merészen és biztos kézzel kezeli a témát, hogy szinte észrevétlenül dönti le az előítéleteket és sző hely... több»
Szapphói szerelem Francis Lee rendező a 2017-es Isten országa című filmje után, melyben a férfiszerelmet énekli meg, most egy szapphói szerelem történetét meséli el.
Témájának a 19.században élt fosszíliagyűjtő, Mary Anning életét, pontosabban a Charlotte Murchisonnal való barátságát választotta. Azt azonban elöljáróban érdemes leszögezni, hogy az Örök lenyomat nem tekinthető valódi életrajzi filmnek, hiszen semmi sem bizonyítja, hogy Mary Anning leszbikus lett volna, a később élt rokonai pedig mindig is cáfolták ezt a feltételezést.
Ennek ellenére, különösen a főszerepeket alakító Kate Winslet és Saoirse Ronan személye miatt ígéretes vállalkozásnak tűnt a film. És Francis Lee valóban egy érzékeny drámát alk... több»
Vadiúj vadnyugat Jeymes Samuel első nagyjátékfilmjével továbbvitte azt a témát, amit már 2013-as rövidfilmjében is érintett: az autentikus westert innovatív elemekkel vegyítette, melyek közül a legszembetűnőbb a filmzene és a színészválasztás. Bár az afroamerikai cowboyokat ábrázoló alkotásoknak jobbára behozhatatlan lemaradásuk van Hollywoodban, a témának van létjogosultsága, amit az is jól példáz, hogy a filmben felvonultatott karakterek nagy részét valós személyek, valódi fekete cowboyok ihlették.
A főbb szerepekben olyan színészeket láthatunk, mint Idris Elba, Lokiból ismert Jonathan Majors, a Deadpoolban feltűnt Zazie Beets, az Oscar- és Golden Globe-díjas Regina King, valamint Lakeith Stanfield.
Az... több»
Különösen szórakoztató A Netflix első igazi gigaprodukciója egy fergeteges akciókalandot, egy könnyed szórakozást kínál, és a legjobb benne, hogy nem is akar ennél többnek látszani.
A film sztorija viszonylag egyszerű, ám rafinált, mert az országokon és kontinenseken átívelő cselekmény során mindig csavar egyet az aktuális felálláson, igyekszik meglepni a nézőt, elhitetni, hogy ismerjük az erőviszonyokat, hogy aztán kifordítsa magából az addigi leosztást. A túltolt fordulatokat a játékidő közepére persze már meghökkenés helyett csak sztoikus mosollyal nyugtázzuk, de a rendezőként és forgatókönyvíróként a film élén járó Rawson Marshall Thurber célja pontosan ez volt: szarkasztikusan parodizálja az akció- és kalandf... több»
Búcsúajándék Tom Hanks posztapokaliptikus drámája ha nem is nyit új fejezeteket a zsáneren belül, de olyan érzékenységgel mesél az emberség mibenlétéről, a szeretet erejéről és az elmúlás komorságáról, ami egy egyedülálló darabbá teszi.
Nyomokban tetten érhető ugyan olyan klasszikusok hatása, mint pl. a Legenda vagyok vagy éppen a Számkivetett, azonban a Finch minden korábbi koncepciótól elszakadva, a saját világában létezik. Az emberi tevékenység okozta klímakatasztrófa csak háttérként van jelen, az igazi dráma Finch és az általa készített humanoid robot, Jeff között zajlik. Pesszimista hangot megütve, a Finch célja nem a világ megmentése, a régi állapotok helyreállítása, de még csak a további túlélők f... több»
A Marvel bölcsője A Végjáték utáni élet döcögősen indult a Marvel moziuniverzum számára. A Fekete Özvegy mindössze előzményként kapcsolódott a 3. fázis lezárásához, a Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája pedig egy erősen közepes alkotás lett, mely csak alig néhány szállal kötődik az eddig megismert Marvel-univerzumhoz. A 4. fázis tényleges beindításához valami sokkal nagyobb dobásra volt szükség, amire Kevin Feige az Örökkévalókat választotta. A projekt élére pedig a friss Oscar-díjas Chloé Zhaót jelölte ki, aki bár eddig csak alacsony költségvetésű, független filmeket készített, de intim, karakterközpontú szemléletmódjával alkalmasnak bizonyult a 10 új hőst egyszerre felvezető eposz levezényelésére.
Kevin Feig... több»
Egy igaz barátság története Digitalizált világunk aktuális problémáira hívja fel a figyelmet a Locksmith Animation első animációs filmje. A Hibás Ron görbe tükröt tart a fagyasztói társadalomnak, és a gyerek nyelvén beszél az egyre nagyobb méreteket öltő közösségimédia-függőség káros hatásairól, leginkább a valódi emberi kapcsolatok hiányáról. Arról, hogy ma már az elektronikus eszközeink a legjobb barátaink, vagy akár arról, hogy valaki digitális barátokkal körülvéve is lehet magányos. Ez persze meglehetősen sablonos téma, és a rajzfilm faékegyszerűséggel tálalja, de mégis roppant szerethető történet, mert rengeteg érzelem tölti meg. Olyan őszintén mesél magányról, kirekesztettségről, barátságról,elfogadásról és lájk... több»
Nem győzedelmeskedik a jó Tim Burton, a véres és szürreális mesék mestere igazán testhez álló alapanyagot talált magának Sweeney Todd történetében. A bosszúálló borbély létezése ugyan vitatott, de alakja és legendája a brit folklór része, és számos művészt megihletett. 1979-ben Stephen Sondheim (neki köszönhetjük többek között a West Side Story-t) színpadi musicalt írt belőle, mely amellett, hogy a Brodway-en és a West End-en is sikerrel futott, alapjául szolgált Burton filmjének is.
Vérgőzös és pikáns - ez a két összetevő jellemzi leginkább a filmet, ami nem meglepő, hiszen Tim Burton ezt a két dolgot tudja a leginkább úgy összegyúrni, hogy egyedi világokat teremtsen belőlük. A Sweeney Todd pedig a direktor vi... több»
Színpadi mű a vásznon... Andrew Lloyd Webber 1981-es musicalje még egy olyan ragyogó életműben is előkelő helyet foglal el, mint amilyennel a musicalkirály rendelkezik. Bemutatása óta nagy népszerűségnek örvend a világ színpadain, a Brodway 3. legtöbbett játszott darabja, illetve 2018-ban a Madách Színházban is 35. jubileumát ünnepelhette.
Andrew Lloyd Webber műveit hasonló sikerrel adaptálják filmvászonra is; jó példa a Jézus Krisztus szupersztár, Az operaház fantomja vagy az Evita. Azonban a Macskák egy elvont darab, látványvilága nehezen megfogható, bizarr, cselekménye mintha egyenes ív nélkül lebegne az éterben, szereplői pedig macskabőrbe bújt emberek. A színpadi megvalósítás remekül megragadja és visszaadja m... több»
Az Atreides-ház A Dűne az a történet, amelyet senkinek sem kell bemutatni. Frank Herbert klasszikus regényét ugyanis mindig megelőzi a hírneve, így még azok is fogalmat tudnak alkotni a jelentőségéről, monumentalitásáról és a sci-fi műfajra gyakorolt hatásáról, akik (még) nem olvasták el a könyveket. A Dűne-laikusok háttérismeret nélkül is a regény híréhez hasonló nagyívű, szuperlatívuszokban mérhető adaptációra várnak, míg a Dűne-rajongók tudják, hogy a Herbert által felépített világ olyan sokrétű és összetett, hogy leegyszerűsítés nélkül gyakorlatilag lehetetlen filmre vinni, ha pedig elveszünk egy összetevőt, máris csorbul a mondanivaló. Egyértelmű tehát, hogy a megfilmesítése embert próbálóan nehéz fela... több»
Nyers vérengzés A Gladiátor és a Mennyei királyság rendezője, Ridley Scott újabb epikus történelmi filmet készített. Témájának pedig a középkor egy jelentős, ám kevésbé közismert történetét, Jean de Carrouges és Jacques Le Gris konfliktusát választotta. A két lovag összecsapása 1386-ban az utolsó olyan párbaj volt, melynek kimenetelét istenítéletnek tulajdonították, ugyanakkor olyan kivételes eset is volt, mely során egy nemi erőszakot elszenvedett nő számára kedvező ítélet született az ábrázolt korban.
A filmet már bemutatása előtt is egyöntetűen #metoo-filmnek kiáltották ki, ami pontatlan, hiszen a film megtörtént eseményeket dolgoz fel a lehető legforráshűbb módon, tehát egyszerűen felesleges párhuzamot... több»
Vérszegény vérontás A 2018-as Venom-film bár nem éppen azt nyújtotta, amit egy Venom-filmtől elvárnánk, de a hibái mellett bőven voltak szerethető szekvenciái is, melyek nagyrészt a film egyensúlyának tudhatók be. Venom éppen annyira volt humoros, hogy kedvelhető legyen, de néha-néha megvillantak a gonoszabb tulajdonságai is, éppen annyira, hogy még komolyan vegyük.
Eddie Brock laza volt, pont annyira, hogy megkedveljük, de határozott motivációi is voltak, melyekkel könnyebb volt komolyan venni. A kettejük közötti kémia pont úgy működött, ahogy kellett; megvoltak a szellemes egysorosok és egymás szekálása, de nem vitték túlzásba a poénkodást, ugyanakkor kirajzolódott, hogy milyen jól tudnak együttműködni.
A k... több»
Megbocsátható-e a megbocsáthatatlan? A zseniálisan felkavaró Erőszakik rendezője, Martin McDonagh újabb brutálisan súlyos morális kérdéseket boncolgató mestermunkát adott ki a kezei közül, sőt most talán az emberi lélek még ősibb és elemibb indulatait mutatja be kendőzetlen explicitással.
Maga a történet amilyen egyszerű, ugyanannyira komplikált is. Már a játékidő első perceiben adott a a cselekményt berobbantó konfliktus: egy fiatal lányt hónapokkal korábban meggyilkoltak, azonban a rendőrség nyomok híján nem tudott áttörést elérni a nyomozásban. A meggyilkolt lány édesanyja (a lehengerlően tehetséges Frances MCDormand) inkább dühödt, mint elkeseredett lépésre szánja el magát: a városka határában álló 3 óriásplakátra 3 provoka... több»
Egy életmű megkoronázása is lehetne, ha... N. Richard Nash 1975-ös regényének adaptációja Clint Eastwood stílusában elmesélve. A Cry Macho mégis a legenda eddigi talán leglassabb és legvisszafogottabb rendezése lett. Bőven merít a western műfaj klasszikus elemeiből, témájával – az idegen kultúrába becsöppenő, és azt felfedező hős – jó pár alapművet megidéz, például Dalmer Daves Törött Nyíl, John Ford Az üldözők, Henry Hathaway A félszemű seriff, vagy épp Arthur Penn Kis nagy ember című műveit.
De a komplett szüzséje, az úton egymásra találó és összekovácsolódó páros története is népszerű témája volt az utóbbi évek western termésének; elég csak Tommy Lee Jones Kelletlen útitársára, Scott Cooper Ellenségek-ére, Etan és Joel Cohan A f... több»
Előzmények a Marvel-moziverzumhoz A Marvel Kapitány az MCU kronológiáját tekintve meglehetősen korai darab. Megjelenése szerint közvetlenül a 3. fázist lezáró Bosszúállók: Végjáték előtt debütált, de ahelyett, hogy felvezetné a Végjáték eseményeit, több mint 30 évet visszaugrik az időben, és még a 2. fázis filmjeit is megelőzve magát a Bosszúállók születését készíti elő.
A filmet ért negatív kritikák nagy részének pedig éppen megkésettsége a táptalaja, hiszen a 3. fázis végére aktualitása és relevanciája gyenge lábakon áll, mindössze egy vékony szállal kapcsolódik a Végjáték eseményeihez, és annak okán, hogy az azt megelőző 20 filmben említés sem történik Marvel Kapitányról, gyors bemutatása és a Bosszúállókhoz csatolása er... több»
Életigenlés mesterfokon Stephen Hawking korunk legragyogóbb elméje volt. A tudományra gyakorolt hatása felmérhetetlen, Albert Einstein óta nem született nála nagyobb gondolkodó. Személyiségét pedig még lenyűgözőbbé teszi az a tény, hogy évtizedekig a saját teste börtönében élt: ritka betegsége miatt előbb szinte teljesen lebénult, majd a beszédképességét is elvesztette; 1985-től kezdődően egészen 2018-ban bekövetkezett haláláig kizárólag gépek segítségével kommunikált, egy speciális beszédszintetizátor jelentette számára az egyetlen kapcsolatot a külvilággal.
Tudományos kutatásai és betegsége jól ismertek a nyilvánosság előtt, de ezek mellett volt egy másik oldala is, hiszen amennyire az állapota engedte, hétközna... több»
Hátra arc! James Wan neve a 2004-es Fűrész óta megkerülhetetlen a horror műfaján belül. Bár munkásságát lehet szeretni és nem szeretni is, ingadozó minőségű műveiből egyvalami vitathatatlanul kikristályosodik: James Wan egy zseni. Minden egyes rendezésében ott lapul az egyediség, a kivételes művészi véna, a folyamatos megújulni akarás, és persze a horror iránti gyermeki rajongással párosult szívszerelme is. Hasonló szellemben készült legújabb alkotása, az Eleven kór is, mellyel ismét egy rendkívül különleges darabot tett le az asztalra.
A roppant hatásos, Démonok közöttet idéző felütés megadja a film hangulati alaptónusát, és a végéig kitart a hátborzongató, gótikus horrorokra jellemző atmoszféra, mé... több»
Méregcsók Mary Elizabeth Winsteadtől sosem álltak távol a badass női karakterek. A Netflix legújabb bérgyilkos sztorijának főszerepében egyedülálló nívót mutat; kár, hogy a Kate forgatókönyve viszont nélkülöz minden egyediséget.
Noha a film a műfaj alapműveinek elemeiből, illetve kliséiből tevődik össze, az alaptézisben, a saját, még be nem következett haláláért bosszút álló hősnő történetében alapvetően van potenciál. A bosszú klisés téma ugyan, de ebben a megvalósításban még működhetett volna, és a játékidő első negyedében működik is a koncepció. Letisztult, szögegyenes felütéssel indít: Kate, miután megtudja, hogy halálos anyaggal fertőzték meg (a világ legklisésebb elcsábító módszerével), utolsó ... több»
Szuper wuxia Shang-Chi a Marvel első ázsiai szuperhőse, aki az ismeretlenségből lépett a nagyvászonra, hogy megnyissa a Marver Moziverzum negyedik fázisát. A karakter gyökerei azonban egészen 1973-ig nyúlnak vissza, és a kapitalizmus hívta életre: a 70-es évek kung-fu lázát és a Bruce Lee-őrületet meglovagolva alkotta meg a Marvel; a lehető legjobb időpontban, mindössze néhány hónappal a Legenda 1973. júliusi halálát követően.
Noha a filmadaptáció gondolata már a 2000-es évek elején felmerült, ismét elmondható, hogy az önálló Shang-Chi-mozi szintén a lehető legjobbkor érkezett: az etnikai és kulturális diverzitás igénye, valamint a különböző kisebbségek emberjogi mozgalmainak nyomása alapjaiban alakítja... több»
Puritán valóélet Chloé Zhao három Oscar-díjas rendezése nem pusztán az aranyszobrocskák száma miatt figyelemre méltó. Az idei Oscar-gála A nomádok földjének köszönhetően több történelmi pillanatot is adott a világnak: Chloé Zhao második nőként, ugyanakkor első ázsiai származású nőként vehette át a legjobb filmért járó díjat, a főszerepet alakító Frances McDormand pedig a legjobb női főszereplőnek járó díj mellett a film producereként szintén részesült a legjobb film díjában, vagyis elsőként kapta meg mindkét díjat ugyanazért a filmért.
A hatalmas kritikai elismerés nem véletlen, azonban amennyire nagy nemzetközi visszhangot keltett a film, olyan egyszerű és puritán a cselekmény és az egész megvalósítás. Ol... több»
87 L'ecsó (2007)
A Pixar kifogyhatatlan kreativitásának csúcspontjaként örvedeztetett meg minket a nagy álmokat dédelgető kis patkány minden szívet megmelengető történetével. Szokatlan főhősének segítségével, kedvesen mesél az elfogadásról, az önismeretről és a hivatás szenvedélyéről. Már a témaválasztással is hangsúlyozza, hogy a határokat nem csupán feszegetni akarja, hanem egyenes a földbe fogja tiporni őket, hiszen gyakorlatilag lehetetlen dolgokat párosít össze: egy patkány és a gasztronómia, egy patkány, aki szakács szeretne lenni Párizs leghíresebb éttermében. Brad Bird mint rendező azonban olyan merészen és biztos kézzel kezeli a témát, hogy szinte észrevétlenül dönti le az előítéleteket és sző hely... több»