Anthony Hopkins 1937-ben született Wales-ben. Saját bevallása szerint Richard Burton hatására kezdte kezdett színészkedni. Az internátusban hanyagolta a tanulmányait, jobban vonzotta a szabad alkotás öröme. 1957-ben szerezte meg színészi végzettségét a Királyi Színiakadémián, ezüst fokozattal. Két éves sorkatonai szolgálat után, 1965-ben Londonba költözött, és Laurence Olivier meghívására csatlakozott a Nemzeti Színház társulatához. 1967-ben Az oroszlán télen (1968) című kosztümös filmben jelent meg... Több
Anthony Hopkins 1937-ben született Wales-ben. Saját bevallása szerint Richard Burton hatására kezdte kezdett színészkedni. Az internátusban hanyagolta a tanulmányait, jobban vonzotta a szabad alkotás öröme. 1957-ben szerezte meg színészi végzettségét a Királyi Színiakadémián, ezüst fokozattal. Két éves sorkatonai szolgálat után, 1965-ben Londonba költözött, és Laurence Olivier meghívására csatlakozott a Nemzeti Színház társulatához. 1967-ben Az oroszlán télen (1968) című kosztümös filmben jelent meg először a képernyőn, melyben Oroszlánszívű Richárdot alakította, ezt az 1969-es klasszikus, a Hamlet követte. Hopkins számos irodalmi filmadaptációban kapott szerepet, emlékezetes alakítást nyújtott az Othello (1981) című filmben és A Notre Dame-i toronyőrben (1982) is.
Az 1977-es A híd túl messze van (1977) című már kultikussá vált háborús történelmi drámában olyan színészekkel dolgozott együtt, mint Sean Connery, Michael Caine, James Caan, Gene Hackman és Laurence Olivier.
Egyik legemlékezetesebb alakítása ezekből az időkből Az elefántember (1980) című filmhez köthető. A viktoriánus korban játszódó alkotásban Hopkins lelkes fiatal orvost alakít, aki egy társadalom peremére sodródott, fogyatékkal élő embert igyekszik visszaintegrálni a társadalomba. A filmmel David Lynch berobbant a köztudatba, melyet az Amerikai Filmakadémia nyolc Oscarra jelölt, de végül nem kapott díjat.
A ’90-es évek minden téren meghozták a sikert Hopkins számára. 1993-ban II. Erzsébet brit királyné lovaggá ütötte, és sorra jöttek az Oscar-jelölések, 1991-ben A bárányok hallgatnak pedig meghozta neki az Oscar- és BAFTA-díjat is. A következő években már az Akadémia kitüntetett figyelmét élvezte, és több Oscar jelölést is begyűjtött (Napok romjai – 1993, Nixon – 1995). Még az ezredforduló előtt olyan kultikus filmekben szerepelt, mint A vadon foglyai (1997) vagy a Ha eljön Joe Black (1998). 1996-ban a Augusztustal (1996) rendezőként is debütált a filmvásznon.
A Nagy Sándor, a hódító (2004) bukása után erős alakítással örvendezette meg rajongóit A leggyorsabb Indian (2005) című, a legendás sebességi rekorder, Burt Munro életét feldolgozó filmben.
2007-ben került mozikba harmadik saját filmje, a Tudathasadás (2007), mely sem a közönséget sem a kritikusokat nem győzte meg.
2012-ben a Sascha Gervasi rendezésében bemutatott rendkívül megosztó Hitchcock (2012) címszerepében láthattuk, de olyan hollywoodi szuperprodukciókban is feltűnt, mint a Thor (2011) és a Thor: Sötét világ (2013), melyekben a villámisten apjának, Odin szerepében láthattuk.
A 2010-es évek második felében főbb szerepben láthattuk az HBO nagysikerű sci-fi sorozatában, a Westworldben (2016), visszatért korábbi szerepéhez a Thor: Ragnarökben (2017), játszott A két pápa (2019) című netflixes drámában, és újabb Oscar-díjat nyert Florian Zeller Az apa (2020) című filmjében nyújtott alakításával. 2022-ben a A fiú (A fiú sorsa) című filmben láthattuk.
André Rieu hegedűművész és szimfonikus zenekara a legendás színész több mint ötven évvel ezelőtt írt keringőjének szimfonikus változatával tisztelgett Hopkins előtt, aki maga is ott volt az előadáson. A színész könnyekig hatódott.
(SódóGA)
