Drabálok, vaktyúkok és bélgázművek Tizenegy évvel a kultikusnak mondható első rész, valamint hat esztendővel az elfogadhatónak számító folytatás után újból támad a Tremors, avagy a magyar szinkronnal élve a hatalmas féregre emlékeztető drabálok. A széria harmadik etapja részben új megoldásokat alkalmazva, részben az első rész néhány jól bevált eszközére támaszkodva próbált némi friss vért fecskendezni ebbe a franchise-ba. Ha diplomatikusan akarok fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy mindezt felemás sikerrel tette.
A történet szerint visszatérünk arra a bizonyos poros, nevadai vidékre (az eredeti alcím ezt is próbálja hangsúlyozni), ahol az 1990-es film szerint a címet adó szörnyek egyszer már megkeserítették az ott lakók élet... több»
Kis kuplung, nagy gáz, és irány a hétezres fordulatszám! Az autóversenyzés szerelmesei megvetnek majd az összehasonlításért. Na de laikusok előnyben, nem tudok nem gondolni Az aszfalt királyai kapcsán Ron Howard 2013-as remekművére, a Hajsza a győzelemértre. Pedig, mondhatnák az okosok, ez nem Forma-1, ez Nascar, meg 24 órás Le mans-i verseny, ami még távolról sem hasonlítható össze. S itt gyorsan le kell szögeznem valamit: engem – legyen az Nascar, legyen Forma-1 – az autóversenyzős sportok totálisan hidegen hagynak. Így magam is meglepődtem, mikor Niki Lauda és James Hunt bajtársi civakodásait filmvásznon látva leesett az állam. S ezzel oly keveset mondtam el az említett alkotás nagyszerűségéről. Félreértés ne essék: azóta sem néztem végig egyet... több»
A cápa a szőkéket szereti Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a cápából mint témából és főhősből már mindent kihoztak, amit lehetett. A zsáner klasszikusától kezdve (Spielberg fenevada) egészen a zs-kategóriás alkotásokig. Gyilkos cápák csaptak már a levegőből, úszkáltak már tavakban, ment a gyilok Malibun, és még a szellem- és homokcápa is vérengzést rendezett nem is egyszer „fantasztikus” alkotásokban. Hát ilyen körülmények között csoda, ha ritka kincsként tekintünk egy cápás filmre, ami nem teljesen komolytalan, s még jól is sikerült?
A zátony abszolút ebbe a kategóriába esik, sőt az elmúlt időszak egyik legjobban sikerült cápás filmjét tisztelhetjük benne. Ott volt egy évre rá a 47 méter mélyen, amit szintén szerettün... több»
Csendes éj, véres éj Talán nagy hibát követtünk el, ugyanis a 2006-os „remekművel” kezdtük a Fekete karácsony szériánkat, abból az egyszerű okból, hogy egy szombat késő este ezt a verziót volt a legkönnyebb előásnunk. A 1974-es officialt tudtommal eléggé szereti a közönség, s félve ki is jelenthető kultfilm státusza, legalábbis a saját műfaján belül (Vagy csak az idő szépítette meg ennyire ezt az alapvetően sete-suta történettel rendelkező oldschool slasher mozit? Fene se tudja, hamarosan pótoljuk a hiányosságainkat, s kiderül). Minden esetre, ha a 2006-os filmből indulunk ki, akkor nem nagy kedvvel indulunk neki a mozinak, hogy minél hamarabb láthassuk az idei remake-et.
Így vagy úgy, az mindenképpen a ’74-es ... több»
Nem ragyog, de azért szépen csillog! A Stephen King expresszvonat nem lassít! A kortárs horrorirodalom egyik legnevesebb alakjának írásai 2019-ben is szép számmal adaptálódnak, elég, ha a sorozatok választékát (Mr. Mercedes és a Castle Rock új évadai), valamint a streaming szolgáltatók kínálatát (a Netflix berkein belül bemutatott A magas fűben) vesszük alapul. Ezeken túlmenően pedig a mozis felhozatalra sem panaszkodhatunk: idén kaptunk már remake-et (Kedvencek temetője) és dedikált folytatást (Az – Második fejezet), a legfrissebb mű pedig nemcsak egy teljesen új filmadaptáció King már-már monumentális életművében, hanem az egyik leghíresebb írása, s annak mozgóképes változatából megismert történetének továbbvitele is. Ez az Á... több»
A kádárizmus diszkrét vámpírszatírája Nem is olyan régen azt írtuk A nyomozó című filmről, hogy a jó magyar krimi ritka, mint a fehér holló. De ha jobban megvizsgáljuk a magyar filmtörténet elmúlt fél évszázadát, akkor bizony nem is egy műfajt, alműfajt lehetne megnevezni abból a szempontból, hogy a magyar film, ha szabad így fogalmazni, tudomást sem vesz róla. Ebbe a csoportba tartozik a vámpírfilm is, s egyből fel is üti a fejét egy fontos tényező ezzel kapcsolatban: ha egy vérszívó lesz a mozi főszereplője, akkor a kész alkotás esetében egy nagyobb költségvetést is igénylő, kosztümös horrorfilmre fogunk elsősorban asszociálni. És bár tény, hogy az egyetemes filmtörténet egyik legismertebb vámpírkarakterét hazánkfia adta (Lugo... több»
Crystal Lake-nél még mindig Jason a csúcsragadozó
Azt hiszem, a Péntek 13 széria és ikonikus főszereplője, Jason Vorhees azok számára sem szorul bemutatásra, akik még életükben nem láttak egy horrorfilmet sem. Az 1980-ban indult franchise első darabja még alig több mint félmillió dolláros költségvetésből lapátolt össze majd’ 40 milliót; a slasher alműfaj megkerülhetetlen klasszikusa lett belőle, ennek eredményeképpen pedig 1990-ig bezárólag nem kevesebb, mint további hét Péntek 13 filmnek örülhetett a nagyérdemű.
Ahogy az az esetek többségében lenni szokott, eme folytatások minőségében egy egyre romló tendenciát lehetett felfedezni, a széria – mondhatni – a kifulladás jeleit mutatta, hogy aztán az új évtized(ek)be lépve olyan filmkészítők... több»
Sokat akar a falka, csak nem bírja a fa...a Amikor meghallottam, hogy készülőben van egy újabb magyar film, ami a Z generációs fiatalokról ad látleletet, s főként arról, hogyan befolyásolja az életüket a folyamatos online jelenlét, azt gondoltam: túl korai. Mert hogy itt van a Remélem legközelebb… 2018-ból, ami ugyanezt a témát járja körül. A FOMO-t látva azonban be kell vallanom, a két film tökéletesen megfér egymás mellett! Sőt, egészen más a hangulata Hartung Attila első nagyjátékfilmjének, valamint Schwechtje Mihály szintén jól sikerült alkotásának. Még a téma is más egy kicsit, hiszen a Remélem… az online anonimitás veszélyeiről szól, milyen buktatót rejthet az, hogy sokszor abban sem lehetünk biztosan, hogy azzal chatelünk, akit... több»
A gyilkos, aki egyszerre bűnös és áldozat Ha a magyar film 2000 és 2010 közti időszakát megpróbálnánk röviden jellemezni, akkor a legnagyobb jóindulattal is azt mondhatjuk, hogy felemás. Ezt azért gondolom így, mert bár sokan tartják ezt a periódust az egyik legrosszabbnak (némileg joggal), azért akadtak olyan alkotások is, amelyek vagy a közönség körében, vagy a kritikusok körében nagy sikert arattak, sőt, még nemzetközi fesztiválokról is hoztak haza díjakat magyar alkotók, magyar művek. Akkor miért mondhatjuk mégis, hogy felemás ez a korszak? Mert szinte minden egyes jól sikerült alkotásra jut legalább két pocsék is. Egy Taxidermiára jutott egy Álom.net vagy egy Kis Vuk, egy Fehér tenyérre tromfolt egy Megy a gőzös-Szuperbojz duó,... több»
Ki is az az Oszkár? Nem tudjuk, de sejtjük! "Hagyd már abba a válogatást, mert ő már a harmadik vőlegényed ma délelőtt, és még nincs fél 12!”
A vígjátékokkal kapcsolatban szinte mindig megállja a helyét az a kijelentés (már-már közhelyszerűen), hogy azt a fajta humort, amely egy adott alkotásra jellemző, azt vagy nagyon szereti valaki, vagy nagyon nem. Míg valaki az alpári és altesti poénokért rajong, mások az intellektuális humort részesítik előnyben, s ne feledkezzünk meg azokról sem, akiket a helyzetkomikumon alapuló vígjátékok nyűgöznek le. Vagyis humorizálni sok mindennel és sokféleképpen lehet, ám vannak olyan irányzatok, amelyekben bizonyos nemzetek otthonosabban mozognak, mint mások. Ilyenek például a francia vígjátékok, ahol ... több»
Nem félünk a gazdagtól Amikor az emberfiának lehetősége van megnézni egy Arany Pálma-díjjal jutalmazott filmet, akkor óhatatlanul is befurakszik némi aggodalom az előzetes kíváncsiságba. Most akkor egy elvont, művészfilmes köntösbe oltott, nagyon komoly témáról szóló alkotást fogunk látni, melynek játékideje alsó hangon is bő két, két és fél óra? Nos, még ha az előbbi kérdésre csípőből vágnánk rá azt, hogy „köszönöm, én ezt inkább kihagyom”, érdemes jobban megvizsgálni azokat a filmeket, amelyek az elmúlt években hazavihették a cannes-i fődíjat. Merthogy egy nagyon markáns közös pontot fel lehet fedezni ezekben a művekben, s ehhez elég, ha az elmúlt öt évet vizsgáljuk.
A francia Dheepan – Egy menekült története, a... több»
Ó kapitánynő, kapitánynőm! Korunk képregényfilmes dömpingjében mindig üdítően hat, ha egy stúdió (legyen az akár a Marvel, akár a DC) megpróbál egy számára új és ingoványos területre tévedni, legyen az akár az első olyan mozi, melynek főszerepében egy színes bőrű szuperhőst láthatunk (Fekete Párduc), vagy az, ha egy szuperhősnő menti meg a világot (Wonder Woman). Persze, ha gonoszkodni akarok, akkor azt mondhatom, hogy az ilyen filmek elkészítése kiszámított kockázattal történik, hiszen a marketing gépezetnek, az egyre terebélyesedő képregényes rajongótábornak és a különböző karakterek popkulturális beágyazottságának köszönhetően egy-egy új szuperhős kánonba történő beemelése is rentábilis vállalkozásnak tekinthető. A... több»
Elektromos autóval lehet akciózni, csak nem érdemes Amikor először találkoztam a film előzetesével, illetve a rendkívül fantáziadús magyar címével, az első gondolatom az volt, hogy a nomen est omen esete fog fönnállni. A film megtekintése után konstatálhattam, hogy a gyanúm beigazolódott, igaz, csak részben…
…ugyanis az Übergáz mégsem annyira „gázos”, mint ahogyan azt a címe előrevetítené, habár több komoly hibája is van. A legnagyobb pedig éppen az, hogy túlzottan komolyan veszi magát ahhoz, hogy szimpla bűnös élvezetként emlékezzünk rá, így ne csodálkozzunk azon, hogy másnap már el is felejtettük a komplett film 90 százalékát. A történet szerint egy Stu nevű srác a konditerem menedzselő munkája mellett plusz keresetként Uber sofőrként dolg... több»
Farkaslelkű pillangók Ha röviden akarnám jellemezni a filmet, azt mondanám, hogy: Aztamindenit! Ez a film több szempontból is óriási meglepetés a számomra. S a jó hír az, hogy pozitív értelemben!
Kezdjük először a remek témaválasztással! A Wall Street ügyes-bajos dolgai már több ízben visszaköszöntek a filmvásznon. Csak kapásból kettő jut eszembe az elmúlt időszakból: egy óriási filmélmény, Scorsese remekműve, A Wall Street farkasa, és egy óriási csalódás, a Milliárdos fiúk klubja. Vagy így, vagy úgy, egyvalami mindenképpen közös ezekben a filmekben: a férfi nézőpont. Hát lessünk csak be a kulisszák mögé, s lássuk a dolgokat egy kicsit a másik oldalról! Hogyan befolyásolja a sztriptíz klubokban gürcölő táncoslán... több»
Egy Rock and Roll detektív az örökkévalóságnak „Zuzuval társalogni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas.”
A Ford Fairlane kalandjaihoz – mint oly’ sok hasonszőrű társához – kétféleképpen lehet viszonyulni: vannak, akik imádják, s megszámlálhatatlan alkalommal képesek újranézni, emellett kívülről fújják az azóta legendássá vált dumáit, és vannak, akiknek kimondottan herótjuk van a címszereplőtől, annak szövegétől, a gesztusaitól meg úgy en bloc a filmtől.
Valahol persze mindkét tábort meg lehet érteni, mert ugyan annak idején rendesen szétszedték a kritikusok, és „megjutalmazták” szám szerint három Arany Málna-díjjal (valamint további három jelöléssel), s valóban nem több annál, ami, mégi... több»
Vámpírnak lenni nemcsak menő, hanem rendkívül vicces is! Ha azt gondoltad, hogy az Alkonyat-szériának hála a vámpírfilm mint olyan afféle szitokszóvá vált, nos, akkor van egy remek cáfolat a számodra. Nem kellett más hozzá, mint néhány bátor komikus egyenesen Új-Zélandról, egy remek alapötlet és egy áldokumentarista külcsín. Hogy mit csinálhat a sötétben néhány vérszívó napjaink Wellingtonjában? A Hétköznapi vámpírok ezt a kérdést járja körül piszkosul szórakoztató módon.
A történet alapját az adja, hogy a horrorirodalom ismert figurái (vámpírok, vérfarkasok, zombik és társaik) köztünk élnek, amolyan szubkultúrá(ka)t alkotva, ráadásképpen minden évben megrendezésre kerül számukra egy esemény, a Szentségtelen jelmezbál, ahol összegyűlnek és partizn... több»
Találd meg önmagad! Bevallom, előzetes alapján kicsit bevitt az erdőbe a Dumplin. Nekem egy üdítő vígjáték képe sejlett fel, ami azon alapul, hogy anya és lánya egymástól teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkezik (s itt most egyaránt értendő a belső és a külső, bár nyilván egy trailerben még inkább a külsőségeket tudják megmutatni). Számítottam vicces helyzetekre a duci lány poénból jelentkezik a szépségversenyre sztoriból kifolyólag, sipítozó és kényeskedő Jennifer Anistonra… Hát, nem egészen ezt kaptam, amit bánok is meg nem is. Mert szögezzünk le gyorsan valamit: a Dumplin nagyon nem vígjáték! Ez egy dráma, ami ugyan nem eretvágóan nyomasztó történetet mutat be, s nem is ilyen stílusban adagolja (hál’ ist... több»
Nem csalás, csak ámítás A magam részéről egyáltalán nem bánom, hogy Hollywoodban igyekeznek kicsit előtérbe helyezni a nőket. Ez működik is a szuperhősös történeteknél (bár egyáltalán nem rajongtam a Wonder Womanért, sőt, de maga a karakter azért rendben volt, s ott a Marvel kapitány is), na és vannak vagány női akcióhőseink is (hogy csak kettőt említsek a sok közül: az új Tomb Raider, vagy az én egyik kedvencem, Katniss Everdeen). De az azért kicsit elszomorító, hogy a vígjátékokat tekintve manapság szinte csak és kizárólag két út van a női karakterek számára: nem éppen 90-60-90-es méretekkel rendelkező színésznők próbálnak poénkodni, leginkább a saját testükkel és szexualitásukkal, amihez legtöbbször egy már unás... több»
Sírj csak La LLorona! Az idén áprilisban bemutatott A gyászoló asszony átka immár a hatodik film a 2013-ban útnak indított Démonok között franchise keretében. Részben a horror-reneszánsznak, részben az első Conjuring film újdonságának köszönhetően kétségkívül egy (anyagi értelemben) sikeres vállalkozásnak tekinthetjük a James Wan istápolása alatt épülő univerzumot, de ha az egyes alkotóelemek minőségét tüzetesebben megvizsgáljuk, akkor bizony ég és föld különbséget fedezhetünk fel köztük. Egy Démonok közöttre jutott egy Annabelle, egy Annabelle 2; A teremtésre jutott egy Az apáca. És akárcsak a démoni baba, vagy Valak első filmes paráztatása, úgy a mexikói folklórból származó gyászoló asszony ijesztgetése is elsü... több»
Vérgőzös nászéjszaka Mikor legelőször láttuk a film előzetesét, azt kérdeztük: mi ez a borzalom? Aztán, amikor időről-időre újra belefutottunk a trailerbe egy-egy filmvetítés előtt, azt vettük észre magunkon, hogy egyre jobban felkelti az érdeklődésünket ez a már-már Tarantinós vérengzéshez hasonlítható, paródiába hajló, a különböző műfajok határán remekül lavírozó horror. Mert azt azért meg kell hagyni, hogy az előzetes nem árult zsákbamacskát, sőt!
A klasszikus „társas” játékok sorra visszatérnek témaként manapság a horrorfilmekben. A Bújócska is abszolút adott volt az ijesztgetéshez. De önmagában ez nem lett volna elég. A sztori az Aki bújt esetében a kerettörténet miatt üt akkorát. Hiszen adva van egy menyas... több»
64 Tremors 3. - Ahová lépek, már megint szörny terem (2001)
Tizenegy évvel a kultikusnak mondható első rész, valamint hat esztendővel az elfogadhatónak számító folytatás után újból támad a Tremors, avagy a magyar szinkronnal élve a hatalmas féregre emlékeztető drabálok. A széria harmadik etapja részben új megoldásokat alkalmazva, részben az első rész néhány jól bevált eszközére támaszkodva próbált némi friss vért fecskendezni ebbe a franchise-ba. Ha diplomatikusan akarok fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy mindezt felemás sikerrel tette. A történet szerint visszatérünk arra a bizonyos poros, nevadai vidékre (az eredeti alcím ezt is próbálja hangsúlyozni), ahol az 1990-es film szerint a címet adó szörnyek egyszer már megkeserítették az ott lakók élet... több»